A háború… a háború sohasem változik. Kétszáz év telt el a nukleáris armageddon óta, amely néhány óra leforgása alatt elpusztította a civilizációt, mindent, amit az emberiség megteremtett. És a Föld kihűlt, sugárszennyezett romjain a túlélők tovább hadakoznak, hogy az is elpusztuljon, amit őseink meghagytak nekünk. Az a végzetes nap csak egy új háború kezdete volt. Ez a vég nélküli öldöklés most már a túlélésért folyik. De a háború… a háború sohasem változik.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Aki nem ismerné a Fallout sorozat világát: az alternatív (és kevéssé barátságos) jövőkép szerint a II. világháborút követő segélyfolyósításba (lásd Marshall-terv) beleroppanó amerikai gazdaság hamar stagnálni kezdett, és így az ország leragadt az ötvenes években. Szűk száz évvel később már háborúk törtek ki a Föld szűkös nyersanyagkészleteiért, melyek egészen a világvége napjáig húzódtak. 2077. október 23-án (mi biztos szovjetellenes forradalmunk 121. évfordulóját ünnepeltük éppen) mindenki a másikra szabadította atomfegyvereit.
De voltak túlélők. A Vault-Tec 112, teljesen önellátó óvóhelyet épített, amelyekbe egyenként 1000 szerencsés lelhetett menedéket. Vagy éppen szerencsétlen, ugyanis egy kísérletsorozat jegyében minden bunkerből eltávolítottak valamit. Volt, ahonnan a szórakoztatóelektronikát, volt, ahonnan a világításrendszert, és 40 wattos izzókkal kellett világítaniuk, és a lista még folytatódhatna hosszan.
 
Mi ennél szerencsésebbek vagyunk. Az egyetlen hatalmas vasteleppé degradált Washington D.C. közelében fekvő Vault 101-et megkímélték a kattant tudósok éppúgy, mint a pusztaságban túlélő mutánsok és fosztogatók. Mi több, a Vaultot soha nem nyitották ki 200 éven át. Mostanáig.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Csontvázak a kapu előtt- ide tényleg senkit nem engedtek be
 
Gyors felcseperedés
 
De ne rohanjunk ennyire a szupermutáns… akarom mondani az események elé! A játék ugyanis a születésünkkel kezdődik, ahol kiválaszthatjuk karakterünk nemét. Ezután egy járókában találjuk magunkat egyéves csöppségként. Itt választhatjuk ki a karakterünk tulajdonságait (S.P.E.C.I.A.L. ), vagyis sorrendben: erő, érzékelés, kitartás, karizma, intelligencia, mozgékonyság, szerencse. Ezzel önmagában perceket lehet eltölteni, de újabb ugrás következik, a saját szülinapi bulinkon találjuk magankat. Itt kapjuk meg egyik legjobb társunkat, a Pip-Boy 3000 nevű kütyüt, és itt próbálhatjuk ki a játék célzórendszerét is. Ezt követően már tinédzserként veszünk részt a G.O.A.T. nevű teszten, mely a képességeinket (később beszélek róluk részletesen) hivatott kiválasztani. Végül a bevezetés 19 éves korunkban ér véget, meglehetősen rossz hírrel: édesapánk- aki, mivel anyánk belehalt a szülésbe, egyedül nevelt- eltűnt, elhagyta a Vaultot. És ezért nekünk is menni kell, méghozzá a kertek alatt, hacsak nem döntünk úgy, hogy lemészároljuk a biztonságiakat. Akárhogy is, itt nincsen maradásunk. Ki kell lépnünk az évszázados kapun, a sivár, szürke nukleáris pusztába, ami fölött örökké fekete az ég, és sehol sem vagyunk biztonságban.
 
Sugárzó mosoly, gyilkos természet
 
Washington D.C. és Nyugat-Virginia egy része alkotja a területet, így aztán a pusztaság irgalmatlan nagy, és bizony, nem fogunk véletlenül édesapánkba ütközni. A keresése közben viszont számtalan érdekes alak és város fogja keresztezni utunkat. Ott van az óvóhelyünktől mindössze egy köpésre északra Megaton városa, amely egy fel nem robbant atombomba köré épült. A helyiek egy része egyházat alapított az életveszélyes fémdarab tiszteletére, mások (például az önjelölt seriff) szívesen vennék, ha valaki hatástalanítaná a dögöt, és van egy ránézésre is ellenszenves fószer, aki a település helyett inkább egy nukleáris gombafelhőt csodálna. És bizony, csak rajtad múlik, mit teszel! Vagy bolyongásod közben szökött rabszolgákra bukkansz. Segítesz nekik megszabadulni a (meglehősen ironikus módon) Lincoln elnök emlékművénél devernyázó hajcsáraiktól, vagy a rabszolgatartók mellé állsz jó pénzért cserébe? Sőt, a Vault 101-be is visszatérhetsz, hogy rendet rakj, de ott is sok döntést kell meghoznod. Rajtad áll, mit teszel, csak figyelj a karmádra, mely cselekedeid legfőbb tükre, ugyanis az emberek ennek fényében fognak megítélni téged.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az ominózus bomba- mit teszel vele?
 
A sugárzás szintjei
 
Mivel a Fallout továbbra is szerepjáték, szinteket is lehet lépni benne, szám szerint húszat (egy kiegészítővel harmincat). WoW-edzett játékosok számára ez könnyűnek hangozhat, megsúgom, nem az. Ezt elérni XP-vel lehet, ami sok mindenért jár: helyek felfedezéséért, ellenségek megöléséért, emberek meggyőzéséért. Minden szintlépés után választhatunk egy adottságot (perket) amik különbező előnyöket biztosítanak. Mivel rengeteg perk van, érdemes kétszer is végiggondolni, melyiket veszed fel. Kapunk még 15 képességpontot is, melyeket az alábbiak között oszthatunk el: Barter, Big Guns, Energy Weapons, Explosives, Lockpick, Medicine, Melee Combat, Repair, Science, Small Guns, Sneak, Speech, Unarmed Combat. Szóval itt is lehet bőszen okoskodni, mit hová raksz.
 
Harcolj az Amerikai Álomért
 
Bár a Fallout 3 alapvetően RPG, van benne harc, nem is kevés. Már nem körökre osztott, mint a régi, 2D-s elődökben, hanem valós idejű. Azonban nem irtották ki gyökerestül a régi rendszert, a [V] betűvel behozható a V.A.T.S. rendszer (lánykori nevén Vault-Tec Assisted Targeting System), ahol a kép kimerevedik, mi pedig akciópontjainkat elhasználva lőhetünk fejre, karra, lábra, csápra, irányítóközpontra, lebegőmodulra- minden ellenségnek megvan a maga Achilles-sarka, csak meg kell találni, és szét kell lőni/ütni, egyszóval jól kitalált, könnyen betanulható, és élvezetes rendszerről van szó. Fegyver annyi van, mint a tenger, és amelyikekre specializálódsz, azokat jóval hatékonyabban tudod használni. Harcolni két nézetből lehet, FPS és TPS, de a TPS módot nyugodtan ki lehetett volna ollózni belőle. Nem is igazán értem, hogy a minden téren maximalista fejlesztők miért hagyták benne kvázi mindennemű animáció nélkül ezt a nézetet.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A csatornapatkányok is nagyra nőnek manapság
 
 
Háború előtti technológia
 
Technikai oldalát tekintve nem ennyire pozitív az összkép. Nem feltétlenül a grafikára gondolok, eleve nem is szokásom a látványt fumigálni, és itt különösen szép- fel se tűnt volna, hogy az Oblivion motorját (Gamebyro Engine) használja a játék, ha nem zoomolna a delikvens arcába a kamera párbeszédkor, pont mint ott. A táj gyönyörű, és a karaktermodellekkel sincs baj. Az optimalizálást viszont elkapkodták: gyakorlatilag konfigurációtól függetlenül képes durván beszaggatni, több másodperces késéssel tölteni a textúrákat, vagy spontán, kivédhetetlenül lefagyni, és kivágni a Windowsba. A legnagyobb problémám mégis a bugok tengerével volt: a dombok oldalában gyakran a textúra alá zuhannak a különböző ellenségek, máskor eltűnnek, néha az égből hullanak, és a rengeteg morális döntésekhez használt változó is képes néhány NPC-t „meghülyíteni” (értsd: az istennek se úgy reagál a dolgokra, ahogy kéne). A zenére viszont nem lehet panaszom, a Pip-Boyon rádiót is hallgathatunk (angolul jól tudóknak különösen nagy poén a Galaxy News Radio szpíkere). A szinkronra pedig tényleg rossz szavam nem lehet, édesapánk például Liam Neeson orgánumán szólal meg, de a híres „War…war never changes” sem lenne ugyanaz, ha nem Ron Perlman mondaná.
 
Summa summarum
 
Mindezek mellett egy szót sem említettem a zseniális történetvezetésről, és az epikus végső csatáról, a kiváló mesterséges intelligenciáról, vagy arról, hogy lakást szerezhetünk, fegyvereket készíthetünk, társak csatlakozhatnak hozzánk, vagy arról, hogy simán bele lehet ölni hetven-nyolcvan órát (plusz kiegészítők, amikről majd szintén beszámolok). Nem is mondok többet, ezt a játékot a saját szemetekkel kell látnotok. Irány a Capital Wasteland!
 
PRO: Több tucat óra egy részletesen kidolgozott, hangulatos, szabadon bejárható világban, remek történettel, remek harcrendszerrel, és rengeteg döntési lehetőséggel.
 
KONTRA:Gagyi TPS nézet, optimalizációs hibák, bugok
 
Végső pontszám: 9,75/10
WanGood
 

A bejegyzés trackback címe:

https://animemangapalota.blog.hu/api/trackback/id/tr243083281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása