Szegasztok!

S íme hatodik bátor versenyzőnk is, Yella, aki a Toward The Terra című animével vág bele nyereményjátékunkba!

Jó szórakozást!

"Toward the Terra 

Nem volt könnyű megfelelő alanyt találnom erre a versenyre, mivel az elmúlt években kevés igazán kiemelkedő sorozat született és azok többségét már bemutatta az Anime Manga Palota, ahova ezt az ismertetőt készítettem. Átlagos „rágógumi” animék szóba sem jöhettek, negatív kritikát meg alapvetően nem akartam írni. Szerencsére akad néhány méltatlanul elfeledett sorozat a 2000-e évek közepéről. Ilyen például a 2007-esToward to Terra is.

toward_the_terra_angol_v_01_dvd.jpg

 

Egy „szép” új világ…

A 31. századra az emberiségnek sikerült benépesítenie az egész világegyetemet. Azonban hiába volt a rengeteg kutatás, az új tudományos felfedezések garmadája, a Föld vagy más néven Terra ökoszisztémáját nem tudták megmenteni. A bolygó elnéptelenedett. Azért, hogy többé ne ismétlődhessen meg ez a tragédia bevezették az Superior Domination nevű szociális rendszert, ami lényegében az egész emberi életet szabályozza a születéstől kezdve. Az újonnan létrehozott világot a Grand Mother nevű szuperszámítógép uralja. Lényegében elválasztották a „felnőttek” és a „gyermekek” társadalmát. A nagykorúvá nyilvánítás ideje az illető 14. születésnapja, amit más néven az „ébredés napjának” is emlegetnek.

Jomy Marcus Shin az „ébredése” előtt áll, de valahogy nem illik bele ebbe az utópisztikus világba. Túlzottan harsány és érzelmileg labilis, és egyáltalán nem olyan békésszerzet, mint kortársai, vagyis potenciális veszélyt jelent a rendszerre. Folyamatosan vizsgálják, teszteknek vetik alá, de ez idáig semmilyen rendellenességet nem tapasztaltak nála. Ráadásul az elmúlt pár hónapba furcsa álmok gyötrik egy gyönyörű jövendőmondónőről és egy furcsa ezüsthajú férfiről, akik vissza akarnak jutni a Terrára…

Régivágású sci-fi? Nos igen, mert az eredeti manga 1977 és 1980 között futott. Akkortájt amúgy is nagy divatja volt ennek a műfajnak főleg nyugaton, de japánban is olyan klasszikusok mentek, mint a Galaxy Express 999 vagy a Captain Harlock. A Toward to Terra talán mégis a főkoncepcióban tér el tőlük. A többi akkori sci-fi pont, hogy elvágyódott kék planétánkról, addig itt, mint elveszett paradicsomként jelenik meg. A sorozat ráadásul disztópia is, és a legrosszabb orweli jövőt vizionálja, az abszolút kontrolt. Például Jomy irányíthatatlan álmai éppen azért furcsák, mert az alvás is szabályozva van. Ráadásul Grand Mother „embertenyésztést” folytat, mivel a házaspárok nem természetes úton nemzenek gyermekeket. Az agymosás sem ritka jelenség, illetve az ellenőrző szerv gond nélkül likvidálhat bárkit, akit gyanúsnak talál. Minden apró lélegzetvétel szabályozva van a haladás és túlélés nevében. Ellenpontnak ott vannak a Mu-k, akik elvileg az emberiség következő szintjét jelentik és telekinetikus képességekkel rendelkeznek, de a rendszer mindezek ellenére üldözi őket és még gyermekkorukban végez velük. Az anime szerkezete éppen ezért nem a megszokott lineáris történetvezetéssel operál, hanem két szálon futnak az események, hogy aztán a drámai fináléban keresztezzék egymást…

A sorozat további erényei közé tartozik, hogy rendesen telik benne az idő és az időugrásokat jól használja ki. A hangsúly sokkal inkább az úton van, mint a célon, ahogy a cím is sejteti. Márpedig rázós út vezet a Terrára és hőseink elé kerülő akadályok leküzdése nem éppen egyszerű, megoldásuk nem kézenfekvő.

Negatívumnak talán azt lehet felróni, hogy tartalmaz néhány felesleges jelenetet, illetve szereplőt a történet. Viszont az utolsó rész objektívan nézve is katasztrofális, nem egy oda nem illő elemet tartalmaz (pl.: Jomy és Keith „kardpárbajára” gondolok, vagy Mother hirtelen döntésére, no meg ki ne hagyjuk a rekordhosszúságú, szappanoperába illő „haldoklási” jelenetet sem), bár maga a végkonklúzió még így sem rossz és érdemes kivárni az endinget követő utolsó képkockát is.

A hős és az anti-hős avagy a szürke moralitás

A cselekmény szerkezetéből adódóan nem egy hanem két főszereplője is van a sorozatnak. Az egyiküket már említette. Ő Jomy Marcus Shin, aki a Mu-s szál központi karaktere. Az elején tényleg csak egy 14 éves hiperaktív kölyök, aki legszívesebben elmenekülne a felelősség elől, amit a Mu-k vezére- Blue Soldier- akarata ellenére ráruházott. Nála a karakterfejlődést emelném ki, mint fő pozitívumot, hiszen fokozatosan válik a Mu-k kiváló, eltántoríthatatlan vezetőjévé.

toward_the_terra_028.jpg

A másik szál főhőse vagy inkább anti-hőse - Keith Anyan a genetikailag módosított fiú-, akit a többi gyerektől eltérően nem adtak ki nevelőszülőknek. Precíz, nyugodt már-már gépiesen viselkedik. Azért hozták létre, hogy az emberiség következő vezére legyen. Tökéletes egyede a fajának (már ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről). Nem véletlenül hívják a többiek Mother Eliza „gyermekének”, de a felszín alatt ő is érző lény és ezt az anime kiválóan ábrázolja, még ha néha gyűlölni is lehetne néhány tette miatt. A cselekedeteit, a motivációját ugyan úgy meg lehet érteni, mint Jomyét és pont ezért lesz ez a sorozat átlagon felüli, mert nincs benne kézzel fogható antagonista. Két remekül megírt karakter feszül egymásnak és igencsak nehéz lenne, eldönteni, hogy melyikük tartozik a „jó” vagy a „rossz” skatulyába. A legnagyobb ütközetet végső soron nem is egymásellen, hanem a rendszerrel és a beléjük nevelt előítéletekkel szemben vívják meg. Viszont - és talán egészben ez a legérdekesebb- magának az SD-nek a létezése is „jó” célokat szolgál, még ha az általa használt eszközök esetleg „rosszak” is.

caption-554398-20080411053803.jpg

A többi szereplő annyira kidolgozottak, amennyire lenniük kell. Viszont van néhány teljesen feleslegesen mozgatott karakter ilyen pl.: Swana Dalton, akinek egész szép kis karriert gyártottak a készítők, hiába, hogy a mangában csak említés szintjén szerepel. Ez nem is lenne probléma, de a főtörténet szálhoz semmit nem ad hozzá a jelenléte.

A főbb karakterek közül még Tonyt emelném ki, akinek egyszerűen irritáló a személyisége.

imagesCAT3J71G.jpg

 Gay in the space?

A karakterábrázolás ízlés kérdése. Nekem mindenesetre tetszetek ezek légiesen könnyed alakok, a részletesen megrajzolt ruhák, szemek, hajak… egyszóval az egész. Külön említést érdemel, hogy az időmúlása meglátszik az emberi szereplőkön, nem úgy, mint legtöbb sorozatban. A CGI-al viszont nem minden esetben voltam kibékülve. Az animáció nem rossz, de nem is kiemelkedő, ellenben az OST-vel, ami önmagában is hallgatható, de a jelenetek alatt is kiválóan működik. A két opening is hangulatos, főleg az első.

gaymeninspace.jpg

No, de mire fel ez a provokatív alcím? Mint említettem, a karakterábrázolás szép, de nem meglepő módon van némi 70-es évek beli shoujo beütése, vagyis nem a most elterjedt „rágógumi” dishingel operál. Az eredeti művet alkotó mangaka nem volt más, mint Takemiya Keiko, akinek a nevéhez fűződik többek között a Kaze to Ki no Uta című képregény is. Aki egy kicsit is járatos a shounen ai nevű pokol bugyraiba, annak esetleg onnan lehet ismerős ez a cím, hogy a belőle készült animét tartják (megjegyzem tévesen) az első olyan két részes OVA sorozatnak, ami nyíltan foglakozik a férfi (vagy inkább fiú) szerelemmel. Engem személy szerint megdöbbentett ez az adalék információ, mert a Toward to Terra nem tartalmaz a boy’s lovera való közvetlen utalást. Talán egy karakterre lehet rásütni, hogy homokos, de ő sem keveredik szerelmi afférokba. Mondjuk az már más kérdés, hogy ki használ a kereséshez Shipping Goggles-t. Ennyit az előítéletekről.

untitled.png

A Föld felé…

A Toward to Terra furcsa keveréke nyugatnak és keletnek; sci-finek és fantasynak; shounen-nek és shouju.nak; jelennek, múltnak, és természetesen jövőnek, amit ráadásul a 70-es évek shounen-ai „nagyasszonya” követett el. Pont ez a 2007-es remake bizonyítja, hogy a történet időtálló, a mai néző számára is van mondanivalója, mert az általa felfestett jövő lehetősége még mindig fennáll. Elég csak a HAARP-ra gondolni, Dollyra vagy, hogy egyre több kamera figyeli a hétköznapjainkat. Ráadásul a sorozattal ellentétben nekünk csak egy bolygónk van, amire vigyáznunk kellene.

A Toward to Terra mindenkinek szól, kortól, nemtől és etnikai hovatartozástól át függetlenül. Ugyan a felvázolt jövő víziója sötét, a szereplők sorsa személyes tragédiáktól nem mentes mégis a történet nem válik depresszívé, mert áthatja egyfajta remény. Hibái ellenére egyértelműen a nagyon jó sorozatok közé sorolom, a kiváló minősítésről a vége miatt csúszott le. 85%

Érdekességek

  • A manga 1977 és 1980 között futott japánban. Eredetileg öt kötetből állt. A manga két díjat is begyűjtött a maga idejében. Az egyiket 1978-ban, mégpedig a Seiun díjat, ami japánban Hugo díjnak felel meg. 1979-ben pedig Shogakukan Manga Díjon győzedelmeskedett legjobb shounen (!) kategóriában. 2007-ben az amerikai Vertical kiadó gondozásában megjelent az egész sorozat három kötetben. Sajnos az angol kiadásban új borítót kaptak a kötetek, amik véleményem szerint ritka pocsékra sikeredtek.

ovs ver.jpg

  • Takemiya Keiko azok közé a tehetséges női rajzolók közé tartozott, akik a 70-es években megreformálták és átalakították a shoujot. Ezeket a hölgyeményeket az utókór „csodálatos huszonnégyeseknek” vagy „csodálatos negyvenkilencesek” gyűjtőnéven emlegeti, mivel valamennyien 1949 körül születtek, ami a Showa korszak 24. évének felel meg.
  • 1980-ban már készült egy egész estés film a történetből, ami időhiányában némi csonkolással, de követi a főtörténet szálat. Érdekesség, hogy ebben a változatban Tony Jomy fia. A karakterábrázolás is kicsit más, de furcsamód a 2007-es közelebb áll a mangához. Például a 1980-as változatban Jomynak vörös, Physisnek fekete, Soldiernek kék, Keithnek pedig fakóbarna haja van és a ruhák is mások. Mindhárom feldolgozásban eltérő a Föld végzete, annak ellenére, hogy a szereplők mindegyike körülbelül ugyan arra sorsra jut, még ha az odavezető út kicsit más is. A legsötétebb tónusú talán a manga lezárása, ugyanakkor természetesen ez illik leginkább a történethez. Az 1980-as változat nagyjából hasonló végkifejletet kapott valamivel pozitívabb végkicsengéssel. 2007-es finálé viszont tele van tarka cirmos pödrött farkú kis malacokkal. Például elhiszem, hogy epikusra akarták megcsinálni Jomy és Keith végső párharcát, de mi a fészkes, de azért fekete lépfenének tettek bele kardokat? Annyira nem való oda, hogy arra külön kifejezést kellene gyártani. A másik zavaró tényező a mangához és 80-as változathoz képest, hogy itt Keith Anyan jelleme sokkal kiegyensúlyozatlanabb és a szerepe is jóval kisebb a végkifejlet szempontjából.

terra-02.jpg

  • Annak ellenére, hogy Blue Soldier szinte alig szerepel a manga változatban, mégis ő lett a széria ikonikus alakja. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy amikor Takemiya Keiko 2012-ben kis hazánkba látogatott az előadása végén őt rajzolta le. Sajnos a 2007-es sorozat készítői is tisztában voltak ezzel a ténnyel és feleslegesen, a kelleténél többet szerepeltették az anime második felében.
  • A Towa no Quon főszereplőjének karakterábrázolása erősen emlékeztet Soldier Blue-éra és a jellemében is vannak átfedések.

terrvstowa.jpg

  • Elvileg csak a Mu-k nem öregednek, de az emberek közül Jomy „tanárnője” is kortalannak tűnik. Több évtizednyi időugrás meg sem kottyan neki, még ráncai száma sem gyarapodott. Megjegyzés: a manga változatban ő is csak az első fejezetben szerepelt.
  • Szintén anime originált „hülyeség” a furcsa ragadvány nevek pl.: Moby Dick, Peter Pan (mondjuk ez azért találó Jomyra)…stb
  • Star Wars utalások: úgy tűnik Takemiya Keiko nagy fanja lehetett az akkor még javában futó Csillagok háborúja szériának, mert a szemfüles olvasó a mangában találhat erre több utalást.
  • Említettem, hogy nem a Kaze to Ki no Uta volt az első , shounen ai anime, hanem a szintén Takemiya Keiko nevéhez köthető The Door Into Summer.

Pro:

  • Történet
  • Openingek
  • OST
  • Karakterábrázolás
  • Jomy, Keith Anyan, Blue Soldier, Physis
  • Van benne karakterfejlődés
  • Időugrások megfelelő használata
  • Van mondani valója a történetnek
  • Az utolsó képkocka

Kontra

  • A vége (különösen a manga ismeretében)
  • Néhány CG animáció
  • Feleslegesen mozgatott karakterek
  • Tony
  • Keith Anyan karaktere kiegyensúlyozatlan"

A bejegyzés trackback címe:

https://animemangapalota.blog.hu/api/trackback/id/tr95092944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása