Sziasztok!

Nem fogok semmiféle frappáns felvezetést írni, ugyanis mai alanyom, a Conception című anime egyszerűen nem érdemli meg, hogy felvezessem! Úgyhogy csak szimplán vágjunk bele, mert erről az animéről egyszerűen muszáj beszélni!

Jöjjön tehát a Conception!

A Conception-nek már a háttere is biztosítja azt, hogy nem éppen egy kellemes darabbal lesz dolga a nézőnek. Az anime ugyanis nem manga vagy novel alapján, hanem egy 2012-ben megjelent szerepjátékos dating sim , magyarán szólva randiszimulátor játék alapján készült amit ugyanaz a stúdió készített akik a Danganronpa játékokat is készítették. Amennyire utánaolvastam, a játék nagyon sikeres és közkedvelt lett így úgy gondolták, hogy megérne egy 12 részes animét készíteni a játékból, ami 2018-ban meg is jelent és amit a Gonzo stúdió készített akiknek olyan amiket köszönhettünk mint a Kaleido Star, a Chrno Crusade, a Fullmetal Panic, Kiddy Grade , Hellsing vagy a Rosario to Vampire és igen, annak idején mi is sokat foglalkoztunk a stúdió animéivel, mivel egykoron még az egyik legminőségibb stúdiónak számított,aztán kijöttek ezzel és azóta csak vegetálnak a világban és lassan 3 éve nem adtak ki új animét.  A rendezője pedig az a Motonaga Keitarou volt aki olyan animéket tett le az asztalra mint a zseniális Katanagatari és Jormungand, a Date a Live szériák vagy a szintén pocsék School Days.

A történet főszereplői egy unokatestvérpár, név szerint Itsuki és Mahiru akik a ballagásuk napján átteleportálódnak egy mágikus fantasy világba ahol is mint kiderül, Itsuki egy legendás kiválasztott hős,Mahiru pedig a Star Maideneknek nevezett hölgycsoport tagja , kettejüknek, de legalábbis a srácnak pedig az a feladatuk, hogy létrehozzák az úgynevezett Star Child-okat akiknek segítségégével a srác megküzdhet a gonosz erőkkel és újra elzárhatja a világ legerősebb gonoszát.

Igen ám, csakhogy a probléma ott kezdődik, hogy minden hölgytől szükség van egy gyerekre, így a srác kénytelen lesz mind a 12, de később 13 csajjal egy kis túlfűtött ágytornát végezni.

Tehát lényegében kapunk egy epizódikus animét amiben Itsuki minden egyes részben becserkészik minimum 2 csajt akikkel aztán összefekszik, hogy gyereket csinálhassanak a gonosz elleni harcban. Viccen kívül, tényleg nem szól másról az anime, de így legalább tiszteletben tartja magát az alapjátékot is, nem igaz?

Hát nem!

Ugyanis hiába a dating sim alap, azt csak nagyon alapszinten használja fel az anime, de azon kívül semmit nem emel át belőlük. Megkapjuk az alapkoncepciót, de azon kívül kigyomlálták a lányok egyébként nagyon jól megírt háttértörténeteit, a remek harcokat és jól végigvezetett cselekményt, és így kaptunk egy hótunalmas fantasy romantikus slice of life life animét ami viszont szinte minden téren akkorát hasal mint bádogember a jégen. A cselekmény kottáról kottára kiszámítható, semmi feszültség vagy izgalom nincs, a humor valamilyen szinten működik de arról majd később, a romantikus szál meg hiteltelen hiszen hiába próbálják nekünk előadni, hogy Itsuki talán érez valaki iránt valamit mind tudjuk, hogy erről szó sincs, hiszen csak gyereket kell csinálniuk. És ha mindez nem lenne elég kapunk egy perverz vörös pandát is aki a mascot karakter és a narrátor szerepét tölti be, és aki mindenféle perverz baromságokkal bombázza a szereplőket és a nézőket is.

Egy szó mint száz, történet nem nagyon van, de ami van abban sincs semmi köszönet. De ez még csak a kisebbik gond. Nézzük a technikai részleteket amikhez elég csak egy pillantást vetni az eddigi képekre. A látvány egészen egyszerűen katasztrofálisan szar. Igen! Nem szimplán rossz, hanem katasztrofálisan rossz. A háttérgrafika még szódával elmegy, de ez a fantasy világ, név szerint Granvania annyira semmilyen és érdektelen, hogy ehhez képest még egy basic isekai fantasy világ is milliószor érdekesebb.  A karakterdizájn szintén a szódával elmegy kategória, bár az hótpoén, hogy Itsuki arcberendezése kb jelenetenként változik, bár a legtöbb munkát így is a csajok kinézetébe ölték a készítők. Amiről viszont fontosabb beszélni azok a Star Childok.

Amennyire informálódni tudtam, a játékban a gyerekek a szüleiknek a kinézetét, vagy minimum bizonyos jellemvonásait öröklik. Ez tök jó. Na itt miket kapunk? Ezeket!

Igen! Ezek a Star Childok akik mind úgy néznek ki mintha random low budget Devintart artistok képeit lopkodták volna össze, de van egy teljesen normál átlagcsajnak is kinéző kislány is aki meg úgy néz ki mint Takagi a Takagi-san animéből. És a vicc az, hogy egyáltalán nem cukik vagy aranyosak, hanem szimplán csak gagyik, a hatékonyságukról meg ne is beszéljünk mert kb annyira hasznos az összes mint semennyire.A cenzúra meg....

Na jó ezt inkább nem is kommentálom!

Ha már itt tartunk akkor beszéljünk kicsit a harcokról amik, amik valami elképesztően nincsenek.

Nem vicc. Két darab nagyobb harcjelenetet kapunk, de azok is olyan rövidek, hogy az ember 1 résszel később már nem is emlékszik rájuk, sőt, a másodikat már nem is mutatják végig hanem a csata közepén egyszer csak bemondják, hogy " Na akkor ennek annyi!". Borzalmas. Pedig az ellenfelek dizájnjai azért meg kell hagyni nem voltak rosszak. A humor meg konkrétan az a fajta min már kínjában röhög az ember, mert a készítők minden résszel csak egyre jobban rákontráznak a saját hülyeségeikre amiket nem lehet röhögés nélkül, és higgyétek el társaságban nézve ezeket baromi nagyokat lehet rajtuk röhögni.

Azért egy két tényleg vicces pillanata van az animének, mint mikor az egyik rész konkrétan egy Nagy Ő paródia alapján készült, de ezek is csak elvétve akadnak.

Na de akkor térjünk át a karakterekre. Az már nyílvánvaló, hogy mindegyik személyisége elférne egy fél A4-es lapon , elvégre egy randijáték adaptációról beszélünk, és az is igaz, hogy egyetlen szereplőt leszámítva nem vészesen idegesítő a felhozatal, sőt vannak  egészen szerethető és kedvelhető karakterek, de annyira semmilyen itt mindenki mint a városi csapvíz.

Itsuki a férfi főszereplő akinek helyébe a játékosok bele tudják képzelni magukat, Mahiru az első rész után szimplán kimeríti a biodíszlet fogalmát, de ugye senkit sem ők érdekelnek, hanem a háremhölgyek.

A lányok itt a 12 csillagjegy  alapján lettek elnevezve , de persze van saját nevük is, és itt az egyetlen jó poén az, hogy az Ikrek megtestesítője egy skizofrén csaj aki úgy váltogatja a személyiségeit mint Lunch a Dragon Ball-ban. Ezen kívül viszont az összes létező női karaktertípus megtalálható. Átlag csaj, szerelmes csaj, tudós csaj, orvos csaj, tsundere csaj, BDSM domina csaj, himedere, legálloli, átlagos loli, állatvédő csaj, művészcsaj és még lehetne sorolni.  Azért mondjuk a skizócsajon kívül is van pár érdekesebb karakter mint például a fentebb látható BDSM és fegyvermániás apácacsaj Arie, vagy ott van Yuzuha, a művészlélek aki  kenyeret használ radírnak, Kati nevű aranykoporsójában alszik amit meg ráadásul mindenhova cipel magával , de mivel antiszocális így szinte sohasem megy sehova. Az ő epizódja egyértelműen a legnagyobb mindfuck , de egyben legviccesebb rész is.

Aztán a későbbi 13. csaj Alfie, de ő nagyjából az a kategória, hogy még így sem zavar sok vizet a jelenléte.

A mellékszereplők közül meg itt van a szemüveges okostojás Narcisstes, és a biszexuális Seiya aki mindössze csak arra, hogy a yaoi fangirlöknek kedvezve a készítők berakjanak egy full fölösleges filler yaoi epizódot a sorozatba.

Viszont akkor beszéljünk a sorozat legnagyobb negatívumáról, ami , vagyis inkább aki egymagában rombolja az amúgy sem magas színvonalat: Mana!

Ez a kis gané annyira rohadtul idegesítő, hogy az ember legszívesebben benyúlna  érte a sorozatba, kiragadná onnan és órákon keresztül csapkodná a falhoz csakhogy addig se kelljen őt néznie és hallgatnia.Rohadtul idegesítő, a perverzsége és a perverz poénjai nem hogy nem viccesek hanem ezek közben a néző szabályosan érzi, hogy minden egyes testnyílásán folyik ki az agya ezektől, de ezeken kívül más funkciója nagyon nincs is. Ennyi erővel ki is hagyhatták volna a sorozatból.

A negatív szereplőkről meg nem is lehet beszélni , mert a főboss is szerepel kb 10 mp-et az animében , és aki egyébként úgy néz ki mintha egy Diablo játékból szalajtották volna.

A zenékről sem lehet nagyon beszélni sajnos. Az OST lista teljesen felejthető akárcsak az ending, az opening az zeneileg még tényleg jó, de a klipp hozzá az első rész összevágott jeleneteivel baromi kellemetlen.

Lényegében ennyit lehet a sorozatról elmondani. Egy sikeres és kb 14 befejezéssel bíró játék rémgagyi, olcsó, lusta , borzalmasan rossz és teljesen érdektelen megvalósítása amin tisztán látszik, hogy a Gonzo ezt rohadtul nem akarta megcsinálni, csak nem volt más választása. Pedig a remek Kakuryou után 1 évvel kijönni ezzel azért baromi nagy csalódás és nem csoda, hogy a stúdió ezután nagyjából mehetett is a levesbe és kb 3 éve egy animét sem adtak ki. Remélem, hogy előbb vagy utóbb összekapják magukat, mert értük tényleg kár lenne.

Conception

- Idő: 2018

- Stúdió: Gonzo

- Rendező: Motonaga Keitarou

- Műfaj: Hárem

- Opening: Star light, star bright by nano

- Ending: Desires by Numakura Manami

- Hossz: 12 rész

Ami Tetszett:

- A legtöbb poénon kínjában röhög az ember , de akkor nagyon jókat

- Nem annyira vészesen rossz karaktergárda

- Opening zene

Ami Nem Tetszett:

- Érdektelen, sablon alapsztori

- Csak nagyon alapszinten használja fel a játékot

- Kiszámítható cselekmény

- Fájóan rossz, borzalmas látványvilág

- Gyakorlatilag nincsenek harcok

- Mana

- Unalmas zenék

- Opening klipp és Ending

Értékelés:

- Százalékban: 10% - Nagyon rossz

- Pontban: 1.5/10

Hát ilyen keveset is már rég adtam animére. Ennyi voltam mára, a legközelebbig Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.