Sziasztok!

Igen, jól látjátok ma nem egy anime sorozatnak a kritikáját hoztam el nektek (bár Godzilla témában még vissza fogunk térni az animék világába) viszont erről a sorozatról mindenképpen írni akartam egy cikket, mert egy hatalmas kihagyott ziccer lenne nem foglalkozni vele.

Elöljáróban beszéljünk egy kicsit Godzilláról! A karakter először 1954-ben jelent meg a Japán mozik vásznaján és rombolta le Tokió városát és azóta vagyis bő 60 év alatt összesen 36 egész estés film készült róla, 2 rajzfilmsorozat amik közül az egyiket a Hanna-Barbera stúdió készítette és ami, hát finoman szólva azóta is kapja a negatív íveket a rajongóktól, és jelenleg is fut egy animeszéria az ő nevével, meg persze videójátékok is készültek amikről Ragna kolléga többet tudna mesélni mert én egyikkel sem játszottam.

Godzilla illetve a többi, úgynevezett Kaiju alakja ezalatt a 60 év alatt beleivódott a filmtörténelembe és olyan híres karakterekkel együtt szerepelnek egy lapon mint Darth Vader, Indiana Jones, Rocky Balboa vagy éppen Hannibal Lecter. Ikonikus üvöltése, alakja és zenéje minden filmrajongó számára ismert és éppen ezért a karaktere van annyira népszerű, hogy megérje időről időre elővenni és modern köntösbe bújtatni őket, még ha a közelmúltban készült filmek kritikai és közönségi megítélése inkább tendel a negatív irányba mint a pozitívéba, persze akadnak kivételek mint például a 2016-os Shin Godzilla című film ami megmutatta  a nagyvilágnak, hogy hogyan is kell Godzillához hozzányúlni. Illetve ahogy említettem van még egy rajzfilmsorozat, egy amerikai sorozat ami ugyanabban az évben jött ki mint az első Amerikai Godzilla film. Hölgyeim és Uraim, következzék a Godzilla: The Series sorozat kritikája!

A sorozat először 1998-ban jelent meg a képernyőn és az az Adelaide Production készítette akik többek közt olyan rajzfilmeket készítettek mint a Dilbert,a Csillagközi Invázió, a Men in Black, a Jackie Chan széria , a Jumanji vagy az Extreme Ghostbusters. A sorozat 40 részt azaz 2 évadot élt meg, a céget pedig 2009-ben felvásárolta a Sony. Illetve hivatalosan is megerősített tény, hogy ez a 98-s film folytatása.

Történet terén nem kell valami hű de nagy eresztésre gondolni. A Dr. Nick Tatopoulus által vezérelt és persze titkos csoport, a HEAT kalandjait követhetjük nyomon akik a világ különböző részeire utazva veszik fel a küzdelmet az emberiséget fenyegető , úgynevezett Mutánsokkal (igen itt így hívják a Kaijukat, ugyanis a Toho  nem járult hozzá a szörnyek felhasználásához) viszont a történet elején csatlakozik hozzájuk maga Godzilla is aki mivel rendkívül intelligens lény így Nick-et a nevelőapjának tekinti így ha bármi veszély fenyegeti őt vagy a csapatot akkor máris a helyszínen terem, hogy annak rendje és módja szerint szétrúgja a szörnyek hátsóját.

Mint mondtam nem egy nagy was ist das a történet de az a helyzet, hogy ide nem is kell több. Mert hát mit is vár az ember egy olyan filmtől vagy jelen esetben sorozattól aminek a fő lényege, hogy óriás szörnyek csépeljék egymást?  Hát pont ezt, hogy óriás szörnyek csépeljék egymást és ennek a kritériumnak tökéletesen eleget is tesz a sorozat. Ennek megfelelően itt is epizódcentrikus történetvezetésről beszélhetünk, vagyis nem nagyon vannak összefüggő történetszálak, max 2-3 ilyen van a szériában, hanem minden részben megjelenik egy új szörny akit le kell győzni.

Mint már sokszor említettem, nekem nincs bajom az ilyen sorozatokkal ha a részek szórakoztatóak vagy kellően érdekesek, és hát ha valamit  a pozitívumok közé lehet írni akkor az a hangulat. A sorozat nagyon szórakoztató, a rengeteg Kaiju és konfliktus amiket felvezet a sorozat kellően érdekesek ahhoz, hogy a néző figyelme ne nagyon lankadjon, és a tudományos része sem száraz meg unalmas hanem az is meglepően érdekes. Persze sablonokból épül fel az egész cselekmény és kb 2 perc alatt kitalálható a végeredmény de mégis, a sorozat egyrészt nagyon jól használja fel a sablonokat ezzel megidézve a klasszikus Godzilla filmeket, sőt egyes elemeket még át is vettek a készítők onnan mint például a Szörnyszigetes vagy pedig Ufó-s szálat amiket nagyon ügyesen építettek bele a cselekménybe. Látszik, hogy  a készítők pontosan tudták, hogy mit akarnak kihozni az alapanyagból és ilyen téren amit csak lehetett sikerült is megvalósítaniuk.

Viszont hiába voltak vele tisztában, hogy mit akarnak kihozni a sorozatból sajnos nagyon érződik, hogy a szériát egyrészt nagyon hirtelen kaszálták el, így sok történeti szál csak felszínesen van kibontva vagy csak fel van vezetve, más részt pedig mivel a Toho nem járult hozzá az eredeti Kaiju-k felhasználásához így sajnos nem fog feltűnni sem Mothra, se Rodan, se Ghidorah sem pedig a többi ismertebb lény így hát a készítőknek muszáj volt kreatívnak lenniük és saját lényeket megalkotniuk.

Nézzük is akkor a látványt amin ugyan meglátszik, hogy nem egy mai darab de még így is teljesen korrekt (sőt még így is fényénekkel szebb mint egy köhömm bizonyos animesorozaté). A háttérgrafika szintúgy korrekt akárcsak a karakterdizájn de mivel ezek senkit sem érdekelnek így térjünk is át a szörnyekre.

És ez az a momentum ami elviszi a hátán a sorozatot. A készítőknek ugyanis sikerült egészen érdekes szörnyeket kitalálniuk. Van itt óriáspatkány, óriáshernyó, óriásdenevér, óriáskígyó, óriáspók, óriásmedúza, óriáskolibrik amik a valós alapú szörnyek csoportját képzik illetve Godzilla dizájnja is nagyon megkapó. Persze megkapjuk az olyan sablonokat is mint a Loch-Nessi szörny de hozzá is sikerült egy egész elfogadható sztorit írni,illetve olyan lényeket is kapunk mint a bányaszörny vagy Mechagodzilla aki meglepő módon sokkal fontosabb szerepet tölt be mint amire elsőre számítani lehet.

A bunyók pedig izgalmasak és monumentálisak. Teljes mértékben hozzák azt amit a néző elvár egy ilyen sorozattól.

Viszont akkor térjünk ki a széria másik sarkalatos pontjára, vagyis az emberi karakterekre. Na már most aki látott pár Kaiju filmet a 60-as évekből azok tudják, hogy az emberi karaktereknek csak nagyon minimális szerepük volt mindig is a cselekmény szempontjából. A 2014-es , illetve 2018-as filmben próbáltak több hangsúlyt fektetni rájuk amiknek kivétel nélkül katasztrofális eredményük lett, elég csak Ken Watanabe vagy Vera Farmiga karaktereire visszagondolni, Millie Bobby Brown-ról meg ne is beszéljünk. Na de akkor mi a helyzet itt?

Nos itt az a helyzet, hogy az emberi karakterek nem csak, hogy milliószor kedvelhetőbbek mint bárki az élőszereplős sorozatokból, de sokkal több jellemük is van mindezt úgy, hogy ők rendesen ellátják azt amit az élőszereplős karaktereknek nem sikerült. Van a szörnytudós Nigel, a hekkerzseni Randy, a folyton nyavalygó robottudós Mendel illetve a két női karakter Elsie a paleontológus és Monique a kémhölgy.

A maga módján mindegyik egy kedvelhető figura és habár mind különböző személyiség mégis érződik rajtuk, hogy ők egy csapat és képesek együtt dolgozni még ha folyamatosan szekálják is egymást. Ez főleg Randy és Mendel között érzékelhető de jól működik köztük ez a "bírjuk egymást de azért szarrá szivatjuk egymást" kapcsolat,előbbinek ráadásul olyan beszólásai vannak kb 5 percenként, hogy azokat nem lehet röhögés nélkül kibírni. Még a női karaktereket is jól kezeli a sorozat. Elsie a komoly tudósnak kinéző női karakter míg Monique az a folyton cinikus megjegyzéseket tevő, sokszor bunkónak ható és magát keménynek és érzelemmentesnek mutató női szereplő de mindketten remekül vannak árnyalva, és nem egyszer tapasztalható változás a karakterükben. Érdekes, hogy magának Godzillának is adtak némi jellemet sőt sokszor mutat ki érzelmeket is, persze azért csak a maga módján. Illetve van még egy szereplő a csapatban akiről muszáj beszélni, Nigel.

Igaz, hogy csak egy robot de Randy mellett ő másik fő humorforrása a sorozatnak. Ez pedig úgy lehetséges, hogy , és ezt maguk a készítők vallották be, hogy ez már alapkoncepció volt nála,hogy Nigel minden egyes részben meghal akárcsak Kenny a South Parkban , és ez nem vicc, talán 2-3 rész van amit túlél de amúgy folyamatosan felrobbantják, leütik, szétzúzzák , elégetik, tönkreteszik, átprogramozzák és még lehetne sorolni.

Ugyanakkor sajnos itt is kiérződik, hogy hirtelen lett elkaszálva  a sorozat, ugyanis a szereplők esetében is fel van vezetve egy csomó lehetséges szerelmi párkapcsolat, szerelmi háromszög vagy shipping de igazából egyikkel sem kezdenek az égvilágon semmit akárcsak a főgonosznak beállított de baromi keveset szereplő Cameron Winterrel pedig volt benne potenciál, hogy remek főgonosz váljon belőle. Ha még kapott volna legalább 1 évadot akkor azzal teljes lett volna az egész minden részletében de így ezek a dolgok csak lógnak a levegőben.Van ugyan még pár karakter mint például a részekben feltűnő majd eltűnő szereplők, a katonaság illetve egy riportercsaj ki viszont szintén a levegőben lógó szerelmi szálat erősíti.

Zenék terén igazából az Opening zenén kívül nincs semmi igazán emlékezetes muzsika  a sorozatban, előbbi viszont baromi jól van megszerkesztve.

Ez volna tehát a 98-as Godzilla rajzfilmsorozat ami szerintünk egy kiváló alkotás. Minden aspektusában hozza azt amit a néző elvár egy Godzilla alkotástól amivel azért elég gáz, hogy pont a Japánok nem tudnak manapság mit kezdeni pedig a Shin Godzilla után ott volt a lehetőség csak a Polygon Pictures közbeszólt és annak a végeredménye ismeretes. Inkább ezt nézzétek meg azhelyett mert ez a sorozat a kiváló példája annak, hogy hogyan kell a Godzilla témát felhasználni.

Godzilla: The Series

- Idő: 1998-2000

- Stúdió: Adelaide Productions

- Rendező: David Hartman és még sokan mások

- Műfaj: Akció, Sci-Fi

- Opening: Godzilla Theme

- Ending: -

- Hossz: 40 rész

Ami Tetszett:

- Egyszerű de élvezhető a történet

- Jól használja fel a sablonokat

- 1-2 történetszál kifejezetten jobban sikerült

- Mai szemmel is korrekt látványvilág

- A Kaijuk

- Jó a humor

- Bitang jók a harcok

- Kedvelhető karaktergárda

- Intro zene

Ami nem Tetszett:

- Végig érződik, hogy hirtelen kaszálták el

- Éppen ezért a szerelmi szálak és más fontos dolgok is csak lógnak a levegőben

- Winter kihasználatlan karaktere

Értékelés:

- Százalékban: 89% - Nagyon jó

- Pontban: 8.5/ 10

Nos ennyi lettem volna mára, a legközelebbi alkalomig Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.