Sziasztok! Meg kell, mondjam az őszintét, akármennyire is hallom néhány manga filmadaptációjának a pozitív értékelését, akkor se vagyok hajlandó megnézni. A legtöbbjük az alacsony költségvetés ellenére próbálkozik olyannal, ami inkább rossz szájízt hagyhatna bennem. Az Ousama The Game  2010-es adaptáció esetében sem volt ez kivétel, úgyhogy félve a legrosszabbtól megnéztem. A legnagyobb meglepetésemre nem negatív, hanem pozitív csalódás volt a vége. Lássuk, hogyan sikerült elérnie a filmnek azt, amit 2017-ben, az anime nem tudott elérni.

A sztori főhőse Nobuaki és minden osztálytársa megkapja a Király játékának az üzeneteit. A lényege, hogy egy szadista játékban addig éljeneke túl, ameddig lehet. Kezdetben sikerült a napi feladatokat megcsinálni, de aztán egyre örültebb feladatokat kapnak. Aki nem engedelmeskedik, vagy kiszáll, az eltűnik örökre úgy, hogy csak az osztály emlékszik rá. Nobuaki később nyomozásba kezd és egy olyan igazságra döbben rá, ami az utolsó perceket még jobban fel fogja dobni.

Látható már most, hogy az alapanyaghoz eleve úgy nyúltak hozzá, hogy a legtöbb baromságot egyből kukázták. A stúdió, aki a filmet csinálta rájött, hogyha alacsony költségvetést kompenzálására kreatív ötletekkel állnak elő, akkor pozitív fogadtatást kapnak. Ezért cserélték ki a nevetségesen erőltetett halálokat az eltűntetésre. Az első oka az, hogy a maszkírozást nem tudták, vagy nem akarták megcsinálni, a másik, hogy ezzel egy afféle kétségbeesést csinálnak a szereplők körül. Elvégre, csak ők emlékeznek az eltűnt társaikra, nincs benne a telefonjukban a nevük, számuk, a szüleik sem emlékeznek rájuk stb. (egyikük idegileg ki fog készülni.). Ezzel már egy nagyon jó atmoszférát idéztek elő, ami kicsit hátborzongató is egyben.

Ami további pozitívumot jelenthet, az a nyomozós szál használata. Ahhoz ugyanis hozzákapcsolható egy igazán jó csavar, ami szintúgy egy vonással húzza ki az anime hatalmas agyf***ának jelentő nagy csattanót. Igen, ez a film nem akar egy idő után az anime történetéhez foggal-körömmel ragaszkodni. Inkább az alapokból csinált egy saját psziho-horrort. A színészi játék is egész elfogadható lett. Nem játsszák túl magukat, de hozzák a kötelezőt. A betétdal viszont kifogástalan lett. Az egy dolog, hogy az énekesnőnek jó hangja van, de a zene szövege hűen reprezentálja, hogy milyen is a Király.

Sajnos hiába a jó ötletek, jó zene és jó atmoszféra, sajnos néhány ostobaságot találunk benne. Legelső hibája a játékidő. 82 perc sajnos egy ilyen volumenű filmhez kevés. Konkrétan, azzal akartak gyorsítani, hogy a félidőben a kb. 35 fős osztály fele megszegi a szabályt és eltűnik. A gore rajongók is kerülni fogják a művet. Alig lesz benne vér és az a 4-5 gyilkosság is képernyőn kívül történik. A karakterek felét a játékidő alatt meg se jegyezzük. És tény, hogy az eredeti sztorival szakítani itt bevált, de ezt mások ne csinálják, hacsak már az alapanyag nem egy rakás szeméttel ér fel. Ami utolsó negatívumként tudok mondani, az a para faktor. Messze nem adtak bele annyit, hogy nagyon komolyan vegyük. Tény, lesz némi borzongás, de ennyi!

Ousama: The Game

Kiadás: 2010

Műfaj:  Pszichológiai horror

Értékelés: 70%

Ez a film a kevés jó adaptációt erősíti, amiért le a kalappal. Ezzel a kritikával kívánok mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket. Legközelebb Áprilisban jelentkezek egy 2018-as animével, amiről elég annyit tudnotok, hogy igazán cuki és érzelmes. Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.