Szegasztok!

A FPS műfaj gyökerei mélyre nyúlnak a játékiparban, és még ma is virágzik a műfaj. A City Interactive (FreddyD óta mindenkinek csak "lengyel barátaink") azonban eme virágnak rengeteg vadhajtást eresztett, így hát a mostani kommandós balhéjukkal szemben sem tettem magasra a mércét. És így annál jobban lepődtem meg, amikor fél óra játék után azon vettem észre magam, hogy élvezem...

Szóval nézzük, hogy biztosíthatjuk a holnapot!
  

 Volt egyszer egy vadnyugat terrortámadás

A történet nincs túlbonyolítva. 1998-ban járunk, amikor egy fiktív terroristavezért kimentenek egy fiktív szupertitkos börtönből, és ránk vár a feladat, hogy újra elkapjuk. Tesszük mindezt símaszkos gazemberek halomra lövésével, rengeteg fegyverrel és két társsal megtámogatva. Mindez egy 2008 végén kiadott játéktól nem tűnik nagy dobásnak, de a minimalista recept mégis működik. Ez pedig egy dolgonak köszönhető...

Three men, one goal, 13 mission, nightvision

Avagy a játék címszavakban. Mint említettem, FPS-ről van szó, azaz nézd-a-kezemben-lévő-mordályt nézetben verekedhetjük magunkat végig a kalandon. Fegyverrel nem fukarkodtak a készítők, ennek ellenére én nem szőröztem sokat ezekkel, az alap fegyverzet funkcionális a terrorista brigád leépítéséhez. Kapunk még éjjellátót és egyéb nagyszerű kütyüket is, ezek használatának egyszer-kétszer van csak értelme. Két társunk az elejétől a végéig mellettünk lesz, nagy segítséget nyújtva az aprításban. Talán túl nagyot: az SAS ugyanis normál fokozaton nem nehéz, hiszen bár a terroristák okosan küzdenek, alapvetően lekvárból vannak, 5-6, a becsapódás helyétől független lövés a másvilágra segíti őket. Ezzel szemben nekünk öngyógyulós életerőnk van, csapattársaink pedig konkrétan halhatatlanok (plusz az F5 gombbal bárhol tudunk menteni). Mindezek ellenére a recept mégis működik, élmény például az, amikor társunk bevágja a füstgránátot a szobába, a másik fedez minket, mi pedig időlassításban kaszáljuk a jobb sorsra érdemes terrorlegényeket.

A kihíváson túl a szavatosság ellen kell még felemelnem a szavam. A játékot ugyanis nemhogy egy délután, de ebéd és uzsonna között is ki lehet végezni, a 13 küldetés, Londontól Grönlandig 2-3 óra, a scriptelt jelenetek tömkelege és a lineáris pályatervezés miatt pedig semmi nem motiválja az embert az újrajátszásra (hacsak nem a végigjátszás idejének a megdöntése).

Terrorizmus külsőleg

Ezek után kacsintsunk ki a játék technikai oldalára. A játék alatt a legelső F.E.A.R.-ből ismerős Jupiter FX engine dohog, de engem ennek ellenére is meggyőzött (a sok Crysist kiabáló grafikanácinak meg fürjtoll minden testnyílásába), nem volt vele gondom. A zenére nem nagyon emlékszem, a hangok rendben voltak. Nem emelhetünk panaszt a stúdió örök vesszőparipája, az AI ellen sem, teljesen rendben volt a dolog, és egy-két érdekes helyzetű hullától eltekinve bugok sincsenek. A körítésre sosem kellett panaszkodni, és most sem teszem: igényes borító, vékony, de a lényeget leíró kézikönyvvel, korrekt munka. Multiplayer elvileg van, de mindig pangtak a szerverek (és amúgy is csak a 3 alap játékmód van), arra kár volt fecsérelni egy bitet is.

Összességében kellemes csalódás volt a játék. Bár már régen a 2000 Ft-os, "budget" árkategóriában van, rövidsége miatt azért át kell gondolni, hogy megéri-e.

PRO: Kellemes, hangulatos shooter, korrekt audiovizuális körítéssel.

KONTRA: Könnyű, ráadásul nagyon rövid, zéró újrajátszhatósággal.

ÉRTÉKELÉS: 8/10=80%

WanGood

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.