Kritika by Mangekyo022 - History's Strongest Disciple Kenichi (Manga)
2012.12.02. 13:20
Szegasztok!
Mivel utoljára augusztusban írtam mangáról, s nem rég ünnepelte egyik kedvenc animém mangája az 500-ik fejezetet, ezért úgy döntöttem, hogy írni fogok róla.
Mai alanyom nem más, mint a History's Strongest Disciple Kenichi.... de legyen röviden csak "HSDK" vagy csak szimplán Kenichi. ;)
A "Kenichi" egy 2002 óta hetente megjelenő manga a Weekly Shonen Sunday lapjain, melynek írója és rajzolója Syun Matsuena. Érdekessége, hogy a manga valójában egy remake, egy 2000-2002-es mangának, a "Tatakae! Ryozanpaku Shijo Saikyo No Deshi"-nek, melyhez képest vannak kisebb-nagyobb eltérések, változtatások.
Az manga olyan sikeres lett, hogy később kapott egy 50 részes anime adaptációt a TMS Entertainment jó voltából.
Műfaját tekintve nyugodtan mondható neverending shonen-nek, azon belül is harcművészet, romantika és komédia.
Sok hasonlóság van közte és a Tenjho Tenge között, viszont a Kenichi-nek sikerült az, amit a Tenjho Tenge-nek nem: szórakoztató maradni.
A történet egyszerű s jó. Van egy Kenichi nevű srác, aki naponta él a stressz és a szenvedés árnyékában, mivel sajnos nem valami erős, s ezzel nem csak a karate klub tagjai, hanem mások is szeretnek visszaélni. Viszont megismerkedik egy Miu nevű lánnyal, aki ajánl neki egy helyett, ahol erősebbé válhat, méghozzá a Ryozanpaku-t, ahol állítólag a világ legjobb mesterei vannak... s Kenichi lesz évek óta az első tanítványuk. Miután megjáratták a szerencsétlennel a poklot, egy meccs keretében sikerül nyernie az egyik legjobb karate klubtag ellen, mely után már senki nem hívja többé gyengének. Viszont ezzel beindított egy láncreakciót: azzal, hogy kiütötte az egyik legerősebb gyereket a suliban, megbontotta a "suli törvényét", s ezért most mindenki megakar küzdeni vele. A helyzet súlyosabbá válik, amikor a Ragnarok nevű bűnbanda is a nyomába szál, "join us or die" sablon szöveggel. Kenichi viszont nem akarja mások bántalmazására használni újonnan szerzett tudását, ezért két választása maradt: vagy elmenekül a városból, vagy harcol.
Igaziból ennyi lett volna a történet - az anime is csak ezt a szálat dolgozza fel -, de persze jó neverending shonen-től elvárhatóan nagyon elnyújtották a történetet. Ugyanis már ott tartunk, hogy a Ragnarok rivális szervezete, a Yomi van Kenichi nyomában, ahol már nem csak gyerekek vannak, hanem a Yami is, ami meg a Ryozanpaku mestereinek a riválisainak a gyülekezete, jó és gonosz csatája, szeretett s gyűlölet harca s sorolhatnám tovább. De szerencsére nincs Dragon Ball meg hasonló szindróma, élvezhető a történet s nem rúg bele abba, amit eddig felépített (pl korábbi események, alapszabályok stb...).
Karakterekből annyi van, mint a tenger, de szerencsére mindegyik nagyon jóra sikerült, mindenkinek lesz kedvence, s akit utálhat.
A legfontosabbak mégis Kenichi, Miu és a mesterek.
Kenichi egy szerethető, erős erkölcsi/morális szabályrendszerrel megáldott ember, aki annak ellenére sem lett arrogáns és hatalom éhes, miután erősebb lett. Emelet vicces figura, köszönhetően a helyzet komikumok miatt.
Miu, aki elméletileg a főhősnő, nagyon jól betölti a helyét, messze az egyik legértelmesebb shonen főhősnő - ami valóban hihetetlen a neverending shonen-ek terén -, még a naiv természete ellenére is.
Van még egy Niijima nevű szereplőnk is, aki Kenichi egyetlen haverja a sorozat elején, s már a kezdetektől fogva látta Kenichi-ben a potenciált arra, hogy az iskola egyik legerősebbje lehessen statiztikái ellenére. Legérdekesebb figurájában, hogy nagyon hasonlít valami kobold-kígyó-űrlény mutációra, s ebből is rengeteg jó poént kitudott hozni a mangaka.
Végül itt vannak a Ryozanpaku mesterek, akik egytől egyig mind elmebetegek a sárga ház bohóc intézetéből. Viccen kívül ők a legviccesebb karakterek az egész mangában. Vannak komoly pillanataik nekik is, de látszik rajtuk, hogy a mangaka leginkább a humor forrás szerepét szánta nekik.
A rajzolás nekem bejött, se nem túl moe-s, se nem túl régies, bár megjegyzem, Miu alakja néhol nagyon furcsa, mintha kb 50 fejezetenként változik. A hátterek is szépen ki vannak dolgozva ahol kell, szóval szerintem elég jó lett.
A hangulatra sincs panasz. A többi neverending shonen-el szemben azon kevésbe tartozik, ahol valódi harcművészeteket használnak, mint Karate, Kenpo, Kickbox, Box, Muay Thai, Muay Boran, Jujutsu, Ninjutsu, Taekwondo, Sumo, Judo stb. Persze van 1-2 kivétel, akik a különböző harcstílusokat ötvözik/keverik valami újjá, de szerencsére nem megy a hangulat rovására.
S ami a legjobb a mangában, hogy képes az embert szórakoztatni, főleg a humor és a komolyabbra szánt jelenetek megfelelő adagolása miatt. Pont ott sütnek el egy viccet, ahol valóban kell, érdemes, illetve amely szereplőkből kilehet nézni az adott pillanatban.
Mondanivalója nagyon nincs a szokásos shonen tanulságokon kívül, de szerencsére nem is ez a célja a mangának, nem akar semmit ráerőltetni az olvasóra "tanulság" szó alatt, hanem csak szórakoztatni szeretné azt, aki éppen olvassa.
Persze hibák itt is vannak.
Az első ilyen, az a fanservice egyre erősebb megjelenése. Félreértés ne essék, nincs neverending shonen fanservice nélkül, de a baj, hogy sajnos sokszor akkor jönnek elő ilyen jelenetek, amikor nem kéne - még akkor is, amikor látszik, hogy poénként szánta a mangaka. S habár csak az utóbbi 2-3 évben (vagyis a moe uralmának kiteljesedésének idejében) kezdett az értelmetlen fanservice itt is megjelenni, sok olvasó úgy van vele, hogy nem kéne átmennie... bizonyos mangákba.
Aztán a rengeteg szereplő sorsa is igen érdekes lett, van, akinek a sorsáról semmit nem tudunk meg, mást pedig lerendez a mangaka azzal, hogy "visszavonul", "nem harcolhat többé", "megunta", "megházasodott" stb... Az ilyeneket marhára tudom utálni.
Ezen kívül nagyobb hibák nincsenek.
Összességében nem rossz shonen cucc a Kenichi. Ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a valós harcművészeteket, szeretik a vicceket (főleg a szarkasztikus humort), illetve tudni akarják, hogy milyen lehetett volna a Tenjho Tenge (bár tény, én csak az animét láttam, lehet, hogy a manga jobb, de majd később úgy is kiderül).
Szóval, akit nem rémiszt meg az 500 fejezet hosszúság, nyugodtan kezdjen bele.
History's Strongest Disciple Kenichi
- Idő: 2002-től 2014-ig.
- Író & Rajzoló: Syun Mastuena
- Magazin: Weekly Shonen Sunday
- Műfaj: Shonen, Harcművészet, Romantika, Vígjáték
- Hossz: 60 mangakönyv (583 fejezet)
Ami Tetszett:
- Nagyon jó humor.
- Vannak nagyon jó karakterek.
- A mesterek.
- Valós harcművészetek.
- Jó akciók.
Ami nem tetszett:
- A fanservice egyre erősebb teret foglal.
- Bizonyos szereplőkről megfeledkezik a mangaka.
- Átlagos neverending shonen bajok (pl sztori elnyújtása stb...)
Értékelés:
- Rajzolás: 4/5
- Karakterek: 4/5
- Egyediség: 3/5
- Humor: 5/5
- Mondanivaló: 3/5
- Hangulat: 4/5
- Történet: 3/5
- Karakter Fejlődés: 4/5
Értékelés:
Százalék: 81%
(1-30% Szar, 31-49% Rossz, 50-70% Közepes, 71-89% Jó, 90-99% Kiváló, 100% Király)
10/10-es skála szerint: 8/10
0-2.5 = Csak saját felelősségre! Csupán azért írtunk róla, és készítettünk róla vidit, hogy ti elkerülhessétek! Magyarul szar, de nagyon!
3-4.5 = Ha nincs jobb dolgod, megnézheted/olvashatod, de ne várj tőle semmit! Magyarul rossz.
5-7.5 = Teljesen átlagos anime/manga stuff. Nem rossz, de még mindig nem az igazi. Magyarul közepes.
8-9 = Jópofa anime/manga! Nem fogtok csalódni benne! Jó anime.
9-9.5 = Bátran ajánljuk, mert egy igenis jó anime/manga. Kiváló.
10 = Kihagyhatatlan, kötelező darab mindenki számára! Király.)
Szerző: Mangekyo22
1 komment
Címkék: kritika anime manga mangekyo022 kenichi irasos manga kritika mangekyo022
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek