Játék Kritika By Wangood - Hearts of Iron III
2012.02.03. 14:47
Vágú bácsi, miután felébredt téli álmából, gyorsan széttépte a bokaszalagjait, majd kényszerpihenője során megakadt a szeme gémer polcának egy különös darabján. Bár a játék hevesen tiltakozott rendeltetésszerű használata ellen, ő állhatatos kitartása eredményeként működésre bírta. Ennek eredményét pedig most megosztja veletek jól. Egy karosszék-generális kínjai és örömei következnek vasszívekbe formázva. Nota bene, a képek nem sajátok, mert ez az áldás csonttá fagyott a Print Screen gomb hatására.
A Paradox Interactive néhány kivételtől (mint mondjuk a magyar fejlesztés King Arthur II) eltekintve "grand strategy" műfajban utazik. A fenti kifejezés olyan RTS-eket takar, ahol az egész világ a játszótered, bármilyen országot, náci(ó)t alakíthatsz, alternatív világtörténelmet írva. A fenti szójáték pedig arra volt egy célzás, hogy ezen belül a Hearts of Iron-sorozat a második világégés virtuális újjáélését nyújtja. Mindig is arról álmodtál, hogy leigázd a vörös óriást? Szabad a pálya! Esetleg a rókalyukba bújó Chamberlain miniszterelnöknek bemutatva idejesorán szétvérnéd a Harmadik Birodalmat? Tedd meg! Olasz beltengerré akarod változtatni a Földközi-tengert? Vissza akarod rugdosni Amerika csillagos seggét Kaliforniáig? Rajtad múlik, senki máson!
Jó propagandaszöveg, ugye? A valóságban sajnos árnyaltabb a kép...
Telepíts, ha bírsz!
Az első komoly aggályom ott merült fel a játékkal kapcsolatban, hogy kétszer kellett telepíteni ahhoz, hogy el méltóztasson indulni. Emellett az uninstall funkció is olyan megbízhatatlan, mint a forint árfolyama, néha fent hagyja a fájlok felét, utána persze adatbázis-ütközés miatt cseszik újratelepülni. Frankó, mi?
Készüljetek fel arra is, hogy a töltési idő alatt megebédelni, letusolni, illetve ledoktorálni olimpiatörténetből is van idő, mert tényleg rettenetesen hosszú ideig tölt (és néha le is fagy). Oké, nagyon komplex, bonyolult játék, ez való igaz. Lépjünk is tovább.
Mein Führer, készen állunk az Anschlussra!
A single player játékmódra kattintva egy interaktív világtérkép tárul fel előtted. Hét indítási dátum közül választhatsz, ami szélesnek tűnik, de annak tudatában, hogy az Europa Universalis III kiegészítőkkel együtt 400 éves játékidejében BÁRMELYIK NAPON kezdheted a játékot, engem eléggé zavart, hogy 12 évre (1936-47) 7 fix időpont jut. Természetesen ajánlott nagyhatalmak vagy hadban álló országok választása, el is mondom, miért.
Minden országnál van egy semlegességi indikátor (ne metilnarancsra gondoljatok), ami megmutatja, milyen távol vagy a három nagy frakció (Tengely, Szövetségesek, Komintern) tagjaitól, illetve mennyire kívánsz békében élni más nemzetekkel. Ez pedig jól működik általában véve, de kisebb, nem frakcióhoz tartozó országoknál valami kegyetlenül unalmas tud lenni a játék. Soha ne játsszatok alacsony gazdasági fejlettségű országokkal sem, mert a mutatókkal való pepecselés állandósul és idegesítő lesz. Ezen savmennyiség után pedig azt fejteném ki, miért nőtt mégis a szívemhez a játék...
D-nap egy kattintásra
Először is, a játék savát-borsát a háborúzás adja. Földön, vízen, levegőben, ahogy azt illik, és ebben bizony nagyon toppon van a Hearts of Iron III. Több, mint tízezer provinciára osztott földgolyónkon ugyanis remek lehetőség nyílik stratégiai átkarolások, bekerítő hadműveletek végrehajtására. Ellenpéldának megint csak az EU 3-at hozom fel: itt Nagy-Magyarország (igen, revízionisták is kiélhetik magukat, csak óvatosan) 100+ provinciából áll, ott nyolcból. Nyilván a kora újkori várostrom-hadviselés nem is mérhető a Blitzkrieghez, de az elődhöz képest is jelentős növekedést jelent ez a szám. A másik nagy dobás pedig a "HQ System", melynek lényege, hogyha a parancsnoki hierarchia egy szintjének kiadjuk a verdiktet, az szépen továbbítja lefelé, kialakítva a haditervet. Személy szerint én viszonylag ritkán használtam, inkább a földi ember számára átláthatlan kémkedési rendszert, illetve a belpolitikai ügyleteket (megszállt területek kormányzása, pártok támogatottsága, miniszterek kinevzése és cseréje) bíztam az ezen fülek alatt szinte kifogástalanul működő AI-ra.
A Fall Weiß teljes pompájában (gamershell.com)
Búcsú a fegyverektől
A másik három fő "ágazat" a külpolitika, a gazdaság, és a technológia. Ezen elemekben is borzasztó összetett a játék, és ezt a mesterséges intelligencia is megsínyli, a gazdaság még hagyján, bár utánpótlás területén vannak gondok (elfoglaltam Angliát, háborúban vagyok a szovjetekkel, és tartalék páncélosok helyett partvédelmi erődöket épít), viszont a diplomáciát, és pláne a technológiát ne adjátok a gép mancsába, mert nem lesz jó vége a dolognak. Utóbbiban egyébként nagyon tetszett a megoldás, hogy minden technológiához tartozik egy dátum, ami azt jelzi, a kor színvonala mikor tenné lehetővé a fejlesztést. Ennek, illetve a fejlesztenivaló elméleti-gyakorlati tapasztalatainak kumulatív technikai hatása adja meg, mennyi idő alatt készülsz el a fejlesztéssel. Talán a fenti mondatból is kitűnik, iszonyat összetett dolgokról beszélünk. Nem árt (szükséges?) a részletek szeretete az egész játékhoz, de ennél mélyebb és részletesebb stratégiát nem találtok. Csakhogy...
"-Rohad az államgépben valami.
- Ég hozza jóra."
Vagy a programozó. A Hearts of Iron III ugyanis olyan szinten bugos, hogy a Gothic 3, illetve a Dungeons & Dragons: Daggerdale nevű förmedvények elbújhatnak mellette. Talán még a Mesterlövész is, mert az olaszoknak az orrukból lóg ki a cigi és repülni lehet, de legalább normálisan települ.
Időnként iszonyat, amit a játék művel. Indokolatlanul laggol a minimum konfig kétszeresén is (nehogy már a Starcraft 2 elfusson ott, ahol ez a tök minimalista, alig 3D-s grafika nem!), a zene- ami amúgy teljesen rendben van- néha eltűnik, vagy lefagy, és képzelhetitek, mekkora élmény úgy küzdeni Leningrádért, hogy egy megakadt induló recseg a háttérben. A Quit gomb a legritkább esetben működik, Ctrl-Alt-Del annyira se, szinte csak manuálisan lehet kiüríteni a memóriából. A mentések úgy korrumpálódnak, mint Putyin elvtárs KGB-sei, egyszer előfordult, hogy betöltöttem a mentésem (Olaszországgal voltam), és a magyar csapatok, akik ellen harcoltam, országostul eltűntek a világtérképről. Azt már meg sem említem hogy (mint a fenti képen is látható) eltűnnek a provinciák nevei. Patch elvileg van, nekem attól is lefagyott, de a fórumok tanulsága szerint az 1.4-es verzió sem csupa móka és kacagás, s nem feltétlenül azért, mert a németek már Moszkvánál vannak...
A többi ország AI-je eléggé random, szovjetek a leginkább: gépileg még easy fokozaton is hengerel, a játékos kezében pedig a lengyelországi bevonulás is nagyon komoly gondokat okozhat. Általánosságban azért elmondható, minél magasabb a nehézségi szint, annál erősebbek a tengelyhatalmak.
Végítélet
Érkezett a játékhoz két kiegészítő (Semper Fi, For the Motherland), nekem nincsenek meg, de tervben van a beszerzés. Mindenképp azt mondom, ha már HOI3, akkor a kiegeket is szerezzétek be, relatíve olcsón vesztegetik, s mostanra talán nem elviselhetetlenül bugosak.
Kiknek tudnám ajánlani a játékot? Azoknak, akik (hozzám hasonlóan) élnek-halnak a történelemért, a második világháborúért, és a nagyon komplex RTS-grand stratégiákért. Továbbá akik rengeteg szabadidővel bírnak, mert a játék újrajátszhatósága nagyon magas, és ha éppen minden úgy működik, ahogy az a forráskódban szerepel, akkor nehézsúlyú időrabló.
Mi van a mérleg serpenyőiben? Maximális szavatosság, húsba vágó részletesség az egyikben, erős közepes külcsín és körítés a másikban, WTC- méretű katasztrófát idéző technikai oldal a harmadikban. Nem hajhagymabarát darab, de egy esélyt megérdemelhet, ha fenti paraméterek illenek rád.
Értékelés:
75%=7,5/10
WanGood
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek