Looney Tunes, vagyis a Bolondos Dallamok. Egy ikonikus rajzfilmsorozat, aminek minden része különálló szegmensekből állt más karakterekkel és helyszínekkel... többé-kevésbé. Gyerekkorom egyik legimádottabb sorozata marad. Aztán 1998 környékén láttam a Space Jam, magyarul a Zűr az Űrben című egész estés filmet, ami kilóra megvett. Aztán jött a Bolondos Dallamok: Újra Bevetésen, ami ismét hatalmas sikert aratott nálam. Mindkét filmet kazettára még fel is vettem, hogy állandóan megnézzem. Számomra viszont akkoris a Michael Jordan féle Space Jam maradt meg örök klasszikusként. Úgy voltam vele, hogy felesleges az élőszereplősdit erőltetni a Looney Tunesra, mert végleg kiaknáztak belőle mindent.

Aztán eljött 2020. Hollywood márcsak a nosztalgia gyalázások földje lett, mert annyi eredeti ötletük sincs már, mint a shounen iparnak. Ezt a hullámot a Space Jam se kerülte el és bejelentették, hogy jön a következő kosárlabdás darab, az Új Kezdet néven. Már akkor sejtettem, hogy a film egy raklapnyi aszott rohadt vizihulla lesz, amikor kijelentették, hogy Lola nyusziból deszkát csinálnak (mert nehogy már a gyerek egy rajzfilmes nyúlra reszelje a répát. WTF?) és Pepe le pici ki lesz vágva (ezt azzal indolkolták, hogy a nemi erőszak megtestesítője. Megintcsak WTF?!). Ám látva a filmet... szerintem a rendezőt és a forgatókönyírókat kéne kivágni a filmiparból lehetőleg örökre! Ez itt a Space Jam: Az Új Kezdet kritika, amivel egyáltalán nem leszek gyengéd és ízekre szedem. Spoileres lesz, de nem érdekel, mert ez a remek példája a filmszennyezésnek.

Sziasztok!

Mint ahogy már pár hasonló témájú animénél kifejtettem , én alapból kicsit szkeptikusan állok a romantikus vígjáték animékhez. Na nem mintha rossznak tartanám a műfajt de ezeknek az animéknek a minőségi felhozatala elég vegyes. Ezt a jelzőt ugyanis simán rá lehet aggatni az olyan tucat ecchi meg hárem animékre is amik másról sem szólnak minthogy a főhőst a köréje gyűlő 4-5 lány folyamatosan az ágyába akarja vinni. Az utóbbi 2-3 évben viszont mintha az alkotók rájöttek volna,hogy lehet ezt jól is csinálni hiszen az elmúlt időkben sorra jöttek ki a minőségi alkotások is a témában mint például a Tonikakuu Kawaii , a Wotaku Nii vagy a Horimiya , és persze ezelőtt is voltak jó animék a műfajban csak éppen azokat nagyítóval kell keresni. Mai alanyunk, a Shinigami Bocchan to Kuro Maid című anime is ezen műfajt képviseli. Lássuk is, hogy egy gyöngyszeme lesz-e a műfajának vagy egy orbitális bukása!

Sziasztok!

Köztény, hogy a 2016-os Suicide Squad nem jó film. Egy össze-vissza foltozott és toldozott videóklippre hasonlít leginkább amiben nincs egyensúlyban a humor és a komolyabb dráma,a főgonosz unalmas és komolyanvehetetlen és úgy általában semmi súlya és komolyabb tétje nincs az egész cselekménynek. Persze ezt ugyanúgy lehet mondani például a Halálos Iramban filmekre is, viszont itt mégiscsak arról a filmről beszélünk aminek az egyetlen feladata az lett volna, hogy visszaadja a DC rajongók hitét a franchiseban a BvS katasztrofális minősíthetetlensége után, de nem sikerült neki. Az egyetlen dolog amit viszonylag jól csinált az a szereplőgárda összeválogatása volt és nem mellesleg ott láthattuk először élőszereplősen Harley Quinn-t is, de ez sajnos keveset segített az összképen. A film hatalmas kritikai bukta volt, és így a Wonder Woman-re hárult a hit visszaadás feladata.

Aztán szakadás történt az univerzumban. James Gunn-t kirúgta a Disney, a Warner pedig azonnal lecsapott rá és felajánlotta neki azt a lehetőséget, hogy olyan filmet csináljon amilyet csak akar, és ő pontosan tudta, hogy mit akar és le is forgatta a saját verzióját a szuperbűnözőkből álló csapat kalandjáról ami idén mozikba is került. Hogy mennyire sikerült neki az ami 5 évvel ezelőtt beleállt a földbe? Hát így! Itt a Suicide Squad kritikája.

Sziasztok!

Ismét egy mangakritikával jövök nektek,méghozzá egy olyannal ami eredetileg nem is szerepelt a tervezett elolvasandó művek között, viszont mindenképpen muszáj volt pótolnom ugyanis egy már régóta tervezett videó alapkövetelménye volt ennek az elolvasása, ugyanis csak így lehet majd teljes véleményt alkotni a bemutatásra szánt műből.

Nem is húzom tovább az időt, jöjjön a Yakusoku no Neverland, avagy ismertebb címén a The Promised Neverland manga kritikája.

Sziasztok!

Eredetileg egy másik animével készültem mára viszont Mangi kollégával nemrég megnéztük ezt az animefilmet és amilyen hatást kiváltott belőlünk nem is volt kérdés, hogy inkább erről írok cikket mert egy nem mindennapi élménnyel lettünk gazdagabbak a megtekintése után.

Jöjjön tehát a Cider no You ni Kotoba ga Wakiagaru című animefilm kritikája.

Szegasztok! Utóbbi időben Godzillás körökben felmerül a gyakori vita, hogy melyik jobb rajzfilm: A The Series (amiről Roland kollegám is kritikát írt, vagy a Singularity Point nevű anime, amit a tavaszi szezonban adott nekünk a Bones-Orange stúdió párosa. Mivel nagyobb kivesézés nem volt, így aképp döntöttem, hogy szubjektív szempontból összehasonlítom a kettőt. Induljon hát a nagy mérkőzés, ahol eldöntetik, hogy az agyondícsért Singularity Point, vagy az 1998-as Godzillához írt rajzfilmsorozat jobb!

Sziasztok!

Ha bokszolos témáról van szó akkor a legtöbb embernek egyből a Rocky filmek jutnak ugranak be, míg animés fronton a méltán híres Hajime no Ippo című anime az ami behatóbban foglalkozik a témával. Érdekes amúgy, hogy míg más mainstreamebb sportokkal mint például a kosárlabdával, röplabdával vagy éppen focival foglalkozó művekből Dunát lehetne rekeszteni, addig tisztán a boksszal foglalkozó mangák és animék elég ritkák, vagy éppen összemossák más küzdősportokkal.

A téma egyik alapköve az Ashita no Joe című manga ami 1968-tól egészen 1973-ig futott , majd több anime is készült belőle, míg 2018-ban , a manga 50. évfordulójára elkészült a Megalo Box című anime ami nem kicsit turbózta fel az alapművet de még így is szezonjának egyik legjobb animéje lett, és most itt a folytatás ami minden lett csak átlagos nem. Jöjjön a Nomad: Megalo Box 2 című animének a kritikája.

Sziasztok!

A Men in Black-Sötét Zsaruk című filmet gondolom nem kell senkinek sem bemutatni. Egy mai napig élvezhető és nagyon szórakoztató 90-es évekbeli film, ráadásul képregényfilm, ráadásul részben Marvel képregényfilm Tommy Lee Jones és Will Smith főszereplésével.

Az első filmet nyugodt szívvel lehet klasszikusnak mondani, ami a folytatásokra már korántsem igaz.  A 2. rész ugyan nem rossz film de meg sem közelíti az elsőnek a színvonalát, míg a 3. részről már lehetne vitázni, hogy mennyire kellett trilógiává duzzasztani, a 4. részről meg felejtsük el, hogy egyáltalán létezik. Viszont mi sem jelzi az első film sikerét a legjobban, hogy ugyanaz a stúdió akik  Godzilla szériát is letették az asztalra, még ugyanabban az évben elkészítették a film animációs sorozat formáját. Lássuk is, hogy hogyan sikerült a stúdiónak ez a sorozata.

Sziasztok!

Akárcsak a filmek esetében , úgy az animéknél is lehet beszélni arról a bizonyos kettős mércéről. Vajon mennyivel lesz jobb vagy rosszabb egy anime attól függően, hogy mikor készült?

Tény, hogy manapság az animeipar messze másabb hozzáállással készíti a sorozatokat, és minden szezon dugig van olyan 12-13 részes szériákkal amik csak piackutatás céljából készültek, vagyis, hogy felmérjék mennyire népszerű egy adott mű vagy másik esetben promózzák a mangát. Ami viszont nem jelenti azt, hogy ezek az animék automatikusan rosszak vagy kiábrándítóak lennének. Ha egy ilyen anime jól van megcsinálva akkor ugyanúgy lehet élvezni őket és szórakozni rajtuk, és nincs abban semmi szégyen ha a kíváncsiságod arra sarkall, hogy a mangába is belekezdj a sorozat után. Számomra pont egy ilyen eset a Shadows House is a tavaszi szezonból.

Ugyanígy ez fordítva is igaz. Attól, hogy egy animére rásütik a retró jelzőt még nem lesz automatikusan egy 10/10-es gyöngyszem. Lehetnek azok is bűnrosszak vagy simán átlagosak.  Ezek után nézzük is, hogy a Dirty Pair című anime melyik kategóriába esik a háromból!?

Szegasztok!

Itt a június, s ideje beszámolnom arról, hogy mi jókat nézek és néztem mostanában animék terén!

Sziasztok!

A mai napon hirtelen érte az anime és mangarajongó közösséget a szomorú hír, hogy 54 éves korában elhunyt Miura Kentarou, a legendás és mára már kultmangának számító Berserk alkotója. Halálát aorta disszertáció okozta.

Miura mangája először 1989-ben jelent meg és az azóta eltelt évtizedek alatt számos feldolgozást ért meg, köztük 1997-ben egy animesorozatot az OLM stúdió jóvoltából majd ezt követte jó pár filmfeldolgozás , majd 2016-ban és 2017-ben két darab 12 részes szériát amik azóta is kapják a savazást.

Sok rajongó úgy véli, hogy Miura  a Berserk formájában megalkotta a dark-fantasy animék egyik megkerülhetetlen alapművét, és ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a manga már több mint 30 éve fut viszont így viszont sajnos lezárás nélkül marad Guts kalandjainak a története.

Nyugodjék békében Miura-sensei, a műveiben tovább fog élni az emléke!

Sziasztok!

Igen, jól látjátok ma nem egy anime sorozatnak a kritikáját hoztam el nektek (bár Godzilla témában még vissza fogunk térni az animék világába) viszont erről a sorozatról mindenképpen írni akartam egy cikket, mert egy hatalmas kihagyott ziccer lenne nem foglalkozni vele.

Elöljáróban beszéljünk egy kicsit Godzilláról! A karakter először 1954-ben jelent meg a Japán mozik vásznaján és rombolta le Tokió városát és azóta vagyis bő 60 év alatt összesen 36 egész estés film készült róla, 2 rajzfilmsorozat amik közül az egyiket a Hanna-Barbera stúdió készítette és ami, hát finoman szólva azóta is kapja a negatív íveket a rajongóktól, és jelenleg is fut egy animeszéria az ő nevével, meg persze videójátékok is készültek amikről Ragna kolléga többet tudna mesélni mert én egyikkel sem játszottam.

Godzilla illetve a többi, úgynevezett Kaiju alakja ezalatt a 60 év alatt beleivódott a filmtörténelembe és olyan híres karakterekkel együtt szerepelnek egy lapon mint Darth Vader, Indiana Jones, Rocky Balboa vagy éppen Hannibal Lecter. Ikonikus üvöltése, alakja és zenéje minden filmrajongó számára ismert és éppen ezért a karaktere van annyira népszerű, hogy megérje időről időre elővenni és modern köntösbe bújtatni őket, még ha a közelmúltban készült filmek kritikai és közönségi megítélése inkább tendel a negatív irányba mint a pozitívéba, persze akadnak kivételek mint például a 2016-os Shin Godzilla című film ami megmutatta  a nagyvilágnak, hogy hogyan is kell Godzillához hozzányúlni. Illetve ahogy említettem van még egy rajzfilmsorozat, egy amerikai sorozat ami ugyanabban az évben jött ki mint az első Amerikai Godzilla film. Hölgyeim és Uraim, következzék a Godzilla: The Series sorozat kritikája!