Sziasztok!

Mivel nagyon régen volt már mangakritika ezért úgy gondoltam, hogy ideje frissíteni a palettát, alanynak pedig egy olyan művet választottam ami egyrészt  egy nagy adag kellemes nosztalgia érzéssel tölti el azokat a Jetixen nézték a mangából készült animét,másrészt tökéletesen érzékelteti, hogy mennyire képes változni egy adott műfaj megítélése az évek alatt. Erre pedig tökéletes alkotás mai alanyom, a Shaman King manga.

A Shaman King egy shounen manga amit Hiroyuki Takei írt és rajzolt 1998-tól egészen 2004-ig és ami eredetileg a Weekly Shounen Jump magazinban jelent meg , majd később mangakötetek formájában is kiadták ami összesen 33 kötetből áll.Később készült hozzá folytatás, előzménytörténet, több spin-off illetve a híres 2001-es animesorozat.

A történet főhőse egy Asakura Yoh nevű fiatal srác aki azonban egy cseppet sem nevezhető átlagosnak hiszen  családjának köszönhetően ő is egy úgynevezett sámán, vagyis képes kommunikálni a szellemvilággal , illetve azok lelkét magába integrálva képes használni az erejüket és a holtak is képesek kommunikálni rajta keresztül.  történet elején érkezik Tokióba ahol hamar össze is spanol egy Manta nevű sráccal és egy 600 éves szamurájszellemmel Amidamaruval is aki később a barátja illetve a védőszelleme is lesz egyben.

A történet folyamán persze ahogy lennie kell idővel egyre több újabb és újabb sámán lép színre különböző képességekkel hiszen közeleg az 500 évente megrendezett sámánkirály választás aminek a győztese természetesen maga lesz a sámánkirály, ám mint kiderül a tét sokkal nagyobb mint elsőre látszik így Yoh-nak és újdonsült barátaira hárul a feladat, hogy megállítsák a főgonoszt és annak csatlósait.

Igen, nem egy túlságosan eredeti sztori ez, igazából egy teljesen átlagos shounen alapokkal rendelkező történetet kapunk, persze ez nem feltétlenül baj hiszen a mangaka teljesen jól használja fel a műben a műfajra jellemző, mára már lerágott csont kliséket amiktől a legtöbb animerajongónak már herótja van. Emellett az alkotó rengeteget merített különböző népek kultúrájából és mitológiájából. Az Ázsiai mellett helyet kapott a Skandináv, az Európai, a Latin-Amerikai és az Európai mondavilág illetve történelem pár alakja is és higgyétek el ezek rengeteget dobnak a művön.

Illetve az sem elhanyagolható, hogy a mangaka vette a fáradságot, hogy meglépje azt amit más shounen mangakák nem nagyon szoktak: Kimozdítja a szereplőket a saját kis világukból, tehát a történet nem végig Japánban játszódik, ezáltal a cselekménynek és a főbb konfliktusnak nagyobb súlya van és nem érződik az a tipikus "Mentsük meg az egész világnak álcázott Amerikát/Japánt" érzés. Plusz ott van még az is, hogy a manga egész egyszerűen olvastatja magát, egyszerűen baromira szórakoztató ami annak is köszönhető, hogy jól egyensúlyozik a könnyedebb hangvétel és a komolyan vett dráma között.

De persze mivel ez egy shounen mű ezért sajnos a mű nem kerülheti el a műfaj bizonyos rákfenéit sem, mint például a Tournament arc fejezeteket sem amik egyes részekben nagyon jók, máskor meg csak fogtam a fejemet mert nem hittem el, hogy a mangaka ezeket most komolyan gondolta. Illetve van benne pár olyan rész is amiken nagyon érződik, hogy csak időhúzás gyanánt kerültek bele, mert semmit nem adnak hozzá a cselekményhez.

Meg azért a befejezésre is elég rendesen elmegy a Dragon Ball féle" túltolt" irányba, vagyis, hogy  szereplők  fejezetenként kapnak új és még nagyobb képességeket, a főgonosz már OP lvl szinten nyomja , folyamatos pofázás a barátságról és még sorolhatnám,de mint mondtam is ezek a műfaj velejárói így ezeken túl kell lépni. Emiatt a történetvezetés is elég hullámzó minőséget nyújt. Vagyis bár a történet sokkal érdekesebb mint a mai divatos shounenek többségéé és jobban használja  a sablonokat, a műfaj rákfenéi mégiscsak fellelhetőek.

Térjünk át a látványra. A manga ugyan már nem egy mai darab, de még így is megállja a helyét. Igaz az elején még látszik, hogy Takei-nek ez volt az első komolyabb műve hiszen az elején még úgy néznek ki a karakterek mint a régi Popeye vagy más rajzfilmek szereplői addig a végére már sokkal kiforrottabb a látvány.

A harcok brutál látványosak és ezekhez is nagyban hozzájárulnak a különböző népek mitológiájából vett lények.A hangulat is nagyon toppon van, a drámai jeleneteknél kellően érzelmes de mégsem megy át csöpögésbe, míg a könnyedebb humor nem egyszer fog mosolyt csalni az olvasó arcára.

Persze azért vannak elég meredek képsorok is de ezek is jól lettek ütemezve.

Viszont amik egyértelműen elviszik a művet a hátukon, azok a karakterek. A mű ugyanis meglepően jól kezeli a karaktereit. A főszereplők közül egyértelműen Yoh viszi  prímet. Mert hát ha egy shounen műről van szó akkor milyen főszereplőre is asszociál az ember? Egy forrófejű de a béka alfele alatti IQ-val rendelkező , folyton ordibáló gyerekre vagy fiatal felnőttre akinek a barátság és a Puffin adja az erejét. Na Yoh nem ilyen, hanem egy végtelenül szerethető, halállaza, bár tényleg sokszor túl naív srác aki csak egy könnyű életet akar élni. Nincsen túltolva a háttértörténte,nincs 2 fejezetenként flashback arról, hogy milyen szar élete volt, vagyis a mangaka nem sajnáltatja őt az olvasóval és ez teszi őt az egyik legjobb shounen mc-é a műfajban Kenshiro mellett.

A mellékszereplők is egészen rendben vannak. Ren a folyton morcos de bitangerős erős harcos, Hororo a forrófejű tini, Chocolove a csapat mókamestere (akarna lenni), Faust a mentálisan sérült creepy nekromanta,viszont Lyserg a legérdekesebb közülük. Ő az őt ért traumák hatására pszicho módba váltó srác, ugyanakkor habár a többieknek is van jellemfejlődésük de ő megy át  a legnagyobb változáson a történetben.

Aztán ott van a női főszereplő Anna aki egy tényleg erős és határozott női karakter akinél a jellemfejlődés nem merül ki a "most már akkorát tudni tudok ütni mint a szőke bubi" dologban, és  a jelleme is több mint a rózsaszín hajú " Bele vagyok zúgva az emósba és a szöszibe is egyszerre de nem tudok választani" kolléganőjénél. Valahogy így kell női főszereplőt megalkotni.

Érdemes még egy valakiről említést tenni az pedig Ryu. Ő az a tipikus "mindig történik velem valami" poénkarakter, kb mint Miranda a D.Gray-Man-ben viszont a történet előrehaladtával nem csak, hogy ő is erősebb lesz hanem maga is főszereplő lesz, remek jellemfejlődéssel egybefűzve.

A főbb fő és mellékszereplők tehát remek karakterek, ugyanakkor másokkal meg látványosan nem tudott mit kezdeni a mangaka, mint például Mantával aki egy passzív főszereplő, vagy a sámántanács szinte minden tagjával Silván kívül, vagy ott vannak a frenemy karaktereknek beállított X-Laws csapat, bár az azért mindenképpen jó pont, hogy a vezetőik Marco és Jeanne is elég érdekes karakterek.

Aztán ott vannak a negatív oldal képviselői akiknek a képességei szintén egész érdekesek de kb ennyiben ki is merül a karakterük, mindegyik vagy a világ pusztulását akarja vagy megtorolni egy XY évvel azelőtt történt sérelmet ami rajta kívül már senkit sem érdekel.

Na de akkor beszéljünk egy kicsit a főgonoszról, azaz Hao-ról.

Akárcsak Yoh-nál, Hao esetében sem beszélhetünk szokványos shounen főgonoszról. Nem egy " Én olyan gonosz vagyok, hogy már magamtól is megijedek!" karakterről van szó, hanem egy magabiztos karakter aki egyáltalán nem zavartatja magát annyira biztos a dolgában, de emellett egy iszonyatos nagy troll is aki olyan mesterien trollkodik szét jeleneteket, hogy azokat öröm nézni. A háttértörténete remekül van kidolgozva, bár a motivációja igazából semmivel sem több mint egy átlag főgonoszé.

Viszont ami a legérdekesebb vele kapcsolatban, hogy a mangaka nem általlott olyan jeleneteket is rajzolni neki amik mélyítik a kapcsolatát Yoh-val. Ezekből nagyon jól érződik  a kettejük közötti kapcsolat de mégsem válik szájbarágóssá hanem könnyedebb hangvételűek.

Egy szó mint száz Hao az egyik legérdekesebb főgonosz akit shounen műben valaha megalkottak. Egy jól árnyalt és rétegelt karakter bár a motivációja nem nagy újdonság de a háttértörténete érthetővé teszi az összes cselekedetét.

Összegezve tehát a Shaman King egy , az átlagosnál valamivel jobb shounen manga ami ugyan nem nélkülözi  a műfaj kliséit de úgy tálalja őket, hogy ne legyenek annyira zavaróak, viszont nagyon érződik rajta, hogy a műfaj más képviselői, például a Bleach nagyon sokat merített belőle, ezen felül pedig szerintem nem öregedett valami jól az évek alatt és még a többségében lévő pozitívumok hatására sem értem azt a hype-ot ami övezi. Valószínüleg ha én ezt 12-13 évesen olvastam volna akkor lehet én is odáig meg vissza lennék érte, de mai fejjel nézve ez csak tényleg egy , az átlagosnál valamivel jobb manga ami viszont szerencsére a jól sikerült shounen művek közé tartozik. Úgy is mondhatnám, hogy egy kellemes csalódás.

Shaman King

- Idő: 1998-2004

- Író és Rajzoló: Hiroyuki Takei

- Magazin: Weekly Shounen Jump

- Műfaj: Shounen

- Hossz: 33 kötet

Ami Tetszett:

- Egyszerű de mégis szerethető és érdekes történet

- Remekül kezeli a különböző kultúrák mitológiáját

- Mai szemmel nézve is nagyon szép a rajzolás

- Nagyon jók a harcok és a poénok

- Remek főbb fő és mellékkarakterek

- Hao egy remek főgonosz

- Ahogy a mű ábrázolj és fejleszti a karaktereket

Amik Nem Tetszettek

- Nem mellőzi a műfaj rosszabb kliséit és rákfenéit

- Érdektelen negatív karakterek

- Túl sok a felesleges szereplő akikkel nem kezd a mű semmit

Értékelés:

- Rajzolás: 4/5

- Karakterek: 3.5/5

- Egyediség: 3/5

- Humor: 4/5

- Mondanivaló: 2/5

- Hangulat: 5/5

- Történet: 3.5/5

- Karakterfejlődés: 5/5

Értékelés:

- Százalékban: 88%- Jó

- Pontban: 8.5/10

Nos ennyi lettem volna már,  legközelebbi alkalomig Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.