Szegasztok!

Elnézést a késedelemért, de technikai problémák voltak, amiket kénytelenek voltunk elhárítani!

No de most már itt vagyunk, ahogyan legújabb versenyzőnk Lavirintos is, aki az írásos manga kritika versenyben vesz részt negyedik nyereményjátékunkon, méghozzá az Ouran Highschool Host Club mangával!

Sok sikert kívánunk neki, a többieknek meg jó olvasást + hatalmas bátorságot a többi bátor jelentkezni vágyónak, akik indulni szeretnének! ;)

"

Ouran Highschool Host Club – Manga

Üdvözlök mindenkit, nevemet nem árulhatom el, viszont nyugodtan szólítsatok Lavirintosnak, írhatnék most arról mit szeretek, miért szeretek, mit utálok, és hogy miért utálom, de gondolom, a legtöbben azért olvastok, hogy megtudjátok a véleményem eme a mangáról.

De előre szólok, hogy ha valakinek a romantikus vígjáték mangák nagyon is egyeznek az ízlésével, akkor azon nyomban kezdje el inkább a mangát, mert, bár az írásom nem tartalmaz spoilereket, akkor is, szerintem bármilyen előzetes tudás képes az olvasás élményét valamennyire rontani. De ez egy teljesen szubjektív magán vélemény.

Nos, ha meg ezek után is itt vagy még kedves olvasó, akkor kezdjünk is neki ;)

A méltán híres shoujo manga, az Ouran Highschool Host Club 2003-ban jelent meg először Hatori Bisco tollából a havi megjelenésű LaLa magazinban. A manga egészen 2010-ig futott, mely során, több országban is kiadták (USA, Franciaország, Korea, Thaiföld, Vietnam), és még egy anime adaptáció (2006) is készült belőle. Később pedig 2011 és 2012 között megörvendeztek minket két elő szereplős változattal, illetve pár hosszabb-rövidebb speciális fejezettel (és egy epilógussal).

Üdvözlünk a Host Club-ban:

Főszereplőnk, Fujioka Haruhi éppen bosszankodva bóklászik a folyosón, hogy találjon egy helyet a tanuláshoz Japán legelitebb iskolájában, ahová csak a leggazdagabbak kerülhetnek be, illetve Haruhi a kiemelkedő jegyeinek köszönhetően. Meg is pillantja a 3. zenetermet, ahová benyitva 6 jóképű fiatalemberrel találja rögtön szembe magát, akik, enyhén szólva is furcsák és irritálóak főszereplőnk szemében, tehát adja magát, hogy mielőbb távozni szeretne, csakhogy kifelé menet lelök egy vázát, amivel máris egy 8 millió Yen értékű adósságot sóz magára, aminek következtében a Host Club kutyájává válik.

Természetesen Haruhi-ról is kiderül, hogy nem akármilyen külsővel van megáldva, így a szemüveget levéve ő is beáll a Host Club-ba, hogy minél előbb törölhesse az adósságát, viszont az 1. fejezet során folyamatosan megtudjuk Haruhi egy másik titkát is, melyre egyértelműen a másik főszereplőnk, Tamaki, a Host Club elnöke jön rá utoljára, mivel szegényke egy kicsit butuska.

Így hát Haruhi-val együtt, nekünk is megindul eme kaland a Host Club-bal.

A paradicsom, vagyis kik és mi a Host Club:

Az Ouran Magán középiskolában,

első a származás, második a vagyon.

És az előkelő emberek, akik sok szabadidővel rendelkeznek.

Így hát az OuranHost Club azért van,

hogy a jóképű fiatalemberek, akik sok szabadidővel rendelkeznek,

vendégül lássák a bájos hölgyeket, akik szintén sok szabadidővel rendelkeznek,

és hasznot húzzanak belőle.

Ez egy előkelő játék egyedül ennek a szuper gazdag iskolának.

Ezen sorokkal mutatkozik be a Host Club, mely a hölgyek szórakoztatására specializálódott, és ezt a különböző karaktertípusú klubtagokkal éri el, akik mind egytől-egyig egy-egy másik ízlésnek tesznek eleget. Lássuk is ezeket a vendéglátókat (magyarul a főbb szereplőket):

Souh Tamaki a Herceg: A klub elnöke, és egyben a vendégek által legközkedveltebb host, heves természetű, nárcisztikus, viszont nagyon is fontosnak tekinti a munkáját, mint host, hisz számára a legfontosabb a vendégei boldogsága.

Ootori Kyoya a Hűvös (Cool) típus: A klub alelnöke, és szinte Tamaki teljes ellentéte, rendezett, nyugodt és igazából ő irányítja a háttérből a Host Club-t, ezért is nevezik az ”Árnyék Királynak”. Mindig a profitra koncentrál, amiért szinte mindent képes megtenni, ”különleges megkülönböztető” jegye a szemüvege.

Hitachin Hikaru & Kaoru az Ördögfiókák: Ikertestvérek, akik a tiltott testvéri szerelem eljátszásával csábítják be a vendégeket. Becenevüket annak köszönhetik, hogy gyakran tréfát űznek másokkal. Tökéletesen szinkronban vannak és szinte mindent együtt csinálnak, de a cselekmény előrehaladtával egyre jobban meg tudjuk különböztetni őket.

Haninozuka "Honey" Mitsukuni a Loli-Shota típus: Egyértelműen az aranyos, gyerekes kinézetével bájolja el a vendégeket, és ehhez még hozzá vesszük azt, hogy imádja az édességeket és mindig a plüss nyuszijával sétál, ennek ellenére ő a klub legidősebb tagja.

Morinozuka "Mori" Takashi a Vad típus: A Host Club legmagasabb tagja, csendes, sztoikus, mindig Honey közelében van. Nagyon törődő típus, mindig vigyázz Honey-ra és a többiekre a klubban.

Fujioka Haruhi a Természetes típus: Az újonc, aki a 8 millió Yen adósságának köszönhetően került a klubba. Megbocsátó és kedves, viszont rendkívül egyenes (mindig kimondja azt, ami először az eszébe jut, gondolkodás és ártó szándék nélkül) és egyszerű, szinte mindig csak étkeken és a tanuláson jár az esze, viszont ”különlegessége” miatt, ő hoz majd hatalmas változást a klub életébe.

Tehát kapunk egy sztorit egy hétköznapi lányról (ha még nem jöttél volna rá Haruhi egy lány), aki kénytelen fiúként, más lányokat kiszolgálni, 6 szuper gazdag fiú között. A sztori kiinduló pontja nem megszokott shoujo-s, viszont ez magán a romantikus szálon nem változtat sokan, a mű elején egyértelmű már hogy kik a főszereplők, akik összejöhetnek, tehát nem is egészen az a lényeg hogy mi történik, hanem az hogy hogyan!

A Host Club engem is elbájolt:

Az alaphelyzetnek köszönhetően a manga vicces, nagyon, írhatnék ide mindenfajta melléknevet, fokozó névmást, de szerintem ezzel az egy szóval lehet a legtöbbet mondani.

Egyszerűen csak lehet érezni a karakterek közti kémiát, ahogy kiegészítik, kritizálják egymás hülyeségeit, hibáit ”különlegességét”. Nem azt mondom, hogy nagyon összetett poénok vannak benne, a karakterek vicces oldala sem éppen forradalmian összetett, de mégis el van találva, kellően abszurd, mégis valahogy természetes, aztán ehhez még hozzáadjuk, hogy még paródia meg néző kritika is valamennyire. Nem garantált, hogy a padlót fogja majd mindenki a röhögéstől, de szerintem a legtöbb arcra egy jóleső mosolyt biztosan tud csalni.

A manga eleje olyan, mint egy népmesegyűjtemény, hadd magyarázzam meg: egy-két fejezetes kis történetszálakat kapunk, amiben a Host Club segít egy bajban lévő vendégnek, melyeknek a végén mindig lesz egy-egy aprócska tanulság, természetesen ezen kis történetek során mindig elszórnak egy kis morzsát, amik majd később megadják a hosszabb történetszálak alapjait. A történet így szépen folyamatosan vált át a rövid, vicces, könnyed mégis tanulságos epizodikus fejezetekből a hosszabb, drámaibb történetszálakba, természetesen nem kell félni, a vicces jelenetek, ha kevesebb mennyiségben is, de végig jelen lesznek, természetesen a végén, a Happy Ending után, megint a vicces könnyed fejezetek lesznek jelen.

’S igen vannak drámai jelenetek, mindannyian tudjuk, hogy mangákban ezek mennyire csöpögősek, szimpátiára/sajnálatra rájátszók szoktak lenni, nem azt mondom, hogy nem sajnáltam, vagy szimpatizáltam a karakterekkel, viszont a manga nem ezekre fektette a hangsúlyt, hanem arra, hogy a karakterek hogyan léptek túl ezeken, vagy próbálják ezeket megoldani együtt vagy külön-külön. Mert a szereplők ezt csinálják, egy percig sincs olyan, hogy valamelyik szereplő egy lelki seb miatt beül a sarokba, majd a többiek jönnek, csak azért, hogy megvigasztalják, és hogy még több empátiát váltsanak ki az olvasóból.

Szereplőink, természetesen jó shoujo-hoz illően, bizony ezekben a katartikus drámai pillanatok alatt igen nagy személyiségfejlődésen mennek át, de nem csak azok alatt, hanem köztük is. A kisebb könnyedebb fejezetek alatt is észrevehető egy-egy szereplő viselkedésének a változása, beszédstílusa, vagy az hogy melyik másik szereplővel kezd el erősebb viszonyt kialakítani, és melyik kapcsolat szorul árnyékba.

A fekete szivárványszínű leves

Nem véletlen az alcím, ha valami negatívumot, kéne felrónom a mangának, az talán az lenne, hogy túlságosan boldog, idealizált (főleg az epilógus), ebből következően nem akar reális lenni, de néha mégis az akar lenni, és ez az érzés, habár nem ront az összképen, az erre érzékenyeknek bizony homok lehet a cipőjében. Bár azok, akik erre érzékenyek, nagy eséllyel az egész mangát sem fogják felmagasztalni. Természetesen az idealizált shoujo-k többi kisebb hibáit is magával hordozza, szerintem ezek a műfaj kedvelőinek úgy sem okoz gondot.

Viszont emberek, tessék felkészül a bizony elég erős shounen ai keltő jelenetekre, mivel az író eme műfajt úgy parodizálja, hogy egyszerűen túlzásba viszi, ami így a műfaj kedvelőinek is jó, ellenben a többiek is képesek rajta nevetni, hacsak nem homofóbok, akik a képek láttán már dobják az egész művet, mert nekik ez bizony egy elég nagy kavics lesz a cipőben.

Itt meg is említhetném a rajzolást, sokszor hallottam már, hogy valaki csak azért nem akar ebbe a mangába belekezdeni, mivel ”ronda” , elismerem ahhoz képest hogy a szereplők szép fiuk lennének (bishounenek), a rajzolás nem a legszebb, de bőven elég jó ahhoz hogy ne menjen el tőle a kedvünk, ráadásul a mangaka rajzstílusa elég gyorsan változott a pozitív irányba, mert míg a fenti képek az első 2 fejezetből vannak, az alábbi kép a 38.-ból:

Egyébként azt, hogy a manga csúnya, legtöbbször azoktól hallottam, akiknek tetszett az anime, és a mangával is megpróbálkoztak. ’S igen a BONES által letett anime igazi minőségi iparos munka, a rajzolása szép, a zenék a szinkronokkal együtt nem hagynak maguk után kívánni valót, és nem véletlenül lett az egyik legjobban szeretett shoujo az animés körökben. Így tehát mindenki tegyen nyugodtan előbb próbát az animével, és ha az tetszik, akkor a mangát is nyugodtan tessék elkezdeni, azoknak, meg akik már látták az animét és tetszett, tessék elkezdeni a mangát, azt a pár rondácska fejezetet megéri. ’S mindenki tessék mindkettőt az elejéről kezdeni, mert bár az anime mint írtam, minőségi munkát alkotott, sok helyen változtatott, és a hangsúlyt is valamennyire más irányba terelte.

A live-actionok meg decensek, szerintem a mangához/animéhez képest, nem képesek ugyanazt az élményt nyújtani, mert a mangában lévő poénok, elő szereplős színészekkel egyszerűen nevetséges, a színészek, habár távolról sem nyújtanak jó alakítást, bőven elfogadhatóak, a CGI csapnivaló, de hála a jó égnek nagyon kevés van belőle. A 2011-es live-action (sorozat) a történet elejét meséli el, egy harmadik változatban, viszont sajnos szegényesebben, mint ahogy a manga/anime. Míg 2012-es egy film három olyan arcnak az összeolvasztásából, amik nem voltak benne az animében, a baj ezzel az, hogy a manga ismerete nélkül nincs táptalaj (az anime nem elég, és a kis prológus az elején sem elég), viszont ha meg a manga ismerete már megvan, a film lehet hogy csalódás lesz. Természetesen bőven nézhető mindkettő, de ne várjunk tőlük annyit mint a mangától/animétől, és tényleg inkább csak azok nézzék meg akiket tényleg érdekel a cselekmény egy harmadik változata.

Konklúzió

Nos, ha valaki alaposan elolvasta a kritikámat, az rájöhetett arra, hogy nekem igen is tetszett eme manga, csak sajnos nem írhatom ide, hogy mindenkinek kortól-nemtől függetlenül és ízléstől függetlenül kötelező darab, sőt még a műfaj kedvelőinek sem kötelező, hisz túl forradalmi dolgot ez sem nyújt, viszont remekül összegyűjti azokat a dolgokat, amiket szeretünk a műfajban. Így hát egy kedves 8 ponttal (a 10-ből) ajánlanám a műfaj kedvelőinek, ha eddig nem kezdték volna el, vagy azoknak, akik még csak az animét látták. ’S azok, akik meg még semelyik médiaformátumban sem találkoztak a franchise-val, azoknak ajánlom, hogy először az animével kezdjék. Természetesen mindenki más is nyugodtan elkezdheti, ha nem böki a csőrét valamelyik fent említett negatívum.

Nos, hát köszönöm, hogy elolvastátok a kritikámat, és remélem/garantálom, hogy a manga után nem ilyen arccal fogtok felállni J

Most már csak az a kérdés, ti mikor fogtok benyitni a 3. zeneterembe. "

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.