Itt van tehát MrTimbol másik írása is, ami az Amagami SS mangaverzióját vesézi ki, és az írás végén egy kicsit magáról is beszél a kritikus úr. Én nem is skribálok ide többet, jó szórakozást.

„Junichi büszkén, kissé lihegve és izzadtan ült az iskola szertárában. Az egész napot végigdolgozta a karácsonyi fesztiválra készülve, pedig ahogy tervezte, a diákok többségével együtt már kora délután hazament volna. Kimerítette, a határára kényszeríttette erejét, lett volna jobb dolga is, de egyszerűen nem tudta volna magára hagyni a lányt. Mellette pihent, szemeit nem tudta levenni róla.  A vele való beszélgetés alatt újra erősnek érezte magát, minden szava gyönyörűen csengett a fülében, szemei, hosszú, szép haja és karcsú testalkata teljesen levette a lábáról. A lány, mikor újra felállt, folytatni a munkáját, Junichi riadtan vette észre a szörnyű hibáját: a falhoz támasztott karácsonyi standok fakeretei, épp a lányra készültek zúdulni. Ösztönösen felé vetette magát, de túl későn: igaz, az ütést felfogta, de mindketten alatta ragadtak. A forróság hirtelen belepte arcát: a lány álomszép szemeibe nézett egyenesen. Legyengült karja nem bírt a keretek taposását és végleg összerogyott: ajkaik ékesen, egymáséba merültek."

Az Amagami SS anime első megnézése után instant favoritommá vált, így sejthető örömmel fedeztem fel, majd kotortam elő a manga adaptációit, köztük a Sincerely Yours nevű példányt. Minden remekül mutatott: borítóján Ayatsuji Tsukasa, egy kiemelkedően innovatív karakter, egy az anime-tól eltérő történetben bemutatva. Príma, gondoltam, de a 2009-es dátumra nézve azonban kicsit szkeptikussá váltam: azóta se fejeződött be a mű, még egy teljes kötetet se rakott ki. Nyeltem egyet, de azért mégse ítélhetem el ily módón és felcsaptam az első oldalt. Egy kicsit lassúak voltak a bevezető képkockák, a második fejezet feléhez érve azonban már ijedten konstatáltam mély ásításomat. Befejezve, már ameddig a mű eljutott, végleg rájöttem – és gondolom most már ti is -, hogy ez egy iszonyatosan igénytelen manga volt. Egyáltalán nem csodálkoztam már miért nem sikerült 2 év leforgása alatt se a végére érnie az írónak, valószínűleg forgalma se volt nagyon a könyvnek. A történet a karácsonyi fesztiválra való készülődést prezentálja, ismét a legpedánsabb lányt a célkeresztbe helyezve, természetesen Junichi Tachibana-val a főszerepben. Már itt szemet szúr egy kegyetlen eltérés: megjelenésben és névében még ismerős, jellemben viszont egy már túlzottan aberrált, végtelenül idióta és unszimpatikus karaktert kapunk. Az érzékeny, segítőkész „verziójával” kicserélve egyben sikerült megtenni egy nagyon rossz lépést is. Fontos megjegyezni, hogy a többi szereplőt tudták hűen tartani a frappáns jellemükhöz, őket kellemes volt újra látni néhány jól elsütött vicc keretében, de mindhiába, ha ezeken kívül csak monoton és ismétlődő képkockák jelenetein sikerül megjeleníteni őket. A történet fordulatai egyáltalán nem izgalmasak, bár meg kell hagyni, volt ugyan egy-két jó jelenet… Nem is igazából ez, ami kiveri végleg a biztosítékot, hanem, hogy az egészséges mértékű perverziót a feje tetejére állította az író, és ezzel próbálja megtölteni az oldalakat. Igazából ez szubjektív véleményen alapszik, önmagában nem lenne probléma, de könyörgöm, az Amagami SS nem erről szól. Részletes és kiváló, jellemet tökéletesen példázó szituációk követték egymást más mangákban, nem pedig már a harmadik lánynak a fehérneműje, sorozatban. A párbeszédeket már csak félve említem meg, nem túl kidolgozottak, gyakoriak az „ahahaha”-féle levek, a logika pedig egyenlő a nullával. Részletezve a tartalmat térjünk most akkor át a rajzokra: sokszor tényleg nagyon szépekre sikerültek, de sajnos a leve bizony híg: az illusztrátor elég gyakran biggyesztett bele egyszerű rajzokat is és sok, ötletfogyott oldalt sikerült megtöltenie velük… ismét egy hatalmas mínuszt számolhatunk. Borzasztó, hogy ilyen tehetségtelen, limonádé stílusú író és rajzművész kaparintotta meg egy végtelenül részletes és ütős franchise e sztoriját. Az Enterbrain vezetősége itt egy iszonyatosan rossz döntést hozott meg, egyáltalán nem véletlen, hogy az eredmény ennyire mérhetetlenül keserű és száraz. Ez egy tipikusan olyan manga, ami jobb, ha inkább soha se létezett volna.

Mr Timbol

4/10

Pro/Kontra

+ Némelyik karakter jelleme

+ Van egy-két jó poén azért

+ A rajzok egész szépek…

- …amik közül sok közel se annyira kidolgozott

- Monoton, harmatgyenge sztori

- A főhős teljes elbutítása

- Életidegen párbeszédek

- A perverzióra alapozódik az egész, pedig nem ezért nézi a közönség

- Nincs befejezve

Év: 2009

Műfaj: Romantikus vígjáték

Írta: Enterbrain

Illusztrálta: Kotetsu Sakura

Terjedelem: 1 db befejezetlen kötet

Magamról:

A becenevem talán már elárulhatta milyen nemű vagyok, 17 évnyi ráncot hordva.

Egy olyasvalakinek írnám le magam, aki igényt tart az anime-okra, aki látni akar valami olyat is, amire nem vett árnyékot az óriási Hollywood felirat. Leginkább az érzések hiteles és felületes érzékeltetése, ami magával ragad, ezért legfőképp az ilyen elvekre épülő műfajok (romantikus dráma/vígjáték) történeteibe szeretem magamat belevetni. A legemlékezetesebb anime-jaim az Amagami SS, Karin, mostanában pedig a Winter Sonata és a Strawberry Panic nevezetű művekkel kötöm le magamat. Persze ez nem zárja ki teljesen a más műfajokat, nagyon szívesen idézem föl az idei Titanic filmfesztiválon bemutatott Bolondok házát és a Bújócskát.

A mangákról, lévén, hogy inkább könyvmoly vagyok, mint képregény fan, első sorban csak olyan könyveket nyitottam fel, melyek történeteit már ismertem és olyannyira magába szippantott, hogy még ott akartam lenni és a karaktereket jobban megismerni. Így olvastam el az Amagami SS köteteit, a Karin-t és egy videó játék adaptáció mangáját, a Persona 3-at.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.