Sziasztok! A modern animésekben biztos felmerült az a kérdés, hogy van-e létjogosultsága az Ecchinek, mint műfajnak (Mivel ezt már sokszor megválaszoltam és én öreg rókának számítok.)? A válasz a jelen tükrében nézve amennyire keserű, annyira racionális is egyben: Igen. Ez ugyanis az egyetlen zsáner, ami még lázad minden ellen, amibe a japánok az animeipar 99%-át taszították. Egy véghetetlenül mennyiségre épülő, streril és a nyugati közönség fele abszolút kutyába lemenő entitás. Hogy mi a faszról beszélek? Lássunk csak az idei szezonból két szégyenteljes példát. Az egyik (ami hangosabban szólt.), az Übel Blatt. A manga igazi dark fantasy, amiben a naturalizmus a Berserk szintjét hozza, mindehhez egy remek bosszúsztorit kerítettek, ahol senki sem szent. Erre a nyugati tőke miatt az anime verzióban kitalálták, hogy enyhítenek mindenen, ezért kukázták a nemi erőszakot, látványos gore jeleneteket, hogy 16-os besorolásba beleférjen. A probléma azzal volt csupán, hogy a történeti elemek is mentek a picsába, így a tervezett 24 rész feleződött és még a Satelightnál is elismerték, hogy ezzel meg lettek szopatva. Ám ami kevésbé ismert, de szintúgy hatalmas pofont kapott, az a A-Rank Party wo Ridatsu shita Ore wa, Moto Oshiego-tachi to Meikyuu Shinbu wo Mezasu. Szintúgy dark fantasy, de itt még lejjebb is mentek, ugyanis ez 12-es karikával fut a mai napig is. Ennek köszönhetően még egy középső ujjal kivitelezett bemutatást is kivágtak, de beszaladtak ám a faszerdő kellős közepébe, ugyanis egyes helyeken meg sokkal durvább, mint az eredeti. Ha a tömeggyártást nézzük, akkor már a holdig látható a probléma. Isekai, iseaki, fantasy, isekai, fantasy, iskolai románc, remake, folytatások, ötlettelenség, unalom összes fasza és minden más. Még mindig tartom magamat ahhoz, hogy nincs bajom eme zsánerekkel, csak már ebből is hébe-hóba találok olyat, amire nem az a válaszom: Faszomat sem érdekli. Plusz az olyan zsánerek, mint a sci-fi szinte el is lettek hanyagolva és alig bukkan fel pár darab. Ám vissza a témára: Az Ecchi szájbarúgja a sztenderdeket, de nem mindegy, hogy hogyan teszi. A Mahou Shoujo ni Akogarete kiválóan csinálta, hiszen amellett, hogy az erotika szintje hírhedté tette a szójakukiknak és divataniméseknek hála, megmutatta mindenkinek, hogy több van benne, mint amit a balhé mutat. Egy lassú történet kidolgozott szereplőkkel, remek humorral és olyan karakterdinamikával, ami hihetővé teszi az egészet. Továbbá, a Mahou Shoujo zsáner tankönyvi példába illő fricskája. Nemhiába picsázta el DVD eladások tekintetében a Kaiju no.8-et, a Solo Levelinget és a Ninja Kamuit, ráadásul a második évad jövőre várható. Vagy ott van az Interspecies Rewievers, amiben nincs történet, de a humor és az a véghetetlen merészség híressé és feledhetetlenné tette. Ám itt van a másik oldala, ami csak fanservice csöcs, segg és bugyi áradatból áll, de elfelejt minden mást, ami többé teszi az ecchit, vagy ha eszébe jut és próbálkozik, azt is elbassza. Erre itt van a Haite Kudasai, Takamine-san, avagy a csicskagyász főhős és az egoista picsa főhősnő vergődése 12 kibaszott részen keresztül. Igen, ez spoileres rage kritika lesz, szóval nincs kegyelem 2025 egyik legszarabb animéjével szemben.

Sziasztok! Nagyban dübörög a nyár, ami egyet jelent a szezonváltással animék szempontjából. Normális esetben ilyenkor van a lazulás és kevesebb darabbal gurítanak, ellentétben a többivel, ám itt magam lepődtem meg, hogy a tavaszi szezon lett igencsak gyenge. Ám a lényeg, hogy a MAL-t böngészve figyeltem fel arra, hogy egy 15 éve parlagon hagyott anime kap folytatást: Panty & Stocking with Garterbelt, csak második évad helyett megkapta a New előkét. Továbbá, arra is felhívták a figyelmem a kollégáim, hogy SOHA nem készült a blog keretén belül kritika, szóval adta magát a következő lépés: Újra ledaráljam a teljes szériát ÉS kritikát írjak eme őrült, kretén, de a mai animék mellett igencsak egyedi szériából. Mielőtt elkezdem, annyit leszögezek, hogy az új trailer által kiváltott reakciómat a végére leírom. Lássunk is hozzá.

Sziasztok!

Ma ismét egy ajánlott sorozattal jelentkezem, azon belül is egy olyannal amilyennel még nem igazán foglalkoztunk itt a blogon, ezek pedig a játék animék. No, nem a kártyázós meg egyéb szörnyharcos animékről beszélek, hanem az olyanokról amik valós játékokon alapszanak. Csakhogy értsétek miről beszélek, ilyen például a Hikaru no Go , ami a Go nevű játékról szól, vagy az általam nagyon kedvelt Chihayafuru, ami a Karuta nevű kártyajátékot helyezi a középpontba. Ilyen animékből azonban relatíve elég kevés van, sokkal több az olyan ami inkább bizonyos sportokat helyez a középpontba.

Mai alanyom, a Saki című anime nem másról, mint egy számomra a mai napig értelmezhetetlen, de tradicionális játékról, a Mahjong-ról szól. Lássuk is, hogy milyen lett! Jöjjön a Saki!

Sziasztok! Akkor most jöjjön a dolgok másik fele. Viszont ez miről szól? Jó kérdés, de a válasz még jobb. Noha a megkérdezettek által megcsinált toplista hellyel közzel várható és meglepő darabokkal volt megtömve, azért bizony lapul itt hármunk fejében számtalan olyan valósághű anime, amit ha eddig nem próbáltál ki, akkor szívből ajánljuk neked. A szabályok változatlanok maradtak, de vegyük át még egyszer. Nincs fantasy, sci-fi, múltbeli idővonalnál hiteles legyen az egész. Viszont zsáner és célközönség teljesen mindegy. Momentán annyit még hozzáadtunk, hogy a rajongók által helyezést kapottak nem szerepelhetnek itt. Ezzel a lendülettel vágjunk is bele!

Sziasztok!

A tavasz beköszöntével nem csak a jó idő, hanem a 2025-ös tavaszi szezon is kezdetét vette. Mostanra pedig már az azóta indult animéknek a jó fele már lement, így eljött az ideje annak, hogy ismét gorcső alá vegyünk pár sorozatot amit csak jómagam, vagy közösen nézünk.

Őszinte leszek veletek: Ez a szezon baromi unalmas! Talán 2-3 olyan cím van amire tényleg érdemes ránézni, a többi szintúgy tucatszemét, vagy olyan animék amiket már az emberiség elleni bűntett kategóriába lehetne sorolni. Lássuk is, hogy mik azok az animék amiket figyelemmel követek, vagy éppen követünk. Jöjjön a 2025-ös tavaszi animenapló!

Sziasztok! Január óta folyamatosan felmerülő téma lett nálam a valósághű animék. Ugyanis, számomra igazi felüdülést jelentenek abban a korban, ahol a milliomodik „Megpusztultam és egy másik világban ébredtem” -féle klisét nyomatják. Vagy a újabb sablonos, ezerszer lerágott csonttal egyenértékű alapfelálással gurító fantasy művet erőltetik le a torkunkon. Előrebocsájtom, hogy sem az isekai műfajjal, sem pedig a fantasyval nincsen bajom, de egy idő után már nem tudom ugyanazzal a lelkesedéssel fogadni, mint mondjuk zsenge korszakomban. Viszont, saját magam lepődtem meg, mikor alaposan belegondoltam, mennyi valósághoz közel álló animét ismerek fel, láttam vagy imádok. Emiatt viaskodtam a gondolattal, hogy vajon hazánk anime rajongói mennyit ismernek fel. Ezért a tavaszi Mondoconom jelentős részét áldoztam fel, hogy önként jelentkezőket keressek ehhez a kutatómunkához. Nem volt sétagalopp, ám végére nem bántam meg, mivel 46 ember örömmel asszisztált hozzá. Ezúton hálás köszönetemet fejezem ki feléjük, köztük annak a két MODOCON STAFF-nak is egyaránt, akik erre áldozták rá az amúgy is szűkös idejüket. Ám miről is szól pontosan ez az igencsak hosszúra nyúló lista? Nos, egy tízes toplista a hazánkban legjobban ismert valósághoz közel álló animékhez, a teljes lista (amiből nyugodtan csemegézhettek, hiszen 119 darab lesz benne.) és személyesen pár darab ajánlás tőlem is. Továbbá, mivel ez a téma két kollégámat is érdekli és hajlandóak segiteni benne, ezért nekik is köszönöm az asszisztálást. Lássunk is hozzá, mert bizony hosszú lesz!

Sziasztok! Áh, a Devil May Cry neve egyenértékű a Capcom újabb aranytojást tojó tyúkjával. Ami kezdetben egy Resident Evil 4-nek készült demo volt, az 2001-ben látott napvilágot a sorozat első részeként a Playstation 2-re. Hatalmas sikereket ért el, ám a 2 évvel későbbi részről ez már messze nem mondható el. A játékosok sokat panaszkodtak a játék unalmas és hótegyszerű mivolta miatt. Ám a Capcomot nem kellett félteni, mivel a harmadik résznél mindent feltettek egy lapra. 2005-ben ez akkorát szólt, mint egy atombomba, a szaksajtó (ami akkor tényleg az volt.) és a játékosok az egekig magasztalták. Személyesen itt kapcsolódtam be a szériához és azt kell mondjam: Jogos minden dicséret. Pörgős akciómenet, az akkori korban remek látványvilág és feszes muzsikák szabályosan odaláncoltak a PS2 elé. Persze nem feledkeztem el a széria ikonikus főszereplőjéről, a félig ember, félig démon Dantéról, és testvéréről, Vergilről sem. Ezek adták a harmadik rész sava-borsát. Főhősünk az a fajta karakter, aki soha nem feszül rá a dolgokra és minden bosst beolt, mielőtt legyalulja őket. Vergil ezzel szemben a démonok oldalát képviseli, de képes a nagyobb gonosz ellen testvérével összefogni. Emiatt a végső boss fight kettejük között hagyján, hogy izzasztó volt, de marha epikus is. Summa Summarum, igazi királyság, amit már csak a Sony házi fejlesztésű kaszabolója, a God of War ugrott meg. A Capcomnak pedig nem kellett kétszer szólni a folytatásért, ugyanis a negyedik rész immáron 2008-ban jelent meg. Noha Nero karaktere szintúgy szimpatikus volt és immáron multiplatformos formátumra tértek át, de ez számomra egy kicsit feltuningolt 3-ra hasonlított. A cég ezekután egy ideig nem foglalkozott újabb részekkel, csak Dantét és Vergilt szerepeltette különböző játékokban. Aztán 2013 előtt kitalálták, hogy újravarrják a DMC történetét, ezért számozás nélkül dobtak piacra egy újabb első részt. Persze erre a rajongók felszisszentek és nem ok nélkül. Noha a technikai részleg kifogástalan lett, ez nem mondható el a történetről és a karakterekről. Még nem volt baj, hogy a testvérpár immáron Nephilim, vagyis félig ember, félig angyal volt, de azzal már igen, hogy míg Dantéból egy edgy, emós tinit csináltak, akinek a szókincse a „Fuck” végtelen változatából állt, addig Vergilből egy utolsó, gerinctelen, undorító faszkalapot, aki számára semmi sem szent a hatalom érdekében. Meg a sztori is úgy alakult, hogy Mundus inkább javított az emberek helyzetén, ezzel kvázi mi lettünk a rosszfiúk. Szóval jah, nem olyan rossz játék, mint amilyennek beállítják, de azért ezek elég fájó pontok voltak. Viszont, a Capcom tanult ebből a hibából és a 2019-ben debütált ötödik résszel minden kijavítottak, amit az előző darabban elkurákoltak. Röviden ennyi lett volna a játék vonal, de anime terén mi a helyzet? Nos, 2007-ben lett kész a Madhouse által egy 12 részes széria, de csak egy évvel később jött ki. Jómagam a harmadik rész lázában álltam neki és nekem tetszett, még a mai napig is szívesen leülök elé. Ennek is persze megvolt a baromsága, mint pl. igazi sztori hosszú ideig nincs, csak epizódonként jön egy démon, akit Dante lecsap. Aztán a harcok rövid mivolta is bökte a csőrömet, de még mindig jobb adaptáció, mint például a Farmagia, Corpse Party vagy a Blazblue:Alter Memory. És most 2025-ben rajtolt egy újabb anime széria a Netflixen. Lássuk is, milyen lett, de előre szólok: Nem volt ebben köszönet, mire a 8.-ik rész lement. Úgyhogy spolieres lesz, hogy lássátok az okát.

Roland : Sziasztok! Igen , jól látjátok, ezúttal egy tripla kritikával jelentkezünk, ugyanis mai alanyunk, a Momentary Lily című förmedvény olyan borzalmasan hitvány, silány és borzalmas lett, hogy mind a hármunknak ki kell adnia magából ami felgyülemlett bennünk a nézése közben. Hogy miért és, hogy miért lehet ezt már most 2025 legrosszabb animéjének is mondani, amikor még csak egy szezon ment le, plusz abban ott volt az Übel Blatt is , ami szintén megérne egy misét, azt nemsokára megtudjátok, de előtte pár szó a többiektől!

Ragna : Köszönöm Roland és Sziasztok! Miután ezen anime mind a 13 részét abszolváltam, újfent bebizonyosodott, hogy mindig van lejjebb, ha minőségről van szó. Ugyanis nemcsak a nyugat pusztítja és rombolja a néző agyi idegrendszerét, hanem a felkelő nap országaiban is vannak, akik szeretik szopatni azt, aki valami megváltást vár. Milliónyi darabjaira szedtem nem egy original animét, ahol az alapkoncepció érdekes volt és a megfelelő lapokkal kijátszva ki lehetett volna hozni legalább egy korrekt végeredményt. Remek példa a Shinobi no Ittoki, ahol a Koga és az Iga klán háborúja a 21.-ik században fel tudja kelteni az ember érdeklődését. Ám a sulis agyrohasztás, a fekete-fehér karakterábrázolás (amit még így is sikerült elkefélniük.), és az óvódás agyi szintű gonosza szépen elcseszte az egészet. Vagy ott van a Ninja Kamui, ami kiváló látványvilággal és akció jelentekkel gurító bosszúsztorit ígért. Ám amikor bekerültek az ódivatú CGI-al gurító és talajidegen szuperpáncélok, majdnem átment egy Power Ranger cringe fesztiválba. Utolsó példaként felhozom a Tiger and Bunny második évadját, amit a Marvel és DC buziverzum összes kliséjével telebaszkodták, holott már a folytatás bejelentésekor telespricceltem a gatyámat. Hogy hol került a homokszem a gépezetbe, azt 10 esetből 9 alkalommal nem tudjuk megmondani. Ám a most következő delikvensünk még ezeket is túlszárnyalja. Az alapok már arra adnak gyanakvást, hogy az író kurvára a leadás határidejében húzta elő a polca legmélyéről előrántott, lejárt szavatosságú tonhalkonzervre hajazó ötleteit, ész nélkül firkálta tele az oldalakat és úgy adta le, mintha kihugyozta volna a következő kasszasiker receptjét. Vagy talán nem ez történt és mindez szándékos és aljas módon megfogant terv része? Lássuk 2025 legrosszabb animéjét, amit úgy állítok, hogy a tavaszi szezon se lendült be.

Mangi: Részemről is Sziasztok! Nekem csak egy gondolat jár fejemben: mikor lett Japán célja az anime ipart sz*rrá varázsolnia? Régen is voltak rossz animék, 2020-ig a legrosszabb anime címet a 2008-as Platonic Heart viselte, de valamikor az „új 10-es évek” felénél mintha megtört valami. Futószalagon jöttek ki rossz animék, legyenek azok igénytelen „originált” cuccok vagy az eredeti alapanyagokat megerőszakoló förtelmes „anime adaptációk. Az „új 20-as évek” kezdetétől meg még rosszabb lett a helyzet, melynek egyik „legszebb példája” a 2025 januárjában megjelent Momentary Lily !

Sziasztok!

Ismét egy olyan animével jelentkezem aminek a megnézését már nem is tudom, hogy mióta halogattam magam előtt, de mivel nemrég bejelentésre került, hogy remake-et kap, ezért végre időszerűvé vált a megnézése. Ez pedig nem más mint a Detective Conan mangakájának, Aoyama Goshonak az első hosszabb műve, a Kenyuu Densetsu Yaiba. Nézzük is, hogy miről van szó!

Sziasztok!

Igaz, hogy időjáráson ez nem igen látszik, de még javában tart a tél, és mint olyan, az idei téli szezon sorozatai is haladnak előre szép sorjában. Most pedig, hogy a legtöbb animéből más lement annyi, hogy ideiglenes véleményt tudjunk róla, ezért most ezért most ismét eljött az idő, hogy az aktuális szezon sorozataiból szemezgessünk kicsit és véleményt mondjuk azokról amikbe belekezdtünk, vagy éppen belekezdtem. Viszont hosszú idő óta ez volt az első olyan szezon amiből több sorozat is a jegelt kategóriába esett, mint például a Zenshuu , a Solo Leveling 2.,évada vagy a 100 Girlfriend szintén 2.évada, szimplán azért mert semmiféle késztetést nem érzek jelenleg a folytatásukra, sőt ez az a két anime ami a legjobban taszít a szezonból, ugyanis míg a Zenshuu egy ordas nagy parasztvakítás, a 100 Girlfriend S2 egy eleve szar első évad még szarabb folytatása. A Solo Levelinggel pedig még mindig nem tudok zöld ágra vergődni.

Ennyit erről, jöjjenek akkor most azok amiket vagy egymagam, vagy közösen nézünk. A leírtak ezúttal is csak saját véleményen alapulnak.

Szegasztok!

Elmúlt egy újabb év és miután megadtam minden olyan sorozatnak az esélyt, amik még januárban lezárultak, így én is elkészítettem a Top Legjobb és Legrosszabb listámat a 2024-es évi felhozatalból.

Ugyanakkor megjegyzem, hogy én csak 5-5-öt fogok felsorolni.

" És az univerzumnak ezt az undorító temetőjét áthatották valamiféle dobok tompa, őrjítő, elképzelhetetlen, sötét és az Időt nem ismerő kamrákból jövő dörrenései, és istenkáromló fuvolák monoton vinnyogása; a gyűlöletes dübörgésre és sípolásra táncoltak lassan, esetlenül és nevetséges módon a hatalmas, sötét, mindenható istenek – a világtalan, néma, tudatnélküli vízköpők, akiknek a lelke Nyarlathotep "

Sziasztok!

Akik egy kicsit is jártasak a Lovecraft-i univerzumban, azoknak ismerős lehet a fenti kis idézet. Akik pedig nem jártasak a témában azoknak egy kis gyorstalpaló: Howard Phillips Lovecraft, rövidítve H.P Lovecraft , Amerikai író volt a 20. század elején. Főként horror és sci-fi témában írt novellákat amiket főleg olcsó horrormagazinokban publikáltak és amikért nevetségesen kevés pénzt kapott, ha egyáltalán kapott, de ami sokkal fontosabb, hogy, még ha ezzel ő maga nem is volt tisztában ezzel, de megalkotta saját sci-fi univerzumát, amit ma már csak Lovecraft univerzumként emlegetnek. Ebben a világban alkotta meg az úgynevezett Ősi Isteneket, a Nagy Öregeket, akik olyan idegen lények akik több millió évvel ezelőtt a bolygónkon éltek, ám elbuktak és elhagyni kényszerültek a bolygót, ám egyes tagjaik itt maradtak és mély álomba merülve várják, hogy újra eljöjjön az ő idejük és pusztítást hozzanak erre a világra.

Lovecraft lényei maguk a megtestesült iszonyatok. Groteszk, csápos, nyálkás , kúszó-mászó lények, és akikre még ránézni sem érdemes, mert akár egyetlen pillantás rájuk is képes a legmélyebb őrületbe kergetni az embert, de még a felbukkanásuk is, mint ahogy Lovecraft is írta a Chtullu hívása című művében is.

Az író művei csak a halála után kapták meg azt az elismerést amit megérdemelnek. Számtalan összegzés, film, játék is készült belőlük, és rengeteg manapság is népszerű író és rendező merített ihletet a műveiből. Aztán eljött a legbizarrabb fordulat a műveivel kapcsolatban. A Japán animeipar is lecsapott a Lovecraft univerzumra , és egy jó nagy üveg szaké elfogyasztása után kitalálták, hogy ebből a témából egy cukilányos, fanservice-hárem vígjáték animét fognak csinálni. Felkaptátok a szemöldökötöket? Oké, akkor lássuk, hogyan is sikerült a téma alapján készült, Haiyore! Nyaruko-san, illetve annak folytatása, a Nyaruko-san W című anime!