Szegasztok. Phoenix Wright második kalandja kerül a mai napon terítékre. Ez is portolás lett a GBA-ről a DS-re és az első játékhoz képest jobb és tartalmasabb lett. De lássuk, hogy mennyit tett le az asztalra az első játék sikere után.

A sztori az Ace Attorney befejezése 1 évvel folytatódik. Egy rendőrnőt, Maggie Bryde-ot védünk meg sikeresen (és fejfájósan, mert az igazi tettes leütötte hősünket egy poroltóval.). Ezután egy doki megbízza Wrightot egy kéréssel: Jöjjön el vele Maya szülőfalujába, Kurain faluba. Itt már jönnek az új szereplők. Morgan Fey, aki jelenleg a legöregebb ott élő nő, Pearl Fey-t, Maya unokahúga (róluk később). Persze, ismét megtörténik egy gyilkosság, megint Mayát kell megvédenünk. Ám egy új ügyész lép a korábbi ügyész, Edgeworth helyébe, Manfred Von Karma lánya, Franziska Von Karma. Miután sikert arattunk két esetben is ellene, jön a negyedik eset, ami a legjobban megírt történet az Ace Attorney trilógiában. Egy híres sztárt, Juan Corrodiát megölik és Matt Engarde a gyanúsított. Viszont egy titokzatos egyén elrabolja Mayát és azzal fenyegetőzik, hogy megöli a lányt, ha Mattet a bíróság bűnösnek találja. Elég hamar kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik és Phoenix elé egy hatalmas dilemma elé kerül: Melyik a fontosabb: A karrierje vagy az igazság, amiért foggal-körömmel küzdött (Aki látta az animét, vagy végigjátszotta ezt a játékot, tudja, miről beszélek.).

Kezdem a pozitívumokkal. A játék látványa remekül sikerült a DS érában. Az új helyszínek is jól meg vannak csinálva. A zenék terén ugyan maradt pár régi szám, kicsit felújítva. Ám egy rakás új zene került be, amik ha kell, még jobban tudnak fokozni a hangulaton. Mást is észreveszünk ezekben a számokban: Komolyabb a hangvételük. Persze, érthető okokból, mert a játék is komolyabb hangvételt kap. Az első és a harmadik ügy kivételével mindvégig komoly témákat feszeget. Belviszály jellemzi a másik fejezetet, az utolsó részt pedig a bizonytalanság lengi körbe. Annyira, hogy az utolsó döntésünk kétféle befejezéssel érhet véget.

Karakterek terén is hatalmas piros pont a Capcomnak. Az új karakterek remekül lettek megcsinálva. Pearl Fey például kimeríti a kawai fogalmát. Maya után ő lesz a fő segítőnk. Morgan Fey, Pearl anyja is megér egy misét. Látszatra durva, vaskalapos nő, aki alázatosan szolgálja a fő családot, pedig nem más a célja, mint Mayát börtön mögé juttatni, hogy a lánya és ez által ő uralhassa a Fey család ügyeit. Az ügyészi oldalon Franziska Von Karma fogja a tárgyalóteremben megnehezíteni a dolgunkat. Igaz, nem olyan, mint az apja (az első játék végső ellenfele volt a kedves fatel, aki állítólag a börtönbe meghalt az első rész után nem sokkal.), de ettől függetlenül próbál egy lépéssel előttünk járni. Viszont, a harmadik fejezetben derül ki az igazi motivációja, ami után, ha megszeretni nem is, tisztelni tiszteltem. Végül, a negyedik fejezetben feltűnik a halottnak hitt Miles Edgeworth, aki részben maradt a régi, viszont más célok vezérlik, mint Franziskát. Egyszóval karakterek terén csillagos ötös.

Játékmenet terén viszont kapunk hideget és meleget is egyaránt. Maradt a régi rendszer, de vittek bele új dolgokat. Kezdve azzal, hogy immár nem csak bizonyítékokat lehet használni, hanem profilokat is. Viszont, a játék úgy érzi, hogy nekünk ez már az elején tudnunk kéne, mert az előző résszel ellentétben, nem kapunk tutorialt (vagyis kapunk, de az nagyon burkolt jellegű.). Pearl és Maya által megkapjuk a Magmatama kristályt, ami képes az emberek hazugságait megmutatni psziho lakatok formájában. Mit kell velük tenni? Egy kvázi mini tárgyalás során szépen lassan szétszedni a lakatokat, ezáltal közelebb kerülni az ügy felderítéséhez. Viszont, nem lesz könnyű dolgunk. Két okból is. Elöszőr, hogy a hihetőségünk mérője baromi gyorsan megy lefele, ha netán elcsesznénk valamit. Kapsz vissza valamennyit, de néha az is édeskevés és néha azzal jár, hogy tölthetjük be a mentésünket. A másik tényező, hogy a játék néha nem igazán a logikus történetmenetet követi. Tele van scriptelve néhány jelenet annyira, hogy mi csak sodródunk az eseményekkel, hiába van a választás látszatja. Ami viszont a legnagyobb negatívum, az a zéró újrajátszhatóság. Hiába a két befejezés, az a végső döntésünk gyümölcse lesz.

Értékelés:

Látvány: 10/10

Zene:10/10

Történet: 9/10

Hangulat: 9/10

Végső eredmény: 38/40 Százalékban: 95%

Hibái ellenére egy kitűnő szórakozás azok számára, akik a szürkeállományukat szeretnék próbára tenni. Emiatt ha Nintendo DS venni nem is, emulátort leszedni bőven érdemes. Ám még hátra van egy játék, ami sajnos már messze nem olyan jó bizonyos szempontokból, mint a Justice For All. További szép napot. Szegasztok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.