Sziasztok! Az iménti két kritika után muszáj írnom valami jó animéről, mert kicsit sem akarom azt a képet mutatni magamról, hogy csak szarokról írok. Viszont, nem volt ötletem miről. Roland Gakuen Alice kritikája után döntöttem úgy, hogy egy Slice of Life vígjátékot választok ki magamnak a jobbik fajtából. Így esett a választásom a nyári szezonban megjelent Saikin Yatotta Maid ga Ayashii-ra, amit még úgy is ismerünk, hogy The Maid I Hired Recently Is Mysterious. Lássunk is hozzá.

A Saikin Yatotta Maid ga Ayashii alapját az azonos nevű, 2020-tól mai napig futó manga képzi, ami a Gangan Jokerben jelent meg. Műfaját tekintve Slice of Life vígjáték, minimális drámával. A története szerint Yuuri, a tizenéves srác egy napon mindkét szülőjét elveszti egy balesetben. Kezdetben amondó volt, hogy a házat fenntartja maga, emiatt a teljes személyzetet elbocsájtja (továbbá, tartalékolni akarta a pénzt, mivel más rokona nem volt.). Másnap elég hamar kiderül, hogy nagyobb falatot vett a szájába, mint amit meg tudna rágni. Ám, egy titokzatos cselédlány kopog az ajtaján azzal a céllal, hogy szívesen szolgálja őt szinte ingyen. Főhősünk, más helyzet nem lévén belemegy a dologba, viszont nem hagyja nyugodni a lány viselkedése. Folyton mosolyog, a lakás olyan tiszta, mintha egy múzeumban lenne és emellé a kajái is olyanok, hogy Gordon Ramsay se merne semmiféle negatívumot mondani. Viszont, nem tudja miért, emiatt folyton követi és figyeli. Ez a gyanakvás viszont hamarosan inkább szerelembe (vagy mély érzelembe.) megy át.

Az anime nem tartogat nagy megfejtéseket, hiszen mindent a szemünk elé tár a legelejétől kezdve. A 11 rész jelentős fele arról szól, hogy Yuuri kitalál valamit Lillithről és próbálja a szemére hányni, úgy mintha egy detektív leplezné le a tettest. Ehhez persze a lány lazán asszisztál, amiből a srác válasza olyannak szűrődik le, mintha bókolna is neki. Ez persze elsőre fura lehet, de a kitalált dolgok olyan humorosan vannak előadva, hogy azon jókat nevettem. Igen, az anime főbb humorforrása a humor, amit tényleg jól hoz ki. Persze ennek ára, hogy az összes rész sablonokból épül fel, ám ezeket jól használja.

Látvány terén sem lehet panaszunk. Színes, de nem annyira, mint az ez évben futó Fuufu Ijou, Koibito Miman, ahol a szivárvány póniló gecifoltjának összes árnyékában tündököl úgy, hogy a póniló se tudna azon kiigazodni. A karakterek jól vannak megrajzolva, ahogy a hátterek is. Ami bökte a szememet, az a helyenként felbukkanó, teljesen idegennek ható CGI. Konkrétan a kellemes összképet kiüti, amikor a megrajzolt háttérben egy CGI villamos zakatol el. A zenei részen teljesen átlagos, akárcsak a Slice of Life animék 99%-a. Az opening fülbemászó és aranyos, ahogyan az ending is.

Karakterek terén se mutat újat az anime. Yuuri egy totál átlagos shota karakter. Az egyetlen kirívó pontja, az az őszintesége, ami abszolút ártatlanságából fakad (Ezzel néha kiakasztva a környezetét.). Lillith egy abszolút segítőkész, aranyos, lelkes és kedves maid leányzó, akit azonnal el lehet képzelni a főhőssel egy párként. Persze, van oka az ittlétének, ám ez sem okoz döbbenetet azok körében, akik már láttak Slice of Life darabokat valaha is.

Mellékszereplők terén klisés, de a jobbik fajtából. Tsukasa Gojouin, Yuuri osztálytársnője, aki szentül meg van győződve arról, hogy a srác és Lillith szerelmesek egymásba, amitől kiütközik a romantikus művek iránti fangörcse. Ebből is jó poénokat tudnak kihozni. Fujisaki Tsukasa felszolgálónője, Lillith barátja. Felületre rideg, de nem sok idő kell, hogy megmutatkozzon az érzelmes oldala. Natsume Nakashima viszont nagyobb szeletet kap. Lillith egykori osztálytársa és egy helyen dolgoztak egészen addig, míg barátja fel nem mondott. Kezdeti motivációja az volt, hogy Lillith visszatérjen volt munkahelyére, ám miután ezen terve kudarcot vall, segíteni próbál Yuurinak. Viselkedésében Lillith szeges ellentéte. Zajos, kétbalkezes, de nincs benne rosszszándék. Ezenfelül más mellékszereplők is feltűnnek, de azokról ennyit sem lehet elmondani. Ilyen pl. Natsume egykori munkaadója, Master vagy Yuuri szülei.

Az anime legerősebb pontja egyben gyengéje is, a hangulat. Ugyanis, az egész megnyugtató, humoros és könnyed stílust képvisel. Akik szeretik az efféle animéket, azokat kilóra meg fogva venni már a legelső résztől kezdve. Viszont, akik komolyabb volumenű darabra vágyik, annak hamar bele fog törni a bicskája. Noha a múltbeli és romantikus szálakkal valamennyire árnyalja a boldog összképet, nem fog komolyabb hangvételt venni. Számomra teljesen élvezhető volt mind a 11 része, lévén már elsőre leszűrtem, hogy ez ilyen darab. Viszont, nagyon sokan irreális elvárásokkal ültek le elé, ezért néhányan képesek voltak egypontos leosztást nyomni MAL-on úgy, hogy az első részt se nézték végig. Teljesen érhetetlen, hogy mire fel, bár ugyanazt a felfogást képviseli azok, akik a Bleach folytatásánál csinálnak. Még le se ment, már rögtön telespriccelt gatyával baszkodták rá a 10/10-et. Visszatérve az animéra, a főbb negatívumai a repetitívség és a kiszámíthatóság. Nem tér el a kliséktől, még akkor sem, ha ezeket jól is hozza ki. Továbbá, a befejezetlenségre kiváló példa, hogy Yuuri és Lillith nem jönnek össze a végén.

Pozitívumok:
- Látvány (a CGI-t leszámolva.).
- Humor.
- Hangulat.
- Karakterek.

Negatívumok:
- Kiszámítható.
- Sablonos.
- Aki nem kedveli a könnyed SoL-t kerülni fogja.

Végeredmény: 70% Jó.

Tudom, hogy a kritika nem lett túl hosszú, de erről az animéről csak ennyit lehet elmondani. Találkozunk legközelebb. Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.