Már az első részről írtam nem is olyan régen, de most már az egészet megnéztem, úgyhogy itt a kritika az egész első évadról.
(Igazából kicsit bajba vagyok az anime tagolását illetően, van aki külön, van aki egybe veszi a 2-szer 12 részt és az animea sem segített ki (egy kalap alatt a 24 ep, de a 13. már II. évad elsőként van feltüntetve. Most már mindegy.)

 Iwaki Tomonorinak elcseszett napja van. Tanárnőjét, akibe titkon szerelmes, eljegyzik, odahaza pedig három Smith-ügynök várja egy loli társaságában. Szóval a loli neve Rizel, Japán legjobb tudósaiból klónozták, és szerencsétlen Tomonorit választotta férjéül. Persze nem árt tudni, hogy Tomonori az idősebb, nagy mellű nőkre bukik, szóval egy 12 éves kislány nem az ideális típus. A három Smith-ügynök egyébként Rizel három apja, Papa A,B, és C. Tomonori szüleit életre szóló adómentességgel lekenyerezik, szóval összeállt az új család.

Tomonori persze mindenáron megpróbálja levakarni Rizelt, aki azonban nem hagyja magát, és gyakorlatilag ennyi az első évad lényege. Azért felbukkan még néhány karakter, például a járási Pedobear, akinek 12 évesekről vallott nézetei és azok iránti rajongása egyértelműen klinikai eset, aztán a skizofrén csajt, aki a szemüvege levételével nimfomán őrült lesz és rámászik az első pasira, bár itt befigyel egy komoly logikai baki: ha a skizofrén csajt is klónozással hozták létre, szerelmes Tomonoriba, és ráadásul a fent említett Tomonori-nő deál is teljesül rá, akkor nem lett volna egyszerűbb őt hozzáadni főhősünkhöz*? Egyszóval Rizel puszta léte is fölösleges, ha belegondolunk*.
Aztán megkapjuk Aoi-chant, Rizel legjobb barátnőjét, aki Pedobearbe szerelmes, és összeállt a szerelmi (legalább)ötszög.
A képlet pedig innentől sem változik sokat, és látszik, hogy igazából még egyszer ennyi epizóddal kalkuláltak. Azóta a II. évad első részét is megnéztem, és pont ott veszi fel a fonalat, ahol jelen darab letette.
Igazából a karakterfejlődést hiányoltam belőle, hiszen nem ecchiről beszélünk, hanem romantikus vígjátékról, amiből még nem nagyon láttam jót amúgy. Majd a folytatásban.

Kicsit a hangulatról. Nem vágott a földhöz a röhögés, de néhányszor elmosolyodtam, és végig lekötött, nem untam egy percét sem. Na jó, az OP-be beletekertem, mert elsőre bejött, de hosszú távon idegesítő.

Összességében mindenképpen a Final Approach (66,6%) és a Green Green (80%) közé kell hoznom (ott van "suddenwifeappearanceésacsávóhalálideges" dolog), mert az FA-t minden tekintetben felülmúlta, a GG mélypontjára (mai napig nem bírtam rájönni, miért kellett ezt természetfeletis baromságot beleerőszakolni) nem süllyedt, viszont a három idióta hatalmas poénjaihoz sem tudott felnőni. Hmm, legyen 7,5/10, azaz 75%. Ha kapunk karakterfejlődést, jobb poénokat, és a skizofrén csajt kiírják a történetből, mehet 80% fölé is a második szezon...

[Mangekyo022 véleménye:

   "A csillagokat azért raktam oda, mert ez a "fölösleges női/férfi karakterek létrehozása" amúgy mindhol van, főként a "Nagy Shonen" mangákban/animékban, pl a Naruto-ban ha az a Hinata ennyire szereti Naruto-t, akkor mi a retekért kellett Sakura-t kitalálni, amikor sem főhősnőnek, sem női szereplőnek, de még karatkernek sem jó. A válasz pedig világos: mert az Otakuk ezt követelik...."]

Pro:

+Jó karakterek, főleg a három papa
+Könnyed, jó hangulat
+Jó ending
+Egész jó a külcsín
+Pedobear megérdemli külön is a pozitívum jelzőt

Kontra:

-Az OP 3.-4. alkalommal már szellemi leépítésre is alkalmas
-A logika itt is befigyel
-Kicsit hiányoltam a karakterfejlődést (nem a szintlépésre gondolok)
-Néhány nagyobb poén azért nem ártana

Értékelés: 75%

WanGood
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.