Szegasztok!

Eléggé vegyes érzelmeim vannak a Weekly Shonen Jump magazin jelenlegi felhozatalában. A régiek közül semmi bajom nincs, továbbra is nagyon jó a Gintama és a Haikyuu!!, viszont az újak közül egyedül a The Promised Neverland-ben érzek potenciált és magas minőséget, melyet szeretettel ajánlok mindenkinek!

Viszont a jelenlegiek többsége.... nos, eme héten és a következőben 3 WSJ mangáról mondom el véleményemet, név szerint a My Hero Academia-ról, a World Trigger-ről és a Black Clover-ről. Íme hát az első, a My Hero Academia.

Még mielőtt tovább mennétek: ez nem kritika, hanem vélemény - mert futó mangáról és animéről nem készítek addig kritikát, amíg nincs befejezve.

Mindig is azon véleményen voltam, hogy két fajta hype van: a hype ami megérdemelt és a hype ami nincs kiérdemelve. Az utóbbi esetében általában az játszik szerepet, hogy témája éppen valami divat hullámot lovagol meg.

2014-ben jelent meg a My Hero Academia, mely első ránézésre egy One Punch Man junior plusz „sablon harcos akció shonen manga fúziózva Marvel és DC”-vel. Mivel a One Punch Man tetszett ezért elkezdtem olvasni, kíváncsi voltam, hogy vajon megérdemelte-e azt a hype vonatot, amin most száguldozik.

Nos, amennyire szeretni akartam, annyira kellett csalódnom a My Hero Academia mangában és a Bones által készített igényes anime adaptáción kívül alig tudok valami jót mondani. Őszinte leszek: ez a manga max annyira jó, mint a Black Clover vagy a Soul Eater mangakájának az új tűzoltós témájú akció shonen mangája, ami nem baj, ha ugyanúgy helyén kezelték volna, mint előbb említett két társát.

A történet…. nos, van egy kedves, gyáva tipikus shonen főhős Midoriya, akit mindenki lenéz, legjobb barátja egy tipikus seggfej rivális, aki természetesen egy zseni és a főhős álma, hogy hős lehessen mint példaképe All Might…………. és ennyi.

Nem, tényleg ennyi a történet, ami 2014-ben azért ultragáz. Nem az a gáz, hogy a főhős Ash Ketchum 892-ik gyermeke és arról szól a manga, hogy a főhős a sablonos „I wanna be” álmát kergeti…. az a baj, hogy ezen nem tud túlmenni a manga! Nincsenek rejtélyek, misztikumok, szerteágazó történet, hanem tényleg arról van szó mindössze, hogy a főhős hülyül a barátaival pizsamába öltözve és verik hülyére a random gonoszokat, akikből egyedül csak Sensei kapott foreshadow-ingot, s ez nekem nem történet!

Oké, lehet, hogy később már komolyabb történet is lesz, de hogy 140 részen keresztül tényleg csak erről szóljon valami!

Jöjjenek a szereplők. All Might kivételével mindenki rohadtul sablonos, semmi eredetiség nincs bennük, de pozitívumként fel tudom hozni, hogy többségüknek eléggé One Piece-es kinézetük van, így legalább kinézett alapján már tudom, hogy kik és honnan vannak.

A főhős tipikus tucat shonen főhős, akinek van egy „I wanna be” álma, csak ő nem pokemon mester, kalóz király, Hokage vagy vízvezeték szerelő akar lenni, hanem „hős”.  Természetesen többi shonen főhősünkhöz hasonlóan ő sem adja fel soha és neki is egy seggfej géniusz riválisa van, mert ugye kötelező elem. Idegesítő volt számomra viszont, hogy már 1-2 siker után mindenki imádni fogja már a manga legelején, ami rohadtul klisés. Ami tetszett, hogy egyedül egyetlen egy lányba szerelmes, aki igen csak kölcsönös vonzalmat érez iránta, így legalább a shipping shit storm-ot elkerüljük. Az viszont, hogy a gonoszok ellen egyszer nem veszített csak és kizárólag egy Todoroki nevű Gaara klóntól meg Szőke Uchiha Sasuke Vegeta barátjától meg egy Garry Stue fanfiction szerű rossz vicc! Könyörgöm, Son Goku-t, Kenshiro-t, Kenichi-t, de még Szexuális Kirito-t is letudta néhány gonosz győzni, itt meg max a jó fiúk oldalán kap ki? Ráadásul annyit sír főleg az elején, hogy már Kaneki is pofán vágta volna. 

Mellékszereplők: az egyetlen említésre méltó karakter All Might, aki tényleg humoros, baddass és soha nem hazudtolja meg magát. A többiek viszont jaj: megkapjuk Katsuki-t a tipikus szemétláda riválist aki olyan, mintha Vegeta-t és Uchiha Sasuke-t keresztezték volna egy adag szőke hajfestékkel, de míg Vegeta-nak és csillagszeműnek voltak jó poénjaik, addig Katsuki-nak egyetlen egy vicces momentuma volt 140 fejezeten keresztül, az pedig az volt, amikor kikötözték egy oszlophoz. A többiek szót sem érdemelnek, egyedül még Fumikage-t emelném ki érdekes képessége és kinézete miatt, de a többiek mind egy sablonos klisé megdobva valamilyen fétissel.

A gonoszok…… jaj……. Stain és Overhaul az egyetlenek, akik tényleg császárian festenek, de mindenki más mintha egy amatőr DC vagy Marvel rajongó dobta volna össze őket. Többségük semmilyen személyiséggel nem rendelkeznek és természetesen nagyon be vannak harangozva hogy mennyire „legendás gonoszok”, csak hogy a főhős vagy barátai bucira verjék már elsőre. A legrosszabb mind közül Tomura és Sensei. Tomura egy idegesítő, nyavalygó taknyos szintjén van mentálisan, akinek egyetlen célja, hogy népszerűbb legyen mindenkinél. Sensei meg amellett hogy hülyén is nézz ki, a mangaka próbálja egy Joker és Aizen kaliberű gonosznak beállítani, holott mást sem csinál csak felsül és idétlenkedik. „Úgy gyűlöllek téged All Might, ezért elintézem, hogy halálod előtt porba tiporjam a lelked” később „Nyenyenye, pont így akartam, nyenyenye, csak kamuztam harcközben hogy győzni akarok, nyenyenye, pont így akartam just as  I planned nyenyenye”. Anyám! Amikor meg a 2008-as A Sötét Lovag filmben lévő Batman-Joker börtönös beszélgetést akarta a mangaka lemásolni meg inkább kínos volt mint sem jó.

Ami még zavart a történetben, hogy Sensei-en kívül semmilyen foreshadowing vagy utalás nincs a következő részekre és arco-okra nézve, valamint hogy 140 fejezet alatt a neve nincs fodder-eken kívül senki sem halt meg egy jelentéktelen Kenji nevű srácon kívül.

Akkor néhány pozitívum: a rajzolás tetszetős és az akciók és csaták is egész jók, talán pont ez a legnagyobb érdeme a mangának.

Vissza a sötét oldalra: ami miatt rohadtul dühös vagyok erre a mangára, az a szuperhős téma. Szeretem a szuperhősöket, viszont van egy hatalmas nagy bajom a MHA esetében: hogy nagyon felszínesen van csak benne a mangában! Ugyanis itt nincsenek komoly, a Marvel vagy a DC képregényekben sokszor kibeszélt ideológiai konfliktusok vagy mélység, nincs itt se egy „Polgárháború” vagy egy „Superman Szemben Az Elitekkel” szerű ideológiai párbaj. Itt csak annyiban van jelen a szuperhős téma, hogy gyerekek és felnőttek szuper erővel püfölik a gonoszokat. Ennyi. Közben meg megy a cuki japán hülyeségek, mint az „Iskolai Élet”, „A Lányok És Fiúk Nézegetik Egymás Szobáit” és sorolhatnám a többi japán iskolás hülyeséget, amiktől én már kínomban kapargattam a falat véresre.

Sablonok és klisék: nekem nincs bajom a sablonokkal és a klisékkel mert a harcos akció shonen-eknél újat felmutatni már lehetetlen - ezért is sikeresebbek már a nem akció harcolós shonen mangák. Itt rengeteg sablon van, amikkel nem lenne bajom…. ha nem a legrosszabbakat kapná elő a mangaka és nem látszódna annyira látványosan, hogy mely mangákból lopkodik a legtöbbet:

• a főhős átmegy a vizsgán annak ellenére is hogy a szabályok szerint megbukott, mert „nagy a szíve”
• „Hozzuk vissza Szőke-Sasuke-t” csapat megalakulása miután a rossz fiúk magukkal vitték a főhős riválisát
• „Zöld Hajú Naruto VS Szőke-Sasuke Halálvölgye harc”, ahol a főhős riválisa nyer természetesen
• a főhősben vannak a képességének az „elődjeinek szellemei”
• a főhős találkozik egy öreg sensei karakterrel, aki tanítja
• a főhős megtérít egy búval b*sszott srácot
• a főhős veszít egy tournament arc-ban
• „jaj meg fog halni”, aztán mégsem
• főhős találkozik egy nála jóval fiatalabb „deep” kisfiúval, aki kezdetben utálja őt, majd megszereti
• Akció harcos shonen tournament arc összes „sport nap” címszó alatt

Sorolhatnám még tovább is, de annyi időm nincs, mert már jönnek a habzó szájú fanatista rajongók, hogy Csodanő jelmezbe bújtatva cápák közé dobjanak a szentség törés miatt, amit elmertem most követni.

Node akkor most mi is a véleményem a MHA-ról? Az, hogy nem rossz manga! Semmivel sem jobb, mint a Black Clover, a Kyoukai No Rinne és a többi tucat akció shonen manga, mint mondtam az akciók és a harcok élvezetesek és sokszor még nevetni is tudtam pár poénon. Akkor mi is ennek a kreténnek a baja ezzel? Hogy rohadtul nem érdemelte meg a hype-ot! Az anime hagyján, szép, pörgő animáció és bitang jó zenék. Viszont maga a manga úgy kapott hype-ot, hogy semmit nem tett le az asztalra, semmi eredetiség nincs benne, egyszerűen csak meglovagolta azt a divat hullámot, amit a One Punch Man, a Ratman és a Marvel Mozimánia teremtett meg – az meg, hogy Japánban meg már régen is jobban szerették a szuperhősöket meg tény, lásd Ultraman és haverjait. Közben meg a „szaggértők” meg belerúgnak más, nem szuperhős témájú mangákba, miközben egy olyannak állítanak templomot, amit amúgy szintén darabokra lehetne szedni, ha nem kapott volna hype-ot. De miért is kapott ekkora hype-ot, ha semmivel sem jobb az említett mangáknál?

1.A WSJ rengeteg pénzt öltött a reklámozásába. Egyedül talán csak a One Piece és a Naruto mangákra költött többet a Weekly Shonen Jump a reklámozásukra, mint a My Hero Academia-ra, miközben úgy kvázi a többi mangára vagy keveset vagy semmit.

2.A már említett Marvel Mozifilmek és One Punch Man által megteremtett szuperhős téma meglovaglása. Mint mondtam valami szánalmasan felületesen kezeli az egész szuperhős témát a mangaka, de sajnos mind a mangaka, mint pedig a Weekly Shonen Jump tudta, hogy már maga az, hogy „szuperhős” téma, jobban elfogja adni, mintha mondjuk Első Világ Háborúról vagy szamurájokról szólna, függetlenül, hogy mennyire felszínesen közelíti csak meg a témát.

Hogy meddig fogom olvasni? Talán a 200-ik fejezetig, addig már csak lesz valami minőségbeli javulás. Mondom, nem rossz, de ha értékelném kéne az első 140 fejezet alapján, akkor azt mondanám, hogy 6/10. Nyugodtan olvassátok, hátha nektek jobban bejön, de én maradok az InuYasha-nál. Illetve valamiért a The Promised Neverland jobban csábít, de arról majd máskor.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

xx18Rolandxx 2017.06.16. 15:15:47

Engem már akkor elvesztett ez a manga amikor csak szimplán elolvastam a pár oldalas ismertetőjét. Nekem már a golyóim televannak az olyan művekkel amikben a főszereplő hős meg az igazság bajnoka akar lenni ( eddig Shiro a Fate/ Stay Night-ból és Seiji a Taboo Tattoo-ból hozott ki rohadtul a sodromból ilyen téren ) szóval köszönöm de erre rohadtul nem vagyok kíváncsi. Ugyanakkor kvázi fel nem fogom, hogy miért mondják erre, hogy rohadtul eredeti holott majd kiszúrja az ember szemét. Számomra igazából olyan az egész mintha egy 10 éves csinálná az egészet annyira amatőr és olcsó az egész manga.

Válasz erre 

GriffithFault 2017.06.17. 22:16:18

Jó kritika,
De Sztem bőven élvezhető az anime, a mangát nem olvastam, de az emberek nagyrésze úgyis az animét preferálja.

borzasztó sablonosak a karakterek, de jól vannak megalkotva,(lemásolva?) szóval sztem annyira nem vészes .Bár itt megjegyezném, hogy sokaknál ott bukhat/bukik el az anime, hogy nem bírják a főszereplő stílusát.

Amúgy meg megjegyezném, és tudom hogy nem a ti hibátok, de eléggé körülményes, míg eljut az ember idáig, hogy egyáltalán tudjon kommentelni( főleg aki nem mozog otthonosan az indapassban, mint én). Lehet én vagyok túl kényelmes, de szerintem sok kommentől, és jó vitákról kell lemondanotok emiatt az indapass izé miatt.

Válasz erre 

GriffithFault 2017.06.17. 22:17:54

@GriffithFault:
Ja és ahogy látom, szerkeszteni se tudom a kommentemet, Great:D

Válasz erre 

Mangekyo22 2017.06.18. 10:19:59

@GriffithFault: Szia! Köszi, de ez nem kritika, hanem inkább egy fajta aktuális vélemény a 140-ik fejezetig bezárólag, mivel - hogy ne essek ugyanabba a hibába, mint régen - aktuális futó sorozatokról nem írok kritikát, nehogy az legyen, hogy megváltozik menet közben a véleményem.

Az animét annyival jobban kedvelem, hogy a Bones nem fillerezi hülyére, szép látványt és pörgő animációt, valamint egy ütős OST-ét avagy zenealbumot adott neki (ami bármelyik más anime alá is belehetne rakni, olyan jó). Tény, tartalmán nem sokat segít, de az első évadnak (2016) azért megadtam egy erős 7/10-et.

Igen, sajnos tapasztaltuk. Van ugyan facebook oldalunk, de oda inkább csak kirakjuk, ha van valami új cikkünk vagy videónk.

Válasz erre 

Anohi 2017.06.18. 20:04:18

Well said kritika-- bocs *vélemény.
A BnHA nem érdemli meg a hypeot. És semennyire sem egyedi, viszont - amit én nagyra értékelek benne -, hogy nem is próbál az lenni, illetve nem is szándékozott soha. Olyan ez a manga, mintha egy tiszteletadás lenne az ősök előtt. Rengeteg (ha nem minden) karakter a régi nagyok karakterein alapul. Pl. Midoriya és Kacchan Gon-on és Killua-n, a lila csaj Buu-n, a nagydarab vastagajkú (nem tudom a nevét) srác Kinnikuman-on, és még sorolhatnám. Továbbá jellegzetes elemeket is szeretettel feldolgoz, mint az általad felsoroltakat vagy mondhatnánk a HxH taktikázását és hangulatát, amikor percekig csak egy stratégián agyalnak, és nem is nagyon van rendes harc. A mangaka egy kis fanboy :D.
Persze nem lenne rossz, ha mindezek mellett valami eredetiséget is fel akarna mutatni.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: