Sziasztok! Tudom, elég ritkán járok fel ide írni, csakhogy most az a helyzet, hogy eléggé betelt a tököm. Nem vagyunk még túl az év első felénél, de számomra három, igencsak szeretett szériámat gyalázták meg eléggé kegyetlenül, amiből egy személyes vonatkozású lett, lévén, a "folytatását" én írom a wattpadra és szavakat nem találtam, mikor megláttam, hogy az eredeti alkotója mit művelt vele. Remélem, készen álltok egy jó kis raggel elvekert bemutatóra, amiben némi spoilert is lehet találni. Lássunk is hozzá!

1. High Score Girl Dash!

Kezdjük azzal, ami számomra a legnagyobb szívfájdalmam: High Score Girl! Számomra az manga sorozat zseniális húzással bírt, amitől én kétpofára zabáltam. Nem találtam eddig olyan művet, ahol kitűnően tudták egyesíteni a romantikus komédiát, a karakter drámát és nem utolsósorban a retro videójátékok előtt tisztelgett(Ellentétben Adam Sandlernek a Pixel című förtelemmel!). Főszereplői szerethetőek, vagy legalábbis értetted tetteik lépését. Az anime változatról írtam kritikát és a mai napig vadászok az animéhez kötött cuccra. Mikor az anime a második évad végét taposta, akkor Rensuke Oshikiri be is jelentette a HSG... spinoffját, Dash néven, Hidaka Koharu főszereplésével (Aki esetleg nem tudná: Akira Oono vetélytársa volt, az igazán határozott és kemény lépéseket megtevő nő, akinek lépései olyan kemények, mint játék tudása.). Akkor azt mondtam: Sebaj, elkezdem írni a folytatást és amikor a mangaka azzal kijön, akkor összevetem, mekkora baromságot herdáltam össze. Az a jelenlegi helyzet, hogy már most megkaptam két kollegámtól, hogy amatőr létemre ezerszer szórakoztatóbb művet írok össze és sokkal hűbb maradtam az eredeti alapanyaghoz, mint az alkotó. A művet itt olvashatjátok el:High Score Girl 1999

És akkor mi bajom a Dashhel? Ismerős nektek a karakter gyilkosság fogalma? Azt jelenti, hogy egy jól felépített karakter egyik pillanatról a másikra totál ellentétesen viselkedik, ezzel megölve mindazt, amit eddig tudni lehetett róla. Itt kajak az történt, hogy Hidaka karaktere piccsogó hisztipicsa, 0 önbizalommal! Mi a cickányhere történt? De nem áll meg itt savazás sora! Az első képkockán világossá válik, hogy a mangaka milyen undorító, aljas módszerrel akarja megvetettni szennyét a fanjaival: Nem árulja el, hogy 2007-ben mi történt Yaguchi Haruoval és Akira Oonoval. Ehelyett a Chihiro Onizuka esküvőjét kapjuk, aki olyan ronda, hogy Tomura mellette szépségversenyt nyerhet! Emellet semmi karakterfejlődése nem volt, csak comic reliefként viselkedett! Ez komolyan feszegette, hogy ott helyben bezárjam az online manga ablakát és inkább folytassam az írás! Bár ne tettem volna....

Az új szereplők között a diákokban egyetlen szimpatikus karakter nincs! Ehelyett b+ egytől egyik idegesítő rohadékokat kapunk! És akkor a lehetséges két lány jelöltről (akik elméletileg Hidaka párja lenne) sem valami szívhez közeli karakterek. Az egyik egy bully rohadék, aki az öngyilkos csaj ugrását fel akarta venni videóra. A másik az utóbb említett, aki mániákus hajlammal rendelkezik saját életének kioltására! Félreértés ne essék: Nem bánom, ha a főhősnő a saját nemében találja meg a boldogságot, de azok legyenek legalább szimpatikusak, emberi hibájukból kifolyólag! És akkor jöhet az utolsó koporsószög, a videójáték utalások teljes hiánya. A negyedik fejezet környékén előkerül egy PSP és kész! 2007-ben ez az egy említésre méltó játék jelent meg, kérdezitek? FASZOMAT! Akkor jelent meg a Bioshock, az Assasin Creed, a God of War 2, a The Witcher első része és sorolhatnám a címeket! Hogy térhet ki egy mangaka el a saját szériájától ennyire keményen? Ezzel csak azt éri el, hogy elhidegíti a fanjait és azzal védekezik, hogy egy másik mangakának segít. A lehető legszánalmasabb magyarázkodás, komolyan mondom. De térjünk is rá a második csalódásomra, ami nem más, mint...

2. Yugioh Sevens

A Yugioh sorozat mindig is hullámvölgyes volt. Míg a DM alapmű, a GX egész fogyasztható, az 5D's története és karakterei csak egy hajszállal vannak lemaradva a DM-től, addig a Zexal csak a második felében érdekes, a V-ARC a látványával késztette volna a szememet hányásra (már ha lenne szája), a Vranis meg kezdetben megpróbált ellökni. Aztán, az évfordulóra azt tervezték, hogy visszahozzák a DM-et. Ám, ehelyett ezt a nettó hulladékot kaptuk, amitől legszívesebben úgy dobnám el a Yugioh kártyáimat, mint Óbis az Impossible stúdiós élőszereplős Yugioh Link Warsban és tagadnám le, hogy valaha játszottam vele.

Hol is kezdjem? Annak a stúdiónak a kezébe adta, amelyik csinálja a Cardfight!! Vanguard szériát, ami méltán hírhedt arról, hogy az adott kártyajáték rajongóinak postázzák a szájába a faszukat egy-egy animált epizóddal. Ahol a szereplők egytől egyik idióták, a látványvilág idézi a 2000 évek színvonalát és végül, az ekte játék helyett folyamatos rinyát kapjuk nonstop. Azt hittétek, hogy a Yugioh Sevens címszóval változtatni fognak eddigi hozzáállásukon? HAHAHAHAHAHAH...nem. Ha összetennénk a Vanguard mostani szériáját és a Sevenst, semmi nagyobb különbséget nem kapunk! A látványvilág ocsmány, a főhős kétszínű, takonygerincű mocsok, és a csatákból kiveszett a lendület és az élvezet! Ám, a legszebb az új párbajforma, a Rush Duel, amit megpróbálnak eladni ÚJKÉNT! Aha... nem ma jöttem le a falvédőről és bátran kijelentem, hogy semmi új nincs benne. Ez egy 2014-es webes játék, a Yugioh BAM egy összebarmolt változata! Mi lett a részemről a vége: Két rész után egyet se vagyok hajlandó addig megnézni, míg vissza nem kerül a Yugioh rendes kerékvágásba. Addig megelégszek a magyarok által készített élőszereplős változatokkal, amit viszont bártan ajánlok bárkinek. Viszont, akkor jöjjön a harmadik széria.

3. Ghost in the Shell: SAC 2045.

És akkor jöhet az, ami szintúgy viseli a karaktergyilkosság minden jegyét, párosítva azzal, hogy egy kultikus szériába taposnak bele keményen! Ugyanis, míg a HSG max engem érhet sorscsapásként, a Yugioh meg eléggé kicsapongó volt, a Ghost in the Shell kultikus mű, amihez még a Stand Alone Complex mindkét évada is segített. Ám, 2020-ban úgy döntöttek, ideje a széria szobrára egy nagy rakás szart dobálni, nem volt elég a First Assault Online. Kezdem a legmeglepőbbel: A CGI látványvilág hozza az elvárt színvonalat. Annyira, hogy eltekintettem, hogy az opening elbaszott nyálas popzene, ami idegen az eddigi zenéitől. A problémám Makoto Kusanagi és Batou karakterének totális megalázása! És itt jön a spoiler: Az első részben látható rajtaütésen Batou nem vesz észre egy robot kutyát (ahogy az informátor sem, de ez mellékes). Kusanagi meg a második részben bénázik annyit, hogy egy drónt nem tud leszedni fél részen keresztül és egy Tachikoma pókrobot összes fegyverével sem megy semmire. Aztán személyesen nagy nehezen leszedi, de nem ellenőrzi, hogy működőképes-e és otthagyja őrzésre a fegyvertelen tagot, hogy csatlakozzon a többiekhez és ez az amatőr hiba lett a vesztük: A drón még aktív volt és ki tudta lőni az utolsó rakétát, avagy egy kis létszámú terrorista csoport hülyét csinált azokból a profikból, akik sok mindent letettek az asztalra és rengeteg tapasztalatuk van. 

Zárásképpen elregélek egy rövid sztorit. Barátom imádja hozzám hasonlóan az animéket és tegnap este előadta, hogy mennyire csalódott a mostani szezonban, hogy mennyi nyálas, idili, cukormázas slice of life jelenik meg és alig van jó fogás. Én erre megjegyeztem, hogy szívesen cserélnék vele, mire megkérdezte, hogy miért? Erre beszámoltam nagy vonalakban a csalódásaimról és rögtön rávágta, hogy rohadtul megérti a problémát. Remélem legbelül azt, hogy más szériákat nem fognak meggyalázni a haszon reményében... legalábbis ebben az évben! Köszönöm, hogy végigolvastátok és további szép napot kívánok. Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.