Szegasztok. A Bandai Namco láthatólag baromira elkényelmesedett azon a tényen alapozva, hogy az animén alapú videójátékokban szinte nincs konkurenciája. Talán ez lehetett az oka, hogy a Weekly Shonen Jump 50.-ik évfordulója alkalmával elkészített Jump Force egy hatalmas csalódás lett! Méltó példa a belesz**ok mentalitásba. Lássuk is, miért.

Általában a sztorival kezdeném, de most inkább a látványra térek ki, mert az olyan benyomást kelt, mintha két külön játékból forrasztották össze. Egyrészileg tökéletes, az Unreal Engine 4 tette a dolgát. A karakterek részletgazdagok, az effektek ütősek és próbálták az Engineből kihozni a lehető legtöbbet. DE! Ez csak az ekte csatáknál látszik. Máshonnan a hanyagság és a nemtörődömség árad! Az átvezetők komolyan visszahozták a PS2 időszakot! A mozgáskultúra kimerül az Action Menek irányíthatóságában, szájmozgás nem létezik és az átvezetők 80%-ban nincs HANG! Ezt komolyan mondom! És ez még semmi: Ryuknak egyáltalán nincs szinkronhangja! HOGY VOLT EHHEZ POFÁJUK?!
A zenei részleg is szintúgy felemás. Egyrészileg semmi emlékezetes az OST részéről, viszont a szinkronhangok és az effektek remekül vannak megcsinálva. Szóval, ez talán a legjobb pontja a játéknak.

A sztori papíron ugyan jól hangzik, de a baj csak az, hogy WC papírra írhatták le az egészet, amit a sztori írók még használatba is vehettek, ha rájuk jött a szapora. Lényegében a Bosszúállók Tescos változata, tele elnyújtásokkal és üres párbeszédekkel. Alapját az egésznek az képezi, hogy mi New Yorkban menekülünk az életünkért, amikor meglátjuk Freizát és Gokut harcolni, amikor egy törmelék kaszál el minket. Trunks az utolsó pillanatban ment meg minket azzal, hogy egy Umbras Cube-ot vág belénk. Ekkor kezdődik meg a karaktergenerálás, ahol saját harcosunkat szabhatjuk testre. Így jutunk vissza a bázisra, ahol kiderül, hogy akik ellen harcoltunk azok a Venomok (Egy kérdés: A Marvel nem akart a Bandai Namco ellen pereskedni? A sztori egy dolog, de a gonoszokat Venomnak hívni már azért túl egyértelmű!), és egy hatalmas hadsereg is mögöttük van az ikonikus shonen gonoszoktól kezdve a kópiákig. Feladatunk, hogy összegyűjtsük a többi Jump Force hőst és együttesen vegyük fel a kesztyű a gonosz ellen.

Ahogy írtam, ez papíron jól hangzik, csak annyira ócska, gagyi és vérszegény megoldásokkal mesélik el, hogy abszolút érdektelenné teszi az egészet. Ehhez még a tonnányi töltőképernyő is hozzátársul, amik iszonyat lehangolóak. Matekozzunk egy kicsit:
- Felveszed a küldetést: Fél perc töltési idő.
- Eligazítás: Fél perc töltési idő.
- Harc előtti átvezető: Fél perc ismét.
- Harc: Fél perc, minő csoda.
- Harc végi átvezető: Fél perc.
- Epiológusnak szánt átvezető, ami zárja a missziót: Készüljetek: 30 másodperc töltési idő.
Összesen: 3 perc töltési idő, ami szinte duplája annak az időnek, amit te a küldetés alatt leharcolsz. Innentől egy kérdésem van: Ezt a szart senki nem javította a Bandai Namconál a Béták óta, csak a töküket vakarták? Nem is itt áll meg a dolog. Yagami Lightot ugye a játék elején már misztikussá akarták tenni azzal, hogy eléggé próbálja a nyakig érő kakkanatot megkavarni! Ez még értelmes is lett volna, csak ezt is annyira szárazon és totál érdektelenül adták elő, hogy nem már fájdalmas. Ergó, a J-Starsnak ezerszer élvezhetőbb története van még úgy is, hogy én japán nyelven toltam végig és egy kukkot sem értettem belőle.

Most joggal kérdezitek, hogy a játékmenettel és a saját karakterrel menti magát a játék? Erre a válaszom, hogy amennyit léptek előre, annyit léptek vissza három lépéssel. Karaktered külsejét saját szád ízért szabhatod, annyiféle felső, nadrág, arc, test stb. választás elé állít téged. Értelemszerűen a Xenoverse 2 alapjait használja, ami az irányításra is igaz. Ezzel egyidőben pontos, percíz irányítást is kapsz, amit ugyan szokni kell, de ha megtörtént, akkor lazán bele fogsz rázódni. Sajnos, amennyire a külsődet jól meg tudod szabni, a belső tulajdonságaid eléggé hanyag módon lettek elintézve. Itt gondolod a megtanulható technikákra és az RPG elemekre. A megtanulható technikák inkább megvásárolhatóak (ami a Xenoverse rákfenéje, mert ott sem nagyon értettem az egészet.), ami a kisebbik baj. A nagyobb, hogy vannak technikák, amik megtanulhatatlanok! Nem tudsz csinálni egy City Hunter féle fejvadász karaktert, mert azok nincsenek benne a megvásárolható technikák repertoárjában. Továbbá, a játék elején választhattál harcstílust, de az sem ugat bele a technikák használatába (pedig elméletben a játék jelezte, hogy ha ott választok, akkor lesznek olyanok, amiket nem tanulhatok meg.). Az RPG elemek pedig csak látványelemként vannak ott, mert hiába lépsz szintet, nem fogsz tulajdonságokra pontokat kiadni. Egyrészileg érthető, mert ez egy bunyós játék, másfelől megközelítve annyira hasznos az RPG rendszer, mint tengeralattjáróban a vészkijárat. Azért mondom, mert későn vettük észre, hogy 20-as szintnél zárol a játék és csak akkor engedi a további szintlépést, ha méltóztatod elvégezni az Extra szintes missziókat! Játszottam elég sok RPG és RPG elemű játékokkal, de ilyet SOHA nem láttam!

Ami viszont számomra abszolút kiverte a biztosítékot, az maguk a karakterek. Első hiba: Kevés szériát hoztak be, ami már onnét szánalmas, hogy a J-Starsban több anime széria tanyázott. És akik meg a karik között ott voltak, azok is hiányosság vehető észre! Se Hiei, se Joseph Joestar, se Raoh és ez csak három példa! Irányítást tekintve mindegyik karakter majdnem ugyanolyan! Miért majdnem? Azért, mert Yugi és Ryo Saeba méltó példái a spammer támadók kifejezésnek. Mikor haverral multiztam, akkor kettejükkel lényegében csak Spammeltem a technikákat és úgy nyertem! Ez a kettő karakter rendre felborította a kiegyensúlyozottság fogalmát! Amúgy meg vérciki, hogy Gokut ugyanúgy lehet irányítani, mint Borutot, holott kettejük közt ég és föld a különbség! És a speciális párbeszédek pedig élettelenek és unalmasak, így nem hibáztatok senkit, ha azokat elnyomja.

Multiban a játék ismét pofán rúgta magát! Volt alkalmam ezt a játékot mind PS4-en és Pc-n tolni! Localban az igazi B+ ott kezdődik, hogy a kamera nem tud dönteni, hogy melyik játékost kövesse, így gondol egyet és átmegy a másik játékos felé. Onlineba mindkét esetben ugyanaz volt a forgatókönyv! Az első menettel még semmi gond, de a másodiknál úgy laggol néha, hogy akár arról a csatáról a jobb rajzolótehetséggel megáldott ember mangát is csinálhatna!

Értékelés:

Pozitívumok:

- Harc közbeni látvány.

- Effektek

- Irányítás

- Karakter testreszabás.

Negatívumok:

- Játék közbeni átvezetők

- Történet

- Kevés karakter

- Kevés széria

- OP. Spam karakterek

- Multi Player

- Felesleges RPG elemek!

Végeredmény: 40% ROSSZ

Az ember azt hinné, hogy ezt a játékot 20 euróért adják el, ha ennyire kidolgozatlan és félkész! NEM! 60 EURÓ? Ebből a 60 Euróból sokkal jobb szórakozást garantáló Ultimate Ninja Storm 4-et vagy inkább megspórolom a Doom Eternalra. Ami meg a Bandai Namcot illeti: Annak köszönjék még, hogy nem hordom el ezt a céget, hogy csináltak ennél körökkel jobb játékot! Ennyi voltam mára. Szegasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.