Sziasztok!

Nos, akkor ahogy azt a Kimi ni Todoke cikkemnek a végén, illetve a nyári napló egy szegmensében utaltam rá, a mai napon azzal az animével fogok foglalkozni ami témájában nagyon hasonló a Boku no Tsumához, ám annak ellenére, hogy egy több mint 20 éves sorozatról van szó, és még ha nem is teljesen tökéletesen, de jobban kezeli a témát. Nem is húzom az időt, jöjjön az animések között szintén "alapanimének" számító Chobits!

A Chobits eredetileg először mangaformában jelent meg és futott 2000-től egészen 2002-ig a Weekly Young Magazine-ban, majd később mangakötetek formájában is kiadták ami összesen 8 kötetet számlál és 88 fejezet hosszú. Az alkotói sem kisebb nevek, ugyanis a Clamp nevű "hírhedt" mangakacsapat készíette akiknek olyan mangákat köszönhetünk mint a Cardcaptoir Sakura , az X , az XxxHolic vagy a Magic Knight Reyarth , karakterdizájner csapatként meg a saját műveiken adaptációin túl olyan animéknél dolgoztak mint a Code Geass franchise, a Tsubasa Chronichle vagy a Blood-c . A Chobits animeverziója pedig 2002-ben készült el a Madhouse stúdió jóvoltából 24 rész hosszan, rendezője pedig Asaka Morio volt aki később szintén megrendezte a Cardcaptor Sakura animét , de hozzá köthető a Chihayafuru , a Galaxy Angel és a NANA is. Műfajilag egy Romantikus- Ecchi komédiáról van szó.

A történet főszereplője egy Motosuwa Hideki nevű fiatal srác aki egy kis vidéki farmon tengeti az életét mígnem egy nap a fővárosba költözik a tanulmányai miatt ahol nem csak a borzasztóan nehéz és költséges életvitelt kell megszoknia hanem egy, a számára teljesen ismeretlen dolgot is: A Persocomokat, azaz embereknek kinéző szuperintelligens számítógépeket amikkel nagyjából minden bonyolúltabb művelet elvégezhető egy átlagember számára.

Természetesen az áruk eléggé borsos, még a régebbi modelleknek is és a srácnak sincs gőze se arról, hogy hogyan kell használni őket, így egyenlőre álmodozni sem mer arról, hogy egy nap egy ilyennek lehet a gazdája, ám ez csak addig tart amíg egy nap este hazafele sétálva észre nem vesz egy szemétkupacon heverő, igencsak szemrevaló példányt amit aztán hazavisz és nagy nehézségek árán ugyan, de elindítja majd el is nevezi Chii-nek, mivel a robot eleinte csak ezt tudja kimondani.

Ezáltal meg is kezdődik kettejük közös élete ami eleinte ugyan nem zökkenőmentes, de ahogy a srác elkezdi tanítgatni a robotlányt úgy lesz egyre szorosabb a kapcsolatuk is, ami egy idő után már feszegetni kezd bizonyos határokat és a dolgok is egyre rejtélyesebbé vállnak miután Chii elkezd egyre furcsábban viselkedni ami nagyjából a körülötte lévő összes persocomra is kezd kihatni, így szereplőinkre vár a feladat, hogy kiderítsék, hogy voltaképpen ki is valójában Chii, mivel, mint ahogy arra folyamatosan fény derül, ő nem egy hétköznapi persocom, hanem egy sokkal különlegesebb, de annál veszélyesebb fajta, az úgynevezett Chobits széria része, amiket azonban a legtöbben csak városi legendának tartanak.

Maga az alaptörténet tehát nagyon is érdekes. Egyszerre egy nagyon aranyos szituációt ígér ahol két szereplő akiknek hozzá kell szokniuk az új környezetükhöz amit eleinte egyáltalán nem értenek és nehéz is nekik, de aztán szép lassan hozzászoknak , ugyanakkor felvet nagyon érdekes kérdéseket is. Például foglalkozni kíván azzal az elmélettel, hogy érezhet-e egy robot olyan dolgokat mint a szerelem, vagy, hogy egy ember és robot között szövődhetnek-e mélyebb érzelmek egymás iránt, vagy, hogy jobb-e egy robot társasága egy embernek mint egy másik ember ,de a legérdekesebb talán mégis az amit például az A.I -Mesterséges Intelligencia című film is boncolgatott: Hogy egy robot képes-e helyettesíteni egy igazi hús-vér gyereket?

Ezek már önmagukban is érdekes témák és az anime is foglalkozik velük, igaz nem túl egységesen és főleg mélyen. Igazából csak megpróbál valamiféle választ adni rájuk aztán a nézőre bízza, hogy ezekkel egyetért-e vagy sem. Ezzel szerintem nincs nagy gond, sosem baj az, hogy ha egy mű nem rágja a  néző szájába a gondolatait. A nagyobb baj a forgatókönyvvel és a cselekménnyel sodrásával van. Amikor ezekkel a témákkal foglalkozik az anime akkor nagyon érdekes, de sokkal inkább megy rá a slice of life és romantikus / ecchi vonalra amik közt megkapjuk a szokásos tengerpartos, randizós, ottalvós ,videójátékos , vásárlós részeket amik nagyon basic-ek és vannak köztük jók és rosszabb részek, de a nagyobb baj az, hogy ezeken a részeken nagyon érződik az időhúzás szag. Konkrétan teljes epizódok mennek el így arra rá, hogy például a tökfölösleges és senkit nem érdeklő mellékszereplők szerelmi életükön való rinyálását kell nézni, vagy éppen a ugyanezeknek a randizós része rabolja el az időt a fontosabb dolgoktól. Ebből pedig egyenesen következik, hogy az érdemi tartalmat az anime a végére hagyja, konkrétan az utolsó négy része van zanzásítva és eléggé összecsapott érzést is is nyújt ezáltal, pedig Chii misztikumát nagyon is jól építik fel és vezetik végig, hogy aztán jól összecsapják az egészet a végén. Ezáltal pedig több kérdés is megválaszolatlan marad amikre azért jó lett volna valamit adni, például, hogy ha egy akkora hálózati rendszer van a panzió alatt akkor mekkora villanyszámlát fizetnek ezek havonta?

Oké lehet, hogy ez csak kekeckedés, de ennél nagyobb baj, hogy a nagyon veszélyes szervezet se kap szinte semennyi időt, max említés szinten és csak két tagjukat látjuk ahogy jönnek kavarni a trutyit és még sorolhatnám. Egy szó mint száz, a történet ugyan foglalkozik azokkal a dolgokkal amikkel kell, de sokkal több teret kap a slice of life, a nagyon lényeges történések viszont nagyon össze vannak csapva. Igazából az időhúzó részeknél megint felötlött az a a gondolta bennem, hogy ezek megint csak azért kerültek bele mert a készítőknek fogalmuk sem volt arról,hogy mit csináljanak a továbbiakban. De legalább karácsonyos és valentin napos rész nincs benne ami azért egy kis pozitívum.

Nézzük a látványt. 2002-es animéhez képest a Madhouse már itt is egész szép látványt tudott összehozni, legalábbis ami a háttérgrafikát meg azt a pár drámaibb pillanatot illeti, a karakterdizájn ugyanis pont azon Clamp betegségektől szenved mint a Code Geass vagy a Holic, vagyis a karakterek végtagjai rohadtul hosszúak miközben a testalkatuk meg iszonyat vékony, a szemeik meg sokszor olyan üresek és élettelenek mintha csak egy zombival beszélne az ember. Ez lehet egyeseknek bejön míg másoknak nem, én ezzel soha nem tudtam megbarátkozni.

Amivel viszont itt van dögivel az ecchi és fanservice jelenet.

Nem vészesek, még az éppen elfogadható határon belül mozognak, nem úgy mint azok a jelenetek illetve ruhák amik Chii-t szexualizálják amikkel a készítők egy idő után nagyon átestek annak a bizonyos lónak a túloldalára.

Értem én, hogy ez szép meg rengeteg fanartnak adott ötletet anno, elvégre Chii volt az első olyan karakter akiről komolyabb fanart művek készültek a 2000-es évek elején amiket aztán a conok promóplakátjain használtak , meg cosplay ötleteket is adnak, de ahogy mondtam ezekkel a készítők egy idő után már átestek a ló túloldalára. Ami viszont nagyon rendben van az a hangulat. A drámaibb részek amik Chii misztikumával foglalkoznak nagyon erős hangulatot árasztanak magukból. Ugyanakkor a humor, hát az is elég vegyes. Vannak jó poénok és vannak nagyon elhúzottak amik lehet, hogy akkor viccesebbnek hatottak volna ha nem láttam már volna ezeket már más animékben valahogy jobban megcsinálva mint például az egy egész részig tartó bugyivásárlást. Harc pedig ugyan kevés van, de legalább azok is jól lettek megcsinálva. Illetve van pár elég erőltetettnek szánt humoros rajzolás is.

Beszéljünk akkor a karakterekről mert azért ők se semmik. Kezdjük a sort Hidekivel. Az átlagsrác aki felkerül a nagyvárosba ahol először elveszve érzi magát, de aztán szép lassan hozzászokik mindenhez, tanul, munkát szerez miközben a női szereplőkre csorgatja a nyálát. Így a karakter tényleg működöképes, szerethető is viszont ő inkább egy passzív főszereplő, legalábbis én végig azt éreztem, hogy ő inkább csak sodródik az eseményekkel mintsem ráhatása lenne rájuk. Van ugyan pár nyomozós jelenete Chii kapcsán, de az érdemi részt sem ő végzi akkor. Így pedig őt sem tudom másnak látni mint egy olyan szereplőnek akinek a helyébe a férfinézők bele tudják magukat képzelni, igaz ő még így is a jobb személyek közé tartozik.

Aztán ott van Chii aki tényleg aranyos, kedves, Hidekivel jól kiegészítik egymást és a párosuk is nagyon kawaii, a  tanulási folyamatát is sikerült jól megoldaniuk,de mivel ő egy robot így róla nem nagyon lehet mit mondani. A misztikumát jól felépítik, fokozatosan adagolja az anime a nézőknek a múltját, hogy ki is ő valójában, meg hogy ki is ez a Freya nevű másik rá hasonlító Chobits, de ennyi. Semmivel sem lehet róla többet mondani mint más hasonló karakterekről. Viszont legalább nem is akarták többnek mutatni.

Aztán ott vannak a mellékszereplők akik között vannak érdekesek és unalmasak. Ott van először is a lakótárs és később legjobb barát Hiromu és az ő kis zsebpersocomja Sumomo akik mind a ketten jó fej szereplők, bár a srác által behozott tanár-diák szerelem szál annyira kellett még ide mint hősugárzó a sivatagba, de Sumomo legalább tényleg vicces karakter.

Aztán ott van a panzió gondnokasszonya Chitose aki eleinte nem sok vizet zavar, de aztán róla is fokozatosan hullik le a lepel és a hozzá köthető történetszálat sikerült úgy megoldani, hogy az nem hat seggből előhúzott megoldásnak.

Fontosabb, sőt, talán a legfontosabb mellékszereplő a gazdag zsenisrác Minoru és az személyes, saját maga által, a nővérének a képmására épített persocomja Yuzuki akik úgy az érdemi részt végzik minden alkalommal Hideki helyett abban, hogy kiderítsék Chii múltját. Emellett viszont mind a ketten szimpatikus karakterek. Nem egy Mandarkot kapunk hanem egy valóban okos, de nem öntelt srácot aki tényleg ért ahhoz amivel foglalkozik.

Emellett pedig ott vannak ugye a "kit érdekelnek, de ennek ellenére feleslegesen sok időt kapó" karakterek mint például a tancsinéni, Yumi vagy Hiroyasu , utóbbi kettőnek a kapcsolatával irreálisan sokat foglalkozik a sorozat holott tényleg senkit sem érdekel és a cselekményt sem viszi előre.

A negatív oldal sem túl érdekes, ennek pedig az az oka amit már korábban is írtam. Az anime annyira inkább a SoL meg romantikus jelenetekre megy rá, hogy a negatív szereplők egyrészt seggből előhúzott karaktereknek érződnek, másrészt érdemi dolgot is csak az utolsó négy részben művelnek. Yoshiyuki-val igazából csak eggyel többen vannak, a valódi negatív páros azok Zima és Dita, egy persocom páros akiknek feladat Chii likvidálása, és igen az egyikük egy pasi és itt felvetődik a kérdés, hogy akkor vannak férfi persocomok is nem csak nőiek, de ezzel az anime meg abszolút nem foglalkozik. Amúgy viszont nem rossz karakterek. Nem idegesítőek vagy fájdalmas nézni a szereplésüket, csak baromi kevés műsoridőt kapnak.

Már csak a zenék vannak hátra, AZ OST semmi extra, az opening és az első ending viszont nagyon fülbemászóak. Az openinget a Round Table feat. Nino formáció adja elő míg az endingeket a Chii-t megszólaltató Tanaka Rie énekli,de nekem csak az első tetszett.

Összegezve tehát ez lenne a Chobits aminek ugyan érdekes az alapszituja és foglalkozik is a felvetett témáival, csak sajnos nagyon sok mindent feláldoz a slice of life és az ecchi oltárán, az időhúzó részek nagyátlagban baromi unalmasak , a vége pedig össze van csapva. A legnagyobb baja azonban talán mégis az, hogy ez az anime nem öregedett túl jól az elmúlt 20 év során. Ez tényleg az a fajta amit akkor tud az ember a legjobban élvezni és értékelni ha kezdő animésként nézi meg.

Chobits

- Idő: 2002

- Stúdió: Madhouse

- Rendező: Asaka Morio

- Műfaj: Romantikus- Komédia- Ecchi- Sci-fi

- Opening: Let me be with you by Round Table feat. Nino

- Endingek: Raison D'etre by Tanaka Rie

                 Ningyohime by Tanaka Rie

- Hossz: 24 rész ( tudom, hogy sok helyen 26 van kiírva, de azok csak recap részek)

Ami tetszett:

- Érdekes az alaptörténet

- Érdekes témákat vet fel amikkel ugyan nem túl mélyen , de foglalkozik

- Szép a látvány, legalábbis a háttér és Chii alapgrafikája

- Vannak jobb időhúzó részek

- Chii misztikuma jól van felépítve és végigvezetve

- Zenék

- Opening és az első ending

Ami nem tetszett:

- Túl sok mindent feláldoztak a felesleges ecchi és fanservice oltárán

- Az antagonisták seggből előhúzottnak érződnek

- A befejezés össze van csapva

- Túl sok időt kapnak a senkit sem érdeklő mellékkarakterek

- Sajnos sokkal több rossz időhúzó rész van mint jó

- Karakterdizájn

Értékelés:

- Százalékban: 77% - Közepes

- Pontban: 7.5/10

Nos ennyi lettem volna mára, a legközelebbig Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.