Naruto: Rise of a Ninja kritika.
2017.12.05. 10:27
Szegasztok. Az Ultimate Ninja Storm széria az etalon a Naruto adaptációkban, de egy széria létezett még az első rész tájékán, ami szerintem a fent említett szériát meg tudta szorongatni. Csak egy bibi van vele: Xbox 360-ra jelent meg csak. Viszont nagy meglepi, hogy a fejlesztő cég nem más, mint a Ubisoft. Lássuk, hogy milyen lett eme remekmű, ami anno sok fejfájást okozott a Bandai Namconak.
A játék sztorija hű marad az alapanyaghoz. Annyival megspékelve, hogy feladatunk nem csak fő szál végigjátszása lesz. Igen, ebből sejthetitek, hogy nem a teljes Naruto széria története került bele. Ugyanis az a nagy helyzet, hogy csak a chunin vizsgáig jutunk el fő sztori szempontjából. Mellékes dolgok meg lesznek benne bőven. Ugyanis, Konoha gyűlöli Narutot és ezen változtatni kell. Szerencsére vannak, akiknek a bizalmát könnyű elnyerni, a többiek vagy küldetéseket adnak, vagy versenyek megoldásával fognak megkedvelni. Adjuk hozzá a szabadon bejárható területeket és kész a rajongókat órákig lekötő játék.
A játék látványvilága nagyon szép. A készítők mindent megtettek annak érdekében, hogy úgy nézzen ki, mint az anime. És az egész egy az egyben le van modellezve és töltési időt is csak akkor látunk, ha átvezető jön vagy éppen másik területre érünk. Apropó, átvezetők! Nagy tisztelet azért, hogy az animéből ollózták ki egész szép minőségben. Az audio rész is megér egy misét. Felhasználták ugyanis az anime zenei alapanyagát és még hozzáraktak néhány saját készítésű, az animéhez autentikus zenét. Itt talán az egyetlen fura, hogy néhány csata után a zene nem indul be. Érdekes.
A játékmenetről is ódákat lehet zengeni elsőre. Ugyanis, itt két részre szedték a játékot. Az első eleme a platformerkedés, mikor átjutunk A pontból B pontba. Itt mutatkozik meg az irányítás mennyire jó és tökéletesen reszponzív. Minden gombnyomásra tökéletesen reagál hősünk. Kell is, ugyanis sokat fogunk ugrálni, chakra kontrollal fát mászni, fákon ugrálni, hogy egy célterületre eljussunk stb.
A játékmenet másik része a harc, ami nagyon érdekes alapötlettel állt elő. Igaz, van kétféle támadás, kunai dobás, fogás, ugrás. Ám a Jutsuk előhívása már egy másik oldalról lett megközelítve. Nekünk kell az LT benyomása után a megfelelő kézjegyeket bepötyögni két analógunk segítségével és akkor elengedni az LT-t, amikor a kívánt Justsu a megfelelő szintet elérte. Itt nem ér végett a sztori az esetek jelentős részében. Miért? Jogos a kérdés, de a válasz lesz a meglepő. Ugyanis, nekünk kell QTE (Quick Time Event) keretein belül bizotosítani azt, hogy a technikánk sikeresen célba érjen. Számomra hatalmas pozitívum, mert ami a mostani UNS széria rákfenéje, hogy ha betaláltunk a Justsuval, csak a vidit kell megnézni. Ha kiütnek, akkor memoclippek által tölthetjük vissza életerőnket.
Mindezek után azt lehet mondani, hogy ez a játék tökéletes és érdemes megvenni egy Xbox 360-t. Nos, csak részigazság, mert vannak itt olyan negatívumok, amik jelentősen rontanak a szájízen. Kezdjük az átvezetőkkel. Az animés átvezetők összevágása borzalmas lett. Konkrétan epizódokról epizódokra ugrál. A Szinkron angol és nincs Japán szinkron, csak letölthető változatban. A játék nem animés átvezetőinél pedig a karakterek szája nem mozog, ami azért csúnya baki, mert már rég nem a Ps1 érát tapossuk. Ráadásul a játék szívat, ha bunyóról van szó. A gépi ellenfél nem ismer könyörületet. Nem hagy időt a jutsuk bevitelére, de még az aktiválására sem. Amint megjelenik a QTE, akkor van fél másodperc arra, hogy lenyomd a megfelelő gombot. Mókásnak hangzik? Ám mindezek felett szemet hunynánk, HA nem lenne ennyire unalmas. A mellék feladatok egy kaptafára épülnek, a verseny szegmensekből túl sok van és teljesen felesleges ennyit belepakolni. A játékidő is egy vicc. 3-5 óra a főszál megoldása és a mellékkel együtt jönne ki a 8 óra, de valljuk be, hogy ki akar rahedli ugyanolyan mellékküldetést elvégezni? Végső negatívum számomra viszont a karakterek száma. 12 karakter van összesen, amik közül egy-kettő túlságosan erős, mint pl. Rock Lee. És 10 helyszín. Ez kevés, ha multis oldalát nézzük.
Értékelés:
Látvány: 9/10
Zene:9.5/10
Irányítás: 10/10
Hangulat:7/10
Összesen: 33.5/10
A Rise of the Ninja minden hibája ellenére le tudja az áltag Naruto fanokat kötni egy időre. Ám van folytatása, ami messzemenőkig jobb lett. Ez nem más, mint a Naruto: The Broken Bond. Hogy mikor írok kritikát belőle, az már a jövő zenéje. Szegasztok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek