Kritika by xx18Rolandxx-Blue Gender
2014.07.21. 10:52
Sziasztok!
Ma egy olyan műfajú animével fogok foglalkozni, amiről még úgy nagyon nem esett szó itt a blogon, ez pedig a mecha. Nem vagyok oda túlzottan oda a mecha animékért, bár azt elismerem, hogy van 1-2 olyan sorozat, ami a téma legjobbja, mint a TTGL, a Code Geass, az NGE és a Ghost In The Schell. A Blue Gender kevésbé ismert kategóriába tartozik, ám tudomásom szerint ez az egyetlen olyan mecha anime, amit nálunk is leadott anno az A+, bár az a rész kimaradt nálam, de most bepótoltam ezt a lemaradást. Jöjjön tehát a véleményem a Blue Gender-ről-
A Blue Gender egy original, vagyis nem manga vagy más alapanyag által készített mecha-sci-fi anime, amit az AIC stúdió készített és 1999-2000-ig futott. A Stúdió egyébként még olyan amikról lehet ismerős, mint a méltán népszerű Tenchi Muyo! franchise, az Ah My Goddess és a Vampire Princess Miyu. A rendezői székben pedig Ohata Koichi ült, aki anno a Burst Angel, az Ikkitousen szériákat és a Genocybert is levezényelte. A sorozatból készült egy 1 kötetes manga is 2000-ben és egy mozifilm is 2002-ben, amit itthon is bemutattak.
Na de akkor lássuk is mivel van dolgunk.
Az anime 2030-ban játszódik, mikor is a földet mutáns óriásbogarak, az úgynevezett blue-k szállták meg és csaknem kipusztították a teljes emberiséget, a megmaradt lakosság ezáltal az űrbe kényszerült, de folyamatosan harcolnak a bolygójukért.
Főhősünk Kaido Yuji minderről ugyan lemarad,t mert még az invázió előtt hibernáltatta magát mivel gyógyíthatatlan betegséget állapítottak meg nála, ám most 22 év alvás után felélesztik a többi más elaltatottal együtt akiket alvóknak neveznek.
Felébredése után rögtön harcba keveredik egy ilyen bogárral, ám a katonai csapat, amelyik kimentette őt ismét segít rajta, köztük egy Marlene nevű lánnyal, akivel a srác később bizalmas kapcsolatba kerül.
Küldetése, hogy a srácot felvigye az űrbázisra, ám ez sem megy olyan könnyen, mint kellene, számtalan akadályon kell keresztülmenniük, mire feljutnak a bázisra, ám ott sincs pihenőjük, mivel a vezetés az alvókban véli felfedezni a blue-k elleni tökéletes fegyvert, ám persze ez is visszaüt, közben Marlene is Yuji közt elválaszthatatlan kapcsolta alakul ki és szép lassan minden kiderül a végére.
A sztori tehát ebből áll, van itt minden kérem szépen, hatalmas harcoló robotok, szerelem, árulás, mutáns bogarak meg minden, ami szem-szájnak ingere. Ezekből azért egy komolyabb animét már ki lehet hozni, mégis a sorozat nagyon hullámzó minőséget produkál. Az eleje elég lapos, de a felvezetés nem rossz, a közepére ugyan mutat már valamit a mecha műfajból, de a vége még az elejénél is laposabb, sőt, ha úgy vesszük rosszabb és elcsépeltebb befejezést nem is csinálhattak volna neki. Ismétlem, maga a történet nem rossz, habár csak sablonokból épitkezik, mégis az fő probléma, hogy nagyobb a hangsúly a szerelmi szálon, mint a lényeges dolgokon, ez pedig egy komolynak szánt anime esetén felér egy érvágással. Nem azzal van bajom, hogy van szerelmi szál, hanem azzal, hogy nagyon túl van erőltetve az egész.
Látványilag a sorozat teljesen rendben van, végre képesek voltak normálisan megcsinálni egy poszt-apokaliptikus anime látványát és háttereit úgy, hogy annak is nézzenek ki, nem úgy, mint a Black Bullet esetében, ahol ebből szinte semmit sem lehetett látni vagy érezni. A szörnyek is viszonylag jól meg vannak csinálva és itt legalább ki is néznek annak, amik, nem pedig csak ordenáré Asylum stúdió féle CGI-al megcsinált pacákkal van dolgunk.
A szereplők is embernek néznek ki és itt végre nem tizenéves bishikkel van dolgunk és azért ez már felér egy jó ponttal a sorozatnak. Viszont sajnos nagyon kevés benne az igazán ütős harcjelenet. A mecha része a sorozatnak rendben van habár láttam már jobb robotokat is, de sajnos eléggé kispórolták belőle a harcjeleneteket.
Lássuk a karaktereket. Yuji hogy is mondjam.... tudom, hogy ő a főszereplő meg minden, de úgy éreztem hogy ő a sorozat egyik legnagyobb negatívuma. Ez a csávó amit a sorozat 90%-ban leművel azt egy tizenéves önsajnáltató emós megirigyelhetné. Nem vicc, az első 13 részt végigemózza, utána jönnek a Yuji megőrül részek, a végére ugyan megembereli magát, de akkor meg jön a "meg kell találnom önmagam" agybaszás. Jó, velem se gyakran esik meg, hogy 22 év alvás után hirtelen egy poszt-apokaliptikus világban ébredek, de akkor is ennyire nem kellene sajnáltatnia magát, mert ettől nem, hogy szerethető, hanem egyenesen szánalmassá válik a karaktere. Marlene viszont az egyik legjobb szereplő a sorozatban és ő még a javára is fejlődik. Eleinte ugyan érzelmileg nukunak mutatja magát, de ez később megváltozik és egy nagyon is szerethető karakter lesz belőle. Aztán ott vannak ugye még a mellékszereplők is, akiket próbáltak nagyon fontosnak feltüntetni, de igazából ők is 3-4 rész után feláldozhatókká lesznek. Aztán ott van még a vezetőség is ugyebár akik csak a föld visszafoglalására tudnak koncentrálni, más szavakkal totálisan alkalmatlanok a vezetésre szerencsére jól meg is szívják a végére.
Viszont a túlerőltettet szerelmi szálon túl van még valami ami taccsra vágja az animét az pedig a végére előtérbe kerülő ökofilozófia és megmagyarázások.Ezek annyira túl vannak bonyolítva és annyira szerteágazóak hogy az átlag animenéző egy kukkot se ért meg belőle elsőre,nekem is kb 2x-er kellet megnéznem azt a jelenetet mire megértettem hogy hogy mi a francok is ezek a blue-k vagy az alvók. Lehet hogy epicre akarták csinálni a dolgokat de csak azt érték el hogy egy ökoműsor lett a sorozat 2.fele.
Végül jöjjenek a zenék. Háttérzene ugyan nem sok van de azok legalább mind kellemesen hallgathatóak. A Legjobban viszont az opening zene tetszett. Stílusos kis Jpop dala mit Marlene seiyuu-ja azaz Kuwashima Houko ad elő. Az endinget szintén ő énekli habár az már nem nyerte el a tetszésemet.
Ezzel el is értem a végére. Bevallom hogy mikor leültem megnézni egy jókis mechás-harcos-óriásrobotos animét vártam és részben meg is kaptam de a túl erőltettet szerelmi szál és túlbonyolított megmagyarázások és filozofálgatások nagyon elontják az animét. Plusz van benne kb 8 ész amit simán ki lehetett volna hagyni belőle mert azok még fillerrésznek is csapnivalóak lennének. A Blue Gender nem nézhetetlen de nem is a legjobb mecha anime.
Blue Gender
-Idő: 1999-2000
-Stúdió: AIC
-Rendező: Ohata Koichi
- Műfaj: Mecha-Sci-Fi
-Opening: Tokihanate by Kowashima Houko
-Ending: Ai Ga Oshite Kureta by Kowashima Houko
-Hossz: 26 rész
Tetszett:
-Érdekes a Történet
-Marlene
-Szép a látvány
-Jól meg van csinálva az apokaliptikus hangulat
-Van benne 1-2 jobb harc
-Zenék
-Opening
Nem Tetszett
-Yuji rosszabb mint egy tizenéves divatemós
- A Túlerőltetett szerelmi szál
- A Túlbonyolított megmagyarázások és ökofilozófia
-A Befejezés (állítólag a filmnek jobb a befejezése)
-Próbál nagyon epic lenni de elbukik
Értékelés:
-Százalékban: 64%-Közepes
- Pontban: 6/10
Mára ennyi voltam SZIASZTOK!
Szerző: xx18Rolandxx
3 komment
Címkék: kritika anime blue gender xx18rolandxx irasos anime kritika xx18rolandxx
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
DropTheWorld 2014.07.21. 12:17:16
Palacsintaxx · http://raven01988.wordpress.com/ 2014.07.21. 18:50:54
Több fantázia van benne mint a manapság látható mechás animék többségében.
Near93 2014.09.05. 23:15:05
Bár már régen láttem, tervezem hogy újranézem. Nekem egyik kedvencem ez az anime. Barlen pedig szerintem kimagaslóan jó női Főhős.
Utolsó kommentek