Yella24 felvételi kritikája: HunterXHunter
2011.09.24. 16:00
Szegasztok!
Íme itt a második jelenkező, Yella24, aki a HunterXHunter című shounen animéről fog nektek beszámolni- embertelen hosszan, úgyhogy valamit enni-inni készítsetek a monitor mellé. Ha ez megtörtént, jó szórakozást.
Márciusban nem voltam valami aktív. Na majd most áprilisban több időm lesz, meg kevesebbet lustulok… Egy pillanatra magam is elhittem. Ezzel le is tudtam az áprilisi tréfát.
Siránkozás helyett, térjünk a bejegyzés tárgyára. Ahogy az várható volt a Bleezebubot visszaeresztettem a természetbe. Szóval aktuális shounen nélkül maradtam, így majdnem elő vettem a Dragon Ballt, nem tudom hanyadik újranézésre. Aztán adtam még egy esélyt a HunterXHunternek, amivel kb.: egy évvel ezelőtt hasonlóan bántam el, mint a Pikaördögúrfival. Az újabb sansszal pedig „csúnyán” visszaéltek a vadászok…
Karakterdizájn X Animáció X Zene
A sorozat 62 részes 1999-2000 között futott. A színezése ebből adódóan tipikus 90-es évek végi fakópasztell. Bevallom, nem vagyok oda érte, de egy jó sorozat esetében üsse kavics. Ráadásul a végére, annyira hozzá szoktam, illetve megszerettem, hogy a 2. és 3. OVA-ban pedig már kifejezetten zavartak az élénkebb színek.
Az animáció a sorozat előre haladtával javuló tendenciát mutat. Sőt! Mai szemmel nézve is egészen szépen villant némelyik harcjelenetnél.
A karakterábrázolás kifejezetten tetszett. Különösen az arcok és a ruhák. Apropó ruhák… Gon azon ritka shounen fight főhősök egyike, akinek zöld az öltözetének az alapszíne és a haja is természetes árnyalatban pompázik. A többiek mind „Narancspiroska komplexusba” szenvednek (Goku, Seiya, Edward, Kazuki, Aang csak így kapásból), vagy a hajukkal (Ichigo) esetleg a fülhallgatójukkal (Yoh) hívják fel magukra a figyelmet. Egyetlen egy shounen főhősre emlékszem, akire a fenti leírás, majdnem teljesen ráillett. Ő pedig nem más, mint Yusuke Urameshi. A hasonlóság, nem 
a véletlen műve vagy a képzeletem játéka, mert mindkét sorozat manga változatát egy és ugyanazon személy követte el: Yoshihiro Togashi. Nos a „bácsi” HunterXHunter esetében nem elégedett meg, az alap képregény firkálásával, hanem a produceri székbe is beült. Rajta kívül még három ember töltötte be ezt a posztot. Ebből következik, hogy olyan, mint Namek effekt, nem létezik. Nincs megismételve az utolsó 5-10 perc sem a következő rész elején. Nincsenek recap epizódok és fillerek (mert bármily meglepő vannak) olyan jól illeszkednek az alap sztorihoz, hogy csak a manga ismeretében lehet őket felfedezni. Egyszóval nem szenved a szokásos shounen fight rákfenéktől, amiknek az említésétől is feláll a szőr a hátamon.
Az OST jól sikeredett, illik a jelenetekhez. A két opening viszont nem fogott meg.
Megajánlok ezért a teljesítményért egy 10/9-et, de csak mert jó szívű vagyok. Grafikai díjat ugyan nem fog kapni, de a célnak abszolút megfelel. Teljesen rendben van, hozza a kor színvonalát, és amelyik jelenetnek jól kell kinéznie, az úgy is van megcsinálva. Az elrajzolások száma minimális, ami egy shounen fighttól azért nem rossz teljesítmény.
Vadászni X Halászni X Gyűjtögetni
Gon nagynénjével (Mitoval) éli viszonylag gondtalan hétköznapjait egy Bálna-sziget nevű vadregényes helyen. Egészen addig, míg nem egy rókamedve kölyök üldözése közben magára nem haragítja annak drága 
jó mamáját. Anyuci a gyerkőc testi épsége érdekében, már majdnem az árnyékvilágra küldi Gont, egy jól irányzott Akakabuto csapással. Ám ekkor feltűnik a színen egy furcsa férfi, aki megöli az erőszakos nőnemű állatot. Az idegent Kaitonak hívják és úgy mellesleg Vadász mesterséget űzi. Vagyis csak szeretné, mert a mester még mindig nem hajlandó elfogadni a képességeit. Mentora végső próbatétele egy különös bújócska, melyben a „játszótér” az egész világ, Kaito a hunyó, és akit meg kell keresni az pedig nem más, mint a Sensei. Jin Freecss, Gon eddig hallottnak hitt apja. Mikor a fiú mindezt megtudja, elhatározza, hogy ő is Vadász lesz és megkeresi az apját…
Álljunk csak meg egy bolhaugrásnyi pillanatra… MÁR MEGINT egy karrier orientált shounen fight? Nem volt még elég? Ott van az, hogy Luffy kalózkirály akar lenni, Goku a világ legnagyobb harcművésze, Naruto hokage, Yoh sámánkirály és Ichigo… Nos, őt hagyjuk, kivétel erősíti a szabályt. A lényeg: én itt nyomtam, ki először a sorozatot. Másodjára a negyedik részig sikerült eljutnom, akkor szétuntam a fejem és inkább az Avatarba kezdtem bele. Valamiért azonban csak nem hagyott nyugodni, így harmadjára is neki álltam. Szóval nem egy egy pöccintésre beinduló sorozat, viszont megéri kitartani, mert a későbbiekben igen csak meghálálja a belefektetett időt, egész szépen pörög utána a plot. A manga története eddig 5 főbb részre tagolható, ebből hármat dolgoz fel a sorozat, illetve az OVÁK még egyet, de arról majd külön bejegyzést fogok írni.
Vadász vizsga: Itt ismerhetjük, meg a négy főbb szereplőt: Killuát, Leoriót, Gont, és Kuropikát
. Van itt minden: lótás, futás, hajókázás, vadászat és persze harc. Az összkép azonban sajnos felemásra sikeredett. Ugye ott van az eleje és Trükkös toronyban töltött részeket sem nevezném a sorozat legemlékezetesebb pillanatainak, de legalább már jóval többet szerepel két kedvenc karakterem: Killua és Hisoka. Ráadásul némi fricskát is ad a Yu Yu Hakusho szabályrendszerének, amiért nálam jár még egy extra piros pont is. Pl.: itt az 1-1 elleni küzdelem nem feltétlenül jelenti fizikai erőpróbát, és akit nagy csinnadrattával harangoznak be az olyan csúnya és váratlan véget ér, hogy az embernek közben pislogni sincs ideje vagy ott van még a végső próbán a fordított „harcfa”. A hajós részektől már, nem volt megállás. Megfogott a kiszámíthatatlansága, az hogy itt a főhősért valóban lehet izgulni, mert ugyan a korához képest tényleg erős, de még van hova fejlődnie.
Égi aréna: Gon és Killua elmegy edzeni és egyúttal némi pénzt is keresni. Közben megismerkednek Winggel, aki megtanítja nekik a Nen használat alapjait. Ez egyfajta spirituális erő, ami hat alapvető formában nyilvánulhat meg a felhasználó adottságaitól, jellemétől függően. Persze nem ilyen egyszerű a helyzet, mivel a végső technikáját mindenkinek saját magának kell kitalálnia, illetve begyakorolnia. A harcrendszer tehát kellően bonyolult és összetett, ugyanakkor rendesen el van magyarázva, illetve le van vezetve.
Yorksin város: izgalomban itt sincs hiány. Gon még mindig nem adta fel édesapja felkutatást és új nyomra akadt. Egészen pontosan egy Greed Island nevű játékot, amit az apja készített. Azonban a játék méreg drága, ráadásul csak az évente rendezett aukción lehet megszerezni. Így Gonnak és Killuának újabb pénzkereseti forrást kell keresnie a „szent” cél érdekében, ami persze nem is olyan egyszerű.
Kuropicka közben sikerült testőri állást vállalt egy maffia családnál. Azonban nem sokkal később feltűnik a színen a Fantom társaság tagjai, akik igen tevékenyen részt vettek Kuropica klánjának kiirtásában. Kuropica elérkezettnek látja a pillanatot a bosszúra…
Végig izgalmas, ha nem a legizgalmasabb arca a sorozatnak. Sajnos a befejezés átcsusszant az első OVA-ba. Talán ez a másik fő negatívum, hogy befejezetlen a történet, 3 OVA ide 3 OVA oda. Mondjuk a manga mind a mai napig fut kisebb, de inkább nagyobb megszakításokkal.
Pozitívumok közé tartozik tehát az egyedi harcrendszer; az igen változatos, ötletes képességek; a világa, ami nem más, mint a mi Földünk, de egy kicsit megvariálva; illetve a hangulat. Régen éreztem már - egészen pontosan az One Piece volt az utolsó, úgy 2 évvel ezelőtt-, hogy egy shounen fightnak shounen fight hangulata lenne, de szerencsére itt ez megvan. Ráadásul közben komolyodik és fokozódik is a helyzet és nincs olyan zavaró tényező, ami kizökkentené a nézőt. Nem válik nevetségesség, vagy önmaga paródiájává. Viszont a harcok kevésbé dominálnak. Előtérben inkább a szereplők, a köztük lévő kapcsolatrendszer és kalandok állnak. Szóval, aki egy egyszerű non-stop akció sorozatot szeretne látni, nem biztos, hogy jó lovat lasszózott ki magának.
Egy mezei shounenekhez képest durvább, bár nem folyik nyakra-főre a ketchap, mint pl.: az öreg Saint Seiyában. Simán beletettek pl.: egy szívkitépős jelenetet és mindezt egy pozitív szereplő követte el! A mangához képest persze cenzúrázva van és a vérengzés igazán csak az anime utáni fejezetekben indul be.
A sebek sem gyógyulnak olyan egyszerűen. Bár gyorsabban, mint a való életben, de azért van súlyuk és következményük. Jut eszemben: miért lövik el minden shounen fightban azt az ominózus mondatott, hogyha egyszer megsérülsz és beforrnak a sebeid, akkor erősebb leszel? Ez úgy ahogy van, hülyeség, az újonnan képződött szövetek strapabírása ugyanis 70-80%-a az eredeti anyaghoz képest. Érdekes… Biztos valami lélektani vagy mentalitásbeli magyarázata van.
A humorát nem igazán tudom objektíven megítélni. Én sokat nevettem és mosolyogtam rajta, különösen Killuán és Gonon, de ez nem jelent semmit, mert elég infantilis a humoromérzékem, meg néha egy kicsit morbid.
10/9 Ugyan nincs mögöttes, netalán mély mondanivalója, és a szokott shounen frázisokat puffogtatja azt sem nyakra-főre (barátság, célok elérés, soha ne add fel…stb), de végig sikerült lekötnie (leszámítva első 10 részt), elszórakoztatnia és mellesleg javuló tendenciát mutatott.
Jó X Rossz X Ízeltlábúak
A sorozat érdekessége, hogy hiányzik belőle a „kedvenc” karakter típusom: a csipogó, idegesítő, használhatatlan, rosszabb esetben tsundere női főszereplő (pl.: Sakura, Keyko, Mori Ai, Kagome…stb), akit naná hogy végig hurcibálnak az egész sorozaton. Ráadásul kedvezőtlenebb kimenetelű esetben a főhős házisárkányává avanzsál (Chichi). Csak azért, hogy közben fogyjon a Saridonom. Köszönöm Togashi, hogy kihagytad őket! Bár az is igaz, hogy csak elvétve bukkan fel egy-egy női szereplő, akkor is inkább a „rossz” oldalon, de kit érdekel? Ezen felbuzdulva meg is ajándékozta a TV Trophe a „leghomoerotikusabb shounen” címmel. Mondjuk szerintem ez erős túlzás, mármint a többi shounenben is van ennyi „utalás” csak ugye a fent említett karaktertípussal vannak felturbózva. Én ezt a „nemes” címet egyébként a Narutonak adományoznám.
Viszonylag nagy és színes a szereplőgárda, de kidolgozva csak a főbb szereplők vannak. Sajnos jó néhány mellékszereplő egyszerűen unalmasra sikeredett (a pókokra gondolok főleg). Egyikük konkrétan irritált/irritál is, nevezetesen Neander-völgyi, a Fantomtársaságból és Gon édesapját sem zártam eddig a szívemben. Viszont ez nem is akkora probléma, mert Gon nem egy nakama gyűjtő Luffy és a többségük a statiszta szerepkört lazán teljesíti, illetve köztük is van nem egy érdekes szereplő (pl.: Biska, Killua egész családja gondnokostul, Hanzo…stb).
Négy főbb szereplő van, akik egyértelműen hasonlítanak a Yu Yu Hakusho négy hasonló posztot betöltő karakterére: Gon-Yusuke, Killua-Hiei, Kuropika-Kurama, Leorio-Kuwabara. Azonban a hasonlóság főleg külső tulajdonságokban és alapszerepkörben nyilvánul meg, ahogy bonyolódik, a cselekmény egyre kevésbé hasonlítanak a fent említett elődökre.
Horgászbot X Rókamedve X Kőpapírolló:
Freecss Gon (Gond) a főhősúr… Messze a legaranyosabb főszereplő, akivel eddigi pályafutásom s
orán találkoztam! Egyszerű lélek, ugyanakkor rendkívül makacs és céltudatos, ahogy egy jó shounen fight főhőshöz illik. Megvan a magához való józan paraszti esze és szorult helyzetekben is mindig előáll egy újabb ötlettel, amikor a többiek már régen feladták. Viszont eléggé meggondolatlan tud lenni, néha kifejezetten vakmerő és türelmetlen. A sorozat elején nem valami erős. Ezért nem egyszer vereséget szenved és elég csúnyán helyben hagyják, ami egyrészt érthető, mert ugye csak 12 éves, az előképzettsége 0, nehogy már tökösebb legény legyen, mint egy évek óta edző ninja vagy egy képzett Nen használó! Azonban ezt talán túlzásba vitte a mangaka, mármint túl sokszor kap ki egymás után Gon (a Kanariásat én is feleslegesnek tartottam)
Ezt negatívumnak is felróhatnám, de valahogy közelebb hozta számomra a karakterét. Pont azért a makacs konoksága miatt, amivel képtelen feladni és bármennyiszer is szenvedjen vereséget, a lelkesedése, a hite töretlen marad és ezt ezek a jelenetek mutatják meg igazán. Mindezt úgy, hogy közben egy percig sem gondolja róla azt a néző, hogy gyenge, esetlen vagy béna lenne. Ráadásul valamelyest tisztában is van ezzel és nem is keget adott helyzetben elérhetetlen célokat.
A japán hangját az Junko Takeuchi kölcsönzi, aki Uzumaki Naruto hangját is adja. Bevallom kezdetben tartottam tőle, hogy nem tudom majd a két karaktert szétválasztani egymástól, de Junko annyira passzol Gonhoz és olyan aranyosra vette a figurát, hogy a végére teljesen el is feledkeztem róla.
Gon teljesíti azt, amit egy shounen fight főhősnek kell. Bár enyhén hasonlít ősapjára (Gokura), de ez ebben a műfajban nem hátrány. Számomra sokkal szerethetőbb karakter, mint amilyen elődje Yusuke Urameshi volt.
