Sziasztok!

Elérkeztünk a City Hunter kritikasorozatunk végéhez amit mi mással is lehetne megkoronázni mint a sorozatból készült élőszereplős film kritikájával. Merthogy igen, a mangából készült élőszereplős film illetve 2011-ben egy ugyanúgy élőszereplős Dél-Korei-i sorozat is amit nem láttam szóval nem tudom, hogy mennyi köze van az eredeti mangához. Majd talán azzal is fogunk foglalkozni de most inkább térjünk rá a szóban forgó filmre és lássuk, hogy sok más élőszereplős fimhez hasonlóan ez is bukta lesz-e, vagy egy igazi gyöngyszem? Íme  a Városi Vadász!

A film egy Kínai-Japán koprodukciós alkotás amit Wong Jing rendezett, és akiről nem csoda, hogy eddig nem hallottam hiszen eddig csak számomra tök ismeretlen kínai filmeket rendezett illetve azoknak a forgatókönyvét is nagy részben ő írta, itt viszont  együtt működött a mangakával a forgatókönyvírásnál így ez már eleve egy plusz pont az értékelésnél.

A történetnél nem kell egy nagyívű valamire számítani, igazából egy dupla részes City Hunter animerésznek simán elmenne. Adott a főszereplőnk Saeba Ryo ( Jackie Chan ) aki afféle magándetektívként tengeti az életét hű társával Kari-val (igen ő lenne az itteni Kaori) , aki nem mellesleg Ryo egykori társának a húga akit a halála óta ő nevel és így ketten együtt vállalnak el olyan megbízásokat amik a rendőrséget vagy nem érdeklik vagy nem tudnak megbirkózni velük.

A cselekmény pikantériája, hogy hőseinket egy milliomos üzletember felkéri, hogy kutassák fel a lányát aki nem bírja elfogadni apja új párját és ezért megszökött, ám közben Kari is besokall Ryo-tól ezért ő is meglép és a szálak egy hajóra vezetnek ahol viszont egy rakás terrorista is készül megzavarni a békés kis kirándulást azzal, hogy túszul ejtik az utasait, így tehát Ryo-ra és több más beépített zsarura marad a feladat, hogy megtalálják a lányt illetve, hogy megakadályozzák a gonoszok fondorlatos terveit. Ennyi a történet, mint mondtam nem egy nagy eresztés az egész és igazából ha a főszereplőt lecserélték volna Steven Segal-ra akkor se változna sokat az egész, max csak annyit, hogy a film kilóméterekkel lenne egy csőbutább 90-es évekbeli akciófilm mint ami végül is lett. Ugyanakkor pont , hogy ez adja  film legnagyobb pozitívumát, vagyis, hogy a sorozathoz hasonlóan ez se próbálja meg túl komolyan venni magát és inkább az első évadbeli humorfaktor dominál benne jobban, bár rengeteg kritika érte a filmet, hogy a sok animeszerű slapstick poén ahogy a Popeye filmnél , úgy itt sem működik de engem valahogy nem zavartak mert a filmen is látszik, hogy a készítők közül senki sem akarta túl komolyan venni a filmet, talán mert ők is látták, hogy az így ebben a formában és ezekkel a karakterekkel nem működne és inkább egy az egyben átültették a sorozat debil hangulatát ami lényegében sikerült is.

Ugyanakkor érződik az is, hogy egyes részeknél mint például a karakterek hátterénél vagy ismeretségénél megpróbáltak eltérni az alapműtől ami viszont szerintem nem volt egy jó ötlet, sőt egyes változások csak rontottak az összképen. Gondolok itt például olyan dolgokra, hogy egy ponton megemlítik Ryo anyját holott a sorozatban ugyebár zsoldosok nevelték őt, vagy, hogy Ryo nevelte Karit.....őszintén megmondom, hogy ennek nem tudom, hogy mi értelme volt így? Lehet, hogy ezek nem zavarnának, ha nem láttam volna végig a sorozatot , de így ezek eléggé szemet szúróak, viszont a film van annyira szórakoztató, hogy egy idő után már ne rágódjon rajtuk az ember.

Ami viszont teljesen elviszik a hátukon a filmet, azok az akciójelenetek. Gyerekek, amiket itt akció cimszó alatt kapunk az maga a totális beszarás. A  görkorisokkal vagy a zúzás a hajómoziban jelenet már önmagában képes kikezdeni az ember rekeszizmait amire a gyors vágás még csak rá is tesz egy lapáttal. De az abszolút csúcs az a játéktermi csata. A készítők itt ugyanis megragadták a lehetőséget egy kis Street Fighter promóra aminek következtében Jackie és a terroristavezért játszó Gary Daniels a játék karaktereinek a jelmezeiben, a játék zenéire és ikonikus hangeffektjeire illetve szövegeire koreografálva harcolnak egymás ellen (és mindeközben az arcukra van írva, hogy rohadtul élvezik az egészet btw) .

