Szegasztok!A mai nap bemutatom a legutolsó számozott Naruto Shippuden játékot, amivel valószínű, hogy lezárul az Ultimate Ninja Storm széria. Ez nem más, mint a negyedik rész, ami Pc-re, Ps4-re és Xbox One-ra jelent meg. Műfajában megmaradt a verekedős játéknak, viszont behoztak néhány újdonságot, amivel kicsit frissült a játék is. Ám mivel megvannak a játékhoz kiadott Dlc-k, ezért azokat is górcső alá fogom venni. Lássunk is hozzá, mert ez nem lesz egy rövid menet.

A háború folytatódik….

A játék sztorija ott veszi fel a fonalat, ahol a harmadik rész abbahagyta. Narutoék elérik, hogy Tobi levegye a maszkot, akiről kiderül, hogy a halottnak hitt Obito. Sikerül feltámadnia a legendás tíz farkú démonnak. És a feltámadt Madara végleges árulása nem lett volna elég nekünk, elég hamar kiderül, hogy mindezek felett van egy mesterelme, aki fel akar támadni hamvaiból: Kaguya. Narutonak és Sasukénak élete legnagyobb harcát kell megvívnia a szabadságért és azért, hogy a ninja világnak legyen jövője.

A sztori felvezetése és harcai EPIKUSAK! Nem fogok hazudni, a legtöbb csata nagyon jól lett áthozva az animéből. Ennek megerősítéseképp a látvány valami fenomenális. Őszinte leszek: Amíg a Pierott stúdió Activision módjára kevés munkából sok sikert és elismerést vár (közben a játék hamarabb fejezi be a sztorit, mint az anime.), addig a Bandai Namco apait-anyait belead, hogy a játék szemkápráztató legyen. És akkor azokról a momentumokról nem is beszéltem, amikor óriási szörnyek harcolnak MÉG NAGYOBB szörnyekkel. A zene szintúgy csak tesz rá egy lapáttal. A Bandai Namco itt is kitett magáért. Ezzel együtt a sztori mód hangulata igazán játszatja magát. Persze nem hibátlan. Az átvezetőknél ugyan megmaradtam a játék grafikai motorjával készült átvezetők, de belepakoltak állóképes átvezetőt is, hangalámondással. Ez a húzás némi fejvakarást okozott nekem, mert már régen nem a 2000-es éveket írjuk. A másik hiba mondjuk az alapanyagban keresendő. Az esetek bő felében vagy Obito vagy Madara lesz az ellenfelünk. További problémám a nehézségi görbével volt. Vannak nagyon egyszerű részek, ahol lazán átgrasszálhatunk, de vannak olyan szegmensek, ahol a k***a anyját annak, aki felcsavarta a nehézséget (pl. Shoot’em up szegmensek). Mindemellett a játék egyjátékos oldala rövid, de a kezdő játékosoknak ideális bemelegítés.

A játék látványvilágáról, átvezetőiről, és zenéiről beszéltem. A játékmechanikáról már nem. Pedig azoknál is történtek változások. Eleve a legszembetűnőbb, hogy visszatért a falra mászás képessége, ami az első UNS után nyomtalanul eltűnt. A karakterszám is bővült, mivel eltörölték az „only asssist” nevű marhaságot. Újdonság például a csapattársak közti váltás is. Ha az ellenfeled olyan karaktert cserél, akivel éppen az adott harcosod nehezen birkózik meg, azt egyetlen gombnyomással lecserélheted, és talán könnyíthetsz a saját dolgodon. Viszont, egy életerőn osztozkodik mindhárom karakter, de a menetek száma kibővült. Lehet mostmár BO3-at(best of 3) játszani. További extra, hogyha olyan csapattal vagy, mint pl. Boruto és Felnőtt Naruto, akkor közös technikákra képesek. Ehhez viszont fel kell tölteni a csapattárs mérőt a maximumra. Ugyanaz a cselekedet szükséges, hogyha a csapatod minden tagján aktiválni tudd az Awekeninget. Ami még érdekes extra mechanika, az az Armor Breaking. Ha egy bizonyos mennyiségű sebzést viszel be ellenfelednek, vagy te szenvedsz el bizonyos sebzést, megsérül a ruhás és gyengül a védelmed. Szerintem nem akkora etvasz, mégha azért került bele, hogy még többet dobjon a játékmechanikán. Minden más játékbeli elem maradt a régi és az irányítás fluidsága sem változott.

Kalandozások a háború után.

Következő játékmód a teljes kiadáshoz DLC formájában az Adventure mód, ahol három karakter sztoriját vihetjük végig. Ha lehámozzuk az alibi sztorit, akkor ez lényegében a szabad bóklászást pótolja, ami a fő sztoriból kimaradt. Itt viszont azért raktak be pár dolgot. Első ilyen, az emlék kristályok begyűjtése, amik régi csaták újrajátszását jelenti. Ez egyrészről abszolút nosztalgikus, másrészről hibás. Nosztalgikusnak mondható, mert láthatjuk az eddigi játékok nagy csatáit ezzel a látvánnyal. Hibás, mert ezek szimpla harcok, nem pedig egy kisebb bossfight részek. Kár, mert az tényleg mentette volna. A három egyszemélyes játékmód közül ez a legunalmasabb. Nem csinálsz mást, mint amit eddig az elmúlt játékokban, ha kijátszottad a fő sztorivonalat.

Egy új ninja út!

A Boruto’s Tale a Boruto mozifilmet dolgozza fel. Naruto a Hokage és a ninja világban béke honol, blablabla… Ismerjük a sztorit, nem? Akkor van változás? Igen. Az eddigiektől megszokott módon néhány jelenetet átszerkesztettek (például Naruto szemét húzásán, amikor klónt küld a lánya szülinapjára. Itt nincs torta a kezében, amikor a klón eltűnik.). Belekerültek extra missziók, amik szintúgy unalmasak, mint az Adventure módban. Viszont, itt is jó bossharcokat kapunk. Akkor milyen extrát ad nekünk a kiegészítő. Legalább 10-15 új karaktert és egypár skint. A karakterek közül a Hangrejtek négy harcosa a legérdekesebb és azért hálás vagyok, mert az első rész óta csak Kimmimarot rakják be.

Értékelés:

Pozitívumok:

• Látványvilág
• Zene
• A fő sztoriszál
• Írányítás
• Csapattagok közti váltás
• Néhány kisebb extra finomság
• Boruto’s Tale fő sztoriszál
• A DLC-el járó extra karakterek.

Negatívumok:

• Állóképes átvezetők
• Unalmas mellékküldetések
• Néha irreális nehézségi görbe.

Végeredmény: 88% Nagyon jó

Ez az eddigi konzolgeneráció legjobb Naruto Shippuden játéka, ami csak egy újabb jó döntés volt számomra, hogy a játék fele fordultam az anime helyett. Köszönöm a figyelmet. Szaisztok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.