Család X Feszültség X Csokigolyók:
Zaoldyeck Killua (Quetzalcoatl): a fiú, aki megmentette nálam ezt a sorozatot. Ő is 12 éves, hasonlóan Gonhoz, de jóval nagyobb harci tapasztalattal rendelkezik, mint legjobb barátja. Ez azért van, mert a leghíresebb és leggazdagabb orgyilkos család sarja. Csak unaloműzésből, még inkább dacból jelentkezett a Vadász vizgyára. Ha nem találkozik Gonnal, akkor olyan pszichopatává vált volna, mint Hisoka (a manga elején ő is rendezett egy ámokfutást, ezt a jelenetet az animében igencsak finomították). Ám ez főleg a neveltetéséből adódik, mintsem a természetéből. Alapjáratban véve rendes, vicces figura, lehet rá számítani, és ha rosszban sántikál hajlamos a megmacskásodásra (Gont kutyához hasonlítja a mangaka). Megrekedt a fejlődés orális szakaszában, mivel mindig édesség lóg ki a szájából. Már ha van rá egyáltalán pénze, mert imádja a szerencsejátékokat is, na meg Gon pénzét szórni. Gonhoz képest több sütnivalója van és rendszerint jól méri fel az adott szituációt. Remekül kiegészítik egymást: Killua az ész, Gon a szív. Rajtuk legalább tényleg látszik, hogy barátok. Nem csak azért lógnak együtt, mert így kívánja meg a cselekmény vagy, hogy legyen valaki, aki a főhősúrnak asszisztál. Az szintén érdekes, hogy kettőjük közül egyértelműen Killua az erősebb és a tehetségesebb(az elején biztosan, a mostani manga fejezetek alapján már nem állítanám ezt ennyire határozottan ), Gonnak mégsem jut eszében kihívni vagy rivalizálni vele (vagy legalább is nem vérre menően) és ez fordítva is érvényes. Inkább segítik egymást és szerintem egy barátságban ez lenne a normális hozzáállás. Ez lehet, hogy így elsőre evidensnek tűnik, de egy kezem össze tudnám számolni hány hiteles barátságot láttam már shounen fight animében és az övék szerencsére ide tartozik. Egy kicsit olyanok nekem, mint Kázmér és Huba vagy Goten és Trunks.
Most, hogy így újra végig olvastam, amit eddig írtam meg kell állapítanom, hogy elégé ellentmondásos a személyisége. A pszichopata, enyhén scrizó, profi orgyilkosi lét nehezen fér meg az alapvetően rendes, barátságos néha kicsit nagyszájú, beszólogatós srác profiljába. Az pedig külön ronthatna a helyzeten, hogy Killua még csak gyerek. Ezen tulajdonságok birtokában a legtöbb anime szere
plő már régen eltaknyált volna és valami kis kíngörcs, nevetséges, idétlen shotaként vinnyogná végig a sorozatot. Killuaban azonban ezek a tulajdonságok jól megférnek egymás mellet, mert ő tényleg egy gyerek és úgy is viselkedik. Csak „játéknak” tekinti a gyilkolást, illetve a Vadász vizsgát e mellett rendkívül kíváncsi és kalandvágyó.
Az külön tetszik vele kapcsolatban, hogy jóval a főhősúr feltűnése előtt megpróbál változtatni az életvitelén (Kanaria-val való barátkozási kísérletei vagy mikor megszökik a családjától is ezt bizonyítja) és nem az van, hogy „megtérítették”. Gon csak a végső löketet és a kiutat adja meg neki. Szóval remek karakterfejlődést is produkál, ami nem mentes néhanapján a visszaesésektől sem. Ja és úgy útalja a paprikát, mint én a paradicsomot.
Láncok X Bosszú X Sharingan?
Kuropica (Mr. Szöszi): Togashinál van egy tényleg visszatérő karaktertípus, ez pedig a feminin bishik. Ki ne emlékezne rá, hogy milyen viták voltak az ex-A+ fóru
mán Kurama nemét illetően? Aztán ott van a Level E Baka hercege és ugye a HunterXHunterben Kuropica. Ezek a jó madarak egy őstől származnak, mégpedig a Saint Seiya Shunjétől, vagy ahogy én becézem A Süntől. Ez az információ azért lényeges, mert Kuropika megörökölte nagypapitól a képességét, mégpedig a lánchasználatot „nemes” mesterségét, amit olyan szinten tökélyre fejlesztett, hogy még én is elégedetten csettintgettem a látottaktól. (Nem úgy, mint az őstata nebula chainjáról.) A vicc az egészben, hogy Kuropica a „legférfiasabb” (hahahaha) az előbb felsorolt karakterek közül. Ennek ellenére talán vele poénkodnak a legtöbbet a nemével kapcsolatban.Mondjuk egy pillanatra én is elbizonytalanodtam, amikor japánhoz nem méltó módon elkezdett szégyenlősködni a többiek előtt. Egyébként a ruhája igen csak emlékeztet a három testőrszerelésre.
Kurupika alapjában véve egy kedves, intelligens, visszafogott karakter. A klánját, mint ahogy fentebb említettem is kiirtotta a Fantomtársaság. Az nem derült ki, hogy ő végül is hogyan úszta meg a mészárlás vagy, hogy merre tartózkodott akkor, de ez tényleg mellékes. A lényeg az, hogy ő is egy olyan kis Avanger féle lenne. Ráadásul vörösre változó speckó szemekkel. Nem ismerős ez valahonnan? Nem tán Sáska (Naruto) édes jó atyjával állunk szembe? Nem tudom, hogy ki honnan és miképp szerezte „ötlete” (Natúró 1999, HunterXHunter 1998-óta fut), de valami bűzlik Dániában. Szerencsére Togashi - az alapok ellenére- sokkal jobban bánik bosszúállójával, mint Kishimoto. Mivel Kuropica nem egy gyilkos típus és nagyon jól be is van ez mutatva. Látszik rajta, mennyire szenved közben. Néha a lelkiismerete is kísérti és pontosan tudja, hogy a bosszúnál vannak fontosabb dolgok is az életben. Nem dobja el a barátait sem, és idővel képes elfogadni a segítségüket is.
Kuropica egy nagyon is szerethető, szimpatikus szereplő. Kár, hogy a Yorkshin város óta úgy tűnik teljesen elfeledkeztek róla.
Pénz X Nők X Orvostanhallgató
Leorio: ő lenne a sorozatban Kuwabara megfelelője. Nos ő az egyetlen a 4 főbb karakter közül, aki gyengébben sikeredett, mint az elődje. Azon
ban ő sem unszimpatikus vagy ilyesmi csak Kuwi nagyobb arc, mint Leorio. Az elején egy pénzéhes dögnek ismerhetjük meg. Aztán persze kiderül, hogy az anyagias külső érzékeny, sebzett lelket takar, mert orvosi egyetemre gyűjt, és ingyen akarja gyógyítani a szegényeket. Van 1-2 jó poén a számláján, de kb.: ennyiben ki is merült az egész személyisége. Igazából a többiek mellett érzem őt gyengébb karakternek, de némely sorozatnál mit meg nem adnák, hogy legyen legalább egy ilyen szinten szimpatikus szereplő, mint amilyen ő.
Kártya X Bohóc X Ho yay:
Hisoka (Csicsóka) ő a sorozat legtitokzatosabb szereplője. A manga 300 fejezet felett jár,
de még mindig rejtély, mit is akar valójában. Egy dolog biztos, pszichopata. Remélem, a meg nem javulós fajtából. Néha elveszti az önuralmát és olyankor random mód legyilkol bárkit, aki az útjába kerül. Meg folyamatosan az „éretlen” gyümölcsök érleléséről hadovál. Olyan, mint egy green piece aktivista, fiatal korában „megjelöli” a következő „értékes” ellenfelét és visszaereszti a vadonba erősödni. Majd mikor eljön az ideje, nem épp természet barátmódon megy „leszüretelni”. Szinte (mit szinte?) hallani lehet, ahogy egy-egy neki tetsző harc során „elélvez” a „gyönyörtől”. Ja a sorozat „legtisztább” szereplője címet is méltán kiérdemli, mert bármilyen hihetetlen is de a bohóc maszk alatt bishi lapul és ezt bizony vétek lett volna parlagon hagyni. Elvileg a Pókok bandájához tartozik, de valójában csak a vezérrel szeretne megküzdeni, vagyis inkább leszüretelni (azt a násztáncot, amit levág az animében, nem lehet szavakba önteni). A Pókok egyik női tagjára is nyomul, na meg Killuára és főleg Gonra. Kuropicát már meg sem említem. Komolyan már csak a faölelgetés, az animalsex és a necrophilia hiányzik a repertoárjáról (gerantophiliáját bizonyította, mikor a vizsgabiztossal szemezgetett). Az már nekem is kicsit sok(k) volt, hogy amikor Gon és Killua előtte sétált megstírölte a feneküket.
A „kis” kihágásaitól eltekintve az egyik kedvenc szereplőm, mivel van stílusa, kiszámíthatatlan és negédes hanglejtésével elég vicces és ugyanakkor félelmetes is tud lenni. A beszólásairól nem is beszélve. Ritka jó gonosz, mármint nem az a tipikus „nehéz gyerekkorom” volt, vagy „csak meg akarom a menteni a világot, nem épp megfelelő eszközökkel” típus. Csak élőben ne jöjjön velem szembe egy ilyen szadista-mazochista pedo biszex bohócállat, mint amilyen ő (már a gondolatától kiráz a hideg).
Pókok: a gonosz Fantomtársaság tagjai csúnya, sötét célokkal és sorszámozott tetkókkal. Hát nem menők? Annyira nem. 12-en vannak, de minek, ha csak 3-4-nek van jelenléte és személyiség foszlánya? Vezérük Kuroro Lucifer („nomen est omen” ahogy a óművelt francia mondaná). Ő mondjuk teljesen rendben van, hozza a főgonoszokhoz illő viselkedési normát. A másik szereplő Pakunoda, a horgas orrú, mély dekoltázsú nő. Az ő karaktere viszonylag árnyaltabb a többiekénél és a motivációja is jobban ki van dolgozva. Kár, hogy ő lett Kuropika második áldozata. A harmadik csapattag „Hisoka csaja”, Machi. Az ő képessége érdekesek csak ugye nála is befigyel a kidolgozatlanság, ahogy a többi tagnál is. A többi tag 1-2 képesség, kinézet és kész. Leszámítva „Mr. Neander-völgyit” aki annyira irritáló, hogy legszívesebben megfujtanám. Mint ahogy az ábra is mutatja, nem vagyok odáig értük, de biztos van, akinek ők a kedveceik.
10/9 Sokat gondolkodtam ezen a számon is, mert ugyan nem lehet tucatjával fellelni a dinkábbnál dinkább, szerethető szereplőket, mint pl.: az One Piecében, de kaptam három igen csak emlékezetes karakter ettől a sorozattól (Gon, Killua, Hisoka) és ezt valahogy honorálni kell.
Egy végítélet Zaoldyeck módra
Amikor vége lett a Yu Yu Hakushonak bevallom én egy kicsit sajnáltam, mert olyan „lecsapott” lett a befejezés, nyugodtan lehetett volna tovább folytatni. Ám most, hogy láttam a HunterXHunter-t végül is megértem Togashi döntését, mert bármit is kezdetett volna Yusuke-val, nem lett volna több az a sorozat egy jól sikerült Dragon Ball klónnál.
Elég sokat koptattam a billentyűzetemet. Nem számítottam rá, hogy ilyen hosszú lesz ez a bejegyzés, de ez az alapanyag miatt van. A sorozat egyértelműen várakozáson felül teljesített. Odáig fajult a dolog, hogy bekerült Gon és csapata a Top10-be. Kitúrva onnan az One piecét. Ez nem azért van, mert a HunterXHunter jobb lenne, mint az OP vagy közelebb állna a szívemhez, de ha objektíven vettjük össze a két sorozatot, a Vadászok anime változata jobban sikerült adaptáció, mint a Kalózoké. 89%
HunterXHunter TV:
- Idő: 1999 - 2001
- Rendező: Kazuhiro Furuhashi
- Stúdió: Nippon Animation
- Műfaj: akció, dráma, fantasy, harcművészet, kaland, shounen, szupererő
- Hossz: 62 rész
Pro:
- Grafika
- Történet
- OST
- Hangulat
- Humor
- Filler jelenetek, mert hozzá tesznek a mangához
- Nincs idegesítő női karakter
- Gon, Hisoka, Killua
Kontra:
- Első 10 rész
- Nincs befejezve
- Pókok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek