Sziasztok!

Ma egy elég régi adósságomat fogom leróni, ugyanis még elég régen kérte valaki, már nem is tudom kicsoda, hogy ha lesz rá alkalmam akkor mondjam el a véleményemet a Kimi ni Todokéról és az a poén, hogy én ezt régebben már megnéztem egyszer , csak akkor valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva nem kezdtem vele semmit. Most viszont, hogy augusztusban jön a 3.évad úgy gondoltam, hogy itt az ideje újra elővenni ezt a sorozatot és ezzel leróhatom egy elég régi tartozásomat is. Nem is vesztegetem tovább az időt, jöjjön tehát a Kimi ni Todoke első és második évadának is a kritikája.

A Kimi ni Todoke eredetileg manga formában jelent meg a Bessatsu Margaret magazinban, majd később kötetek formájában is kiadták. Írója és rajzolója pedig Shiina Karuho és összesen 30 kötetből áll a sorozat ami 2005-től 2017-ig futott. Az anime két évadát pedig a Production I.G stúdió készítette, rendezője pedig Kaburagi Hiro volt aki később olyan animéket készített még mint a 91 Days , a Great Pretender vagy a Hoozuki no Reitetsu . Az első évad 25, a második 12 részből áll és köztük készült még egy OVA rész is, illetve a történet 2010-ben és 2023-ban is kapott egy-egy élőszereplős feldolgozást is. Műfaját tekintve egy romnatikus-iskolás shoujo műról van szó.

A történet maga nem bonyolult. Főszereplőnk egy Kuronuma Sawako nevű diáklány akit hosszú fekete haja, ijesztő aurája és visszahúzódó természete miatt mindenki csak Sadakónak hív a Kör című horrorfilmre reflektálva, emiatt pedig az osztály kitaszítottjaként kénytelen élni az életét piszkálódások és röhejes pletykák kereszttüzében, holott alapjáraton egy kedves, segítőkész lányról van szó.

Az élete akkor kezd megváltozni mikor az osztályának egyik népszerű sráca, Kazehaya Shouta , akivel még régebben beszéltek egymással 1 percet, fel nem figyel a lányra és a kezdeti nehézségek ellenére egyre többet kezdenek el találkozni és beszélni egymással, majd idővel, lassan kialakul köztük a barátság aminek hatására a lánnyal is egyre többen kezdenek el beszélni és barátkozni az osztályból, ezáltal egy baráti kört kialakítva maguk körül, és ahogy annak lennie kell Sawako és Shouta között idővel fellobban a szerelem lángja is ami viszont nem mindenkinek nyeri el a tetszését.

Az anime pedig lényegében erről szól. Habár a középpontban a diákkor és a diákszerelem van azért az anime nem rest olyan dolgokkal is foglalkozni mint az alaptalan pletykák terjesztése, az iskolai zaklatás, a szerelmi rivalizálás és a tinédzserek lelki világa. Persze ilyen animékkel Dunát lehetne rekeszteni és ilyen szinten ez sem találja fel a spanyol viaszt vagy mutat fel nagyon eredeti ötleteket, mégis egy nagyon aranyos feel-good sorozatról van szó ami nem kalandozik el más irányba, hanem végig arról szól amiről kell neki. Megkapjuk a szokásos sulifesztiválos, Valentin napos, Karácsonyos, ottalvós bulis részeket vagyis mindent amit egy ilyen animétől elvár az ember és bár javarészt azt láthatjuk ahogy Sawako életében először megéli ezeket a pillanatokat, de a cselekmény a többi karakterrel is hajlandó foglalkozni. Viszont itt sajnos meg kell jegyeznem, hogy ez a sorozat nagyon lassan halad előre és a két főszereplő  szerelmi vallomásáig is a 2.évadig kell várni, tehát igen, akik ahhoz vannak hozzászokva, hogy a főszereplők 2 rész után szerelmet vallanak egymásnak azoknak ez inkább unalmasnak, önismétlődőnek és időhúzónak hathat, ugyanakkor kell az idő ahhoz, hogy ezeket a karaktereket rendesen bemutassák, megismertessék és kibontsák a nézők számára, hogy ne csak üres vázlatokat lássanak akiknek a helyébe oda tudják képzelni magukat. Az anime pedig él is ezekkel a lehetőségekkel. A cselekmény szépen bemutatja , megismerteti és kibontja a karaktereit, rendesen árnyalja is őket így nem 1D-s szereplőket kell néznünk, ami viszont kifejezetten tetszett, az az, hogy ez a sorozat hiteles és nem felszínes. Jól megírt szituációkat és szereplőgárdát vonultat fel, nem pedig az elhanyagolt lelkű / világfájdalmas vagy besértődött tinik buksiját simogatja mint mondjuk a Suki tte li na yo. Összefoglalva tehát a történet semmi eredetiséget nem tartalmaz, de mégis jó abban amit el akar mesélni és ehhez minden eszközt jól meg is ragad és fel is használ.

Látványilag az anime totál rendben van. A Production I.G amúgy is az egyik legminőségibb stúdió, bár tőlük inkább  sci-fi illetve akció animéket szokott az ember várni, de jól dolgozták fel ezt is. A háttérgrafika és a karakterdizájn is  nagyon szép, amivel viszont bajaim voltak, az a humor ami nagyon ki van spórolva a sorozatból.Mintha az alkotó egy kicsit túl komolyan vette volna a művét, mivel olyan igazán vicces jeleneteket vagy hasfogósan röhögős pillanatok nincsenek benne, inkább csak megmosolyogtatóak, azok is is főleg szituációs vagy grafikai poénok.

Ugyanakkor a könnyedebb és drámaibb jeleneteket jól vegyülnek egymással, egyik sem nyomja el a másikat, a bullyng illetve egyéb mélyebb jeleneteket pedig jól sikerült ábrázolniuk.

A hangulat pedig nagyon a toppon van. A sportfesztiválos részek izgalmasak, a sulifesztiválos részek vidámak, a Valentin napos részek kellően, de mégsem sziruposan érzelgősek.

A technikai oldalról igazából ennyit lehet elmondani, térjünk is ki az anime mozgatórugóira, azaz a karakterekre. Na már most az egy jó pont, hogy más hasonló animékkel ellentétben itt nem kell 20 nevet megjegyeznie a nézőnek mert 3 részenként behoznak egy új karaktert és vele együtt egy új szerelmi szálat, hanem a cselekmény valóban csak a főszereplőkre és azoknak a szűk baráti körére koncentrál és mindegyiküknek van kisebb vagy nagyobb jellemfejlődése.

Sawako egy remek női főszereplő és jó látni ahogy a kezdeti kissé ijesztő, de megszólalni is alig merő lányból egy határozott, vidám és barátokkal körülvett szereplővé válik, azt nézni pedig ahogy lassan mindent megél amit egy átlagos középsulis lány csinálni szokott pedig nagyon szívmelengető.

Shouta is jó férfi főszereplő, bár az ő jelleme nem sokat változik a sorozat alatt, de végig megmarad egy rendes, jó fej srácnak akit nem érdekel, hogy mások mit gondolnak róla , a szerelmük felvállalása pedig, bár picit csöpögősre sikerült szerintem, de jól van ábrázolva és ami még fontosabb, ez is hitelesen van ábrázolva és nincs olyan érzete az embernek, hogy ők csak azért jöttek össze mert ők a főszereplők, hanem , bár ahogy írtam nagyon lassan is, de eljutnak a szerelmi vallomásig .

A mellékszereplő gárda is roppant érdekes karakterekből áll. Ott van például a két barátnő, a nagyszájú, hangos, sportos tomboy lány Chizuru és a kedves, de a korához képest sokkal érettebben viselkedő Ayane akik mind a ketten nagyon szimpatikus karakterek és az dolgaikkal is rendszeres foglalkozik az anime, még ha nem is olyan mélyen mint a főszereplőkével.

Aztán ott van még a nagydarab, de csendes és kissé zárkózott Ryuu, de ő nagyátlagban nem zavar sok vizet.Illetve ott van még ugye Kazuichi, a helyettesítő tanár karakter aki úgymond a rezidens comic relief karakter akarna lenni, de a jelenléte egy idő után már inkább irritáló mintsem vicces.

Nála sokkal érdekesebbek a rivális karakterek.

Mert igen, minden komolyabb szerelmi történetbe kellenek rivális karakterek. Női oldalról ott van Ume aki eleinte úgy kezdi az animét, hogy ő lesz a szarkavaró hülye picsa karakter akit majd teljes odaadással lehet utálni és kikiáltani az anime leggyűlölnivalóbb karakterének de aztán kiderül, hogy ez távolról sem így van. Mert igen a kiscsaj eleinte tényleg egy szarkeverőnek tűnik, de alapjáraton nem egy kedvelhetetlen karakter, legalábbis jóval elviselhetőbb mint más animebeli társai, egy minimális háttér magyarázással pedig meg is lehet érteni, hogy miért szeretett bele a srácba, és nem egy szánalmas nőszemélyt kapunk végül hanem egy megérthető karaktert aki tisztességesen akarja magának megszerezni a srácot.

Ennél már egy fokkal rosszabb a férfi oldal. Kento, aki a 2.évadban mutatkozik be,maga sem egy kedvelhetetlen szereplő, sőt érdekesnek is mondható, de nála végig az volt az érzésem, hogy kicsit mintha az utolsó pillanatban lett volna kitalálva és bedobva a sztoriba, ugyanis semmiféle előzményt vagy felvezetést nem kapunk hozzá.

Vannak még ugyan mellékszereplők, mint például Sawako szülei, pár másik osztálytárs, de nekik olyan elenyészően kevés fontosságuk van a sorozatban, hogy igazából nem is érdemes róluk beszélni, bár a szülők dizájnja azért megér egy misét, főleg anyuka fejkinézete.

Tehát lényegében elmondható, hogy karakterek terén sem robbant nagyot a sorozat, cserébe viszont tényleg olyan szereplőgárdát kapunk akik mind hús-vér embereknek tűnnek, nem pedig mondjuk kifigurázásoknak vagy olyanoknak akik a mangaka személyes múltbéli sértettségei nyomán lettek úgy ábrázolva ahogy.

Végül csak a zenék vannak hátra. Igazából azok is jók, de nem különösebben emlékezetesek. Ugyanez igaz az opening -ending párosokra is, bár a 2.évad openingje egy picit jobban tetszett mint az elsőé.

Ez volna tehát részemről a Kimi ni Todoke, egy aranyos kis feel good sulis romantikus anime ami bár semmilyen szinten nem hoz újdonságokat, de a műfaj sablonjait remekül használja fel és meséli el azt amit szeretne. Bátran ajánlom mindenkinek, főleg azoknak akik nem rettennek meg attól, hogy elég lassan halad előre a cselekmény.

Kimi ni Todoke S1/S2

- Idő: 2009-2011

- Stúdió: Production I.G

- Rendező: Kaburagi Hiro

- Műfaj: Iskolai, Romantikus, Shoujo

- Openingek: Kimi ni Todoke by Tanizawa Tomofumi

                   Sawakaze by Tanizawa Tomofumi

- Endingek: Kataomoi by Chara

                 Kimi ni Todoke by MAY'S

- Hossz: 25 rész + 12 rész + 1 OVA

Ami Tetszett:

- Jól használja fel a sablonokat

- Szépen vezeti végig a cselekményt

- Rendesen bemutatja, mélyíti és bontja ki a karaktereket

- Érdekes és nagyrészt kedvelhető szereplőgárda

- Nagyon jó a hangulata

- Sawako és Shouta jól ábrázolt és végigvitt szerelme

- A látvány kiváló

- Zenék

- Openingek és Endingek

Ami nem tetszett:

- Sokak számára túl lassúnak, időhúzónak és önismétlődőnek hathat

- A tényleges humor hiánya

- Kento nagyon seggből előhúzott karakternek hat

- Kazuichi egy idő után inkább idegesítő mintsem vicces

Értékelés:

- Százalékban: 83% - Jó

- Pontban: Mindkét évad : 8/10

Nos, ennyi lettem volna mára, a legközelebbi alkalommal is egy régi tartozásomat fogom leróni amivel még messzebb megyünk az animék történelmében, egészen vissza a 2000-es évek legeslegelejére, szintén egy romantikus ám ezúttal robotokkal operáló animével. Addig is Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.