Szegasztok!

Újabb 2022-es lista, ezúttal a legjobb openingekről. Bár tervben volt a legjobb ending-ek is, de sajnos nem volt elég egy listára valónak. De mindegy, jöjjön maga a lista!

Sziasztok! Mi jut eszetekből a ninja szó hallatán? Valószínűleg az árnyak között meglapuló gyilkos, aki akkor csap le, amikor ellenfele kevésbé számít rá. Az is elképzelhető, hogy extravagáns rucikban feszítő emberek, akik minél nagyobb erőgömböket húznak ki olyan nyílásaikból, amire még mi sem vagyunk felkészülve. Viszont, ha történelmet nézünk, akkor két klán neve folyton előkerül: Koga és Iga. Eme két klán háborúja (plusz megannyi tévhite, amihez a History Channel is hozzásegített.) rengeteg művet megihletett, köztük mai animénk alanyát is. Ledarálva ezt a tizenkét részt azt kell mondjam, hogy inkább a Basilisket néztem volna újra. Lássuk is, miért.

Sziasztok!

Ha az egyszeri animerajongó egy Japánba tett utazásról álmodozik akkor számos olyan olyan hely létezik amit nem csak a kedvenc sorozataiban szeretne látni hanem a valóságban is. Ilyen lehet egy igazi rámen étterem, egy shinto szentély, vagy éppen az animerajongók fellegvárának tartott Akihabara városrész és azon belül is egy igazi, hamisítatlan maid kávézó ahol maid ruhába öltözött aranyos lányok szolgálják fel neki a kért ételt vagy italt és annak elfogyasztása közben a lányok énekléssel vagy más műsorokkal szórakoztatják a vendégeket. Na de vajon tisztában vannak-e azzal, hogy valójában hogyan és miféle rendszerben is működnek ezek a kávézók? Kik a vezetőik? Hogyan próbálja meg a sok különböző témájú hely fenttartani magát és dűlőre jutni a konkurenciával? Mai alanyom, az Akiba Maid Sensou című anime ezekre ad egy nagyon sajátos és egyben elborult választ. Lássuk is!

Sziasztok!

EdgarSaint azaz Balázs ismét ellátogatott hozzánk, ám ezúttal egyszerre hozott egy cikket egy játékról és az abból készült animéről is!  Jó olvasást a cikkéhez!

A kritika létrejöttéért köszönet az Urahara Shop tagoknak, Chambernek, illetve az AMP blog adminjainak!

Sziasztok! Feltennék egy kérdést: Miért rosszak a videójáték adaptációk többsége? Meglátásom szerint két véglet van.
Először is, amikor az adaptálók pontról pontra követni akarják az alapanyagot és semmiféle változtatást nem engednek meg maguknak. Ami abban volt, az úgy tökéletes, ahogy van és pont! Jó példa ide mondjuk a DOOM film.

Ezzel az a baj, hogy mindent láttunk már, kvázi elvész a meglepetés ereje. A másik súlyos probléma ezzel a szemlélettel, hogy úgysem lehet pontról pontra lemásolni az alapot bármennyire is szeretnék.

A másik véglet meg pont a fordítottja. Itt említeném meg példának a Max Payne filmet. Nyomokban sem tartalmaz semmit az eredeti darabból, a felismerhetetlenségig el van torzítva és legfeljebb csak a hardcore rajongók ismernék fel, de akkor is legfeljebb fintorogva. Megjegyzem jogosan, mivel semmi és senki nem ismerheti feltétlen jobban a művet saját alkotóján kívül.

Na de akkor mi a megoldás? Meg kell találni a középutat. Nagyon egyszerűen hangzik, de garantálom: nem az! Ha túl sokat változtatsz, a rajongók keresztre feszítenek, ha túl ragaszkodó vagy, nem vonzod be a laikusokat. Garantált így a siker? Naná, hogy nem! Lásd példának a Perzsia hercege filmet.

Lehetetlen lenne jó adaptációt csinálni videójátékokból? Nyilván nem, de kimondottan óvatosnak kell lenni és nagyon tudni kell mit csinálsz. Ha jó példa kell ott van egynek az Uncharted vagy a Sonic film. Viszont ez egy anime oldal ezért most egy olyan alanyt hoztam, ami kimondottan ígéretes elemzés szempontjából, ugyanis tartalmaz negatívumokat és pozitívumokat bőven! Most két kritika lesz egyszerre: egy játék és egy sorozat kritikája. Most le kell szögeznem, hogy az első játékról és az első anime évadról lesz szó csak.

Nem is húzom tovább a szót, jöjjön a Danganronpa bemutatója!

Szegasztok!

Mangekyo022 bácsi felkelt téli álmából és úgy döntött, hogy megírja az ő kis toplistáját is egy kiadós kávé mellett, ha már kollégái megtették.

Előre leszögezem, hogy nem véletlenül van a címben a "sorozat" szó, ugyanis eme listában kizárólag a sorozat formátumú animéket igénybe, melyek 2023 január végéig értek véget. Mivel voltak olyan 2021-es animék, melyek átcsúsztak 2022-be, így azokat is beleszámolom (természetesen kizárólag azokat, melyek 2022-ben értek véget).

Akkor hát jöjjön az én listám, anime sorozatok terén!

Sziasztok! Tudom, hogy a Shinobi no Ittokit ígértem és ez az utolsó halasztás. Viszont ennek a kritikának a megszületését négy tényező okozta:
1. Jelen pillanatban úgy érzem, hogy valami jóról kell írnom, mielőtt nyakig belemerülök a pöcegödörbe, amit kibasztak nekünk az őszi szezonban.
2. Már rég terveztem rajzfilmsorozat bemutatót, de fogalmam sem volt róla, hogy miről.
3. Nem árt a változatosság.
4. Velma. Igen, erről is tervezek írni egy bemutatót, de még csak hat rész ment le. Annyit mondhatok, hogy remélem kamu, hogy már berendelték a második évadot.
Ennek tükrében vágjunk bele a témába. A Scooby Doo rajzfilmeket remélem senkinek nem kell bemutatni. Az 1969 óta tarol, igazi pop kulturális ikon lett. Viszont, a Warner Bros 2010-ben már szabadulni (és főleg lezárni.) akart a brandtől, így kiadták hát az ukázt: Ideje megcsinálni az utolsó Scooby Doo sorozatot, aminek alcíme: Rejtélyek Nyomában, vagyis Mystery Incorporated. Mellékesen megjegyzem, hogy muszáj volt itt nagyot villantani, mivel előző spinoff szériájuk, a Bozont, Scooby Doo: Nagyágyúk oltári nagy pofára esést csinált (hazánkban a második évadot be sem rendelték.). Lássunk, milyen lett.

Sziasztok! Jómagam az Ecchit, mint műfajt a lehető legigénytelenebbnek tartom (még a shounen bunyós cuccoknál és a hentaiknál is. Pedig én nem vagyok a műfaj ellen.). Mivel csak azon szobanövények imádják minden egyes darabját, akik csak erre tudnak izgulni és lazán tudnak azzal előhozakodni, hogy „Én nem nézek hentait, csak ecchit.” ha bárki szóvá meri tenni azt, hogy szex van benne. Pedig szakadárnyi különbség van a két műfaj között. Míg az előbbi műfajnak nem kell történet, fejlődő karakterek, humor vagy értelmes cselekmény, addig az utóbbit muszáj vagy valamivel megtölteni, ha emlékezetes végeredményt akarsz. Nem mondom, voltak próbálkozások és eredmények. Míg a Hajimete no Gal a tinédzserkort és annak megpróbáltatásait helyezte előtérbe, addig a Shimoneta magát a témát tabuba helyezte és a szólásszabadságért szóló küzdelemről szólt (valamennyire előrejósolva a mostani érát.). A KissXSis feszegette a határokat, hogy meddig nem nevezhetjük hentainak (különben egy rakás szar volt a végeredmény, ami meg sem várta a manga befejeztét.), a Monster Musune pedig abszolút nem vette komolyan magát, így maradt vígjáték. Maga az Ecchi 2000 és 2010 körül élte virágkorát (Tulajdonképp az anime, mint műfaj megalakulásával egyidős.), aztán lassan, de biztosan hanyatlásnak indult. Ennek két okot tudok felsorolni: Egyrészt, a fanservice cserélődött le. Hiszen most mindenki a vértől, belezéstől és csonkolástól spricceli tele a gatyáját. Másrészileg a rendkívül idióta, butyuta és ostoba cenzúra rendszertől, ami számomra paradoxon. Ismétlem önmagam, de a csonkolás, belezés, hektoszám fröcsögő vér és egymás szájába hányás teljesen elfogadható és minden korosztálynak mehet, de ha mutatják a csecsbimbót vagy ruhán keresztüli simogatát, akkor „ÚrIsTeN! EzT cEnZúRáZnI kElL!!!444!!!”, vagy a nőknek egyáltalán nem rajzolunk mellbimbót. Mi a fasz van veled Japán? Az, hogy Amerika (köztük a Disney és a Warner Bros) eltorzult régi önmagától, még azt nem kéne követendő példának állítani. Huh, eltértem a témától, bocsánat. Szóval, 2020-as érából vettem elő két versenyzőt, mivel valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva folytonos összehasonlításba kerül. A hasonlóság adja magát: Fantasy, Ecchi, Vígjáték címkét van bennük. Az egyik az Ishuzoku Reviewers, amit a Passionate stúdió adott ki 2020-ban. A másik a tavalyi évi Futoko no Guild, amit a TKN stúdió dobott a piacra. A szempontok a következők lesznek: Látvány (Ebbe a cenzúrát is megemlítem, mert megéri a misét.), Zene, Történet, Karakterek, Humor, Hangulat. Továbbá, vaskos spoiler lesz benne, szóval úgy készüljetek.

Sziasztok!

Az Aggretsuko és a Tokyo Revengers kritikái után Balázs immáron EdgarSaint nicknéven ismét ellátogatott hozzánk és ezúttal nem mást hozott el nekünk mint a After School Hanako-kun manga kritikáját ami nem más mint az általam nagyon kedvelt Jibaku Shounen Hanako-kun anime mangájának amolyan melléktörténete. Köszönjük Balázs vagyis EdgarSaint, lássuk is , hogy milyen a manga.

A kritika létrejöttéért szeretnék köszönetet mondani az Urahara Shop tagjainak és az AMP blog adminjainak!

Sziasztok! A mai napon egy olyan alany kerül bemutatásra, amire a puszta véletlen során találtam rá. Gondolom olvastátok a kritikát, amit Roland írt az alapműről, ami nem más, mint a Jibaku Shounen Hanako-kun. Amennyiben nem olvastátok a mangát, illetve nem láttátok a sorozatot az nem feltétlen baj, de igazán úgy az izgalmas, ha tisztában vagytok a háttérsztorival. Lássuk mit tud nyújtani az After school Hanako-kun!

Sziasztok!

Ez a mai kritika némiképp folytatása lesz a Gakuen Alice  kritikájának , lévén ugyanaz az illető ajánlotta nekem mindkét animét, viszont az előbb említett sorozattal ellentétben ezért nagyon hálás vagyok neki hiszen egy olyan művet sikerült ezáltal pótolnom amit példaképpen lehetne előállítani arra, hogy hogyan kell egy többrészes shounen animét megcsinálni, még ha maga a teljes sorozat nem is annyira tökéletes mint amennyire sokan állítják.

Jöjjön tehát a Hunter x Hunter kritikája. Nem a 2011-es hanem az eredeti 1999-es változaté.

Sziasztok! Biztos volt már mindenkinek olyan az életében, hogy rossz társaságba keveredett, elhitetve magával, hogy élete legjobb döntését hozta meg. Közben azt a részletet hagyjuk figyelmen kívül, hogy ott mindenki csak lenéz és semmibe vesz. Amikor kikerül ebből (lehetőleg épen és egészségesen.) és mások jönnek be az életébe, akik felemelik, akkor jön rá arra, hogy az azelőtti társasággal eltöltött időből maximum csak tanulsággal és negatív élményekkel gazdagodott. Ez az alapja a most következő animének, mivel a főhőse is ugyanezt élte át. Ez pedig a Yuusha Party wo Tsuihou sareta Beast Tamer, Saikyoushu no Nekomimi Shoujo to Deau, az egyszerűség kedvéért Beast Tamer. Lássunk is hozzá.

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy ezt az évet egy régi anime kivesézésével kezdem. Ahogy azt tudjuk, a nosztalgia rendkívül megtévesztő dolog lehet. Ezt jómagam is alátámasztom és amikor nekiülök valami régen látott darabnak, akkoris mai fejjel nézem végig. Ez még az olyan darabokra is vonatkozik, mint a Gakkou no Kaidan vagy a Parappa, The Rapper. Ám volt egy anime, ami első megnézés során egyre jobban undorodtam a főszereplők viselkedésétől, a dráma ostoba kibontakozásától és noha a vég teljesen kielégítő volt, mégis elbaszott időt jelentett, ha rendes drámát akartam nézni. Most, felnőttfejjel nekiugorva rájöttem, hogy az emlékeim bizony nem az akkori felfogásom miatt volt. Ez bizony a School Days, ami 2007-ben látott napvilágot. Lássunk is hozzá. Elöljáróban még annyit, hogy régen készült ebből videókritika, viszont nem egyszer fordult elő, hogy ha valami írásos formában volt, kapott videós bemutatót is. Továbbá, spolierveszély lesz, de egy több, tízéves darabról beszélünk. Lássunk is hozzá.

Sziasztok!

Ezzel a kis bejegyzéssel kívánnak Boldog Új Évet mindenkinek az Anime Manga Palota bloggerei, tehát xx18Rolandxx, Mangekyo0221 és Ragnafan1992!

Köszönjük, hogy ebben az évben is velünk voltatok és olvastátok, véleményeztétek a cikkeinket akármilyen felületen. 2023-ban csapatjuk tovább!

Köszönet mindenkinek, és még egyszer: B.Ú.É.K mindenkinek!