Szegasztok!

Emlékeztek még, amikor beígértem februárra az Isekai Smartphone nevezetű anime szemetet? Nos, van egy mondás: "jobb később, mint soha"... bár az én helyzetemben a soha valamiért sokkal kegyesebb lett volna...

Ma 2017 egyik legrosszabb animéjéről, az "In Another World With My Smartphone", azaz Isekai Wa Sumatofon To Tomo Ni animéről írok nektek!

Sziasztok! Meg kell, mondjam az őszintét, akármennyire is hallom néhány manga filmadaptációjának a pozitív értékelését, akkor se vagyok hajlandó megnézni. A legtöbbjük az alacsony költségvetés ellenére próbálkozik olyannal, ami inkább rossz szájízt hagyhatna bennem. Az Ousama The Game  2010-es adaptáció esetében sem volt ez kivétel, úgyhogy félve a legrosszabbtól megnéztem. A legnagyobb meglepetésemre nem negatív, hanem pozitív csalódás volt a vége. Lássuk, hogyan sikerült elérnie a filmnek azt, amit 2017-ben, az anime nem tudott elérni.

Szegasztok. Mai nap egy igazi csemegét mutatok be nektek. A Capcom 1998-ban kiadta a Stardust Crusaders saga történetét feldolgozó játékot a játéktermekbe. Egy évvel rá megjelent a JJBA: Heritage of the Future című bővítést több játszható karakterrel, több pályával és sztori móddal. Ugyanebben az évben viszont megkapta két konzolra is a portolást: A Playstationre és a Sega Dreamcastre. Ma a PS1-es konzolportót veszem górcső alá.

Sziasztok!

Mangekyoval összeültünk és egy ital mellett kibeszéltük a Charlotte című animét. Jó Szórakozást!

Szegasztok!

Soha sem volt titok, hogy a kedvenc Disney karakterem mindig is Donald Kacsa volt, melyhez sokszor hozzájárult a régen itthon is futott Donald Kacsa Magazin. A karakterhez készült játékokat sajnos csak utólag volt esélyem játszani, de megérte.

Ma egyik kedvenc Donald Kacsás játékomról, a QuackShot-ról írok nektek!

Szegasztok!

Vannak animék, melyekkel nem is az a baj, hogy koppintanak másokat vagy semmi eredetiség nincs bennük, hiszen ezek ellenére lehetnek szórakoztató vagy fogyasztható alkotások. A probléma akkor van, ha a koppintások és az eredetiség hiánya mellett még rosszak is!

Mai alanyom is ilyen, ami amellett, hogy semmi eredetiséget nem tud felmutatni, még azt az egyetlen egy fontos dolgot sem tudja teljesíteni, amit kellene: szórakoztatni.

Mai alanyom a 2017-es Hajimete No Gal!

Sziasztok. Ahogyan az előző posztomban írtam, ma egy igazán családbarát animét mutatok be. Egy 1994-ben publikált novella alapján készült, 2005-ben pedig a Group TAC pedig elkészítette a 104 perces animációs film formájában. Lássuk is, milyen lehet egy kecske és egy farkas barátsága, ami a természet ellen szól.

Szegasztok!

Bevallom, már lassan egy éve úgy vagyok, hogy miért olvasom még mindig a Weekly Shonen Jump cuccait, de most jutottam el arra pontra, hogy végleg szakítsak eme magazinnal és minden, 1996 utáni termékével.

Az okok? Rövid próbálok lenni, de szerintem már sokan érezhették, hogy a Weekly Shonen Jump újság mindig is szerette újra dolgozni a saját termékeit minimális változtatásokkal más köntösben, de szeretett ám lopkodni már manga újságok termékeiből is - lásd például a Love Hina / Nisekoi párost.

A probléma az, hogy lassan már a saját mangakáikat sem engedik kibontakozni! Az egyetlen mangák, amik nem laposodtak el, illetve amik valóban frissek és kiváló minőséget képviselnek, azok a Dr. Stone és The Promised Neverland mangák. Viszont minden jóra jut 2 rossz, köztük például a Yuragi-sou No Yuuna-san nevezetű ecchi fanservice manga meg a Boruto Naruto The Next Generation szemét, mely utóbbiba nem néztem bele, de az a pár oldal amit láttam belőle meg amiket hallottam róla elég volt.

Amiket eddig aktívan követtem, azok a Dr. Stone, The Promised Neverland, Black Clover és My Hero Academia mangák voltak, s míg előbbi kettővel még nem voltak gondjaim, addig utóbbi kettő... jaj... nem elég, hogy mindkettő annyira eredeti, mint a forralt meleg víz, de amióta a mangakáik új editor-okat kaptak, akiknek nem kevés hatalmuk van a mangakák felett és szeretnek beleugatni a történetbe, azóta mindkettő rohamosan zuhant. A My Hero Academia alapból halott volt a Tournament Arc óta, de a Black Clover-t legalább lehetett élvezni mint egy Bleach 2... viszont az új editor-ok elintézték, hogy még mélyebbre süllyedjenek. A Black Clover-nél a semmiből olyan karakterek kezdtek el másképpen viselkedni, akikről látszott, hogy nem abba az irányba akartak menni, amilyenbe eredetileg az alkotó akarta, míg a My Hero Academia... nos, ha szereted a hazug idil japán iskola slice of life cuccokat amikben a legnagyobb poént egy sajtzabáló befosása jelenti, akkor a te mangád, de ne akard elvárni azt, amit akarsz tőle, vagyis egy jó bunyós shonen cuccot.

Viszont még ezeket is simán elnéztem volna a magazinnak... VISZONT... s most kapaszkodjon meg mindenki: alig kezdődött el 2018, máris lelőttek 4 (!!!) mangát, ezekből 3 még friss volt és 2 alig érte el a 15-15 fejezetet!!!! Szóval miszter kapitalizmus szerint ha egy manga 15 fejezeten belül nem termel millió számos eladást, akkor kukázhatják is? Már bocsánat, de akkor hogy maradhattak meg olyan mangák, mint a One Piece, aminél az első 15 fejezet a poénokon kívül semmiről nem szólt?! S ezek most beakarnak hozni 3 új mangát. Had mondjak valamit: 14-15 fejezet, főleg olyan sorozatoknál, amiken látszódott, hogy hosszú távra terveztek eredetileg, egyenlő a nullával! Látszódott rajtuk, hogy eredetileg hosszú távra gondolkodtak a mangakák és a világ is úgy lett felépítve, de ti még azelőtt lelövitek őket, mielőtt a mangakák egyáltalán belekezdhettek volna! S nem először csinálják ezt, az utóbbi 3-4 évben sorra lőttek le minden mangát, amiben rengeteg potenciál volt (például Red Sprite, Hungry Joket stb), de mivel 10 fejezet alatt nem tudtak milliókat termelni, még azelőtt kigyomlálták őket, mielőtt eljutott volna a nagyobb közönség felé is!

Szóval kedves Weekly Shonen Jump! Köszönöm, de nincs kedvem tovább hülyíteni az agyamat a hülyeségeitekkel! Egyszer talán ha véget ér a The Promised Neverland akkor végig olvasom, de hogy egyetlen 1996 utáni terméketeket nem vagyok többet hajlandó elővenni, az fix!

Szegasztok!

Eme hétre terveztem a Hajime No Gal nevű torzszülött anime kritikáját, de újrázás közben rájöttem, hogy kell valami, ami ellensúlyban tudná tartani az anime által okozott mentális sérüléseimet, szóval megnéztem közben aaz 1989-es Riki-Oh The Wall Of Hell anime OVA-t, s úgy döntöttem, még a pokoljárás előtt legyen annyi élvezetem, hogy egy jó animéről írjak!

Szóval ma az 1989-es Riki-Oh The Wall Of Hell (röviden ROTWOH) animéről írok nektek!

Szegasztok. Mostani témám hasonlóan izgalmas, mint a befejezetlen animék, csak most a videójáték oldalról veszek elő egy kis finomságot. Konzolt készíteni eléggé nehéz dolog, hiszen figyelembe kell venni az emberek igényeit, a hardverek árát és a rájuk való fejlesztés nehézségeit. Ezek a most felsorolt konzolok nemcsak ezen a téren buknak hatalmasat, hanem másban is. Következzen néhány olyan konzol, ami megbukott és a legtöbbjükről nem is halott a mostani generáció.

Szegasztok!

Ismét eljött az idő egy videojátékos podcast-re, melyben én Mangekyo022, Ragnafan1992 és vendégünk L.Mole aka Éjjeli Vakond beszélgetünk! Eme új podcast már új videó szerkesztővel készült, melynek köszönhetően nem csak jobb lett valamivel a képminőség, de most már állóképek helyett videofelvételek is lesznek!

Jó szórakozást!

Sziasztok!

Mit is mondhatnék erről? Egy élmény volt nézni! Pont olyan élmény mint amikor érzéstelenítés nélkül akarják kihúzni az ember fogát! Jó Szórakozást!