Szegasztok!

Régen írtam már írásos kritikát a blogon, úgy hogy ideje belekezdenem! ;)

Ezúttal egy olyan mangáról fogok írni, ami érdekes módon a Kenichi szériával egy időben indult, de a különbség a két manga között, hogy amíg a Kenichi "népszerű" lett, de időben a minősége az Ikkitousen szintje alá süllyedt, addig eme széria ugyan nem vált "divatossá", s még csak anime adaptációt sem kapott, de minőség terén egész jól megállta a sarat!

Mai alanyom nem más, mint a Karate Shoukoushi Kohinata Minoru!

Figyelem: Fontos! A harmadik nyereményjátékunk még mindig tart, viszont az "írásos anime kritika" versenyre már csak 2014.04.30-ka, azaz eme hét vasárnap végéig fogadjuk el! Vagyis akik még részt akarnak venni, azok legkésőbb vasárnap éjfélig küldjék el a kritikáikat!

A Karate Shoukoushi Kohinata Minoru (mostantól röviden csak Karate Minoru) egy seinen besorolású harcművészeti/vígjáték sport manga, melyet 2000 és 2012 között írt és rajzolt Baba Yasushi a Young Magazin oldalain. A manga több mint 500 fejezetet élt meg, majd lezárta után a mangaka nekikezdett egy folytatásnak "Karate Shoukoushi Monogatari" néven.

A történet egyszerű: van egy Minoru nevű srác, akinek ugyan semmi komoly baja, de mivel nagyon szoros barátságban áll a suli legszebb lányával Misaki Nana-val, s ezért rendszeresen emlékeztetik őt a "tartson tíz lépés távolságot, vagy különben" szabályra. Igen ám, de egy ilyen "esetnél" nagyon eldurvultak a dolgok, ugyanis ezúttal néhány kangörcsös egyénnek jó ötletnek tűnt Nana-val lefeküdni (természetesen akarata ellenére) a tornateremben.... hát ezúttal nem hoztak túl bölcs döntést, ugyanis egy "maszkos gonosztevő" kiverte belőlük még a barna macit is, majd utánuk Minoruból is, ki utóbbit lábánál fogva elhurcolt Mifuyu szeme láttára. Minoru egy kísértett vár - helyett egy szemétdombon ébred, amit Mutou (a "maszkos gonosztevő" inkognitója) pofátlanul edzőteremnek nevez, majd bejön a Slayer Xellos-át cosplay-elő Minami Hiroki, aki reklámügynökségeket és politikusi kampány menedzsereket megfélemlítő módon rábeszéli Minoru-ra, hogy neki bizony a harcművésze az élete, s természetesen a kb 1000 különböző harcművészetből is egyedül az ő karate táboruk a hozzá legjobban passzoló küzdő sport. Ezután nincs megállás, Minoru és néhány újdonsült barátja - a balfarok Usopp copycat Hayama Kentarou, a kendo útjátról áttérült Mamiya Seiji - nekilendülnek a harcművészetek sportjának kalandjaiba, ahol néha bizony a ringen kívül is vannak "elintézni való ügyek".

Igen, a történet nem valami nagy cucc, sőt, a vele egy időben induló Ryozonpaku-nak/Kenichi-nek is majdnem ugyanez a történet.... a különbség itt viszont az, hogy itt a történet nem laposodik el egy idő után, mindig lesznek olyan ellenfelek, akiket lefog Minoru győzni, illetve olyanok is, akik feltörlik vele a padlót s a mi a legjobb, hogy abszolút kiszámíthatatlan - persze a vége felé már a Minoru sem tudott menekülni, de még így is jól kezelte! Valamint a manga története nem csupán azért jó, mert sok váratlan fordulat van, valamint sok érdekes karaktert és történeti szálat hoznak be, hanem azért, mert a Dragon Ball-hoz hasonlóan itt a történet nem csupán a szereplők egy "rövid idejét", max 1 évet karol fel, majd "time skip", megint láthatunk max 1 évet az történetekből s lezárná egy "10 év múlva" epilógussal, hanem végig kíséri a karakterek életét a középsulitól egészen a 20-as éveikig! Más szóval a szemünk előtt látjuk felnőni őket, s legrosszabb esetekben is csak kisebb "skip"-eket kapunk. Bevallom, mindig is szerettem az olyan történeteket, ahol nem egy szereplő adott kalandját kísérhetjük szem előtt, hanem a felnőttévállását is.

Szóval a történet ugyan nem spanyol viasz, de így is nagyon érdekes!

Beszéljünk röviden a rajzolásról, ami kb olyan, mintha ötvözték volna a Bleach, Hokuto No ken és más karakterközpontú mangák rajzolását. Vagyis amíg a hátterek nem mindig vannak jelen pl a harcoknál, addig a karakterek mindig iszonyatosan jól kivannak dolgozva! Nagyon jól megvannak rajzolva, s amikor még háttér is van, akkor egyszerűen csodás!

Ha már karakterek, akkor röviden beszélnék róluk. Minoru a manga főhőse, ő az akinek a nulláról el kell indulnia a hatalmas hegynek, s lehetőleg minél magasabbra másznia. Kezdetben abszolút standard hős típus, de ahogyan múlik az idő, annál magabiztosabb lesz, s annál erősebb lesz mind pszichésen, mind fizikailag is. Nana kezdetben Minoru barátja, majd persze később gyengéd szállak fogják összefonni őket, melynek jövőjéről nem szeretném lelőni a poént, elég, ha annyit mondok, hogy nem egészen happy. Ja, és természetesen tsundere, de hála a jó égnek a szerethető fajtából. Ott van Kentarou, aki egy igazi Usopp féle balf*sz, s ennél szebben nem lehet leírni a karakterét, de talán pont ő fejlődik a legtöbbet Minoru barátjai közül, s egy idő után hála a barátok segítségének rátalál rejtett tehetségére, mellyel később hatalmas eredményekre fog szert tenni. Ott van még Seiji is, aki ugyan átlagos figura, de sokan szeretni fogják.

Na akkor most jön Mutou, aki a Minoru manga Zaraki Kenpachi-ja (Bleach), egy Segata Sanshiro kaliberű vadállat (s még hasonlít is rá), akit a nap 24 órájában ketrecben kellene tartani, különben mindent és mindenkit hülyére ver "just for fun" alapon 1000 kilométeres körzetében s fogukat kitépi "trófeaként", amit, illetve akit meg nem tud hülyére verni valamilyen oknál fogva azt meg lehugyozza. Természetesen vannak morális elvei is és gyengéd, emberei érzései is, de ha annyit mondok, hogy még egy öregembernek is neki esik a "harc szellemében", akkor sokat elárultam róla. Amúgy meg tök vicces karakter.

Minami-ról csak annyit kell mondanom, hogy amellett, hogy eddig ő talán a legjobb "Xellos" copycat, igen érdekes képessége van, ugyanis ha Mario módjára "begombázik", akkor az ereje még a Legendás Super Saiya-jin-ét is túlszárnyalja.

Igazi "antagonista" karakterek nem nagyon vannak egy két kivételével, de ők viszont elég sötétre sikerültek. Ott van pl Kevin, aki úgy nézz ki, mint a kaszás, s nem nagyon ajánlott a radarjára kerülni, de ott van Sirinto is, akit marhára nem érdekel, hogy ha véletlenül meghal valaki egy ütésétől, ő akkor se fogja vissza magát, ha az ellenfele meghal, de ott van még Ryuu is, aki kezdetben Minoru barátja lesz, majd egy "incidens" után teljesen más karakter lesz. Hamada-ról meg annyit, hogy ugyan nagyon erkölcsös sportember, de egyben egy szadista őrült is, ha ringbe kerül.

Már csak Pedro maradt, aki nálam hivatalosan is ki lett tüntetve a "Búzák Királyának", s az úr mentse meg azt a srácot, akinek a hátsóját meglátja, mert akkor bizony Pedro "Búza Király" komoly "hódító hadjáratba" kezd, megalázva a világ valamennyi erkölcsi szabályát.

A karakter a történet során sokszor változnak, nincsenek "igazi gonoszok", csak "jó út" és "rossz út", melyekről a karakterek maguk döntenek.

Na és akkor most beszéljünk a manga lényegéről, a harcokról és a harcművészetekről.

Én szerintem nagyon, nagyon jóra sikerültek, s látszik is a mangakán, hogy nem csak írja/rajzolja, de jártas is a témában. Rengeteg valós harcművészetet ismerünk meg a karatétól kezdve a judo-n át a Kickbox-on keresztül a Taekwondo-ig, de még a fegyveres harcművészetekbe is betekintést kapunk. A technikák és a "faktorok" (pl az ütés ereje, miért nem szabad könyököt és térdet használni, a különböző öltözetek) mind nagyon szépen és részletesen le vannak írva!

Maguk a harcok ugyan néha a Bleach-hez hasonlóan sok fejezetet elvesznek, de nagyon izgalmasra sikerültek, s csak néha tudjuk megtippelni, hogy ki nyer, főleg, hogy rengeteg torna és viadal szabályai is hozzájárulnak a harcok kimeneteléhez (kitiltás, "down", "knock out", "ring out", "ippon" stb). Szóval a karakterek és a látvány mellett ez az egyik főütő kártyája a mangának, s szerencsére a Kenichi-vel ellentétben nem fog átmenni "Dragon Ball"-ba.

A manga rendelkezik jó pár értékes mondanivalóval és tanulsággal is, mint pl miért nem érdemes a "könnyebb, gyorsabb" utat választanunk. Vannak benne ugyan sablonos tanulságok is, de szerencsére igen jó tálalásban adja a manga.

A poénokról még annyit, hogy nagyon sok van, s nagyon jóra sikerültek - kivéve talán 1-2 "Pedro-s mutatvány", de szerencsére ritka az "ízléses poén".

Ha még valami pozitívumot kell mondjak, az bizony a nagyszerű hangulat! Régen éreztem már sport mangánál olyat, mint itt, ugyanis a Karate Minoru nagyon odafigyel, hogy ne menjen át mindfcuk-ba, s kellemes szórakozást biztosít az olvasóknak. Vannak "dark"-osra sikerült részek is a mangában, elég csak a Kevin-es szálat megemlítenem, vagy amikor egy év után Minoru újra találkozik Ryuu-vak, aki teljesen kifordult magából, de alapjából véve a manga inkább "light"-os és szórakoztató.

Negatívumok? Persze vannak, de nem valami sok. Ha viszont valamit kritizálnom kéne, az a következő dolgok lennének:

1.A manga befejezése nem valami nagy szám, sőt, nem kicsit kevés is, ugyanis a befejezés nagyon random-ra sikerült.

2.Mint írtam, néha nincsenek hátterek.

3.A harcok izgalmasak, de sok helyet vesznek el.

S persze ott van még néhány kisebb hiba, de ez már tényleg csak kötekedés.

Összefoglalva nagy kedvencem lett a Minoru a gyenge befejezése ellenére is. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a sport és a harcművészeti mangákat, valamint akik kiábrándultak a Kenichi-ből.

Karate Shoukoushi Kohinata Minoru

- Idő: 2000-2012

- Író & Rajzoló: Baba Yasushi

- Magazin: Young Magazin

- Műfaj: Sport, Akció, Harcművészet, Vígjáték, Romantika

- Hossz: 50 mangakönyv (500 fejezet)

Ami Tetszett: 

- Csavaros és érdekes történet, ami nem csupán egy adott időszakot ölel át, hanem egy 17 éves srác felnőtté válását is.

- Színes, érdekes és változatos karakterek.

- Mutou és Minami epic karakterek.

- Izgalmas és fantasztikusra sikerült harcok és meccsek.

- Jó poénok.

- Erps karakterfejlődések.

- Nagyon jó hangulat.

Ami nem tetszett:

- A vége nem lett valami jó.

- Pedro "Búza Király" 1-2 "hadjárata".

- Néha a harcok kicsikét túl sok fejezetet foglalnak.

Értékelés:

- Rajzolás: 4/5

- Karakterek: 5/5

- Egyediség: 4/5

- Humor: 5/5

- Mondanivaló: 4/5

- Hangulat: 5/5

- Történet: 4/5

- Karakter Fejlődés: 5/5

Értékelés:

Százalék: 92%

(1-30% Szar, 31-49% Rossz, 50-70% Közepes, 71-89% Jó, 90-99% Kiváló, 100% Király)

10/10-es skála szerint: 9/10

0-2.5 = Csak saját felelősségre! Csupán azért írtunk róla, és készítettünk róla vidit, hogy ti elkerülhessétek! Magyarul szar, de nagyon!

3-4.5 = Ha nincs jobb dolgod, megnézheted/olvashatod, de ne várj tőle semmit! Magyarul rossz.

5-7.5 = Teljesen átlagos anime/manga stuff. Nem rossz, de még mindig nem az igazi. Magyarul közepes.

8-9 = Jópofa anime/manga! Nem fogtok csalódni benne! Jó anime.

9-9.5 = Bátran ajánljuk, mert egy igenis jó anime/manga. Kiváló.

10 = Kihagyhatatlan, kötelező darab mindenki számára! Király.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.