Sziasztok!

A mostani alanyom egy picit kilóg a sorból az előző kettőhöz képest, ugyanis nem a nyári szezonban indult hanem még a tavasziban, csak a hossza miatt ez is most ért véget és már az első pár rész után elhatároztam, hogy ebből kritikát fogok írni. Erről az animéről ugyanis beszélni kell, nemes egyszerűséggel azért mert minden szezonnak megvannak azon sorozatai amik a futamidejük alatt nem kapnak elég figyelmet pusztán a témájuk vagy a történetük miatt, vagy csak szimplán azért mert nem arra a tendenciára épül, hogy a sablon shounen, villaines, ecchi vagy isekai animék rajongóit kielégítse, hanem egy jóval érdekesebb történetet meséljen el. Ilyen volt például a nyári szezonban a Ramen Akaneko is ami eleinte ugyan nem zavart sok vizet, csak a futamidejének nagyjából a felénél kezdte el megkapni azt a figyelmet amit megérdemel, a befejezése után pedig már rengetegen beszélnek úgy róla mint a szezon egyik underrated gyöngyszeméről. Ezúttal én is egy ilyen underrated gyöngyszemről fogok beszélni a tavaszi szezonból ami nem más mint a The Fable. Lássunk is neki.

A The Fable eredetileg egy 2014-től 2019-ig futó manga alapján készült amit Katsuhisa Minami írt és rajzolt, és ami a Weekly Young Magazine-ben jelent meg majd később 22vmangakötet formájában is kiadták a művet. A manga annyira sikeres és népszerű lett, hogyv2017-ben megnyerte a Kodansha Manga Award General kategóriájának a díját, majd ezek utánv2019-ben és 2021-ben is készült belőle egy élőszereplős filmfeldolgozás és jelenleg egy folytatás mangája is fut a történetnek. Az anime változatra viszont egészen mostanáig, tehát 2024-ig kellett várni amit a Tezuka Productions stúdió készített, rendezője pedig Takahashi Ryousuke volt aki olyan animéken dolgozott korábban mint a legendás Blue Gender, a szintén legendás Cyborg 009 vagy az eredeti Hi no Tori, a Soukou Kihei franchise vagy a Zero Tester. Műfajilag igencsak egy rétegműről beszélünk, hiszen egy yakuzás/ szervezet bűnözéssel foglalkozó akcó-komédia animéről van szó.

Az alaptörténet maga nem túlságosan bonyolúlt. Főszereplőnk a csak egyszerűen Fable-nek hívott legendás profi bérgyilkos aki igen hamar hírnevet szerzett magának az alvilágon belül, de olyan szinten, hogy már-már a legkülönfélébb legendák terjednek róla könyörtelenségéről és alaposságáról amik viszont egy idő után már a főnökének is szemet szúrnak és, hogy elkerülje azt, hogy a férfi a hatóságok látóterébe kerüljön egy egyszerű megoldást talál ki az eset elkerülésére: Nemes egyszerűséggel egy teljes évnyi szabadságra küldi a férfit. Elsőre jó is hangzik, ám a csavar ott van a dologban, hogy ezalatt az év alatt nem ölhet meg senkit és még csak bajba sem kerülhet különben ő kerül majd a fegyver rosszabbik végére. A feltételek megértése után társával, egy csinos nővel felveszik a Satou Akira és Satou Youko álneveket és mint testvérek kezdenek új életet Osakában ahol is szintén a helyi yakuza fogja figyelni és ellenőrízni a párost, ám a baj ott is megtalálja őket, ugyanis a figyelőik is a saját pecsenyéjüket sütögetve ráveszik a férfit, hogy végezzen el nekik is pár munkát amibe a férfi kénytelen is lesz bizonyos okok miatt belemenni annak ellenére, hogy ő tényleg csak szeretné élvezni a spontán vakációját és az új munkáját mint grafikus.

Az alaptörténet tehát adott, de már ezalatt az ismertető alatt is rá lehet jönni, hogy ez az anime és az alapjául szolgáló manga is miért tartozik a rétegművek csoportjába. A yakuzával illetve a szervezetbőnözéssel foglalkozó sorozatok bár népszerűek , elég csak a Maffiózókra vagy a most futó The Penguin sorozatra gondolni, nem mindenkinek tudják elnyerni az ízlését és a tetszését. És ez baj? Egyáltalán nem, hiszen ezeknek a műveknek pont az a lényegük, hogy az ember maga döntse el, hogy tetszik-e nekik aza dott mű vagy sem ha belekezdenek. A shounenek ugyebár egy speciális célcsoportnak készülnek, az isekai-ok és az ecchik szintúgy, de a rétegművek nincsenek nagyon bekategorizálva. Ezek mindenkinek készülnek , de az embernek magának kell eldöntenie, hogy mennyire felel meg az ízlésének az adott téma, bár ez más sorozatoknál is ugyanúgy jelen van. Azonban a The Fable esetében nem csak a zsáner miatt óckodhat valaki a sorozattól vagy a mangától. Az anime ugyanis lassan, de következetesen halad előre. Itt nem úgy halad előre a történet, hogy minden 2. részben meghal valaki és többliternyi vér fog kiömleni mindenkiből. Itt inkább a főszereplő páros meg persze azért a mellékszereplők mindennapjainak a bemutatása van a középpontban. Az, hogy egy alapvetően a gyilkolásnak élő egyén hogyan éli az átlagéletét, illetve, hogy a yakuza tagjai hogyan szervezkednek egymással vagy inkább egymás ellen. Az anime tehát alapvetően egy drámaibb slice of life sorozat amit időnként megtűzdelnek némi akcióval és könnyedebb, humorosabb jelenettel amik szépen haladnak egymás mellett. Akik pedig nem bírják a lassúbb, de komolyabb történetvezetést azoknak ez a sorozat maga lesz a megtestesült dögunalom. Akik viszont türelmesebbek és hagyják, hogy sodorja őket az anime hangulata és sodrása azokat egy idő után magába szippanthatja. Amit még pluszban meg kell említeni és hatalmas pozitívum, hogy az anime közel hibátlanul követi a mangát, csak néha kever össze vagy hagy ki jeleneteket ahhoz képest, igaz az anime 25 része nem dolgozza fel teljesen a mangát.

Nézzük a technikai részleteket, itt viszont már kiütközik a sorozat egyetlen, ám eléggé szembetűnő hiánya. Nevezetesen az, hogy a költségvetés annyira low budget lehetett, hogy ez eléggé kiütközik a sorozaton. Azért annyira nem is vészes a helyzet mert még így sem végeztek rossz munkát rajta, de néhol annyira steril és fakó az összkép, hogy az kidobja az embert az élményből. Ez főleg a karakterdizájnon érződik amiket bár azért jól áthoztak a mangából, de végig érződik rajta, hogy ha egy jobb stúdió kapta volna meg ezt a projektet nagyobb költségvetéssel akkor ezt sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni.

A harcjelenetek viszont a maguk egyszerűségében is jól vannak megcsinálva és izgalmasak. Bár azért észrevehetően trükköznek a vágásokkal és az animációkkal, hogy ne legyen feltűnő a low budget, de még így is izgalmasak és kellően yakuzás stílusúak. A fegyverek pedig amiket Akira meg a később feltűnő többi gyilkos is használ pedig nagyon is változatosak.

És hát ja, azért kapunk fanservicet is, de nem csak férfi hanem női oldalról is, az alkotók ugyanis előszeretettel mutogatták Akira meztelen testét is ami eyecandynek szintén nem volt utolsó.

A humor sem volt rossz, van benne pár értékelhető poén, de ez a szegmens inkább csak takaréklángon ég. Ami viszont hatalmas pozitívuma az animének, az a hangulat ami képes magával sodorni a nézőt. Akik játszottak például a Yakuza játékokkal vagy látták az abból készített filmet, esetleg olyan sorozatokat mint a Tokyo Vice vagy esetleg ismerik Takeshi Kitano vagy Takashii Mike munkásságát azokat egyből be fogja szívni magába a sorozat hangulata.

Na de akkor térjünk át a szereplőgárdára mert azért itt is van miről beszélni. Kezdjük a sort a főszereplő párossal.

Fable, vagy hívjuk akkor Akirának, egy nagyon jól árnyalt és felépített karakter. Egy minimális háttérsztori magyarázással bemutatják, hogy hogyan kötött ki ott ahol van, emellett viszont a sorozat előrehaladtával válik teljesen világossá, hogy habár tényleg egy profi és könyörtelen gyilkos, de mégis van egy rendesebb oldala is amit ugyan ritkán, de meg tud mutatni. Egy végtelenségig érzelemmentes, sztoikus, ám mégis megérthető és valahol szimpatikus karakter az övé, nevetni is csak akkor képes amikor a kedvenc humoristájának a műsorát nézi, illetve azért néha megmutatkozik, hogy neki is van lelkiismerete és előszeretettel megy Youko agyára.

Youko maga egy sokkal egyszerűbb karakter. Ő maga egy amolyan lelkitárs szereplő, voltaképpen az egyetlen ember aki közelebbi, már-már baráti kapcsolatban van a férfival és bár ő maga nem kifejezetten harcolós típus, azért időnként megmutatja, hogy ő sem fél fegyvert fogni ha arra kerül a sor, de inkább bárokban mulatja az időt és férfiakat bullyzik miután ivóversenyeztek egymással. Azért is várom, hogy a manga maradékát is feldolgozzák, mert ott azért neki is van pár nagyobb harcjelenete.

Aztán ott van a többi yakuza, illetve az új munkatárs karakterek akik közt szintén van pár érdekesebb szereplő. Akira grafikusi munkatársai között vannak jó fej szereplők, de köztük van például a perverz kukkoló és erőszaktevő Etsuji, bár ők nem sok vizet zavarnak. Az igazi konfliktust a folyamatosan felbukkanó többi yakuza és bérgyilkos szolgáltatja akiknek csak az az egy cél lebeg a szeme előtt, hogy tönkretegyék Akira nyaralását.

Ott van mindjárt a helyi kisfőnök Takeshi aki maga még a normálisabb karakterek közé tartozik, nála már csak elborultabb alakok jönnek. Kezdve a fiatal Ryou-val aki miután rájön, hogy ki is valóban Akira a fejébe veszi, hogy mindenáron a tanítványa lesz és ő maga is a bérgyilkos pályára lép,a kettejük edzését pedig öröm nézni mert egyszerre drámai, de baromi vicces is.

A későbbiekben pedig színrelép egy magánnyomozó is, bizonyos Rei , annak segédje Isaki , valamint a tolószékes Hinaba akinek eltökélt szándéka, hogy megtalálja azt az embert aki évekkel ezelőtt a szüleinek a halálát és ő magának a tolószékbe kényszerülését okozta, amiről mint később kiderül, Rei többet tud annál mint amennyit elmond és mint később kiderül azért ő sem az igazság hőse szerepét játssza csak, bizony neki is vannak dolgok a múltjában.

Itt kerül a képbe egy másik bérgyilkos, név szerint Hiroshi is akivel komolyabb konfliktusba is keverednek a főszereplők, a beszélgetős részüket azonban nem lehet nevetés nélkül végignézni, ám profizmus színtjén nem sokban marad alul Akirával szemben, taktikai készsége pedig igencsak figyelemre méltó , illetve az sem elhanyagolható tény, hogy Takehito Koyasu a szerepében végre ismét egy normális szerepet játszik.

A szereplőgárdáról tehát el lehet mondani, hogy ha bár a jól megszokott yakuza típusokat vonultatja fel, azért a mangaka igyekezett árnyalni is a karaktereket, nehogy szimpla sablon és unalmas szereplőket kelljen néznie az embernek, Igen, vannak köztük egyértelműen negatív és pozitív szereplők, de a többségük jól árnyalt karakterek akik közül nem mindenki az aminek elsőre mutatja magát. Érdekes, de vannak szereplők akiket még meg is lehet kedvelni, Ryou a saját naívságának köszönhetően lesz egy kedvelhető karakter, míg Hiroshi sem egy szimpla sablon gyilkos mint amilyennek elsőre látszik, hanem egy nagyon is intelligens karakter akiről azonban érződik, hogy nem tanácsos ujjat húzni vele. Ez így már pedig többet ad a szezon más animéinél.

A zenék összességében rendben voltak, illettek az anime stílusához, bár annyira nem jöttek nekem be. Az ALI nevű banda amúgy tökéletes választás volt a sorozat opening és ending dalainak az előadásához, mivel a tagjai alapból is eléggé yakuzásan néznek ki.

Ez volna tehát a véleményem a The Fable-ről. Nézzétek, ez egy ízig-vérig réteganime ami vagy bejön valakinek vagy nem, de én azt mondom, hogy adjatok neki egy esélyt mert szerintem ez egy igazi alulértékelt gyöngyszem. Igen, a látvány nagyon low budget, de ha az embert elkapja a hangulat akkor az anime csakúgy nézeti magát. Hűen követi a mangát, a szereplőgárda érdekes és jól árnyalt, az akciójelenetek izgalmasak és a zenék is összességében hallgathatóak. Remélem, hogy be fogják jelenteni a 2.évadot ami a manga maradék 100 fejezetét is fel fogja dolgozni, mert itt még van anyag bőven.

The Fable

- Idő: 2024

- Stúdió: Tezuka Productions

- Rendező: Takahashi Ryousuke

- Műfaj: Akcó, Organized Crime

- Openingek:  Professionalism by ALI feat. Hannya

                    Switch by UmedaCypher

- Endingek: Odd Numbers by UmedaCypher

                 BEYOND by ALI feat MARI

- Hossz: 25 rész

Ami Tetszett:

- Alap, de egyszerű és jól felépített yakuzás történet

- Jól használja fel a zsáner sablonjait

- Elfogadható látványvilág

- Jó akciójelenetek

- Bitang erős és magával ragadó hangulat

- Érdekes és jól árnyalt szereplőgárda

- Közel hibátlanul és hűen követi a mangát

- Zenék

- Openingek és endingek

Ami nem tetszett:

- Sajnos nagyon érződik rajta az alacsony költségvetés

- A lassú történetvezetés miatt sokan unni fogják

Értékelés:

- Százalékban: 96% - Király

- Pontban: 9/10

Nos mára ennyi voltam, a legközelebbig Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.