Szegasztok!

Ezúttal hamarabb lesz "Hónap Témája", melyben egy eléggé érdekes dologról fogok írni, a Neverending Shonen-ek történelméről!

 

A Neverending Shonen egy azok Shonen műfajú mangák és animék között, melyek nagyon, nagyon hosszúak, a mangakájuk többször is változtat a történeten miközben írja, mind heti megjelenésűek és több mint 80%-kat a harcok teszik ki.

Mint egyszer egy videómban írtam, a mangák és animék világa NAGYON mély, és ezért ha nem is tudjuk, mi volt a világ legelső Shonen mangája/animéja, de azt viszont tudjuk, hogy mely volt a legelső neverending shonen! A Kinnikuman, melyet nem csak, hogy a "Sakura-otakuk" miatt elfelejtett mindenki, de a Kinnikuman nélkül soha nem lett volna több neverending shonen (beleértve a Dragon Ball-t, Inuyasha-t, One Piece-t, Naruto-t és Bleach-et sem).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Kinnikuman először manga formájában jelent meg 1979-ben és 1987-ben fejeződött be, és a "Yudetamago" duó készítették el. Eredetileg egy "Ultraman" paródiaként indult, de később annyira megtetszett mindenkinek, hogy az eredetileg 30-40 fejezet helyett 387 fejezet lett. A Kinnikuman akkora sikert ért el, hogy 1983-ban megkapta a saját anime-adaptációját is, melyet a Toei stúdió kezdett el készíteni, és nem csak, hogy sikerült ezt a nem kis dózist alig 170 részbe foglalni, de még alakítottak is pár dolgon a mangához képest, mely még élvezetesebbé tette - és nem, nem fillerekkel oldották meg, hanem az Amerikában ma már divatnak számító "mi lett volna, ha" cuccal.

Így lett a Kinnikuman minden neverending shonen őse és bibliája, melyekből olyan mangakák merítettek ötleteket, mint Akira Toriyama (Dragon Ball), Eichiro Oda (One Piece), Masashi Kishimoto (Dragon Ball) és Tite Kubo (Bleach).

És hogy miért is lenne pont a Kinnikuman minden neverending shonen ősatyja amellett, hogy a fent említett mangakákból 3 (Oda, Kishimoto, Kubo) mind a Kinnikuman-on nőttek fel először? Mert a Kinnikuman fektetett le olyan szabályokat, törvényeket, melyeket a későbbi neverending shonen mangák falatoztak:

- A főhős legyen buta, szerethető, vicces, mutasson pozitív példákat, a barátaiért mindig álljon ki.

- Minimum 300 fejezet hosszúnak kell lennie egy neverending shonen-nek.

- Legyen benne nagyon sok harc, és sokszor a harcok során derüljön ki a történet és szintén a harcok során ismerjük meg jobban a karaktereket és érzéseiket.

- A főgonoszok mindig legyenek arrogánsak és erősek (Neptunman)(pl Madara és Aizen).

- Mindig legyen egy riválisa a főhősnek (Rikishiman)(pl Vegeta, Kouga, Sasuke).

- Mindig legyen minimum egy negatív karakter, aki majd átáll a jók oldalára, de csak miután a főhős meg mutatta neki a helyes utat (Buffaloman, Warsman)(pl Gaara, Robin).

- Mindig legyen a főhősnek egy olyan technikája vagy képessége, amit csak ő tud.

- Legyenek csavarok a történetben.

- Legyen valamilyen kapcsolat a gonoszok és jók között.

- Mindig legyen egy "bosszúálló" (Robin Mask, Phoenixman).

- Mindig legyen a negatív oldalon egy "mester és tanítványa" páros (Robin Mask és Warsman)(pl Madara és Sasuke).

- A jók közül is el kell hullania néhány szerethető karakternek, hogy a főhős felnőjön.

- Mindig meg kell valakit menteni valamitől vagy valakitől, akár a főhőst is (pl Naruto erről szól).

- Mindenkinek legyen saját technikája és speckó képessége, amit csak ő tud.

- Mindig legyen legalább 1 személy a rossz oldalon, aki eladta a lelkét nagyobb hatalomért cserébe.

- Mindig legyen valami "erő-mérő szint", ami megszabja a harcosok erejét - de ennek ellenére ne csak ettől függjön a harc kimenetele (pl Csakra).

- Legyenek benne drámai és szomorú pillanatok is, hogy megértsük a karaktereket, és együtt érezzünk velük, még a rossz oldalon állókkal is, de csak akkor, ha nem erőltetett.

És még sorolhatnám, de mint láthatjátok, a Kinnikuman valóban olyan szabályokat és törvényeket rakott le, amelyek nélkül nem neverending shonen a neverending!

Még mielőtt befejeződött volna a manga, 1984-ben jött egy "trón bitorló", mely nem csak, hogy sikerült adoptálnia a Kinnikuman által törvényként előírt szabályokat, de még tovább fejlesztette is őket, és így született meg a "tökéletes neverending shonen", a Dragon Ball.

 

A Dragon Ball eredetileg 1984-ben jelent meg manga formában és 1995-ben fejeződött be, mangakája Akira Toriyama volt, és sikerült a Kinnikuman által csiszolatlan gyémántból egy tökéletes, ragyogó gyémántot készítenie 519 fejezetben elkészítve.

Meg volt benne minden, ami kellett egy neverending shonen-ben, de mégis tovább tudta fejleszteni! A titka pedig az volt, hogy tudta, hogy mi kell az embereknek. Tudta, hogy mindig ott kell akció, ahol a cselekmény megkívánja.

Viszont sajnos pont a Dragon Ball-nál jelentek meg ők... ők, akik miatt minden mangaka sorsa az, hogy vagy kiszolgálja az igényeiket, vagy pedig mennek a süllyesztőbe. Ezek pedig nem voltak mások, mint az otakuk...

Ugyanis nagyon fontos tudni, hogy egy japán magazin csak akkor bérel fel egy mangakát és publikálják a mangáját, ha a közönség érdekli, és a közönség leveleket is írhatnak a kiadóknak, hogy mit csináljon a mangaka stb... és sajnos az otakuk is valamilyen közönségnek számítanak a gazdasági piac szerint, így szegény Akira-nak nagyon sok dolgon kellett változtatnia.

- Eredetileg a "Dermesztő vs Son Goku" harc lett volna a végső harc, de mivel ez nem tetszett "nekik", ezért tovább húzta - semmilyen logikus magyarázattal szolgálva.

- Cell lett volna Dermesztő helyett a főgonosz, de EZ sem tetszett "nekik", szóval még tovább húzta egészen Buu-ig.

- A Cell utáni harc után Son Gohan lett volna eredetileg a főhős, de ez nem tetszett "nekik", mert ők minden áron Son Goku-t akarták, szóval természetesen vissza kellett hoznia...

De szerencsére még így is bátor szívvel mondhatom, hogy ha a Kinnikuman megteremtette a neverending shonen műfajt, akkor a Dragon Ball a neverending shonen királya lett!

A Dragon Ball is annyira népszerű lett természetesen, hogy belőle is csináltak anime adaptációt, és természetesen ezt is a Toei készítette, mint a Kinnikuman-t, szóval a minőség tökéletes volt, de eléggé tele lett fillerezve, bár ezek még élvezhetőek is voltak.

A Dragon Ball után viszont az 1990-es években eléggé megindult a neverending shonen műfaj, és kaptunk is 3 újabb neverending-et: Inuyasha, One Piece és Naruto.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Inuyasha is egy neverending shonen, melyet Rumiko Takahashi készített 1996-tól és egészen 2008-ig tartott(!), 558 fejezetet hátrahagyva örökségül.

Igaziból itt annyi dolgon újított az "elődökhöz" képest, hogy a világ űr helyett inkább a középkori japán világát választotta helyszínül, és a harcok és történet mellett a romantikát is belevitte (mely azért számított újításnak, mert habár voltak romantikus szálak az elődökben is, nem azon volt náluk a hangsúly).

Sajnos pont azért nem tetszhetett sokaknak, mert túl "nyálas" lett, értsétek, az úgy mond romantika kezdett átlendülni a ló túlsó oldalára.

De ennek ellenére nagyon jó volt, jók voltak a fight-ok, a történet, némelyik szereplő, és a sikerét az is bozonyítja, hogy anime-adaptációt is kapott (bár ezt már nem a Toei, hanem a Sunrise készítette). Érdekes az anime-adaptációról tudni, hogy a sok filler ellenére is félbe kellett szakadnia a sorozatnak (200-től 2004-ig vetítették eredetileg), majd 2009-től folytatták 2010-ig, mivel nagyon utolérte a mangát az anime, és több fillert már nem akartak készíteni (csak hát így ugye 5-6 évig éheztették az Inuyasha fanokat).

Akkor most nézzük az a neverending shonen-t, mely onnan folytatja, ahol a Kinnikuman és Dragon Ball abbahagyták, a One Piece-t.

 

A One Piece-t egy Kinnikuman rajongó, Eichiro Oda kezdte el írni és rajzolni még 1997-től, és a mai napig is tart - és jelenleg 597 fejezetnél tart, megdöntve eddig összes rekordott!

Eichiro zseniálisan készítette el a One Piece-t, hiszen nem csak folytatta azokat a hagyományokat, amiket ugye a nagy elődök hátrahagytak, de még belevitte saját ízlését és ötleteit is. Onnan is látszik, hogy nagyon sokat ad a Kinnikuman-ra és hogy a mai napig szereti, hogy a szereplői 1/3 egy kicsit hasonlít rájuk.

A One Piece a történet meg a maga a témája (a kalózok) is bőven eladja magát, de Eichiro nem elégedett meg ennyivel, ő olyan érzelmeket vonultat fel, amelyek nagyon megtudják hatni az aolvasókat. Ugyanis a One Piece talán az a neverending shone, amelynek minden 10-ik fejezete után meghatódva sír az olvasó - amikor Arlong örökre "elvette" Nami-tól és testvérétől "anyjukat", legalább 2 percig sírtam.

És Eichiro úgy alkotta meg a karaktereket, amilyeneknek lenniük kell. Akik gonoszok, azokkal nem szabad együtt érezni, és azoknak a múltját nem is kell ismerni, hiszen senki nem akar velük szimpatizálni (például Arlong, akit úgy utáltam, hogy legszivesebben én törtem volna el az "orrát").

Mondanom sem kell, annyira híres lett, hogy 1999-től a mai napig készíti a Toei (Kinnikuman, Dragon Ball, One Piece a 3 király!) az anime-adaptációt, és már több mint 462 rész készíült el.

Sajnos a One Piece volt az utolsó valódi neverending shonen. Ugyanis utána jött a Naruto, mely sajnos egy nagyon, nagyon nagy csalódás sokak számára (köztük nekem is).

 

 A Naruto eredetileg egy One Shot Pilot mangaként jelent meg 1997-ben, majd 1999-től lett neverending shonen, mely a mai napig is tart, és most tart 509 fejezetnél.

A téma választás jó ötlet volt, a nindzsák életét akarta volna bemutatni, de sajnos nem sikerült, és inkább egy olyan Dragon Ball klón lett. De élvezhető volt. A főhős jó volt, az alap történet is, és úgy minden, egészen a manga 238-ik fejezetéig, ahol az olvasók érezték, hogy itt valami nagyon nem stimmel, majd a 450-ik fejezetnél eléggé leromlott, és már azért olvassák sokan, mert kíváncsiak a végére.

A sorokat olvasva gondolom feltűnik, hogy eléggé pesszimistaként írok, és így is van. Ugyanis a Naruto volt az első anime/manga, amit "animeként" megismertem, és nagyon, nagyon szerettem az első 238 fejezetet. De utána romlott a feeling, és csak Itachi és Nagato miatt folytattam, illetve mert kíváncsi voltam, hogyan menti meg Naruto a barátját saját ostobasága ellen.

És sajnos egyre rosszabb lett, átment a hangulat egy nyálas, giccses, előre kiszámítható, sablonos mangába, ahol már tényleg semmi eredetiség nins benne. Sajnos már az úgymond "spoiler írók" is 100%-san eltalálják, hogy mikor mi lesz.

Itt jelentek meg a "Sakura-otakuk" is, akik megkövetelték, hogy neki vagy csak Sasuke, vagy csak Naruto lehet a párja, és folyamatosan bombázák a mangakát, Kishimoto-t, hogy hozzá már össze valakivel. De minek? 16 éves a lány! Most menjen férjhez vagy mi bajuk van? Nekik 20 év alatt már mindenki öregasszony?

És a legrosszabb, hogy elkövette a létező legrosszabb dolgot a mangaka, amit egy neverending shonen írónak nem szabadna: túl dramatizálta és nyálasította az egészet! Például Sasuke egy 16 éves gyerek, aki ugyan elkövetett 2 komolyabb bűnt, de ennek ellenére nem börtönbe csuknák, mint a nála kb 100-szor veszélyesebb Orochimaru-t vagy Kabuto-t (ha ha ha, minek is ugye), nem, neki meg kell halni - persze...

És sajnos az otakuk miatt is kezd romlani a manga, mivel olyanokat követelnek meg, hogy pl Sasuke legyen a főgonosz, legyen újabb főgonosz, legyen mindenkinek sharingan-ja stb... és mint írtam, ha mangaka nem hajlik meg a közönség akarata előtt, akkor a lap sem foglalkoztatja a mangakát tovább, és ugye a mangaknak is meg kell élnie valamiből. Kár, hogy az lett az ára, hogy a mangájából lett a japán "Tini-ribi Barátok Közt".

Tehát habár a harcok még mindig jók benne, sajnos maga feeling, ami kezdetben volt, teljesen kihalt.. és sajnos aki látta Tini Titánok-ban a Terra-ás részeket, az már tudja is, hogy mi lesz a sorozat vége...

Utoljára a 2000-es nevrending shonen maradt, melyet már alapból még megjelenése előtt leírtak, de ehez képest jobb, mint a Naruto, és a komolyabb neverending művekhez is sorolható. Ez pedig nem más, mint a Bleach.

 

A Bleach-et Tite Kubo kezdte el írni 2001-től és mai napig tart.

Sikerét azzal érte el, hogy erőétette a Kihsimoto által Tsundere főhősnp szerepet, és sokat épített a humorra. Ami még megdobta a harcokat, hogy itt tényleg mindenkinek saját és egyedi képessége van, tehát nem úgy, mind a Dragon Ball vagy vagy Naruto-ban, hogy mindenkinek van már Kamehameha-ja vagy Sharingan-ja, hanem mindenki a saját személyiségéhez megfelelő képességgel bír.

Amivel még büszkélkedhet, az a látvány, és a benne lévő szörnyek és támadások kinézete. Ilyen bitang jó szörnyeket még egy RPG vagy Horror játék is megirigyelhetne.

Ráadásul nem erőltette Kubo a nyáladzást sem, érzelmek vannak, de nem esik át a ló túloldalára.

Az egyetlen egy hibája, hogy a mostanában a történet eléggé lassú élett (régebben pörgősebb volt), és hogy a főgonosz, Aizen túlságosan erős (bár még mindig nem olyan erős, mint Cell a Dragon Ball-ból).

Szóval ennyit a történelemről és a legfontosabb művekről, beszéljünk egy kicsit többet róla. Tudni kell, hogy ezek a neverending shonen-enk inkább a 14-től 18-ig tartó olvasóknak szól, mintsem az öregebbeknek (de persze ettől függetlenül ők is olvashatják).

Tudni érdemes, hogy a média szeret belőlük fan cuccokat csinálni a rajongóknak, mint például sapkák, pólok stb.

 

 

 

 

 

 

 

 

Sőt, még videó-játékokat is csinálnak belőlük - nem is kevesett!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És persze mint minden, ami úgy mond híres, sok más animéban/mangában vagy amerikai sorozatban (pl South Park) sokszor bele rakják paródia gyanánt.

 

Viszont valamit nagyon, nagyon tudni kell róluk... hogy ténylegesen szórakozásra jók. Ezt úgy kell érteni, hogy nem kell minden áron valami mondani valót keresni bennük, mert nem feltétlenül arról szól, hogy valami világmegváltó tanulságot mutasson be nekünk, hanem hogy a nép elszórakozhason rajtuk, ha valamit mondani akar, akkor azt meg csak a legvégén kapjuk meg.

Magyarul, a neverending shonen-ek nem azok az "igazi animék és mangák", hanem a szórakozás animeéi és mangái.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hát akkor ennyi, amit érdemes tudni a neverending shonen-ekről. Jelenleg 5 ilyen létezik, mindenki megtalálhatja a neki tetszőt.

Érdemes a mangareader-en vagy mangafox-on olvasgatni őket.

Remélem tetszett, további szép napot, Szegasztok!

Mangekyo022.

WanGood szerint: Én a magam részéről csak annyit tennék hozzá, hogy sose szerettem a Bleachet, de most már tenni fogok vele egy próbát, mert a Naruto átment önparódiába. Dragon Ball-t végignéztem és tetszett, Kinnikumant annyira nem ismerem. Ja, és a One Piece is egész jó volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://animemangapalota.blog.hu/api/trackback/id/tr152288203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Squazee 2010.09.11. 14:50:12

Az Inuyasha védelmére hadd szóljon az, hogy nem az a Jump-féle shounen, mint a többiek, hanem a Shounen Sundayben megjelenő manga volt. Ebben a magazinban pedig gyakran jelennek meg ilyen romantikus-shounenek.

Nálam is a Dragon Ball, illetve a One Piece a nagy kedvenc, a Narutoból az első és az utolsó száz fejezetet olvastam, utóbbit azért, mert az ismerőseim is olvassák és néha jó kibeszélni. Bleachből elolvastam úgy az első hat kötetet és nem tetszett.

:{) MIKI (}: · http://machinimak.wordpress.com/ 2010.09.11. 15:49:19

nagyon jó kis írás lett, gratulálok

Nálam most a One Piece lett a favorit

Shirokuma 2010.09.11. 16:19:53

Vártam már hogy valaki írjon erről, örök hála.
süti beállítások módosítása