Szegasztok!

Egy manga és egy anime kritika után, én most ezen a héten egy igen emlékezetes játékot fogok Nektek bemutatni a felkelő nap országából. A játékot a Sega készítette Xbox-ra, 2002-ben jelent meg. Jó szórakozást!

Most nem tudtam történetet idézni, mert hát nincs is nagyon mit. Egy utcai tini gang lázadásához fogunk csatlakozni, akik Tokió diktatórikus kormányának elnyomása ellen igyekszik fellépni. Ezek közül az egyik legfőbb céljuk, hogy megakadályozzák a szabad rádióadók korlátozását. Slusszpassz ennyi, gondolom a propozíció senkinek sem ismerős, de ez a játék véletlenül se a sztoriért maradt mindmáig feledhetetlen.

Épphogy elindítjuk a 24 órás kalandot és már az első percben megismerhetjük az egyik leginnovatívabb ötletét a sok közül: eleinte olybá tűnik, hogy egy laza srác szemszögéből fogjuk az eseményeket végigkövetni, de aztán hirtelen három újabb játszható karakter nyílik meg, majd a történet a folyamán, folyamatosan növekedni fog GG bandánk létszáma, egészen az ominózusnak mondható 24 válaszható szereplőig (nézzétek a képeket és a videót!). A karakterek fergetegesek, a japánokhoz méltóan kegyetlenül stílusosak, és roppant sokszínűek. Itt mindenki garantáltan meg fogja lelni a saját kis kedvencét.

Az ifjoncok szerepébe belépve három fegyverünk lesz a játék során: a görkorcsolya, a graffiti és a zene. Az elsőn száguldva fogjuk a közeljövő Tokiójának utcáit bebarangolni, a csatornáktól kezdve, a zsúfolt belvároson keresztül egészen a felhőkarcolók csúcsáig. Lesz még vidámpark is, buszpályaudvar, szegénynegyed és sok más, ráadásul ezek mind-mind kiválóan tükrözik a hangulatát az egész metropolisznak. A pályák remekül vannak megszerkesztve, az arcade jellegű, görkoris stunt mutatványoknak igazi paradicsomát építették be a különböző szintekbe, rendkívül változatosan. Nem elhanyagolható szempont a GTA szerű szabadság, ugyanis a város teljes egészében a miénk lesz, sorra a negyedek megnyílásával.

A másodikkal, a graffitivel a rivális bandák elől elfoglalandó területeket fogjuk megjelölni és a különböző rendőri erőkkel is összecsapni. A játék a fékezhetetlen száguldás mellett gyakorlatilag még erre a két sémára épül, de valamilyen varázslatos módon az egész játék jelenetei alatt lebilincselő tudtak maradni. A rendőri csaták eleinte csak mezei őrökkel zajlik, de utána már lesz, hogy fénykereső őrtornyok, helikopterek vagy épp tankok ellen kell majd felvennünk a harcot. Ezzel szemben a bandaháborúk viszont másképp zajlanak: miután megtámadtuk a területeiket, párbajra szoktak minket hívni: van, hogy időfutammal, zászlókereséssel, le nyűgöznünk őket vadabbnál vadabb mutatványokkal. Ami még örömteli, hogy a GG csoportunkba, a különböző csoportok leigázása során felvehetjük azoknak is a tagjait is.

A harmadik megér egy külön misét: a fiatalok folyamatosan az egyik lázadó csatornát hallgatják és annak az iszonyatosan nagy arc DJ K-ét: az öreg a beszólásaival tarolni fog, akárcsak az adó zenéivel, amit hallgathatunk. Telibe találó számokat zsúfoltak bele a készítők a JSRF-be, ami pedig az egészet teljessé teszi, hogy remekül passzolnak a különböző szintekhez és karakterek stílusához is.

Ami tovább fokozza a játék szavatosságát, hogy a történetet lezárása után még korán sincs vége a mókának: a karakterek többsége csak ezután lesz majd megnyitható, különböző próbák sikeres teljesítéséve. Ennek a lépcsőrendszere remekül fel van építve, kiegyensúlyozott kihívással, arról már nem is beszélve, hogy a jutalom addiktívan ösztönöz a játék folytatására.

Tartalomból a technikai részlegbe is át kell, hogy térjünk, de nem kell félni: a 2002-es megjelenése ellenére a játék úgy az nevezett „cel-shaded”, azaz rajzolt grafikájával nem ráncosodott sokat, mi több, kifejezetten szépnek mondható ma is. Az irányítás tökéletesen ki van szabva, hamar hozzá fogunk szokni. Egyedül, amit fel tudok róni itt, az a kissé szokatlan kamerakezelés, ugyanis nem lehet forgatni a játékos körül. Igaz, hogy ez elsősorban a könnyebb kezelhetőség oltárán lett fel áldozva, sok sikerrel, de ennek sajnos az ára néhány frusztráló jelenet lett, mikor szűkebb helyiségekben, a falba bemászva kell követnünk a karakterünket.

Ami még kicsit kellemetlen lehet, az a néha fellépő lag. Igen, konzolon se ritka dolog, de valljuk be, egy játéknál, ahol pont az észt vesztő száguldás az élvezeti faktor mutatója, ott elég mély ásításokat lehet vele produkáltatni.

Multiplayer is fellelhető a lemezen, a haverokkal jól lehet ezzel egyet marhulni, bár nem ez lesz a játék legjobb része, hisz itt nincs szabad száguldás városban, mindössze néhány DM és CTF jellegű játszma, amire hamar rá lehet unni a kevés pályaszám miatt.

Mindettől függetlenedve nagyon jó a játék, iskolapélda, hogy kell arcade platformot készíteni. A húgommal rengeteg örömteli percünket leltük benne az első pillanattól kezdve. Ezzel nem vagyunk egyedül, erre nagyon jó bizonyíték a rengeteg felelhető, JSRF-es cosplay a DeviantArt-on. Ezt a rajongótábort pedig 2002 óta hordozza magával a játék… Instant klasszikus és favorit, melyet Ti is szívesen emelnétek le polcról, még évek után is.

Esetleges jó hírként megjegyzem, az eredeti Xbox-os verzió kompatibilis a 360-assal.

9/10

MrTimbol

Pro/Kontra

+ Öt csillagos hangulat

+ Rengeteg irányítható karakter

+ Hatalmas, szabadon bejárható terület

+ Fülbemászó muzsika

+ Kiegyensúlyozott kihívás

+ Eszméletlenül tartalmas

+ Újrajátszhatóság

- A szokatlan kameramozgás

- Lag

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.