Sola kritika by Mr Timbol (Illetve hol volt Mr Timbol mindeddig)
2013.02.26. 21:51
Ha megkérdeznék bármelyikünket is, hogy miért rajongunk az animékért, valószínűleg annyi, már-már megszámolhatatlan választ kapnánk, mint amennyi műfaj, történet és karakter megfordult az animefelhozatal történelmében. Én magam pontosan emiatt, a műnem változatosságával támasztanám alá a rajongásomat az anime iránt, ezért is szeretek mindig valami roppant egyedi darabot kihalászni a kosárból, ha tehetem. Így leltem a Sola nevezetű romantikus tragédiára – s most, a finálé megtekintése után örömmel bevallhatom, hogy rengeteg kellemes esti tévézést varázsolt a hangulatával ez az igencsak unique slice of life az elmúlt napok során.
Ez a kritika e animét fogja bemutatni, illetve kritizálni, kellemes szórakozást hozzá! A kritika után pedig egy kis beszámoló hogy merre jártam mindeddig és miért nem volt lehetőségem kritikát posztolni.
A Sola történetét a középiskolás Yorito Morimiya szemszögén keresztül ismerhetjük meg, akinek a sors eléggé rögös utat kövezett ki – szülei már eltávoztak és nővérével él együtt, aki ráadásul épp a kórházban fekszik hónapok óta. Yorito mindezek ellenére példamutató kitartással tengeti mindennapjait, boldogan látogatja nővérét, Aonot, közeli barátságot ápol egy osztálytársával, Manával, ráadásul a hobbiját se hanyagolja el, mint ahogy sokan mások tennék elkeseredettségükben: Yoritot óriási rajongással tölti el az ég változatossága (innen is ered a cím „Sola” magyarul „ég”), s igyekszik minél több árnyalatát lencsevégre kapni. Mikor épp a napkeltét akarja megörökíteni, megismerkedik egy rejtélyes helybéli lánnyal, Matsurival. A lány eleinte idegenkedik tőle, de később megtérül, mert mint ahogy az kiderül, Matsuri fejére két újabb s még rejtélyesebb alak vadászik, s a lány elfogadja Yorito segítségét és beköltözik hozzá. Az idő múlásával Matsuri egyre nyitottabb lesz vendéglátója előtt, s egy eszmecsere során felfedik a történet kulcspontját: Matsuri valójában nem is ember, ha nem egy ún. „Yaka”. Ezek az egykor emberi lények szinte elpusztíthatatlanok, ráadásul mindegyikük valamilyen különleges képességgel is bír – bár a hátulütője a dolognak, hogy a napfénytől a testük lángra kap, így csak felhős időben illetve éjjeltáj garázdálkodhatnak szabadon (igaz, kis koppintás felelhető a vámpír motívumból, de ettől függetlenül ne ítéljük még el a produkciót). S bár Yorito így nem oszthatja meg a hobbija varázsát a lánnyal, mindenek ellenére megígéri, hogy egy nap, megoldást kínál majd neki, hogy a szabad, napfény melegítette utakon és kék ég alatt sétálhasson. Az ígéret azonban egy nem várt kalandon indítja meg Yoritot, mely az ő és a körülötte lévőkre mind felejthetetlen kihatással lesz.
"A szereplőgárda:Yorito, Aono, Matsuri, a fejvadász és a megrendelő, illetve Mana"
Hát pfu. Bevallom, nagyon nehezen tudtam összetömöríteni a sztorit a spoiler-mentes ajánló szintjére, mert sajnos a Sola kissé későn indítja be a motort dramaturgia terén, bár ehhez hozzá kell tenni, hogy kiváló balladai homállyal fedik el a néhol tényleg gyomorszáj-kaliberű spoilereket, ami a történet kései epizódjaiban majd felbukkan. Nem is említve a kiváló slice of life és csatajelenetek kavalkádját, amely végigkíséri az anime-t a 13 epizódon keresztül. Ez a két elem kiválóan lett eltalálva, mindkettő elemből a néző igényére való tekintettel adagoltak, hogy egyikből se legyen soha elegünk. A slice of life terén nem lehet semmi kivetni valónk - a főszereplők rendkívül szimpatikusak lesznek az epizódok teltével, ahogy egyre többet tudunk meg róluk, s nem kis empátiát is ébreszt az egyszeri szemlélőben. Példának okáért az én szívemhez roppant közel nőtt a kórházban fekvő, magányos és hideg Aono - én is megjártam sajnos a kórház poklát nemegyszer és fantasztikusan felületességgel bemutatták az ezzel járó érzéseket - s örömmel konstatáltam hogy a karakterek többségében ugyanez volt a helyzet, nem számított, hogy a Sola jellemezte változatosság mely motívumának voltak kitéve.
"A slice of life terén kiválóan helytállt a Sola"
A harcjelenetekre se lehet panaszunk, kiválóan vannak megírva és kreatívak egyaránt, a Sola univerzumához méltó, misztikus repertoárral végigküzdve. Különösen tetszett a történet morálja, a kérdés (amivel anime ilyen mélyen talán még nem dolgoztatta meg az ember érzéseit), amit feszeget a Sola, amitől a szülők is úgy féltik még fiatal gyermekeiket: ez az elmúlás, a halál motívuma és hogy az milyen, néhol kegyetlen kihatással tud lenni az ember életében. A történet elején felépített empátiával és az azt követő tetőpont, majd katarzissal teli lezárás frappáns komolysággal érzékelteti ennek a motívumnak a súlyát, de mindezt még úgy, hogy a mű szórakoztató maradjon és a célközönség igényeit kielégítse, azaz mind a fiatalok és az idősebbek is egyaránt azonosulni tudjanak az események alatt lezajlott leporellókkal. A hangulaton óriásit dob a zenei aláfestés, ez mindenképp a Sola egyik legjavául szolgált.
"Az elmúlás félelme és filozófiája nagyon emberien és néhol félelmetesen bontakozik ki."
A Sola azonban korántsem tökéletes - a balladai homály habár egész ügyes húzásokkal marad fent a kibontakozásokig, mégis, talán túl sokáig húzták el, s néhol az ember úgy érezheti, hogy semmi se fog történni. Bár igaz, hogy ez a finálé izgalmának mindenképp a fokozását fogja szolgálni, s hogy a cliffhangerek ezek fölött segít a nézőnek szemet hunyni, a morált mégis megjeleníthették volna már valamelyest a történet első felében. Két epizódot azonban mégse sikerült a dramaturgiával megmenteni, ezek sajnos eléggé savanykára és elhúzódottra sikeredtek, bár a kettő közül az egyik csak a lezárást követő OVA. A két kiegészítő felvonás már korántsem olyan komoly, mint a főszál epizódjai, ezek tulajdonképpen shakespear-i bohócjeleneteként akartak szolgálni a feszültség oldásául, ami közül az első még egész szórakoztató lett, annak ellenére hogy a szokásos uszodás fillert tölti ki. A második OVA valamelyeset az előzményeket akarta bemutatni, de csak pár nappal az első epizód megkezdése után - ez sajnos már semmiféle szórakozást nem nyújt, ráadásul semmi érdemlegeset nem közöl a történetből.
"A szokásos uszodás filler itt se maradt ki, de feszültségoldásul remekül szolgált."
A Sola a hibái ellenére egy roppant egyedi történetet mesél el, s kifejezetten szórakoztatóan, egy nagyobb célcsoportot felkarolva. Számomra igencsak kellemes kikapcsolódást nyújtott az elmúlt estéken, így, bátran ajánlom a művet azoknak, akiknek az ínyükre volna valami komoly és ugyanakkor innovatív alkotás.
Mr Timbol
+ Egyedi, magába szippantó univerzum
+ Szimpatikus karakterek
+ Remek sztori, kiváló dramaturgiával és feszültségoldással
+ Találó zenei körítés
- Kissé rövidke
- Egy-egy unalmas főszál epizód és OVA
- Kissé elhúzták a történetet és a balladai homályt
Százalék: 89%
Tízes skálán: 8,9/10
Táblázat alapján: 37/40
[És akkor most, hogy miért nem tudtam írni: nagyon nehéz volt számomra az elmúlt talán már egy év, és rengeteg változáson kellett keresztülmennem (iskolaváltás, kórház, ahogy azt a kritikában is említettem). Sajnálom, hogy csak most volt "erőm" visszajönni, de ezentúl igyekszem újra heti rendszerességgel egy-egy kritikát posztolni a legjobb tudásom szerint. A következő bemutató amúgy az egyik szívem csücske lesz, az Amagami SS második évadja. Remélem tetszett ez a kritika és posztolhatom majd a következőt is. Üdv - Mr Timbol]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek