Szegasztok!

Hiszitek vagy sem, de nem csak a filmeket és a videojátékokat szokták "remake-elni"! Létezik egy manga, mely sajnos méltatlanul lett elfelejtve, pedig enélkül nem is létezhetne egy ma futó neverending shonen sorozat, mely ugye ma is népszerűnek számít!

Gondolom sokan ismeritek a "History's Strongest Disciple Kenichi"-t. Már ott megemlítettem, hogy eme manga valójában egy remake a mai alanyomnak, melynek neve nem más, mint a "Fight! Ryozanpaku History's Strongest Disciple". Ma eme mangáról írnék nektek!

A Fight! Ryozanpaku History's Strongest Disciple (mostantól röviden "FRHSD") egy shonen manga, melyet 2000-től 2002-ig publikáltak a Shonen Sunday Super magazin oldalain. Írója és rajzolója Syun Matsuena volt.

A manga olyan sikeres volt, hogy 2002-től kezdődően remake-et kapott "History's Strongest Disciple Kenichi" név alatt, mely a mai napig is fut és az egyik legismertebb shonen manga sorozat.

Más szóval a "FRHSD" nem más, mint a Kenichi-nek a "béta verziója", itt jelent meg sok szereplő, esemény, történetszál és egyéb elem, mely később beépült a végleges sorozatba is, úgy ahogyan vagy picit átformálva.

Műfaját tekintve shonen, harcművészet, romantika és vígjáték.

A történet szerint van egy Kenichi névre keresztelt átlagos srác, akit - még a végleges verziónál is - brutálisan ütnek-vágnak-harapnak az érzelmileg és némelyikük nemileg is frusztrált, rendszerint idősebb iskolatársai (sok fős bandában, baseball ütővel felszerelve természetesen, mert elvégre még is csak egy az egy millió ellen :P ). Egy nap Kenichi úgy látja, hogy túl messzire mentek, ezért fel keres egy dojo-t, melynek neve Ryozanpaku, ahol megtanulhatná megvédeni magát. Igen ám, de mint kiderül, a dojo-t üzemeltető mesterek nem csak a világ legjobb harcművészei, de egyben a világ legnagyobb pszichopatái is egyben, akiknek a tanítvány és a bokszzsák egy és ugyanaz. Kenichi végül a dojo-ban fellelhető egyetlen nőnemű tagja, Miu miatt bevállalja az őrültekkel való edzést.

Ahogyan lenni szokott, megfordul a felállás, s egy pár kiadós verés után a Kenichi-t buzeráló iskolatársai feladják, s van aki még megpróbálkozik a bosszúval, van aki inkább valami értelmesebbel kezdi el eltölteni a szabadidejét az értelmetlen bunyó helyett. Viszont Kenichi azzal nem számolt, hogy ezzel növelte "népszerűségét" az iskola "nagymenői" által felállított képzeletbeli ranglétrán, ezzel elérve, hogy egyre több és durvább kaliberű emberke fogja kihívni őt néhány meccs erejéig. Ha ez nem lett volna elég neki, kiderül, hogy a város három legerősebb bandavezére, Kisara Nanjo, Shougo és Hermit is kinézték maguknak, ki szétverni, ki pedig a "Kígyó" nevű bandába csábítani, hiszen amúgy is közeledik a nagy össznépi battle royale egy Ragnarok nevű banda ellen. Így két választása maradt Kenichi-nek: vagy folyik az árral, ahogyan Ikki a bokszoló tette, vagy pedig felszámolja a "Kígyó" bandát.

Szóval igen, a történet nagyjából csont ugyanaz, mint ami a Kenichi-ben volt, de mivel ugye ez volt az eredeti verzió, s 2000-ben indult, így egész jó kezdésként. A történetet színesíti, hogy sok érdekes és jó csavar van a történetben, nem beszélve az egyik legnagyobb előnyéről, hogy a remake-el ellentétben itt van egy fix történet és végpont, amitől nem igen tud eltérni a mangaka.

A rajzolás picivel rosszabb, mint a 2002-es remake-ben, de így is egész jónak mondható. Habár igaz, hogy a 2002-eshez képest például a karakterek karikatúrának tűnnek, de így is veri valamennyi shonen manga rajzolását.

A karakterekről nem kell sokat írnom azoknak, aki ismerik a Kenichi-t, de akik még nem, azoknak pár szóban röviden a fontosabb szereplőkről.

Kenichi egy átlagos srác, hatalmas morális értékekkel, melyek soha nem hagyják, hogy rossz útra térjen vagy feladja azt, amit éppen csinál, mindig segíteni próbál másokon, még ha az életébe is kerül. Persze ezek mellett szórakoztató is a karaktere.

Miu egy kedves, szókimondó, de kicsit naiv lány, akibe szerelmes lesz Kenichi, s habár a lány tagadja, néha azon veszi észre magát, mintha féltékeny lenne más lányokkal szemben. Szórakoztató karakter ő is, sokan megfogják szeretni.

A mesterek (melyek közt nincs a remake-ben bemutatott szamuráj nő) igazi nagyágyúk, mind harcművészet, mind poénok terén. Habár felesküdtek, hogy tanítani fogják Kenichi-t, úgy döntöttek, hogy emellett hobbiként minden nap megkínozzák a szerencsétlen srácot. Mindegyik szerethető karakter, mindenki megtalálja köztük a kedvencét.

Szót érdemelnek a "fő gonoszok", a Három Kígyó (Kisara, Hermit és Shougo), valamint a Hermit-et tanító Sougetsu Ma. Kisara teljesen átlagos figura, akit egy az egyben átvitt a mangaka a Kenichi-be, vagyis vicces, de picikét heves természetű lány. Shougo, aki a manga végső, utolsó gonosza, egy saját magát képző harcmániás srác, aki tud kedves is lenni, amikor nem azzal foglalkozik, hogy betörje pár ember koponyáját. Őt a mangaka a Kenichi-be sokkal sablonosabbá tette, de itt viszont van karaktere. Itt van még Hermit, akinek a kinézete inkább hasonlít a Kenichi-ben lévő Ikki X isshinsai duóra, mint a "végleges verzióban", de pl a háttértörténete ugyanaz egy pár javítással, ami picikét itt sokkal összeszedettebb, mint a Kenichi-ben. Igazi, megtérni nem akaró gonosz karakter, de persze neki is van egy pár érzelmi gyenge pontja. Souetsu meg Hermit mestere, aki szintén elég gonoszra sikeredett, de kinézettre kicsit sem olyan badass, mint a Kenichi-ben.

Vannak pár visszatérő karakterek, mint pl Ikki a bokszoló, akinek szintén itt jobb a múltja, mint a Kenichi-ben, de a kinézete alapján nagyon random fodder-re sikerült.

Összességében a karakterek itt is nagyon jók, sőt, mivel kevesebb karakterrel operált itt a mangaka, mint később a Kenichi-ben, ezért jobban is betudja mutatni őket.

Milyen magának a mangának a hangulata? Nos, kb olyan jó, mint amilyen a Kenichi volt mielőtt áttért a mangaka a full fanservice üzemmódba.

A harcok nagyon jóra sikerültek de nem csak amiatt, mert itt Kenichi nyerési és veszítési arányai a többi shonen hőssel ellentétben 60-40 százalékban oszlik el, ami már kicsikét izgalmasabb és érdekesebb csatákhoz vezet (pl Naruto-nál eme arány 95-5 százalék, egyedül talán Sasuke verte el de utána nagyjából senki max megszorongatta) hanem a tény, hogy itt igazi harcművészeti stílusok vannak, igazi technikákkal és racionális magyarázatokkal. Nincsenek energia támadások, hegyrobbantások, csak is igazi harcművészeti harcok.

A humor is nagyon jó, főleg, hogy itt több az intelligens humor, mint a fanservice humor (egy-pár itt is van, de kicsit sem akkora számban, mint a későbbi Kenichi-ben).

Negatívum? Nincs sok, de talán még egy plusz 10 fejezetet megérdemelt volna, valamint picikét érdekesebb befejezést - így is jó, de volt egy pár lezáratlan szál.

Mint írtam, jó pár különbség van a FRHSD és a Kenichi közt, kezdve a Ryzanpaku mesterek számával, bizonyos karaktere kinézetén és személyiségén át egészen néhány történeti szálig. De alapjából véve ha meg kell saccolnom, hogy kb történetileg mennyi mindent vitt át innen a mangaka a Kenichi-be, akkor a Ragnarok Saga-t kell mondanom, mert 90%-ban megegyezik.

Végezetül mit mondhatnék? Nekem jobban bejött, mint a már 530-ik részénél tartó remake, hála a fix történetnek, kevesebb de jól kidolgozott karaktereknek és a kb 90%-kal kevesebb fanservice-nek!

Aki szereti/szerette a Kenichi-t, annak mindenképpen ajánlott az elolvasása, aki meg szeretne egy nagyon rövid, kb 5 kötetnyi (egy hétvége alatt kiolvasható) shonan harc szórakozást, azok is nyugodtan tegyenek vele egy próbát, mert semmit nem veszítenek vele, max nyernek! ;)

Fight! Ryozanpaku History's Strongest Disciple

- Idő: 2000-től 2002-ig.

- Író & Rajzoló: Syun Mastuena

- Magazin: Shonen Sunday Super

- Műfaj: Shonen, Harcművészet, Romantika, Vígjáték

- Hossz: 5 mangakönyv

Ami Tetszett: 

- Nagyon jó humor.

- Kevés, de nagyon jól kidolgozott és érdekes karakterek.

- A mesterek igazi állatok.

- Valós harcművészetek alapján alapuló harcok.

- Jó az akciók.

- Fix, összeszedettebb a történet.

- Sokkal kevesebb a fanservice.

- Picivel jobb, mint a Kenichi.

Ami nem tetszett:

- A vége nem olyan nagy szám.

- Egy pár poént hiányoltam a későbbi Kenichi-ből.

Értékelés:

- Rajzolás: 4/5

- Karakterek: 4/5

- Egyediség: 3/5

- Humor: 5/5

- Mondanivaló: 4/5

- Hangulat: 5/5

- Történet: 4/5

- Karakter Fejlődés: 5/5

Értékelés:

Százalék: 91%

(1-30% Szar, 31-49% Rossz, 50-70% Közepes, 71-89% Jó, 90-99% Kiváló, 100% Király)

10/10-es skála szerint: 9/10

0-2.5 = Csak saját felelősségre! Csupán azért írtunk róla, és készítettünk róla vidit, hogy ti elkerülhessétek! Magyarul szar, de nagyon!

3-4.5 = Ha nincs jobb dolgod, megnézheted/olvashatod, de ne várj tőle semmit! Magyarul rossz.

5-7.5 = Teljesen átlagos anime/manga stuff. Nem rossz, de még mindig nem az igazi. Magyarul közepes.

8-9 = Jópofa anime/manga! Nem fogtok csalódni benne! Jó anime.

9-9.5 = Bátran ajánljuk, mert egy igenis jó anime/manga. Kiváló.

10 = Kihagyhatatlan, kötelező darab mindenki számára! Király.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.