Sziasztok!

Elérkeztünk a tavaszhoz, és vele együtt az idei év tavaszi animeszezonjához is.

Őszintén bevallom, hogy ennyire túlzsúfolt szezont sem láttam mostanában. Ami főleg azért is baj, mert a címeket elnézve ezeknek a sorozatoknak a jó 3/4-ét valószínűleg a kutya sem nézi, vagy ha bele is néz párba, akkor pár rész után otthagyja, vagy a címeket / műfajt látva csak legyint és otthagyja porosodni. És nem akarok álszentnek tűnni, mert én is ebben a cipőben járok most az olyan címekkel mint a Witch Hat Atelier, amit összesen 3 részig bírtam nézni, majd feltettem magamban a kérdést, hogy : Ezen most mitől kéne hasra esnem? Hogy 3 évig készült? Vagy, hogy állítólag nagyon jó a mangája? Hát a látottak alapján én majdnem diabéteszt kaptam tőle. Az Akane-banashit meg eltettem későbbre, mert egyáltalán nem érzem azt, hogy ezt érdemes lenne hétről hétre követni, akárcsak a Kill Ao-t és a Saikyou no Shokugyou-t is. A Ganbare! Nakamura-kun meg egész egyszerűen nem talált be, így azt is hanyagolom, de semmi késztetést nem érzek, hogy folytassam.

Viszont akkor jöjjenek azok az animék amik vannak annyira érdekes, jó és negatív értelemben is, hogy hétről-hétre követjük, vagy csak én követem a sorozatot. Mert azért ebben a szezonban is akad pár érdekesebb cím. Lássunk is neki.

A leírtak most is mint mindig, teljes mértékben szubjektív véleményeken alapszanak.

Sziasztok!

A mai kritikát kezdjük egy kis időutazással.

1985-ben jelent meg Margaret Atwood, " A Szolgálólány Meséje" című könyve, ami egy olyan disztópikus jövőben, azon belül is az ultrakonzervatív Gileádban játszódik, ahol a nőket gyakorlatilag minden joguktól megfosztották, és csak egyetlen dologra tartják őket : Hogy szüljenek. Akik ezt nem teljesítik arra kényszermunka vagy halál vár. A könyv nem csak, hogy nagyon jó, de szerintem legalább mindenkinek el kéne olvasnia egyszer az életben, mert valóban a disztópikus irodalom egyik megkerülhetetlen és meghatározó darabja Orwell 1984-e mellett. Azt viszont nem lehet tagadni, hogy nem egy könnyű kis nyári olvasmány. Nagyon nehéz, sőt, sokszor kellemetlen olvasni, de nem azért mert rossz. Hanem mert húsbamaró témákat feszeget, mindezt pedig olyan módon teszi, hogy miközben olvassa az ember, mindig el fog jönni az a pont amikor megfogalmazódik benne az az egy bizonyos gondolat : Ez akár az általunk ismert világban is bármikor bekövetkezhet ha a politika egyszer olyan irányt vesz. És ez az amiért bár a regény egy kiváló mű, mégis kellemetlen, sőt, sokszor rossz olvasni, de nem lehet letenni és elmenni mellette. Mert az emberben az olvasása közben rendre felötlik a gondolat, hogy ez akár velünk, sőt saját magunkkal is megtörténhet. A könyvből készült egy filmfeldolgozás 1990-ben, ami viszont ugyanazon a szétvagdosáson és utómunka poklon ment keresztül mint a Virágok a Padláson is, pusztán azért mert a tesztközönségnek nem tetszett a látott végeredmény. Meg azért valljuk a szereposztással is voltak bajok, főleg a Serenát alakító Faye Dunaway-el, aki már nem kicsit volt túlkoros a szerepre. Szerencsére a Hulu 2017-ben orvosolta ezt a problémát és bemutatták a regény sorozatváltozatát ami tökéletesen feldolgozza a könyvet. A folytatásokról viszont inkább ne beszéljünk.

Hogy miért érezte szükségét ezt most így leírni? Nos azért, hogy egy kicsit kontextusba tudjuk helyezni azt, hogy a mai kritikánk alanya, a Darwin Jihen, miért kapja azt a savazást és alacsony pontszámozást amit kap szinte minden animés oldalon annak ellenére, hogy rohadtul nem érdemli meg. Nem is húzom tovább az időt, következzen a Darwin Jihen anime kritikája.

Sziasztok! Áh, az animék openingjei és endingjei. Ezek mai napig befolyásolják az otakuk ízlését, ám nem egy kihat az olyanokra is, akik a fogalommal sincsenek tisztában. Logikus, mert ezek az esetek legtöbbjében pont arra lettek kitalálva, hogy az adott darabhoz igazítsák a hangulatodat. Amikor elkezdtem aktívan Mondoconra és hasonlókra járni, akkor figyeltem meg igazán, mennyire változnak az ízlések. Mikor kezdtem, a Naruto negyedik openingje, vagy az Elfen Lied openingje tarolt, de sorra jöttek a betörő divatanimék nyitányzenéi is. Ám 2026-ban felmerült a kérdés: Ha már az anime immáron annyira mainstream lett, akkor mik a rajongók kedvenc anime openingjei és endingjei? És persze ilyenkor nem tippeltem, hanem a Tavaszi Mondoconon ismét fejest ugrottam a közvélemény kutatásba. Ennek végeredménye 39 önként jelentkező, akik igencsak széles spektrumot tudtak adni. Szóval ugorjunk fejest eme hatalmas óceánba és lássuk, mely openingek és endingek a legismertebbek és legjobban rajongottak. A boritókép AI-al készült.

Sziasztok!

Ahogyan azt a múltkor már belengettem, ma nem mással fogunk foglalkozni mint az Ikoku Nikki animével, ha már a mangáról is csináltam egy részletesen beszámolót. Nézzük, hogy hogyan is sikerült a belőle készült anime adaptáció.

Vannak olyan animék, amik körül a gondolataim, vagy kérdéseim úgy cikáznak, mint molylepke a lámpa körül. Pedig voltaképpen egyetlen kérdéssel megoldhatnám a dolgot: Mit várunk egy alapból zseniális anime edgy rebootjától, aminél már az első lépésnél elfelejtette, hogy az alapja miért működött? Illetve, jelen alanyunk szempontjából annak folytatásától? Jót semmiképpen se, az egyszer biztos. Már a Trigun Stargaze bejelentésekor is fáradtan sóhajtottam, azzal a megjegyzést hozzátéve: Na jó, veégigszenvedem. Ám a végén igazi pofonnal zárult. Ugyanis ez borzalmasabb, mint a Stampede. Lássunk is, hogyan.

Sziasztok! Tudom, igencsak hosszú időt hagytam ki, de állandó jelleggel akadtam bele ama paradoxonba, hogy mindig ihletet kapok, de félúton elfogy. Számtalan anime, játék, de hónap témája is emiatt ment a kukába. Ám most úgy érzem, hogy ezt képes vagyok végigvinni. Mondjuk a Trigun Stargaze is lassan a végéhez közeledik, szóval össze kell kapnom magamat. De elég a nyavalygásból, ideje egy igazi, idén kijött szemetet végigelemezni. Ám nem akarom valami retekkel indítani az első kritikát, ezért cserébe egy jót is be fogok mutatni. Lássunk is neki. Én szeretem a Death Game alzsánert, ha másért, a puszta agykikapcsolásért. Ahol a feszültség, fordulatok, árulás, remény és reménytelenség tökéletesen váltják egymást. Emiatt talált be a High Rise Invasion, Squid Game vagy a Danganronopa. Nem feltétlenül mesterművek, de szórakoztatóak, főleg a technikai körítés végett. Amikor a Shibou Yuugi Január elején elindult, akkor úgy ültem le elé, hogy „Oké, szabadulószobás haláljátékok. Jó lesz ez.”. Hát kurvára nem és meg is mutatom, hogy miért.

Sziasztok!

Mivel nagyon régen volt már manga kritika, ezért úgy döntöttem, hogy ideje frissíteni a listát, és egy olyan művet fogok nektek bemutatni, aminek nem csak, hogy most fut az anime adaptációja, hanem tipikus példája annak, hogy ne a borítóról és a műfajról ítéld meg az adott művet, mert azok sokszor nem fedik az adott mű igazi rétegeit és mélységeit.

Jöjjön most tehát az Ikoku Nikki manga kritikája!

Sziasztok!

Habár más lassan véget ér a tél ( reméljük), a téli animeszezon még messze nem ért véget. Azt viszont el kell mondanom, hogy ennyire unalmas és érdektelen szezont nem is tudtam, hogy mikor láttam utoljára. Voltak olyan animék amiket 3-4 rész után kidobtam a fenébe, vagy bele se kezdtem, mert konkrétan már a rövid sztorileírástól elment az életkedvem. Az olyanokról meg mint az Oshi no Ko 3.évada meg ne is beszéljünk, mert én arra a 2.évad után mondtam azt, hogy köszönöm, de elegem van ebből az ökörségből. Vagy a Frieren 2.évada, aminél még mindig nem döntöttem el, hogy egyáltalán elcsesszem-e rá az időmet!?

Azért szerencsére voltak olyan animék amik megérték azt, hogy vagy csak én, vagy közösen folytattuk, még ha azok között is vannak ritka pocsékak. Lássunk is pár ilyen animét a téli szezonból.

Sziasztok!

Vitathatatlan, hogy mára a streaming szolgáltatók is nagyon rákaptak az animék gyártására és a kínálatukba való felvevésre. A Netflix pedig nagyon is beleállt a témába, hiszen csak az utóbbi években olyan animék gyártását pénzelték mint a Ranma 1/2 remake, a Castlevania, a Kengan Ashura, a Devilman, vagy a legutóbbi Devil May Cry széria. A MAPPA stúdió pedig nemrég kötött egy hosszútávú együttműködési szerződést velük, szóval a szolgáltató láthatóan komoly érdekeltséget mutat a műfaj iránt. Hogy ez most így mennyire jó vagy rossz, hogy ettől csak még jobban eliparosodik-e a már így is futószalagos animegyártás, hogy ettől jobb vagy rosszabb minőségű animék kerülnek ki, azt nem lehet pontosan megtippelni, de ezt majd úgyis meglátjuk a jövőben, én mindenesetre próbálok bizakodó lenni.

A mostani alkalommal is egy ilyen Netflixes animét hoztam nektek bemutatásra, ami nem más mint az idei Love Throug a Prism című anime, ami egyből felkeltette az érdeklődésemet amint megláttam az előzetest. Lássuk, hogy milyen lett a kész végeredmény!

Szegasztok!

Elmúlt 2025 és vele együtt egy újabb év tele animékkel, jókkal és rosszakkal egyaránt!

Miután xx18Rolandxx és Ragnafan1992 is megírták a 2025-ös anime listájukat, így én sem maradhatok ki a sorból!

Íme hát az én 2025 Legjobb és Legrosszabb Anime listám!

Sziasztok!

Ma ismét egy ajánlott animével jelentkezem, méghozzá egy olyan darabbal, amit Twitteren ( nem fogom X-nek hívni) ajánlottak nekem, és egy olyan darabról van szó, amit ha nem ajánlottak volna, akkor talán soha nem is hallottam volna arról, hogy ez az anime egyáltalán létezik. A borítókép és a rövid sztorileírás elsőre megtetszett, bár sokat még ekkor sem vártam tőle,annyira nem tűnt kiemelkedőnek semmilyen téren. Aztán megnéztem és azt kell mondjam, hogy ilyen alkalmakkor örülök neki, hogy kapok ajánlásokat. Mert belefuthatok olyan animékbe is, amiktől nem várok sokat, majd a végére leesik tőle az állam. Nem is húzom tovább a szót, jöjjön akkor a Karakuri Zoushi Ayatsuri Sakon anime kritikája!

Sziasztok!

Roland: Srácok! Nem felejtettünk el valamit?

Ragna: Mármint mire gondolsz, kolléga?

Mangi: Elfelejtettünk bepótolni valamit?

Roland: Igen , elfelejtettünk valamit! Már 2026 van, és még nem foglalkoztunk a One Punch Man 3. évadával!

Ragna: Talán mert mind kollektíven el akarjuk felejteni, hogy létezik?

Mangi: Egyetértek Rolanddal, de sajnos nem tehetünk mást! Hiszen azért vagyunk, hogy az ehhez hasonló hulladékokat is alaposan kivesézzük! De ugye tudjátok, hogy ez nem egy szokványos tripla kritika lesz, ugyanis ezúttal olyan dolgokról is beszülnünk kell, amikről eddig nem nagyon tettük.

Ragna: Abszolút!

Roland: Az abszolút! Nem abszol út!

Ragna: Jajj, menj már a francba a Harry Potter utalásaiddal! Már megint megnézted őket karácsonykor, igaz?

Mangi: Ahelyett, hogy itt veszekedtek egymással, inkább essünk neki, mert ez a cikk nagyon hosszú és nagyon fájdalmas lesz!

Roland: Ez elég kétértelmű volt kolléga, de egyetértek! Lássunk is neki a One Punch Man S3-nek, mert lesz miről beszélni!