Egy esztendeje, mikor a romantikus komédiák rendezésében mesterré avanzsálódott Marc Webb és stábja a 2011-es Comic Con-on leleplezték mai élménybeszámolóm tárgyának első és egyben legütősebb filmelőzetesét, a szar is megállt bennem. Olyan szinten, hogy tornaterem-takarításom és fájdalmas körömrágásom közepette rögvest naptárra jegyeztem a film magyar premierjének napját. Tegnap asszonykámmal sikeresen letettük a legközelebbi moziban található, nem épen kényelmes székre seggecskénket, és egy IMAX-vetítés során megtekintettük a filmet. Megérte-e ennyit várnom rá? Alább elolvashatjátok...

A 2002-ben mozivásznakra került Sam Raimi-féle, megmosolyogtatóan ostoba első film számomra mind a mai napig egy teljes mértékben felejthető alkotás, sőt, ha kritikus tyúkszemmel és sajtót meghazudtoló ripacskodással kéne borsot törnöm Raimi orra alá, inkább azt mondanám, hogy egy kifejezetten pocsék film volt. A karakterek jellemfejlődése olyan elképzelhetetlenül hanyagul volt ábrázolva, hogy a Tobey Maguire által alakított Peter Parker sokkal inkább egy diszkógömböket nyaldosó, nevetségesen gyermeteg, seggfej gimnazistának tűnt, mintsem korunk legnagyobb hősének. A kosztümök szót sem érdemeltek, olyan leírhatatlanul gyérül festettek. (Zöld Manó halloween-kosztümökhöz is kapható, Power Rangers szintű televíziós sorozatokat idéző gumiabroncsos maszkja teljességgel megbocsáthatatlan...)

Mai filmünk azonban mind kiküszöböli Raimi rendezői tehetségtelenségének csorbát: a történet új szemszögből való elmesélése, a karakterfejlődés hiteles ábrázolása, a kiváló zenei aláfestés, a nagyszerű speciális effektusok, illetve a film végén látható - a későbbiekben bizonyára kulcsfontosságúnak titulálható - jelenet: ezek mind elősegítik a film pozitív irányba való szökkenését. És habár egyáltalán nem nevezhető tökéletesnek (mert melyik film az? - A BATMAN-FANOK MOST KUSSOLJANAK!), szerintem visszakézből pofán veri az emocionális fonalakat jóval többször elszövő trilógiát (*khm* Pókember 3. *khm*). Andrew Garfield (akit már a szerény véleményem szerint érthetetlenül túlértékelt Közösségi hálóban láthattunk) nagyszerűen életre kelti Peter Parker geek-zseni karakterét, illetve a közte és Gwen Stacy között létrejövő románc is elmondhatatlanul aranyos. Úgy értem... Emma Stone? Ugyan már. Melyik srác nem akarná felhúzni a f... - Khm... szóval ott tartottam, hogy a színészi játék érezhetően hatásosabb, mint az első film szappanopera szagú színészi gárdájának erőlködései. Illetve a Ben bácsi és Peter közti apa-fia viszony is jóval effektívebben van tálalva, mint a már oly' sokszor megemlített első moziban.

Főhősünk kosztümje is sokkal jobban kivitelezett, egyedül sárga színű latex-szemei ejtettek sokszor kétségbe. És akkor végül de nem utolsó sorban jöjjön a film egyetlen, égető problémája: a főgonosz. Gyíknál gyíkabb gonosztevő Sokkolón kívül nemigen lehet Pókunk univerzumában, hiszen, azon kívül, hogy a karaktere egy sablonos szutyok, illetve a motivációi is teljesen érthetetlenek, a dizájnja olyan, mint egy zöld falfestékkel átnyálazott Voldemort-hasonmás. Ennek ellenére: a filmet melegen ajánlom minden hozzám hasonló film- és képregénybuzi számára, mert az, hogy kiváló szórakozásban lesz részünk, vitathatatlan.

9/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

:{) MIKI (}: · http://machinimak.wordpress.com/ 2012.07.20. 20:48:49

Pedig a gyík az egyik (talán a legfontosabbak közé is sorolható) "gonosz" a Pókemberben, meg nem tudom egy embernek milyen motiváció lennének, ha a fejében egy hang mögött egy gyík gondolkodása lenne. :D

De tényleg jó kis film, jobban élveztem, mint régebben a Pókember 2-öt.

Válasz erre 

bbbarniii 2012.07.21. 13:15:49

@:{) MIKI (}: Márpedig a képregényben és a rajzfilmsorozatban is (a Doug Walker által jelenleg közutálatnak örvendő 1994-es, Fox Kids-es szériában) igenis volt motivációja. Miután a balul sikerült kísérlet során a karja visszanőtt, azonban percekkel később ismét levált testéről, még nem vált gyíkká. Hetekig tartott, míg a transzformáció bekövetkezett, ezalatt pedig kitervelte egész New York szörnyeteggé változtatásának tervét - mindezt a felesége és a gyermeke miatt, akik nem tudták ilyen formában szeretni őt. A filmben a dokinak nincs felesége/gyermeke, emiatt azonban érthetetlennek bizonyul a motivációja.

Válasz erre 

:{) MIKI (}: · http://machinimak.wordpress.com/ 2012.07.21. 16:02:22

@Barnileonidasz: Jah igen, erre nem emlékeztem.

Válasz erre 

bbbarniii 2012.07.21. 16:35:33

@:{) MIKI (}:: Semmi baj. :)

Válasz erre 

:{) MIKI (}: · http://machinimak.wordpress.com/ 2012.07.21. 23:07:05

@Barnileonidasz: de attól még volt inditatása a filmben is (trolldance)

Válasz erre 

bbbarniii 2012.07.22. 11:10:48

@:{) MIKI (}:: Annak viszont nem volt akkora hordereje és jelentősége, mint az egyéb média-ifjakban (képregény, rajzfilm, stb.). :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: