Ezúton is elnézést kérek a kritika szerzőjétől a késlekedésért, de így a féléves megalakulási évfordulón talán jobban fog mutatni. Egyébként a kritika szerzője szeretne tag lenni a blogon, szóval kedves látogatók, Rátok bízom a döntést. Szóval, itt van Zoo_Lee kritikája a Blood+-ról (ami kimaradt az életemből, mert a School Days után akartam megnézni, de az minden animétől elvette a kedvem hosszú időre...)

BLOOD+ anime kritika by Zoo_Lee

Üdv mindenkinek, ma a Blood+ című vámpíros-romantikus horroranimét szeretném bemutatni nektek. Egy 2005-ben készült 50 részes sorozatról van szó, amit a kultikus Blood the Last Vampire inspirált, és emlékeim szerint 2007-ben, nem sokkal az Animax elstartolása után mutatták be nálunk.

A történet lényege, hogy van egy 16 éves fiatal lány, Saya Otonashi, akit egy vietnámi veterán adoptált két fiúval Kayal és Rikuval együtt. Saya nem emlékszik semmire a múltjából, csak néha derengenek fel neki emlékek egy bezárt toronyszobáról, néha pedig egy vietnámi csatatérről, de ezeket nem tudja mire vélni. Később azonban felbukkan egy rejtélyes csellós férfi, Hagi, aki nagyon ismerős Sayanak, és a férfival egyidőben jelenik meg a békés kisvárosban a hadsereg, és egy rejtélyes gyógyszercég néhány ügynöke. Majd egy este Sayat üldözőbe veszi egy ocsmány denevérszerű szörny az iskolájában. Újra összefut a csellóssal, aki megmenti, ráadásul a csókjának (és vérének) hatására rövid időre visszanyeri az emlékeit, és egy karddal (amit a vérével tud feltölteni) levágja a rémséget. Az élete ettől kezdve fenekestül felfordul: mint kiderül, ő egy több száz éves harcos, aki a segédjével, Hagival együtt az emberiség és a Vörös Pajzs nevű szervezet egyetlen reménységei a gyilkos chiropteran nevű szörnyek és úrnőjük, a Díva ellen. Saya átutazza a világot Vietnámon keresztül Oroszországon és Franciaországon át egészen Amerikáig, miközben próbál minél többet megtudni a saját múltjáról és a Dívához fűződő rejtélyes kapcsolatáról.

A nagy negatívum az animével kapcsolatban az, hogy a készítők mintha néha nem lettek volna tisztában azzal, hogy milyen stílusú anime is a Blood+. A vegytiszta horrort el lehet felejteni, a történet tele van romantikus szálakkal, csodaszép szerelmi vallomásokkal, valamint megható, lelkizős részekkel. Csak éppen ezek között folyamatosan jár a mérleg nyelve, ráadásul néha mind a lelkizős, mind a vagdalózós részek kritikán alulira sikerültek. Az 50 részes hosszúság is fájópont, szerintem a történetet simán, mindenféle veszteség nélküleg össze lehetett volna süríteni 35-40 részbe.

A jellemábrázolást sokan kritizálták, de szerintem igenis rendben van. Saya cselekvésképtelen diáklányból válik a Vörös Pajzs önmagában kételkedő, múltja után kutató harcosává, majd egy rövid időre lélektelen gyilkológéppé, hogy végül önmagára találjon. A bátyja, Kay is egyszerű utcakölyökből válik felelősségteljes, kimért és komoly férfivá, aki akkor támogatja és segíti Sayát amikor csak tudja. Az animáció egész jó az openingek közül a harmadik még díjat is nyert, a zenék, amelyekért többek között Hans Zimmer és Mark Mancina is felelős, annyira jók, hogy ha valaki az animéhez nem is kap kedvet, a Grand Themet és a Dark Machinimát mindenképp hallgassa meg.

Összefoglalva tehát a Blood+ egy egész tűrhető anime, csak éppen pontos múfaji besorolást kell tudni, még mielőtt nekivágna az ember, mert aki vegytiszta horrorra, vagy netán Vampire Knight szintű romantikára vágyik, az alaposat csalódhat. Nézzük a számokat:

Történet: 4/5

Grafika: 5/5

Zenék: 5/5 (a TOP5 anime OST listámon bőven rajta van)

Karakterfejlődés: 4/5

Mondanivaló: 5/5

Karakterek jelleme: 3/5 (néhány érthetetlen mélypont, amikre direkt nem is tértem ki)

Szinkronhangok: 5/5

Mennyire illik a műfajhoz: 5/5 (bár kakukktojás mert a horror-szerelem-romantika szinte külön műfajnak nevezhető)

Összesítve: 36/40 (Király!!)

írta: Zoo_Lee

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.