Sziasztok!

Ismét egy mangakritikával jövök nektek,méghozzá egy olyannal ami eredetileg nem is szerepelt a tervezett elolvasandó művek között, viszont mindenképpen muszáj volt pótolnom ugyanis egy már régóta tervezett videó alapkövetelménye volt ennek az elolvasása, ugyanis csak így lehet majd teljes véleményt alkotni a bemutatásra szánt műből.

Nem is húzom tovább az időt, jöjjön a Yakusoku no Neverland, avagy ismertebb címén a The Promised Neverland manga kritikája.

A Promised Neverland egy 2016-tól 2020-ig futó mangasorozat amit Demisu Pozuka rajzolt és Shirai Kaiu írt és ami a Weekly Shounen Jump magazinban jelent meg, majd később mangakötetek formájában is kiadták ami összesen 20 kötet számlál és 181 fejezetből áll. Műfaját tekintve misztikus-horror-shounen műről van szó.

A történet helyszíne a Grace Field árvaház ami minden ott lakó árva gyerek megtestesült álma. Hatalmas belső tér ahol játszhatnak, a legjobb ételeket és orvosi ellátást kapják, 13 éves korukra mindenkinek találnak befogadó szülőt és mindezek tetejében az otthon felügyelője a csak Mamának hívott Isabella teljes szívből szereti őket. Itt él három főbb szereplőnk, Emma, Norman és Ray akik a családjuk legidősebb képviselői így a kisebbek számára ők a nagytestvérek.

Egy nap azonban az életük fenekestül felfordul és fény derül az árvaház valódi céljára. Emmáék ugyanis véletlenül szemtanúi lesznek annak ahogy az egyik frissen elszállított kislányt, Connie-t a falakon túl egy csapat szörnyeteg, úgynevezett démon megöli majd tartósítja, hogy később megehessék. Az árvaház ugyanis egy hústelep a démonok számára és nem az az egyetlen árvaház ami létezik, ugyanis a világot már ők uralják, az embert pedig szolgafajjá alacsonyították akik vagy őket szolgálják vagy megeszik őket.

A trió fejében tehát azonnal megfogalmazódik a küldetést: Mivel az ő elszállításuk sincs már messze ezért minél hamarabb meg kell szökniük az árvaházból és a többi gyereket is vinniük kell ami feladat egyenlő a lehetetlennel ugyanis nem csak a falak akadályozzák őket, hanem számtalan más csapda is akadályozza őket, illetve Mama és a később segédként érkező Crone nővér is állandóan éberen figyeli minden lépésüket, így minden esetben taktikázniuk kell és kölcsönösen átverni a másikat.

Ez volt a manga cselekményének az első kb. 40 fejezete, ugyanis az igazi cselekmény csak az után indul be, hogy kijutottak az árvaházból hiszen ezek után nem csak hogy menekülniük kell a nemesi démonok ill. az őket szolgáló emberek fejvadászai elől hanem véget is kell vetniük a démonok uralmának, ehhez segítségükre lesz pár szintén de már régebben megszökött és azóta felnőtt ember és egy különös démonkislány Mujika és testőre Sonju és előbbi talán az egyetlen megoldás lehet a béke eléréséhez.

Ahogy észrevehettétek a cselekmény két részre osztható fel. Mint írtam is, a manga első 40 fejezete magát a szökést mutatja be illetve felvázolja az adott világ működését és mindezt nagyon hangulatosan és folyamatos feszültségben teszi, hiszen már csak az, hogy ki jön rá előbb a másik tervére nagyon fokozza a történet súlyát. Aztán a pálfordulás a szökés után áll be és onnantól elkezd nagyon meredeken zuhanni a színvonal míg végül egy totális káoszba fullad az egész hatalmas időugrásokkal, többfrontos átverés taktikákkal, démoni Trónok Harcával, dimenziók közti utazásokkal....vagyis tele van feleslegesés, logikátlan és időhúzó fejezetekkel és alibi háttérsztorikkal és a mangakaduó mintha egy kicsit túlírta volna a történetet pedig abszolút nem kellett volna, hiszen a Goldy Pond arc után simán le lehetett volna zárni a sztorit és kerek egészet kaptunk volna. Így viszont az nagyon ígéretes kezdés után kaptunk egy se füle-se farka shounensztorit ami minden rosszabb klisét felvonultat és fejezetről fejezetre válik egyre nevetségesebbé miközben minden erejével próbálja komolyan vetetni magát az olvasóval és ez független attól, hogy most mennyire erőltette a magazin a mangakákra, hogy nem hagyhatják abba.

A manga látványa is hagy némi kívánnivalót maga után. Nem vitás, hogy a háttérdizájn az nagyon szépre sikerült, a démonok kinézete is tényleg ütősre sikerültek , ugyanakkor a kinézetük árulkodik a démontársadalomban betöltött szerepükről is ugyanis míg a köz-és nemesi démonok mind emberszerűek addig a vadak eldeformálódott és vérszomjas, csak az ösztöneik által vezérelt lények.

Az emberi karakterek viszont baromi rondán néznek ki. A felnőttek és a tinédzserek kinézete még szódával elmegy , de a kisgyerek iszonyat bénán néznek ki és mindegyiküknek valami irgalmatlanul nyominger feje van. A csatajelenetek ugyan jól néznek ki viszont itt ütközik ki a manga másik nagy problémája, a plot armor. A főszereplőknél ugyanis ez olyan szinten van jelen, hogy az már nevetséges. Persze shounen műveknél megszokott az ilyen, de itt éreztem először, hogy ez az egész bűzlik. Itt még akkor sem halnak meg a főszereplők ha pengéket szúrnak át a tüdejükön mert ugye a barátság és szeretet ereje megmenti őket, de könyörgöm itt 13 -14 éves átlagos gyerekekről beszélünk akikben nincs rókadémon, nem egy másik bolygó legyőzhetetlen harcosai, nem egy apokaliptikus világ mesterharcosai hanem pont mint a szomszéd  Pistike meg Julcsika, semmi különleges nincs bennük. Persze próbálják menteni a menthetőt de itt már az sem segít.

Ugyanígy nincs értelme a démonok hirtelen pálfordulásának sem hiszen a megoldás amit amit a húspótlásra kitaláltak olyan lyukacsos mint egy szita és a hatékonysága is igencsak megkérdőjelezhető.

És ezzel el is érkeztünk a manga másik sarkalatos pontjához, a karakterekhez akik tökéletes példái annak amikor a szereplőket vagy túlírják vagy ledegradálják őket. A főszereplő trió az elején még tényleg kedvelhető. Emma a kedves ám határozott tomboy kislány aki mindenkit szeret és mindenkit meg akar megmenti, Ray a kissé zárkózott és távolságtartó zsenifiú, míg Norman a hideg, kimért ám szintén zsenifiú akik viszont fejezetről fejezetre válnak egyre unszimpatikusabbá köszönhetően annak, hogy Emma fejezetenként ontja magából a shounen klisé szövegeket ill. megállás nélkül sír, Ray egy bólogató János lett aki minden ötlethez csak asszisztál míg Normanből kvázi egy nárciksztikus , pszichopata szektavezért csináltak aki senkire sem hallgat és csak a saját feje után megy, pedig minden terve olyan, hogy ha abba akár csak egy mákszemnyi hiba is becsúszik akkor mindennek vége. A kis csapata sem különbözik tőle, ők viszont meg annyira érdektelenek hogy ha esetleg meg is halnának akkor se lehetne semmit sem érezni irántuk.

Illetve ami még szembetűnő és elég nagy probléma, hogy túl sok a szereplő a benne akikkel a készítők az égvilágon semmit sem tudtak kezdeni, csak üresen és kidolgozatlanul lebegtek a levegőben. Lucas és Yuugo párosa ugyan működik mint Norman és Ray korábbi verziói de a többiek mind csak statiszták.

Meg még behoznak egy bérgyilkos kiscsajt is aki aztán olyan felesleges a történetben mint nyáron a hősugárzó, viszont a negatív oldalon sem jobb a helyzet. Ugyan a démonok eredete, társadalmi berendezkedése egész érdekesen van megmagyarázva, de másra már nem vették a fáradságot a készítők velük kapcsolatban, hanem mondom az egész átmegy egy ilyen démoni Trónok Harcába évszázados trónfosztással, démoni Cersei Lannisterrel, ármánykodással de ez mind hótfelesleges mert csak arra meg ki, hogy húzzák az időt.

A nagy főgonosznak kikiáltott Peter Ratri is kimerül annyiban, hogy ő is idegbeteg pofákat vág és gonoszan röhög. Kösz a semmit de tényleg.

Illetve van még ez az Andrew nevű kotonszökevény is aki szerintem még akkor is le akarna gyilkolni mindenkit ha semmilyen parancsot nem kapna rá.

Látjátok, túl sok a szereplő pedig a cselekmény abszolúte nem indokolja ezt. Isabella volt az egyetlen akinek a lezárása szomorúra sikerült mert talán ő volt az egyetlen olyan karakter akit sikerült jól árnyalniuk és így végigvinniük. Viszont magát a lezárást sem sikerült jól megoldaniuk pedig elgondolás szinten nem lett volna rossz, csak ugye mindenképpen kellett a happy end.

Ennyi volna a Yakusoku no Neverland manga ami ugyan ígéretesen indult, viszont nagyon hamar kiderült, hogy az alapötlet csak a felvezetésre és még pár fejezetre volt elég, aztán fejezetről fejezetre lett egyre rosszabb míg végül elérte, hogy a vége egy teljesen összecsapott kalap szar legyen. Pedig kár érte.

Yakusoku no Neverland

- Idő: 2016-2020

- Író és Rajzoló: Shirai Kaiu & Demizu Posuka

- Magazin: Weekly Shounen Jump

- Műfaj: Misztikus, Horror, Shounen

- Hossz: 20 kötet

Ami Tetszett:

- Érdekes alaptörténet

- Nagyon erős hangulat

- A taktikai elmejáték már-már Death Note szintű

- Izgalmas harcok

- A démonok kinézete nagyon jól sikerült

- Egy-két érdekesebb háttértörténet is akad

Ami nem Tetszett:

- Egyre rosszabb és rosszabb történetvezetés

- Tele van plothollal, logikátlanságokkal és felesleges időhúzásokkal

- A főszereplők túlírása vagy ledegradálása

- Érthetetlen plot armor

- Túl sok felesleges történetszál és karakter

- Kritikán aluli lezárás

Értékelés:

- Rajzolás: 3/5

- Karakterek: 3/5

- Egyediség: 2.5/5

- Humor: 0/5

- Mondanivaló: 0/5

- Hangulat: 4.5/5

- Történet: 3/5

- Karakterfejlődés: 2.5/5

Értékelés:

- Százalékban: 52%- Közepes

- Pontban: 5/10

Ennyi voltam mára, a legközelebbig Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.