Üdvözlök mindenkit! A mai nap ismét összehasonlító írást hoztam el nektek, akárcsak a Godzilla esetében. Ám, ebben az esetben vannak hasonlóságok, nem is kevés. Mindkettőnek valaghosszú címe van, kategóriájában isekai vígjáték akcióval és drámával, eredetileg Light Novel szériák ugyanattól az író és rajzoló párostól (Tuchihi Light és Toyota, Saori.). Innentől viszont hatalmas különbségek fognak fogadni. Kategóriákat nézve az alábbiakban fognak megmérkőzni: Látvány, Zene, Történet, Karakterek, Humor, Akció és Hangulat. Az egyszerűség kedvéért (lévén Japánban már legális sportnak számít a minél hosszabb címeket adjanak produktumaiknak.) maradok a Cautious Hero és a Full Dive RPG mellett, ezzel elkerülve a zavart. Aki meg olvasta a korábbi posztomat, az már sejtheti, hogy a spoiler lesz benne (Ígérem, próbálok minél kevesebbet kinyögni.) Akkor a hosszú bevezető után lássunk is hozzá.

Látvány:
Ezen a ponton nem fogok részletekbe menően belemenni, mert mindkettőnek korrekt a végeredménye. Bár a stúdió más (A Cautious Herot a White Fox csinálta, míg a Full Dive RPG-t pedig az ENGI.), egyik sem csinált égbekiáltó hibát. Így az első pontot döntetlennel nyithatjuk. Tehát, 1:1. Micsoda kár, hogy ez lesz a legrövidebb összehasonlítási szegmens.

Zene:

Cautious Hero: Az anime zenéi kiválóak. Ez főleg az Openingre vonatkozik, ami a Tit For That című szám a Myth and Roid párosa ad elő. Ami viszont a legfontosabb ebben az összehasonlításban, az OST száminak dinamikus elhelyezkedése az anime cselekményéhez. Itt a White Fox kiválóan vette az akadályt, amiben semmiféle meglepetés nincsen. Arról a stúdióról van szó, aki olyan szériákat hozott el az otakuk számára, mint a Steins;Gate, Re:Zero, Goblin Slayer vagy akár az Akame ga Kill is ide sorolható.

Full Dive RPG: És már itt kezdődnek a bajok ezzel az animével. Első hallásra semmit nem vennénk észre, elvégre az opening és az ending is nagyon jó lett. Ahová a probléma becsúszik, az az OST dinamikája. Itt túlságosan komolyra lett véve minden, szóval nagyon rosszul lettek a zenék belepakolva az animébe. Bár, ahogy haladni fogunk egyre másabb kategóriában, meg fogjátok látni: Ez még a legkisebb gond.
Summa Summarum, a Cautious Hero kapja a pontot zenei téren, így 2:1 az állás.

Történet (természetesen az alapok és a megvalósítás a fontos.)

Cautious Hero: A történet az Istenek dimenziójában kezd, ahol Ishtar főistennő megbízza a gyógyítás istennőjét, Ristartet azzal, hogy az általa kijelölt emberrel tisztítsa meg Gaeabrande földjét a démonoktól. Az istennő kiválasztja Seiya Ryuuguuint, a Statjai alapján, de elfelejti elolvasni a mellékelt megjegyzést: Elképesztően óvatos. Együttműködésük teljesen defektre fut már a legelején, lévén főhősünk addig nem kezd bele semmibe, amíg nem teljesen felkészült és az istennőt egyfolytában kioktatja. Ez már remek alapokat kínál a humorhoz is az akció mellé (erről később.). Természetesen, az anime tökéletesen intézi el, hogy a nézőt beszippantsa, elvégre az isekai vígjátékon belül nem látott még ilyen felállást. Aki esetleg arra panaszkodik, hogy Seiya túlzott óvatossága igazi ripacsfesztivállá teszi az animét és ok nélkül nyomja, annak jó hírem van: Szolgáltattak neki háttértörténetet, amelynek tudata után rájöhetünk: Végig egy PTSD hatása alatt lévő emberen nevettünk. Slussz poén, hogy majdnem minden esetben neki van igaza. Ezt azért ettől a műfajtól nem igazán várhattuk volna el.

Full Dive RPG: Hiroshi Yuuki egy igazi vesztes. Az élet folyton szopatja, de valahol beletörődött ebbe. Futásban két verseny során összehugyozta magát, így csak a játékokban, pontosabban a VRMMO műfajában talál megnyugvást. Amikor az új játékra nincs elég pénze (a bully majmoknak adott tízezer yent.), egy másik bolt felé veszi az irányt, amibe belépve egy kókler kur… akarom mondani Kisaragi Reona kérdés nélkül kiveszi a pénzét és odaadja a Kiwame Quest nevű játékot, amivel már a kutya se játszik. Főhősünk ettől a ponttól fogva nagyobb kulimázban találja magát, lévén azzal nyit a játékban, hogy megöli a legjobb barátjának kinevezett NPC-t, Martint, ezzel sikerrel magára haragítva annak testvérét, Aliciát. Lényegében itt az az alap, hogy Hiroshi sikeres karakterfejlődésen esik át, aminek a végén megkomolyodik és erőssé válik mind a való életben, mind a játékban. Hát, az utolsó rész végére döbbenhetünk rá, hogy az egész egy hatalmas kamu. Jellemfejlődés egyáltalán nincsen, a humor totál defektes, akciójelenetek említésre se méltóak (ezekről is később.). Egy szó, mint száz: totál élvezhetetlen!
Nem is kérdés, hogy a Cautious Hero kapja a pontot. 3:1 az állás.

Karakterek (Itt főleg a főhősökkel akarok foglalkozni.)

Cautious Hero: Kezdjük ,Seiyaval. Kívülről hidegvérű, számító, rideg, tahó, kegyetlenül őszinte és hihetetlenül távolságtartó személyiség. Az óvatossága annyira kimeríti a szó fogalmát, hogy az Értelmező Kéziszótárban ott lapul az élő példák között. Továbbá az sem derogál neki, hogy női társainak keverjen le egy jó izmos tockost. Legbelül viszont egy múltbeli trauma miatt megtépázott, kedves, társaiért bármikor önfeláldozó ember lapul, aki senkit nem akar elveszíteni. Itt rájöhet bárki, hogy az eddigi rideg hozzáállása valójában a társai védelmét szolgálja. Ristarte kedves, segítőkész istennő, aki próbálja unszolni Seiyat feladata elvégzésére, ám folyton pofonokat kap tőle (szóbelit és fizikálisat egyaránt.). Emiatt állandó jellegű kiakadásai jelentik nála a fő humorforrást. Egy idő után viszont ugyanolyan ridegen áll a megbízott harcosához, ahogy ő is (pl. meg se próbálja már a Statisztikáit leolvasni, miután az egyik alkalommal a lapon lévő egyesek kis híján megvakították.). Ám, amikor a kolleganője, Ariadoa elmesélte Seiya régebbi megbízását, ahol ő volt a megidézője, hamar rájön két dologra: Van közük egymáshoz és jelenleg teljesen félreismerte a férfit. Mindkét karakter kellően humoros és a tragédiáik teljes 180 fokos fordulópontot jelentenek hangulat szempontjából (erről később.). A mellékszereplők pedig szerethetőek, legyen szó a két fiatal sárkányról, vagy a további istenekről és istennőkről.

Full Dive RPG: Na most kapargatjuk a vödör alját. Hol is kezdjem? Hiroshi vesztesként nyit és vesztesként zár. Folyamatosan nyivákol, hisztizik mindenen, intelligenciája kb. az agyontaposott lótetű és a szárított molylepke szintjén mozog. Egy valamiben kemény: Beugasson a húgának. Ezt azzal próbálták meg kompenzálni, hogy félpercenkét próbál elsütni valamilyen gamer poént a játékon belül. Persze, az ő esetében előkerül a behugyozás, mint fő humorforrás, ami a 2000 és 2010 között megjelent ecchi/hárem/soft hentai hulladékok egyik ismertetőjegye volt. Az egészhez rátársul az, hogy a farka vezeti és amiatt tér vissza ehhez a gámához (Reona megígérte neki, hogy hozzámegy, ha kijátsza.). Ami viszont Reona Kisaragit illeti… na jó, nem fogom vissza magam, mert ez bizony 2021 legrosszabb női karaktereinél ott van a top 3-ban. Tolvaj, hazug, idióta, idegesítő picsa, akinek a hatalmas tőgyei inkább villamos ütközőknek lennének jók. Mielőtt valaki megpróbálná védeni, hadd tegyem fel a kérdést: Ha venni akarsz egy játékot és az üzletbe belépve ez a fehér hajú picsa elveszi a tárcátokból a pénzt és odaadna egy olyan játékot, ami halálodkor tönkrevágja a konzolotokat (ergó, már betiltott.), ti mit tennétek? Hát biztos, hogy nem hagynátok. Ami a legröhejesebb vele kapcsolatban még a motivációja. Ugyanis, ez lenne a személyes bosszúja Kamui ellen, aki kijátszotta a játékot és anno kikosarazta a csöcsei miatt. És amit a játékban művel… mondjuk úgy, hogy csak halmozza a bajt, nem segít. Pl. nem szól arról, hogy a füstbombát meg kell gyújtani, de az is nagy kedvencem (szarkazmus ofc.), amikor benyög egy ilyen kérdést a lehető legrosszabb időben: „Nem kell hugyoznod, Hiroshi-kun?” Szóval, ebben az animében mindkét nagyobb főszereplő joggal érdemli meg a legrosszabb férfi és női főszereplő kihelyezését. Itt viszont van egy meglepetésnek szánt kijelentésem: Egy főszereplőt kifejeztetetten kedveltem: Alicia. Őt tényleg megértettem és igazat adtam neki. Azért akarja megölni Hiroshit, mert gyáva szarháziként elmenekült a gyilkosság után, felvállalás helyett. A végéig szurkoltam, hogy legalább megnyomorítsa ezt a szardarabot/megölje szépen, lassan.

Noha Alicia karaktere tetszett, van egy íratlan szabály nálam. Akármennyire legyen jó egy animének a története, humora, bármije, a főszereplők a legfontosabb pillérek. Persze, nem muszáj imádnod, de ha megérted, hogy mit miért csinál és alapból szimpatikus, akkor már az is megteszi. A Full Dive RPG esetében a legnagyobb tökönlövés történt meg, így a pontot a Cautious Hero kapja. 4:1 az állás.

Humor:

Cautious Hero: A humor fő forrása a slapstick komédia, Risterta arcmimikája és az óvatosságból származó kijelentések képzik. Ezt még az istenek és istennők hozzáállása is megspékeli. Ugyanis, Seiya négytől is kiképzést kap. Ebből a legröhejesebb Adanela, a háború istennője, aki szó szerint beleszeret a főhősbe, ám amikor kikosarazza, akkor kb. a fél dimenziót letarolja. De a kardok istenének, Cerserusnak az esete sem utolsó, mert az négy nap alatt megutálja Seiya miatt a harcot és nekiáll sütögetni. Lényeg, ami lényeg, hogy az utolsó két részig totális humorbombát kapunk, ami garantáltan nevetésre késztethet bárkit. Az meg már itt extra, hogy egy rész erejéig még Street Fighter cameokat is kapunk.

Full Dive RPG: Ha a Cautious Hero humorbomba, akkor ez a „vígjáték” egy igazi gecigránát a szádba. A visszatérő behugyozós poén egy dolog, de az RPG referenciák teszik be a kaput. Annyira erőltetetten és bénán vannak előadva, hogy az már fáj. Van egy-kettő megmosolyogtató poén, de az már csak akkor ütött, mikor már nagyon a nulla alá adtam a színvonalat.

Innen túl egyértelmű az, hogy a Cautious Hero nyerte humor terén a pontot. 5:1 az állás.

Akció.

Cautious Hero: Az isekai vígjátékban akciójelent nem új dolog. Ebben az esetben a Cautious Hero nem fog csalódást okozni. Akkor van akció, amikor kell (még ha rövid is.) és azok jól lettek megkomponálva. Innen látszik, hogy Seiya óvatossága ellenére kegyetlenül erős harcos, akinek mindig beválik a gyanakvása és az eddig idegesítő hülyesége hirtelen fordulattal teljesen jogosnak hat.

Full Dive RPG: Kettő-három harc 12 részre? Egy SAO szerű világban? Ezt nevezem spórolásnak. Viszont, jön a kérdés: Ez csak jól van megcsinálva, nem? A válasz senkit ne lepjen meg: NEM! Nagyon vérszegények és pocsékul lettek megkomponálva. Szó szerint be lehet rajtuk aludni.
Innen se nehéz a döntés. 6:1 a Cautious Hero javára.

Hangulat:

Cautious Hero: Nagyon jól lett eltalálva. Ugyanis, a humornak hála nézeti magát és kiváló adagolása miatt lesz olyan rész, ahol már a rekeszizmunk fog görcsöt kapni. Ám, itt kell megjegyeznem azt a bizonyos 180 fokos fordulatot, amit az utolsó két rész képvisel. Nem fogok teljesen belemenni ebben az esetben (azt a szar animékkel szokásom és már árultam el belőle részleteket.), de legyen elég annyi, hogy nem fogja mindenki gyomra bírni a hirtelenséget. Ugyanis, a laza vígjáték hamar átcsap drámába, ahol már egyetlen viccet sem fogsz találni. Akik ezt negatívumnak képesek felróni, azzal egyet tudok érteni.

Full Dive RPG: Hangulat? Ebben? Ha az, hogy „Négykézláb, pucéran, szétfeszített ánusszal és nyitott szájjal cibálnak bele a faszerdőbe.” érzést lehet annak nevezni, akkor igen. Ez az anime minden téren megbukott. Története egy nagy nulla, a főszereplők mind idegesítő, inkompetens és totál logikátlanul viselkedő gyökerek (kivéve Aliciát.) és mindennek tetejébe hülyének próbálja nézni a nézőt.
Innentől a végeredmény adja magát: 7:1-re nyert a Cautious Hero.

Végösszegzés: Míg az Cautious Hero egy nagyon élvezetes isekai vígjáték, addig a másik egy totál élvezhetetlen hulladék és benne van 2021 legrosszabb anime szériái között. Nem bírom ép ésszel felfogni, hogy ugyanaz az írója és rajzolója a kettőnek, de el kell fogadni, nem? Anno Kishimoto is hasonló lejtmenetet vágott magának, annyi különbséggel, hogy bizony alkotói mélypontját maga ásta meg. Ám legyen, elfogadom, csak a Full Dive RPG pofátlanság faktora nemcsak a vérgagyiságában mutatkozik meg, hanem egy olyan pontban, amit már tényleg nem fogok megérteni. Mi lenne az, kérdeznéd? Elmondom: Normális esetben egy-egy mangának, light novelnek vagy bármilyen más médiumnak éveket kell várnia ahhoz, hogy anime legyen belőle (Ennek oka, ne legyen gubanc a feldolgozás során.). A Cautious Hero is ugyanezen a sorson van, kb.2 évet kellett várni ahhoz, hogy anime legyen belőle és nem kapott folytatást. Akkor a Full Dive RPG-nál csak egy év volt? KEVESEBB, MINT EGY ÉV! Tehát, vannak olyan animék, amiknél a második évadot/folytatást úgy várjuk, mint a messiást (No Game, No Life remek példa.), vannak olyan mangák, ahol a rajongói könyörögnek azon, hogy legyen belőle anime (és ne a Pierott Stúdió kapja meg. Erre jó példa a Green Blood.). Áh, ezekre semmi szüksége az otakuknak. Ehelyett még az egy évet sem futó széria simán kapja meg az adaptálási jogot. Valahol ezt abszolút felháborítónak érzem és néha elgondolkodok, hogy az animekészítésben, mint iparban valami iszonyatos homokszem baszkodja széjjel az amúgy is széthulló gépezetet. Mert a Tesla Note nevű szemrákot okozó fostartály is ugyanabban a mederben halad. Kezdek attól félni, hogy a stúdiók és a kemény hajtás a nagy semmire egy nap nagyon szépen vissza fog csattani a rajongókra.

Ennyi lett volna a két anime összehasonlítása! A legközelebbi jelentkezésig: Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.