Szegasztok!

Rég volt írásos videojáték teszt, szóval itt az ideje, főleg, hogy egy olyan remek játék remake-je jelent meg, mint az 1989-es DuckTales 2013-as remake-je, a DuckTales Remastered, mely sajnos csak letölthető játékként jelent meg.

Akinek nem ismerős a DuckTales név, annak csak annyit előzetesben, hogy nálunk Kacsamesék név alatt futott, s a Disney egyik legsikeresebb rajzfilm sorozata volt 1987 és 1990 között, 100 részt élt meg (nálunk kb a 90-ik részig futott, plusz-mínusz egy-két rész hiány) valamint egy egész estés mozifilmet. A sorozat nagyon vicces és szórakoztató volt, valamint nálunk Magyarországon még másról is elhíresült, nevezetesen egy bizonyos esemény miatt, melyről itt többet olvashatok. Aki nem látta még a sorozatot, az indavideón és vimeo-n teheti meg, s ajánlott, mert még felnőtt fejjel is szórakoztatóbb, mint Győzike ripacskodása.

No de vissza a játékhoz, lássuk, hogy milyenre sikerült a DuckTales Remastered.

A DuckTales Remastered egy 2013-as kaland, platform videojáték, mely az 1989-es NES-re megjelent DuckTales remake-je (újragondolása/újra kiadása). A játékot a WayForward fejlesztette, mely ugyan nem sok jó játékkal dicsekedhet, de szerencsére itt nagyon tisztességes munkát tettek le.

A DuckTales története szerint a Beagle Boys banda elakarnak lopni egy festményt, de Dagobert, a világ leggazdagabb kacsája ezt megakadályozza, s miután a tolvajok leléceltek, Dagobert észreveszi, hogy a festményben egy térkép van elrejtve, öt legendás kincset ábrázolva. Dagobert-nek nem is kellett több, máris elhatározza, hogy megszerzi az öt kincset, gazdagítva ezzel a már így is óceánnyi vagyonát. De nem sejti, hogy az öt kincs valójában egy sokkal sötétebb célt szolgál...

Szóval erről van szó, éppen elég indok arra, hogy miért kelljen Dagobert kacsával körbeutaznunk a fél világot 7 pályán át. Nem valami nagy cucc, de szerencsére elég sok jó poén van a történetben, mely színesíti a történetet.

A játékmenet nagyon egyszerűnek tűnik, ahogyan az irányítás is: Dagobert a régi 2D-és játékokhoz híven oldalnézetesen tud mozogni, ugrani, illetve "pogózni" a botján, mellyel nem csak nagyobbakat tud ugrani, de az ellenfeleket is így tudja likvidálni (egyrészt), emellett még ha egy elüthető tárgy elé áll (pl nagy kődarab, hordó stb), akkor elüthetjük az adott tárgyat, így rejtett zsetont szerezhetünk, ládákat nyithatunk ki ahol nem tudunk ráugrani vagy pedig szintén bizonyos, normális esetben elérhetetlen ellenfeleket likvidálhatunk (pl óriás pókokat).

A játékcélja, hogy a pályán gyűjtsünk össze annyi gyémántot, amennyit tudunk, ugyanis a pálya végén beváltja nekünk zsetonra, valamint a pálya végén gyűrjük le a boss-t, aki elhullása után megszerezhetjük az öt legendás kincs egyikét. A gyémántok mellett szerezhetünk süteményeket, melyek visszatöltik az életenergiánkat, valamint felvehetünk Dagobert babákat is, amik extra életet adnak nekünk, de még felvehetünk extra szíveket is, melyek maradandóan meghosszabbítják az életenergiánkat. Ezek mellett viszont nehéz fokozaton szerezhetünk még három titkos kincset is, melyek megszerzése esetén nem kevés extra zsetont kapunk.

Egyszerű, mint az egyszeregy, viszont amilyen egyszerűnek tűnik, olyan nehéz is, ugyanis a játék nagyon nehéz, és ezt bizony nem csak a mai játékokhoz mérten értem, hanem még a régi vértizzasztó NES és SNES játékok terén is. A nehézségen ráadásul sokat nem tudunk változtatni, mert az egyetlen különbség a nehézségi szintek között az életenergia hossza (könnyű és normál fokozaton 8 élet, nehéz fokozaton 5 élet).

De nem kell megijedni, nem Ghost'n Goblins szintű nehézségre kell számítani, hanem a régi "tiszteld a játékot és tanulj meg vele játszani" taktikára, vagyis gyakorold be a játékot, s előbb vagy utóbb sikerülni fog, még hard-on is!

Akkor most az audi-vizualitásról egy kicsit. A játék grafikája nagyon szép lett, hűen visszaadja a rajzfilm hangulatát, ahogyan a zenék is nagyon jók lettek, kellemesek a fül számára.

Akkor most jön a kérdés: miben más tartalmilag, mint az eredeti 1989-es DuckTales? Nos, egyszerűbb, ha pontokba szedem.

1.A pályák jóval hosszabbak lettek, mint az eredetiben, illetve extra feladatokat kell végrehajtanunk rajtuk, mint például szerezzük vissza a helikopter hiányzó részeit.

2.A boss harcok sokkal összetettebbek és kihívásokkal telibb lett, mint az eredeti játékban, ahol pl az utolsó boss (Dracula Duck) a mostanihoz képest egy közröhej tárgya volna.

3.A pálya végén szerzett zsetont beválthatjuk egy múzeumban, ahol az 1989-es és 2013-as játékok, valamint a rajzfilm artwork-jei mellett zenéket is vásárolhatunk, ahol szintén megtalálhatóak nem csak a 2013-as, de az 1989-es játék eredeti zenéi is, sőt, néhány zeneszámot a 2013-as játékból átkonvertáltak "NES verziósra", így meghallgathatjuk, hogy milyen lett volna, ha az új pályák már akkor benne lettek volna.

4.2 új pályát kapunk: egy "kezdő pályát" és egy "utolsó pályát".

5.Átvezető filmeket kapunk, ahol jobban megismerhetjük a történetet (pl miért akarja Magica az öt legendás kincset, miért akar Glomgold is keresztbe tenni nekünk stb).

6.Megfürödhetünk Dagobert pénztárolójában.

7.Bizonyos karakterek szerepe hosszabb lett, mint az eredeti játékban (Bubba kacsa, Robo Kacsa stb).

Tehát tartalmilag is bővült a játék.

Vannak-e hibák? Persze, hogy vannak, mert nincs játék hibák nélkül! Az első hiba, hogy hiába raktak bele 2 extra pályát és lettek hosszabbak, sajnos így is nagyon rövid a játékidő, kb 5-6 óra legjobb esetben, s közben a fél múzeumot már behoztad ezalatt az idő alatt. Szerintem lehetett volna csinálni még + 2-3 titkos pályát is, bár tény, akkor már jelentősen eltért volna az eredetitől. A másik problémám, hogy amíg az 1989-es DuckTales-ben 3 különböző megnyerés volt, itt csak egy megnyerés van, vagyis csak egy befejést tudunk behozni. Ez szerintem hiba volt, mert így a múzeumon kívül nincs más, ami ösztönözhetné a játékosokat mondjuk a többszöri végigjátszásra.

De igaziból ennyi a gond. Vannak az eredeti 1989-es játék rajongói, akiknek nem tetszik, hogy van történet, illetve átvezető animációk a játékban, de ezt nem tudom és szerintem értelmetlen is felhozni hibának, méghozzá három ok miatt is.

1.Ellehet őket nyomni.

2.Mai kor elvárása, hogy legyen történet, még ha nem kultikus filmeket alázó történet is.

3.A játékmenetet egyáltalán nem rontja, nem lassul be tőle, s mivel az első pontban elmondtam, hogy ellehet őket nyomni, így ezen fennakadni olyan, mintha azon akadnánk fönn, hogy miért kék Dagobert ruhája.

Tehát az játék össz (de persze komoly hibája) a szavatosság rövidsége és a befejezések számának egyre redukálódása. De ennyi s ez szerintem még mindig a jobbik eset.

Nos, a DuckTales Remastered nagyon bejött nekem, s nem csak azért, mert nagy rajongója vagyok a rajzfilmnek, hanem mert alapjából véve egy tisztességes remake-et készítettek nekünk, kellő kihívással és sok tartalmi változtatással.

Szóval érdemes megvenni és játszani vele, mert semmit sem veszíthettek, de most szólok: ha nem szereted a nehéz, betanulandó játékokat, melyek megkövetelik, hogy ne ész nélkül játsszál, akkor inkább maradj a Hack'n Slash-eknél és az EA/Activision féle FPS-esknél.

DuckTales Remastered

Év: 2013

Kiadó: Capcom

Fejlesztő: WayForward

Konzol: PS3, Xbox360

Műfaj: Platform, Kaland

Játékosok Száma: 1

Grafika: Kiváló

Irányíthatóság: Jó

Szavatosság: Közepes

Zene: Kiváló

Hangulat: Jó

Végső Értékelés: Jó játék (4/5, 8/10)

Ami tetszett:

- Tisztességes újragondolás és újra kiadás.

- Szép grafika és kellemes zenék.

- Kihívásokkal teli.

- Sok extra az eredeti játékhoz képest.

Ami nem tetszett:

- Így is nagyon rövid a játék.

- Nincs több befejezés.

Hát ennyi lettem volna mára, hamarosan újra jelentkezem, de akkor már anime témában! ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.