Szegasztok! Utóbbi időben Godzillás körökben felmerül a gyakori vita, hogy melyik jobb rajzfilm: A The Series (amiről Roland kollegám is kritikát írt, vagy a Singularity Point nevű anime, amit a tavaszi szezonban adott nekünk a Bones-Orange stúdió párosa. Mivel nagyobb kivesézés nem volt, így aképp döntöttem, hogy szubjektív szempontból összehasonlítom a kettőt. Induljon hát a nagy mérkőzés, ahol eldöntetik, hogy az agyondícsért Singularity Point, vagy az 1998-as Godzillához írt rajzfilmsorozat jobb!

A kategóriák a következők lesznek: Látvány, Zene, Történet, Emberi karakterek, Kaijuuk, Akciójelenetek, Hangulat, Végösszegzés és zárógondolat. Mielőtt az első pontra térnék ki, hadd tegyek valamit nagyon világossá: A Látvány és a Történet más szempontot képviselnek. Itt az alapötlet és a kivitelezés lesz a főbb és nem az összhatás.

Látvány.

The Series: Az alapötlet itt a Kaijuuk minél jobb dizájnra való rajzolása. Továbbá, hogy eredetiek legyenek, lévén az Adalaine nem használhatta fel a Toho Stúdió által kitalált szörnyeket, amik a Godzilla pályafutásaiban szerepeltek. Másik elképzelésük a harcok és a hangulat megragadása. És hogy ez sikerült nekik? Teljes mértékben! Mai napig szép a látványvilága, ami egyből képes belerántani a Godzilla rajongót a közepébe és sokszor kijön a "csak még egy rész, csak még egy rész... Úristen, mikor lett hajnal 5?" effektus. Az emberi karakterek kicsit eltérnek a mozifilmtől, de ezek nem szembeötlőek.

Singularity Point: Az elképzelés itt valószínűleg az lehetett, hogy a Polyfos Pictures által kierőszakolt Godzilla triógiával teljesen szembe akartak menni. Egy színes és szagos látványt akartak kihozni, ami tökéletesen illik az univerzumhoz, de a nem megy át komolytalanba. Ám, hiába az igyekezet és két stúdió, amiből a Bones már bőven letett az asztalra minőségi munkát, hatalmas kapufába szaladtak! Ugyanis, a CGI elbaszott mindent. A Kaijuuk teljesen élettelenek tűnnek így és más szempontokba is sikerrel rondítottak bele (erről később.). A kézzel rajzolt részek, leszámítva az összebugázott karakterdizájnokat még rendben vannak, de ez annyira kevés, mint azért dicsérni egy lejárt sonkát, mert a csomagoláson lévő betűtípus nagyon jól olvasható.

Tehát, a látványért a pont a The Seriest illeti. 1-0 a javára.

Zene.

The Series: Ezen a téren az intro említésre méltó. Annyira jól sikerült, hogy ikonikussá vált a retro rajzfilmrajongók körében. A többi zeneszám is remekül elkapja a hangulatot, viszont eléggé feledhető.

Amit látvány terén elrontott, azt azzal a laza lendülettel a zenei oldal javított. Az opening és az ending zseniálisan lett eltalálva, addig a Kaijuuk ikonikus betét dalai is felcsendülnek, amik remekül adják meg a hangulatot. Az OST többi része már háttérbe szorul, de ez már nem ront az élményen.

A pont a Singularity Pointot illeti. Tehát 1-1 eddig.

Történet.

The Series: Az alapötlet itt az volt, hogy a fimet folytassák és megtegyék az amcsi Godzilla gyerekét főhőssé. Alapjáraton a Monster of the Week formulát követi, kisebb kivételekkel. Továbbá némi tudományos extrát adtak minden Kaijuuhoz. Hogy sikerült? Igen. Persze, a Monster of the Week formula nem nehéz dió elsőre, de itt elérték azt, hogy ne fulladjon unalomba és pont ez a legnagyobb pozitívum. Nemcsak a Kaijuukkal, hanem a helyszínekkel is sikerrel variáltak. Továbbá, egy ponton még popkult referenciát is sikerült elsütniük.

Singularity Point: Toh EnJoe forgatókönyvírónak és Atsushi Takahashinak biztosan megtetszett a 2016-os Shin Godzilla film, így ők a tudományos részlegre és misztikumba fektettek rengeteg munkát. A több szálon futó cselekményben az említett részt Kamino Mei tölti be, digitális avatárjával, Pelops II-vel. Az akció részt pedig Arikawa Yun, Katou Haberu és Ootaki Gorou viszi el a hátán, ahol megpróbálják lerendezni a fennálló veszélyt. Ennek az egész bohózatnak az alapja pedig egy titokzatos rádióadás és a Kaijuuk folyamatos ostroma lett. Volt még egy korrupt üzletemberes baromság is totál feledhető karakterekkel, de nem akarom cifrázni a dolgot és kimondom az igazságot. A Singularity Point történetét a karakterdizájnokhoz hasonlóan mindenhonnan kukázták, ahonnan lehetett. Emiatt nem áll össze kerek egésszé a történet, amit a tudományos rész unalmassá tesz. Mei szála hajaz a Steins;Gate-re, ám a gondok egy része az, hogy mindenről magyarázkodnak, csak a fő sztori problémájáról nem. Tér-idő anomália, egy őrültnek látszó ember teóriája egy másik dimenzióról, kutyaszar, lószar... minden szó szerint. Emellet a történet úgy kezel, mint egy ötévest, akinek mindent a szájába kell rágni. Ha a sztori komplikált és felnőtteknek íródott, akkor kezelje már úgy a célközönségét! Summa Summarum: A sztori unalmas és vérlázító.

A pont a The Series kapja. Az állás: 2-1 a javára.

Emberi karakterek.

The Series: Nick, Randy, Mendel, Elsie és Monique első látásra egydimenziósak, de talán a Godzilla teljes univerzumának legszerethetőbb emberi figurái, akikért lehet szurkolni. Hogy ez hogyan sikerült? Próbálták árnyalni őket és ebben ugyan szépen haladt a sorozat, viszont a második évad után tervezett harmadikat elkaszálták, mert a jogok visszamentek a Toho Stúdióhoz. További pozitívum, hogy állandó jelleggel szívatják egymást és a környezetüket, pont a megfelelő időben. Itt Randy villant a legnagyobbat. Noha nagyon jó barátjaként kezeli Mendelt, nem tudja megállni, hogy ne programozza át a széria fő humorforrásaként operáló robotot, Nigelt. Ezekből hatalmas röhögések születtek, pl. Amikor Nigel elkezdett Shakespeare idézetekket benyögni, de a déli akcentus is okozott kellemes pillanatokat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy más nem humrizált, de mindenki a megfelelő adagban. A gonosz üzletember szerepét betöltő Cameron Winter pedig egy nagyon aljas rohadék, akinek nem számít, hogy célja elérésében miféle morális gátat törjön át. Egy szó, mint száz: A The Series ebben ismét remek munkát végzett.

Singularity Point: Itt az összes karaktert megpróbálták véresen komolyan venni. A legnagyobb baj, hogy az rohadtul nem látszik rajtuk az, hogy akár egyetlen percet is odafigyeltek volna az anime történetének megírása közben. Bontsuk le szép sorba. Mei Kaminot próbálták Albert Einsteinként megcsinálni, de a valóság az, hogy hülye, mint a jóélet és ebben a digitális társa, Pelops II sem zökkenti a jó irányba. Mondok egy példát. Amikor Pelops II talált egy szám kódolt üzenetet a Rodan invázióval kapcsolatban, amit szavakká lehet alakítani, Mei próbál variálni, hátha megfejti a kódot. Józan ész itt azt diktálja, hogy a titokzatos hangüzenettel és Rodannel kapcsolatos dolgokat mondjon. Ehelyett ez a picsa minden látóterébe kerülő dolgot kijelent és ez megy három pecig! Kérdés: Ha egy szaró öregemebert lát, akkor azt fogja benyögni?! Pelops II is futhatna a pénzéért, ha elkefélt karakterekről beszélünk. Ugyanis, őt megpróbálták vicces karakternek leírni, de semmiféle nevetést, de még csak egy mosolyt se váltott ki belőlem. De térjünk rá a többi három főbb szereplőre, névszerint Arikawa,Katou és Ootaki. Jah, és volt még egy Kanahara nevű, aki elég hamar feldobja a pacskert, de annyi jelentősége nincs neki, mint Sir Nighteye halálának, mert még karaktere sem volt. Vissza ehhez a három jómadárhoz. Itt meg az írónak az volt a célja, hogy csináljon egy mindenhol bevethető Kaijuu vadász csapatot (Elvégre, ők irányítják Jet Jaguart.). A helyzet az, hogy soha nem urai a helyzetnek és állandóan az "csak koszorús lány, nem a menyasszony." helyzetek jön elő. Arikawa és Katou sótlanok és jelentéktelenek. Legalább nem olyanok, mint a fogatlan, rikácsoló vénember Ootaki, aki az anime legirritálóbb karaktere (Igen, Meihez képest is.). Itt nem értem, miért kellet rikácsolnia minden harcnál, mintha ő lenne Goku? Nos, ha őt is comic reliefnek szánták, akkor megint egy hatalmas kapufába szaladtak bele. Oh és majdnem elfelejtettem említeni a "Korrupt és velejéig gonosz klisé." üzletmebereket, akik kvázi csak szövögetik terveiket, de közben csak a heréjüket vakarják.

Itt eléggé egyértelmű, kik kapják a pontot. Noha a The Series karakterei csak meg lettek kezdve, addig a Singularity Pointnál nem is beszélhetünk karakterekről, mert már az elején kipurcan az egész és semmiféle jelét nem mutatták annak, hogy megpróbálnak valamit kezdeni vele. Tehát az állás 3-1 a The Series javára.

Kaijuuk.

The Series: A rajzfilmbe nem használhattak a Toho által megalkotott Kaijuukat a szerzői jogok miatt. Viszont, ez nem azt jelentette, hogy nem utalhatnak rá. Ezt a kiskapuk remekül használták ki az író, így nem egy szörny kapott Rodanre, Mothrára vagy bármelyik másik ismert Kaijuura ismeretes háttérsztorit vagy dizájnt. Még a filmbeli Godzilla is feltűnik az idegen inváziós trilógia erejéig, immáron félig mechanikus formában (avagy Mecha Godzilla utalás.). Ám, nem ez volt a legmeglepőbb, hanem az, hogy ezen ször... bocsánat mutánsok egy részének még saját jelleme is van. Ebből a brancsból Godzilla, vagyis hivatalosan Zill Jr. emelkedik ki. Noha Nick miatt (akit pótapjának tart az elejétől kezdve.) nem bántja az embereket, nem azt jelenti, hogy esetleg nem tör be egy halfeldolgozó üzembe lakomázni a bevételből. Továbbá, képes meghozni morális döntéseket, intelligens és erős. Csak nem lehet éppen pórázon tartani, mint egy kutyát. Másik legmeglepőbb húzás az Komodithrax, aki egyáltalán nem ellenséges Godzillával szemben. Sokkal inkább fel akarja nevelni csemetéjét. De Nessie is remek példa a nem ellenséges Kaijuura. Summa Summarum: Ebből a szempontból is kihozta a rajzfilm a legtöbbet.

Singularity Point: Ha mondanom kéne az anime legnagyobb hibáját, akkor kapásból a Kaijuuk lenne a válaszom. Noha nem vétett akkora hibát, mint a Polyfos Pictures (mai napig nem tudom kiheverni, hogy King Ghidorahat geciként ábrázolták.), de ez ne legyen már pozitívum, ha ezzel ellentétben minimum hat baromságot csináltak. Hol is kezdjem? Mondjuk azzal, amit az endingben ígértek: 12 Kaijuu fog feltűnni a 13 részben. Ehhez képest csak hét volt látható. A dizájn pedig... hajjaj. A szivárvány összes színében pompázik majdnem mindenki, ami Rodan esetében kikúrta a biztosítékot. Anguirus meg noha el lett találva, sajnos összement a mosásban, ugyanis akkora itt, mint egy nagyobb ház. Godzillával meg a helyzet az, hogy a 13 részben jó, ha kettőt szerepel, ami egy nagy pofon a józan észnek! Miért, kérded? Mert a az anime címében BENNE VAN A NEVE! Azt még megértem, hogy a filmekben kevesebb időt szerepel, mert a színészeket nem ok nélkül fizetik. Ezzel szemben nem fogom megérteni, hogy ha már más médiáról, névszerint animéről van szó, akkor miért nem váltják át az egészet a Kaijuukra?

Itt sem nehéz a döntés. 4-1 a The Series javára.

Akciójelenetek.

The Series: Mivel Kaijuu harcokat vár el az ember, így nem csoda, hogy minden részben van akció jelenet. És ebből a szempontból ismét nem vallott kudarcot a rajzfilm. Remekül ki van dolgozva és oda lett figyelve arra is, hogy tökéletesen követhető legyen. Természetesen az is benne van a pakliban, hogy a katonaság is szerepet játszik a küzdelmekben (Ellentétben a BnHA-val.) és azoknál ugyan meglátszik az a szabály, hogy halált nem lehet ábrázolni, így is rendesen megmutatja azt, hogy a Kaijuukat csak közös erővel lehet legyőzni. Igen, mert Nick és csapata is harcol, ha arra kerül a sor. Nem akarom tovább ragozni, a lényeg, hogy nagyon élvezetesek.

Singularity Point: Hála az eltúrt CGI-nak, abszolút katasztrófa... lenne, ha nem lett volna más probléma is. Eleve kevés harc volt ehhez, de ami felteszi a koronára a díszt, a koreográfia hiánya/összecsapottsága. Az utolsó csata volt meglepően élvezetes, csak sajnos rövid és a megmaradt darabot egyáltalán nem fogja menteni. Magamban remélem, hogy az Orange kapta ezt a feladatot, mert a Bones a BnHA, FMA és Soul Eater akciójelenetei után ilyennel biztos nem áll elő.

5-1 a The Series javára.

Hangulat:

The Series: Ennek a sorozatnak megvan a maga 90.-es évekbeli hangulata, ami a legtöbb kortársához hasonlóan szórakoztató és megvan a bája is. Személyesen nem voltam gyerekként nagy Godzilla rajongó, így a rajzfilm nem volt akkora behatással rám a sorozat sem. Viszont, a Singularity Point harmadik részének tájékán vettem elő és magam lepődtem meg, hogy mennyire jól el van találva. Minden rész jól meg van írva, az akció jelenetek pörögnek, a humor és a tudományos részek pedig csak a hab a tortán. Bárkinek tudom ajánlani, ha szereti a Kaijuukat és netán elkerülte ez a rajzfilm a figyelmét.

Singularity Point: Nos, teljesen zavarban vagyok, ha itt hangulatot kéne belőnöm. Három szó jut eszembe, ha mégis meg kéne tennem: Unalmas, gagyi és idegesítő. A cselekmény indokolatlanul lassul be vagy pörög fel, a humor nem létezik, a tudományos szegmens pedig totál zavaros és sehová nem lyukad ki. Persze most azzal jönnek, hogy eleve gyűlölöm azon animéket, amiknél gondolkozni kell és tudomány van benne, de ezen év legjobb animéje számomra a Vivy: Fluorite Eye's Song hemzseg a tudományos részlegben (főleg a mesterséges intelligencia és a történelem megváltoztathatóságának vonalán.) és azokat teljesen megértem. És még tudok nektek olyan általam egekig magasztalt animéket mondani, amihez kell a gondolkodás, de nem vagytok kíváncsiak, hanem a végeredményre.

Mivel ez volt az utolsó főbb összemérőbb szempont, így a végső állás 6-1 a The Series javára.

Verdict és zárógondolat: Mindent összegezve a Godzilla: The Series nagyon jól öregedett és a mai napig megvan a nosztalgia faktora (erről Mangekyo és Roland talán jobban tudna mesélni.). Ami viszont a Kaijuuk Királyát illeti, anime terén hatalmas buktákba szalad bele több, mint öt éve. Kezdetben a Polygon kijött egy ígéretes anime trilógiával, ami ocsmány és technikailag instabil látvánnyal, de érdekes alapötlettel indított, de a harmadik movie tökönlőtte az egészet. Most meg kaptunk egy szintúgy ígéretes alapú, de minden téren defektet mondó Singularity Pointot, amit azzal próbáltak eladni, hogy megkérték Hideo Kojimát, a videójáték fejlesztők egy nagy arcát, hogy reklámozza ezt a "csodát.". Ezzel kicsit megkéstek, mert még a Metal Gear Solid ideje alatt ez működött volna, de azóta kijött a Death Stranding, ami a rajongó táborát két részre osztotta. De akkor van-e reménye a Godzillának anime terén? Akármennyire meglepő, de igen. Első lépésként egy olyanra kéne bízni a történet megírását, aki tisztában van azzal, hogy az animének, mint műfajnak van annyi előnye, hogy nem muszáj az emberi drámával elnyomnia a Kaijuukat. Továbbá, egy olyan stúdió fog felelni a látványért, akik nem fognak beleszarni az egészbe, így kapunk korrekt akciót, ami nem fullad unalomba. Szóval, ha a Toho anno 1998-ban csapta a palávert az amcsi Godzillára, akkor most is tegyen valamit, mert addig a szörnyek királya csak moslékot fog kapni. Ennyi volt az összehasonlítás. Szegasztok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.