Szegasztok. Feltennék egy őszinte kérdést: Hol vannak azok a játékok, ahol nem más számított, mint a hangulat? Ahol nem a grafika, vagy sztori számított, hanem a játékélmény és a nevetés. A Jowood 2003-ben és a 2004-ban kiadott két játéka megmutatja, hogy a játékmenet magával tud ragadni, egészen a végéig. De csak szép sorjában.

Szegasztok!

Remake-et készíteni videojátékokból ugyanúgy hálátlan és nehéz munka, mint filmek terén. A játékosoknak - főleg ha még imádták is az eredeti játékot - igencsak hatalmas elvárásokkal ülnek le egy régi játék remake-je elé, ami sokszor nagy hiba lehet, hiszen a nosztalgia igencsak "túlszépítheti" az eredeti játékkal eltöltött időket.

Amikor megtudtam, hogy az 1989-es Shadow Of The Beast játéknak (melynek portjai közül szerintem messze a TurboGrafx-CD a legjobb) készülni fog egy remake 2016-ban kizárólag a PS4-re, csak annyit mondtam: félre a nosztalgiát és lássuk magát a játékot.

Nos, miután többször végigvittem és a platina trófeát is megszereztem belőle végigfutott az agyamon a gondolat, hogy vajon melyik a jobb: az 1989-es eredeti vagy a remake. És legnagyobb megdöbbentésemre már előre tudtam a választ: a 2016-os remake sokkal jobb lett....

De vajon hogyan történhetett az, hogy jobban megkedveltem a remake-et, mint az eredetit, amit ugyanúgy szerettem?

Jöjjön hát a 2016-os Shadow Of The Beast kritikája!

Sziasztok. A Dragon Ball sorozat eléggé döcögött a Z befejezése után. Hagyján a kritikai és népszerűségben bukó GT rontotta a levegőt, de Akira Toriyama sem akart útjára indítani egy újabb szériát. Elég volt számára évente kiadni egy egész estés anime filmet. Ám 2013-ban a rajongók olyan movie-t kaptak, amitől beindult a fantáziájuk és várták a következő Dragon Ball sorozatot. Ez nem volt más, mint a Battle of Gods.

Sziasztok!

Az egyszeri animerajongó elég furcsa szemmel tud nézni a 80-as 90-es évek animéire. Aki hozzászokott a mai ábrázolásmódhoz, karakterekhez, történetekhez azok sokszor undorral vagy épp "áhhh ez nem érdekel mert régi" hozáállással tudnak viszonyulni hozzájuk pedig ezek a sorozatok szerintem fényévekkel jobbak a mai kínálatok úgy jó felénél. Persze ezek közt is akadnak említésre méltó és tűzre vetendő darabok de többségük abba a kategóriába tartozik amikor még nem erogék és vn-ek alapján készültek az animék. Mai alanyom is egy a retró időkből való darab ami viszont messze odaver a legtöbb mai több 100 részes animének. Ez a Ranma 1/2.

Sziasztok. Talán nem én vagyok az egyedüli ember, aki utálta a kötelező olvasmányokat. Számomra a listában semelyik nem fogta meg akkor az érdeklődésemet. Kivételt képzett két könyv: Az Egri csillagok és a Pál utcai fiúk. Ez volt az a két könyv, ami számomra teljesen megnyerte a tetszésemet és legalább kétszer kiolvastam. De mi a helyzet filmek terén? Szerencsére szinte majdnem minden ismertebb regényt akkor filmesítettek meg, amikor a magyar filmipar nem egy aszott szőlő szintjén volt. Korhű díszletek, zseniális színészi és színésznői játék. Nem kell más egy jó magyar filmhez. És a mai bemutatóm tárgyára visszakanyarodva: íme, a magyar-amerikai koprodukció az 1969-es Pál utcai fiúk.

Sziasztok!

Újfennt érkezett egy teljes értékű trailer a március végén érkező Ghost in the Shell élőszereplős filmhez.

Őszíntén szólva engem már az 1, trailer is levett a lábamról de a 2.még azon is túltesz ráadásul képet kapunk a többi szereplőről illetve magáról a főgonoszról is. Az biztos, hogy baromi látványos lesz a film és sok jelenetet fogunk kapni magából az animéból is tehát látszik, hogy ennek az alapanyagát nem szarták le nagyívből mint a Dragon Ball fosulóciót. Persze trailer alapján nem könnyű megítélni egy film várható minőségét de semmi pánik már csak alig 1 hónap és a mozikba kerül ez az alkotás.

Sziasztok! Február 14: Valentin nap. Sok párocska kettesben enyeleg, sok szingli valószínűleg átlagos mindennapjait éli. Én mit csinálok? Hentai kritikát írok. Ennek két oka is van. Első, hogy mostanában majdnem minden anime kritikusnak van legalább egy hentai kritikája, így én se maradok ki a sorból. Második, hogy ez az ünnep marhaság, ami arra jó, hogy az emberek pénzét kiszedje. VISZONT! Én egy jó hentait hozok el, ami feszegette a határokat minden téren. Ez pedig nem más, mint a 2001-es Bible Black.

Sziasztok!

Nos íme a legújabb videóm amiben egy kis összehasonlítás lesz látható eme két anime között amiből az 1. kvázi teljesen ismeretlen míg a másikat óriási hype és ígéret tenger övezte.

Jó Szórakozást!

Sziasztok! Nos, anno a The Last kritikája után (de még a Boruto előtt) eszembe jutott az első anime movie a Narutoval kapcsolatban, ahol nem egy „lesz**om” címszóval illettem. Akkor elhatároztam, hogy megnézem, és ha már nincs senki, aki kritikát is írt róla, megteszem. Annyit elöljáróban, hogy anno fenntartásokkal fogadtam a movie ígéreteit. Ugyanis azt ígérte, hogy nagyon humoros lesz. Erről elég csak annyit, hogy a Shittuden a sima szériával ellentétben már csak az alpári humorra támaszkodott. De lássuk is a medvét.

Szegasztok!

Isao Takahata neve sokaknak ismerős lehet, hiszen ő volt az, aki a hatalmas Grave Of The Fireflies (Szentjánosbogarak Sírja) és a szintén egész jóra sikerült Only Yesterday (Yesterday - Vissza a gyerekkorba) anime filmeket rendezte.

Amikor megtudtam, hogy a Ghibli 2013-ban elkészített egy japán monda alapján készült egész estés animét, melyet Isao Takahata rendezett és amelybe nem több, mint 5 milliárd yen-t öltöttek, s ennek ellenére a Ghibli egyik (ha nem a legnagyobb) anyagi bukása lett, eldöntöttem, hogy megnézem, hogy vajon mi lehetett az anyagi bukás oka. Esetleg rossz lett volna?

Nos, jöjjön akkor a Ghibli 2013-as "The Tale Of The Princess Kaguya" anime filmjének kritikája!

Sziasztok!

Mostanában elég nagy divatja lett az olyan mangák feldolgozásának amik a maguk idejében nem kaptak saját sorozatot vagy pedig kaptak olyan régiek, hogy már szinte a kutya sem emlékszik rájuk de a maguk idejében nagy sikerük volt. A Parasyte sikerével be is bizonyosodott ez a tény és azóta főleg a Toei csinál ilyen reboot sorozatokat ( persze a Devilman-hez még mindig nem nyúltak hozzá) de már az előtt is voltak próbálkozások ilyen téren.Ennek példánya a Guin Saga című anime is amit most bemutatok nektek.

Sziasztok. Ez a poszt kicsit másabb lesz, mint a többi. Ugyanis, megnéztem, hogy az animéseknek szerte a világon kik a kedvenc anime szereplői. Az eredmény eléggé nagy fejvakarást okozott nekem. Lássuk is, hogy mi az okozója.

 Íme a linkek: Top 150 -> Top 100 -> Top 50