Sziasztok!

A Chobits kritikám után kaptam pár felhívást arra vonatkozóan, hogy érdemes lenne megtekintenem a DearS című animét is , mivel a két anime alaptörténetileg és karakterekben is nagyon hasonlít egymáshoz és csak 2 év különbség van a két sorozat között, bár a mangáik kvázi egyidőben futottak. Gondoltam akkor jól van, legyen, beadtam a derekamat és a napokban le is csekkoltam az említett animét, a véleményemet pedig most elétek is tárom róla. Jöjjön a DearS!

A Dears egy 2004-es anime ami eredetileg egy 2001-től 2005-ig futó mangasorozat alapján készült amit a Peach-Pit mangakapáros írt és rajzolt, és akiknek olyan későbbi műveket köszönhetünk mint a Zombie-Loan, a Shugo Chara és a Rozen Maiden. A mangasorozat összesen 8 kötetből és 47 fejezetből áll. Az animét pedig a mára kvázi teljesen eltűnt Daume stúdió készítette 2004-ben, akik olyan műveket tettek le az asztalra mint a Shiki, a Minami-ke, Az Onegai Sensei vagy a Cossette no Shouzou. Az animét pedig Suzuki Iku rendezte aki a Dark Cat, A Happy Lesson és a Jibaku-kun animéket is levezényelte.

A történet még a faéknél is egyszerűbb. Egy napon egy Ufo landolt a bolygónkon rajta 150, főleg női űrlénnyel. Mivel a hajójuk javíthatatlannak minősült így az idegen nők lehetőséget kaptak a Japán kormánytól a letelepedésre aminek ők, elég gyorsan eleget is tettek. Egy év alatt megtanulták a nyelvet, beilleszkedtek a társadalomba és bár azért vannak surlódások a két faj között, de próbálnak hasznos tagjai lenni a Japán társadalomnak aminek a legtöbben eléggé örülnek annak fényében, hogy a magukat csak Dears-öknek nevezett lények egyetlen célja az emberiség szolgálata.

Főszereplőnk, Ikuhara Takeya egy átlagos középiskolás srác aki viszont nem tartozik abba a körbe akiknek minden álma , hogy egy űrlénywaifu legyen a társa, sőt kimondottan irtózik tőlük és próbálja távol tartani magát tőlük nehogy agymosást hajtsanak rajta végre.

Élete azonban fenekestül felfordul mikor az utcán észrevesz egy gazdátlan, látszólag öntudatlan Dears-t akit, más választás híjján hazavisz és hamar el is nevezi Ren-nek , ám igyekszik minél hamarabb megszabadulni tőle, ám ez szinte lehetetlen feladatnak tűnik, mivel a lány már hozzákötődött és a srácot tekinti a gazdájának. Ren tehát Takeya lakásán marad és innentől fogva egyik bonyodalom követi a másikat, még több DearS kerül a srác életébe miközben Ren is igyekszik , hogy a lehető legjobb űrlénywaifuja legyen a srácnak, miközben persze a lány egyébként egyáltalán nem szokványos Dears-ökhöz hasonló viselkedése a fajtájának is szemet szúr, a bonyodalmak pedig onnantól lesznek még kaotikusabbak.

Nagyátlagban ennyi a történet és ha nem lenne tudatosítva, hogy egy női mangakapáros találta ezt ki akkor simán hihetné azt a tényt az egyszerű néző, hogy ez egy férfi mangaka fejéből kipattant nedves álom ami így öltött testet és igen, valóban nagyon sok a hasonlóság ez és a Chobits között, a különbségek viszont már az első pár rész után nyílvánvalóak. Először is , bár mindkettő ecchi animének van feltüntetve , a DearS meg se próbálja annak a látszatát kelteni, hogy ennél több van benne. Ez egy botegyszerű történettel és cselekménnyel rendelkező anime ahol a keretsztori megint csak karácsonyfadísznek van a sok perverz és csöcspoén mellett, de nem is akar ennél több lenni és ez már egy jó pont ahhoz az 24 részes időhúzós szenvedéshez képest amit kollegája leművelt. Mondjuk az alapszitu, miszerint a Japán kormány azonnal letelepedési engedélyt ad az űrlényeknek, felszólítja az embereket, hogy tanítsák és fogadják be őket már egy olyan dolog aminek hallatán az ember felhúzza a szemöldökét, főleg ha egy kicsit is tisztában van azzal, hogy a Japánok a valóságban hogyan is viszonyulnak nagyátlagban a külföldiekhez. Semmi magasabb kormányzati megfigyelés mint teszem azt a Monster Musume esetében, semmi Men in Black, semmi. Lehet ez csak kukacoskodás, de ennyi még azért elfért volna szerintem a sorozatban 2 rész erejéig. A cselekmény is az átlag 13 részes sablont követi, bár azt azért hozzá kell tennem, hogy a fő konfliktus Ren körül még így is viszonylag hamar beindul, de nagy dolgokra azért így sem kell számítani, ugyanakkor látszik az animén, hogy egy ponton beérte a mangát mivel eléggé random módon zárul le a sztori. Összegezve tehát kapunk egy pofonegyszerű keretsztorit a sok ecchi jelenet mellé amivel látszat szinten foglalkoznak, de mivel a sorozat alapjáraton sem veszi magát túl komolyan így ez sem túlságosan zavaró.

A látvány viszont már más tészta. Persze, persze, egy 20 éves animéről van szó, de sajnos a látvány még az akkori mércével is rondának hat. Meg azért ugye a stúdió sem egy nagy költségvetésű hely volt, de még így is szembetűnő, hogy például a szintén 2004-es és nem túl combos költségvetéssel bíró Girls Bravo vagy a már korábban bemutatott Nurse Witch Komugi-chan látványa is mennyivel jobban néz ki mint ez.

Gyakoriak az elrajzolások és az állóképek, a háttérdizájn semmi extra, a karakterdizájn pedig az ufótémához viszonyítva eléggé csalódáskeltő mivel kvázi nem sok energiát fektettek abba, hogy a csajok tényleg földönkívülieknek látszódjanak, csak nagy ritkán mutatnak pár skillt amire képesek , de ennyi. Az meg külön poén, és ez amúgy a 2000-es évek egyik visszatérő animés klisépoénja, főleg a játék animék esetében figyelhető ez meg, hogy míg a full átlag emberek teljesen hétköznapian néznek ki, addig az ufócsajok teljesen animésítve vannak 1 kilóméter hosszú színes meg tüskés hajakkal és sokkal nagyobb mellekkel és izmokkal. Tudom, ezen se kéne fennakadnom, de baromira szembetűnő és egyben vicces valahol. Szerencsére a tsundere poénokat is sikerült mértéken tartaniuk.

Viszont ha már a poénoknál tartunk akkor meg kell említenem, hogy az a sorozat legnagyobb pozitívuma. Hihetetlen, hogy ezt mondom, de sikerült az ecchi humort jól felhasználni, miközben a sima poénok is tényleg viccesek.

A legtöbb jó poént amúgy a titkon pornósztár és meglehetősen bővérű perverz tancsinéni szolgáltatja akinek minden jelenete a WTF és a hangosan röhögés kategóriák közé esik, de Ren tanulásából is kihoztak nem egy jó poént, mint amikor például pornófilmből vagy szappanoperából akarja megtanulni a jó szolgalét titkait.

A harcok viszont nagyon semmilyenek. Nem sok harc van, azok is csak a végén és igazából harcnak sem lehet nagyon nevezni őket , inkább gimnasztikai bemutatóknak.

A látványról és technikai részletekről ennyit lehet elmondani, szóval térjünk a szereplőgárdára ahol azért sikerült pár karakterrel meglepetést okozni.

Kezdjük a sort máris a főszereplővel, Takeyával. Ugye mit vár az ember egy ecchi-hárem anime férfi főhősétől? Hogy egy forever alone srác legyen aki még ránézni sem mer egy lányra ,vagy egy olyan karaktert vár aki minden lányra rá akar mászni. Na most Takeya ebből a szempontból veri az összes ilyen hőst. Egy igazi tirpák srácot kapunk akinek egyáltalán nem fűlik a foga ahhoz, hogy egy DearS-el éljen együtt, de a valódi lányok se nagyon érdeklik, ő csak szimplán a saját életét akarja élni, még ha abban olyan dolgokat is csinál minthogy pornófilmeket kölcsönöz ki a munkahelyéről amiket aztán körbead a kanos haverjainak meg ilyenek. Viszont pont ezért ő egy sokkal életszerűbb, szimpatikusabb és több jellemmel bíró főhős aki, bármilyen hihetetlen, de még a választás lehetőségét is megadja a lánynak annak tekintetében, hogy mihez is akar kezdeni a kialakult helyzettel kapcsolatban és bár mindvégig fenntartja az állítását, hogy neki nincs szüksége Ren-re, de ha kell nem rest kiállni és megvédeni és ettől lesz egy sokkal jobb karakter mint a Chobits-beli társa.

Maga Ren is egy sokkal szimpatikusabb és nem mellesleg életteltelibb karakter mint Chii volt, bár ez annak is köszönhető, hogy ő maga egy sokkal intelligensebb szereplő is, nem egy robot hanem egy űrlény aki viszont nagyon gyorsan tanul, még ha azoknak a módszerei elég furcsák is. Azért persze nála is eljátszották a beöltözős poénokat.

A mellékszereplő gárda is meglehetősen érdekes. Mondjuk nem az osztálytársak részéről ahol a csajok mind idegesítőek, míg a fiúk fullban nyomják a kretént és az Amerikai Pite srácainak az életstílusát. A többiek már egy fokkal jobbak, de azért nagy dolgokra náluk sem kell számítani.

Itt van mindjárt Takeya gyerekkori legjobb barátja, a tomboy és titkon belé fülig szerelmes Neneko akinek a képernyőn töltött idejét igazából annyi teszi ki, hogy folyamatosan aggódik a srácért, néha tsunderéskedik vele és irányítja az életét, de ennek ellenére is egy szimpatikus és kedvelhető karakter.

Aki viszont nagyon betalált az emberi mellékszereplőkből az Mitsuka, azaz a titkon pornósztár és bővérű, perverz tancsinéni akinél minden egyes jelenete után csak egyre jobban fokozódik a kérdés a nézőben, hogy ezt a nőt, hogy nem rúgták ki még az állásából azok után amit művel a suliban és azon kívül is, másrészről viszont, mint ahogy már említettem is, a jelenetei mind a hangos röhögés kategóriába tartoznak amihez nagyban hozzájárul Kikuko Inoue fantasztikus szinkronmunkája is.

Ott van még Takeya bátyuskomplexusos hugicája Natsuki, illetve a mostohanyja is, de ők tényleg szóra sem érdemesek, plusz előbbi még rohadt idegesítő is.

Aztán ott vannak ugye a további DearS szereplők akik....hát vannak, de jó ha talán ketten csinálnak is érdemben valamit. Elsőnek ott van Miu aki lényegében Ren teljes ellentéte, kvázi a tökéletes DearS típus megtestesítője, bát pont ezért az elején elég idegesítő a folyamatos egoista viselkedésével és az "én vagyok a tökéletes DearS" mentalitásával, de a sorozat előrehalaadtával elég szépen változik a jelleme és úgy lesz egyre szimpatikusabb is.

A másik pedig akinek érdemi szerepe is van az Khi, azaz a fiúlány karakter aki amolyan összekötő figuarként működik az emberek és a fajuk között. Róla sem lehet olyan hű de sok mindent elmondani, lényegében kitölti a szerepét, de ennél több jelenléte neki sincs.

Mint ahogy az első számű negatív karakternek beállított Rubinak se aki papíron hivatott betölteni ezt a szerepet, de csak annyit csinál az egész sorozatban, hogy hol erre, hol arra mérgelődik és duzzog, illetve csattogtatja az ostorát a domina bőrszerkójában. Igen, csupán fanservice karakternek van.

Meg perszer ott van az egyetlen férfi DearS is ( csakhogy meglegyen a nőknek is az eye candy) Xaki képében aki egy különleges, úgynevezett Biter, azaz állati fajú DearS, de velük meg nagyjából 3 mondatnál többet nem foglalkoznak. Amúgy ő lenne az izomagyú harcias karakter, de lényegében neki sincs több szerepe annál, hogy morgós fejeket vágjon mindenre.

Neki amúgy van egy tanítványa, egy Nia nevű oroszlán furry DearS aki viszont tényleg a totál felesleges kategória, mert azon kívül, hogy egész nap megállás nélkül eszik és minden próbálkozása kudarcot vall Ren elkapására semmi más konkrét dolgot nem csinál az egész animében. Plusz még a dizájnja is ronda mint a bűn.

A szereplőgárda tehát elég vegyes. Alapjáraton talán 3 tényleg rohadtul idegesítő karakter van, az emberi karakterek nagyjából rendben vannak, csak a DearS-ekkel talán foglalkozhattak volna egy kicsivel többet mert amit kapunk belőlük, illetve megtudunk róluk az baromi kevés. Lehetséges amúgy, hogy a mangában több hátteret kapnak, mivel egy nagyon erős cliffhengerrel ér véget részükről az anime amin érződik, hogy azért alakult úgy ahogy mert beérték a mangát ami akkor még futott, igaz már nem sokáig.

A zenék sem igényelnek különösebb kommentárt. Mindegyik pocsék. A sorozatbeli zenékre nem is emlékszik az ember, míg az opening-ending páros borzalmasan rossz. Előbbi majdhogynem a hallgathatatlan kategóriába esik, míg az utóbbi szimplán csak...mehhh...

Ezzel mindent el is mondtam a DearS-ről amit csak lehet. Alapjáraton néhány pontban tényleg jobb mint a Chobits, de ezt is annak köszönheti, hogy meg se próbál többnek látszani annál mint ami és pont ezért nem is veszi magát véresen komolyan , vagy próbálja meg elhitetni a nézővel, hogy több van benne mint ami. Ez egy egyszerű ecchi anime annak minden, már akkoriban is létező bajával, de a poénok jók, attól 3 idegesítő tényezőtől tekitve a karakterek se rosszak, csak a DearS-ökkel foglalkozhattak volna egy kicsivel többet. Simán belefér a nézhető kategóriába, de azt nem mondanám, hogy életetek legnagyobb hibáját követitek el ha nem nézitek meg.

DearS

- Idő: 2004

- Stúdió: Daume

- Rendező: Suzuki Iku

- Műfaj: Ecchi, Komédia, Hárem, Sci-Fi

- Opening: Love Slave by UNDER17

- Ending: Happy Cosmos by PoppinS

- Hossz: 13 rész

Ami Tetszett:

- Botegyszerű, de nem is túlgondolt alapsztori

- Nem veszi magát túl komolyan

- Nem akarja mindenáron elhihetni az emberrel, hogy többről szól mint ami

- A konfliktus is viszonylag hamar beindul

- A főszereplő páros sokkal jobb mint a Chobitsban

- Sablon, de még éppen elviselhető karaktergárda

- Remek a humor

- Az ecchi jelenetek nincsenek eltúlozva

Ami nem tetszett:

- Azért van benne pár elég idegesítő és felesleges karakter

- A harcok inkább gimnasztikai bemutatók

- Egy picivel többet is ki lehetett volna hozni ebből a történetből

- Zenék

- Opening és Ending

Értékelés:

- Százalékban: 64% - Közepes

- Pontban: 6/10

Nos ennyi voltam mára, a legközelebbig Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.