Ezt a jelenetet nem lehet röhögés nélkül kibírni amire a videójátékszerű harckoreográfia és effektek csak rádobnak még pár lapáttal, és igen, ez a jelenet milliószor hihetőbb Street Fighter mint a Van Damme féle Street Fighter film. Persze kapunk pár rendesebb harcjelenetet is és azok is mondjuk, hogy korrektek és igen itt még nem zavaró, hogy 40 kilós csajok ütnek ki kemény terroristákat milliós gálaruhákban. A humor meg minden részét áthatja a filmnek. Itt is főleg a sorozatra hagyatkoztak , ugyanis sok ikonikus humorforrást áthoztak mind például Ryo nő és pervezségmániáját.....

....vagy pedig Kaori kalapácsát és szerencsére ezt itt nem is tolják túl mint a sorozatban.

Ja és persze eyecandy-ben sincsen hiány.

De akkor térjünk is ki a színészekre. Vajon képesek voltak hozni a sorozat ikonikus karaktereit? A válasz az, hogy igen is meg nem is. Ilyen téren a film két legnagyobb pozitívuma a Ryot játszó Jackie Chan és a terroristák vezérét játszó Gary Daniels. Jackie gondolom afféle basic választás lehetett a szerepre elvégre a 80-as, 90-es években ő volt a legnagyobb Ázsiai akciósztár és habár ránézésre egy dekányit sem néz ki úgy mint Ryo de olyan fantasztikusan hozza a karaktert mintha egész életében erre a szerepre készült volna. Abszolút átéli a szerepet, a mozgása, a gesztusai is mind hitelesek illetve Kassai Károly szinkronján át a poénok is át tudtak jönni.

Gary Daniels pedig totál ripacs és röhejes mint terroristavezér , de ide pont ez kellett. Nem komolykodja túl a szerepet hanem pontosan tudja, hogy hol és milyen filmben van és pont ezért ő sem vette komolyan az egészet. Komolyan mind Jackie-nek, mind pedig neki is az arcára van írva, hogy mennyire élvezték az egész forgatást éppen ezért a közös jeleneteik rohadtul szórakoztatóak. És hát neki köszönhetően a női nézők sem maradnak eyecandy nélkül.

Viszont sajnos rajtuk kívül mindenki más annyira végletesen semmilyen, hogy az már fáj. A Kari-t játszó Joey Wong totál hiteltelen a szerepben. Egyetlen másodpercig sem tudta velem elhitetni, hogy ő az a többségében magabiztos , ám olykor esetlen de mégis megbízható karakter akit a sorozatokban láttunk. A Saekot és a társát játszó színésznők alig szerepelnek és itt ütközik ki a film egyik olyan negatív oldala ami Ázsia filmekben sokszor kiszokott. Még pedig, hogy az Ázsia karaktereket alig lehet egymástól megkülönböztetni. Sokszor fogalmam sem volt arról, hogy most Saeko-t vagy a társát, vagy az elrabolt csajt látom-e a képernyőn mert sokszor csak a ruhájuk alapján lehetett megkülönböztetni.

Végül pedig a főgonoszt alakító Richard Norton sem hoz ki többet az amúgy is elég vérszegényre megírt karakteréből mint az a minimális amit megkövetel, illetve a terve egyszerre érthetetlen és totál nevetséges is egyszerre és ez sajnos negatívum még a film minőségének a tekintetében is.

Ja és még valami , a zene. Gyerekek a film fő betétdala kenterbe veri a sorozat összes OP-ED  zenéjét. Annyira 90-es évekbeli trash pop, hogy az már zseniális. Illetve ugye a játéktermi harcnál hallható játékzenék minden retro gamer fannál azonnali elélvezési reakciót vált ki,bár csak azután, hogy befejezte a röhögést Jackie Chun-li jelmezén.

Ez volna tehát a 93-as Városi Vadász, egy iszonyatosan debil akciófilm ami alapul veszi ugyan a mangát és a sorozatot de túl kevés és sokszor apró változtatásokkal teszi ezt ahhoz, hogy sikerüljön neki, ugyanakkor mint Jackie Chan film abszolúte működik. Látszik rajta, hogy a készítők egyáltalán nem akarták egy Steven Segal féle 90-es évekbeli,halálkomolyan vett film behatását kelteni és pont ezért ez egy igazi 90-es évekbeli gyöngyszem ami még ma is képes szórakoztatni.Szórakoztatni. Ez itt a lényeg. Ha láttátok például az élőszereplős Dragon Ball hulladékot vagy a szintén kínvallatásra alkalmas AoT Live filmet akkor tudjátok miről beszélek.  Inkább ezt nézzétek mert ezen betegre fogjátok röhögni magatokat. Végső értékelésem egy erős 8.5/10 .

Nos ennyi voltam mára, Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.