Sziasztok!

Amikor nekiálltam a 7.évadnak akkor megfogadtam,hogy csak videók lesznek tőlem addig amíg be nem fejezem az évadot meg néha egy-egy filmkritika. De amikor olyan hír lát napvilágot, hogy egy újabb olyan manga kap animét ami már több mint 30 éve indult útjára és már több mint 20 éve véget ért ráadásul a kritikusok főleg pozitív kritikákkal éltetik még ennyi év után is akkor arra csak felkapja a fejét az ember. Úgyhogy muszáj volt elolvasnom a Banana Fish mangát, hogy képbe legyek vele kapcsolatban mire kezdődik a sorozat. És,hogy tényleg megérdemli-e azt a sok pozitív kritikát? Nézzük meg.

A Banana Fish egy akció-dráma manga amit Yoshida Akimi rajzolt és írt 1985 és 1994 között. A manga sorozat eredetileg a Betsucomi magazinban jelent meg majd később 19 kötetben jelent meg 110 fejezet hosszan.

A manga 2018-ban animeadaptációt kap a Mappa stúdió által amit Utsumi Hiruko fog rendezni.

A történet a 70-es és 80-as évek Amerikájában játszódik. Főszereplőnk Ash Lynx egy fiatal street punk kölyök akit még gyerekkorában vett magához New York egyik legnagyobb maffiavezére Dino Golzine azzal a szándékkal, hogy az utódjává ( és nem mellesleg a kis sexjátékszerévé) tegye ám Ash a saját életét akarván élni meglépett tőle és a saját bandáját vezérelve éli az életét szellemileg és testileg rokkant bátyjával aki a Vietnámi háború áldozatává vált.

A történetről sajnos nagyon nehéz spoilerek nélkül beszélni ugyanis a cselekmény nagyon sok szálon fut. A központi szál amin tulajdonképpen elfut a történet arról, szól, hogy Ash próbál szabadulni Golzine befolyása alól miközben feltűnik a színen egy fiatal japán riporterfiú Eiji akivel Ash nagy nehézségek árán összebarátkozik miközben a városban rejtélyes öngyilkosságok veszik kezdetüket amikhez köze van egy rejtélyes Banana Fish nevű dolognak amiről azonban sem Ash sem a rendőrség nem tud semmit csak annyit, hogy Ash bátyjának is illetve egy 12 évvel korábban történt Vietnámi lövöldözésnek is köze van a dologhoz.

Miután Ash bátyja Griff különös kegyetlenséggel meghal  Ash és társai nyomozni kezdenek ezután a Banana Fish után és innentől kezdve veszi kezdetét egy nagyon durva és véráztatta macska-egér játszma Ash és Dino között utóbbi semmitől sem riad vissza, hogy Ash-t visszaszerezze amit csak tetéz a rendőrség jelenléte illetve Ash utcai riválisának Arthur-nak a jelenléte is bekavar, titkok derülnek ki a múltból, becsatlakozik a kínai maffia és bérgyilkosok és mindeközben megy az akció és golyószórás ezerrel.

Tehát maga a történet egy igazi vérbeli akciótörténet ami a 80-as 90-es évek akciófilmjeit idézi meg ami ugyan mai szemmel nézve elcsépeltnek és közhelyesnek hathatnak tele sablonokkal de mindezek nem igazán zavaróak ugyanis a manga egy percet sem veszteget az idejéből , iszonyatosan pörög és nincsenek üresjáratok ugyanis hála a sok akciónak és a nyomozós szálnak mindig történik valami és ha éppen drámai szál van azok sem zavaróak mert azok főleg a karakterek lelki világát és kapcsolatukat hivatottak bemutatni vagyis a történet jól egyensúlyozik az akció és a drámai szálak között. Persze mint írtam a manga nagyon sok szálon fut éppen ezért nagyon oda kell figyelni rá mert ha valaki nem képes arra, hogy kövesse őket akkor nagyon könnyen belegabalyodhat vagy elveszítheti a fonalat a cselekményben. Tehát a történet és a történetvezetés is egyaránt nagyon jók, akik bírják a régimódi akció vagy maffiatörténeteket azoknak nagyon tusom ajánlani.

Viszont ami egyértelműen elviszi a hátán az egészet az a látvány. Gyerekek a manga gyönyörűen van megrajzolva. Nincsenek elrajzolások,a manga előrehaladtával a karakterek is egyre jobban néznek ki és itt érvényesül leginkább az a dolog amiért szeretem a régebbi mangákat és animéket. Az, hogy a karakterek nem egyformák mint a mai legtöbb mangában hanem mindegyik szereplő karakteresen néz ki.

Persze azért a néger karakterek elég furcsán vannak megrajzolva bár lehet ez csak azért érződik így mert néger karakter egy mangában olyan ritka mint a fehér holló. A negatív karakterek is úgy néznek ki ahogyan kell, Dino abban a percben ahogyan megjelenik egyből csak úgy árasztja magából azt a tipikus Don kisugárzást.

Persze a főhangsúly az akción van. Na azok nagyon királyak. A fegyveres harcok már önmagukban is jók de a beszarás jelzőt az autós üldözések indítják be sőt kapunk egy vonatos akciójelenetet is amihez foghatót én még esküszöm nem láttam.

Humor is van a mangában de tényleg csak azért, hogy egy kis humor is legyen benne.

Úgy nézzétek, hogy ez a legviccesebb dolog az egész mangában de ezen vagy 10 percig röhögtem!

Persze az akció mit sem ér ha nem lennének a karakterek. Ash egy nagyon jól árnyalt karakter, egyszerre kelti egy mindenre elszánt vezér és egy megtört, elveszett , magányos fiú jellemét aki nem fél bemocskolni a kezét ha kell de mégsem kegyetlen vagy szívtelen. Mellette a brillíroznak még a barátai is főleg Shorter aki a legjobb barát karakter, Max Lobo aki a bátyus katonatársa volt vagy éppen a négerekből álló banda.

Itt nincsenek egyértelműen pozitív karakterek elvégre mindegyikük vagy veterán vagy bűnöző de nagyon jól vannak árnyalva és ezzel az árnyalással a mangaka elérte, hogy mindezek ellenére szurkolhassunk vagy éppen együttérezhessünk Ash-el vagy a többiekkel. A sötét oldalon azonban már vannak gondok. Dino Golzine magasan kiemelkedik, tipikus nagyfőnök aki egyetlen mondattal képes tisztázni azt, hogy ki a főnök de a mangaka egy lépéssel tovább ment és nem csak utalnak rá hanem kis is mondják,hogy a nagyfőnök meleg. Higgyétek el ez akkoriban nagy szó lehetett. Arthur az örök ellenfél karakter és vele sincs komolyabb gond, a két bérgyilkos Blanca és Lee szintén érdemi karakterek sőt Blanca egy egyfajta mentor karakterként is van ábrázolva Ash számára de a tipikus talpnyaló karakterek valami kriminálisan idegesítőek, szinte már örültem neki ha végre kinyírták őket.

Ugyanígy a végén megjelenő zsoldoscsapat és azok vezére de nem ez a legnagyobb baj. A legnagyobb baj maga Eiji. Szerintem a manga teljes mértékben működött volna az ő karaktere nélkül is mert úgy nagyjából lószart se csinál csak pofázik vagy megsérül. Értem én, hogy ő egyfajta kívülálló szemlélője az egésznek de a jelenléte nem nagyon tesz hozzá semmit a cselekményhez ő inkább amolyan lelki hang szerűség Ash számára. De ha már itt tartunk.

Nos igen a mangában van egy finoman ábrázolt shounen-ai szál de nyugi nem megy át yaoiba vagyis nem lesz szexjelenet habár nem tudom illet volna a manga világába. Illetve persze ott van a rendőrség is akik már megint segghülyének vannak beállítva akik egy legyet nem képesek elkapni.

Összefoglalva a Banana Fish egy nagyon jó akció manga ami sajnálatos, hogy ennyire el lett feledve és csak most 20 év után kap animesorozatot. Mindenkinek ajánlom akik szeretik a régi típusú akciófilmeket vagy a maffiatörténeteket. Nagyon remélem, hogy teljes feldolgozást kap mert a történet annyira egyben van, hogy ezt 13 részbe nem lehet összecsapni.

Banana Fish

-Idő: 1985-1994

- Író & Rajzoló: Yoshida Akimi

- Magazin: Betsucomi

- Műfaj: Akció, Dráma, Shoujo

- Hossz: 19 kötet ( 110 fejezet)

Tetszett:

- Nagyon jó a történet és a csavarok is benne

- Nagyon erős a hangulata

- Jók a főbb karakterek és jól vannak árnyalva

- Iszonyat királyak az akciók

- Nincsenek üresjáratok

- Van karakterfejlődés

Nem Tetszett:

- Mai szemmel nézve a történet eléggé klisés

- Eiji karaktere nélkül is működött volna a történet

- A mellékszereplők némelyike kriminálisan idegesítő

- Mivel sok szálon fut így könnyen belegabalyodik az ember

Értékelés:

- Rajzolás: 5/5

- Karakterek: 4/5

- Egyediség: 3/5

- Humor: 3/5

- Mondanivaló: 0/5

- Hangulat: 5/5

- Történet: 4/5

- Karakter Fejlődés: 3/5

Értékelés:

- Százalékban: 88% - Jó

- Pontban: 8/10

Nos ennyi voltam mára Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.