Szegasztok! 

Amikor először megláttam, hogy 2012 Januárjában az Amagami SS-nek egy második évadot szánnak, majd kiestem a székemből az örömömben. „Igen, igen! Végre!” – szorítottam össze az öklöm. Sokáig pedzegették a gondolatát és most, végre meg hozták a döntést! Ismét elkezdtem az OST számait hallgatni, újra és teljes egészében elragadott az eredeti évad a hangulatával. Rögtön elő is kotortam egy pár mangát, így került a kezembe a kedvenc karakterem adaptációja: Tamachi Kaoru naplójába, az őszi, iskolai napok után fergeteges érzés volt belevetni magam, még a nyarat is visszahozta magával. Jó szórakozást a kritikához! 

„Junichi fáradtan borult az iskolapadjára, mikor végre megérkezett. Tanulás, tanulás, pihenni pedig alig van ideje. „Mi ütött a tanárnőbe mostanában?” – tette fel magának a kérdést folyamatosan mióta bal lábbal kikelt reggel az ágyából. A világ forgott körülötte, szemei nehezebbek lettek a másodpercek teltével. Maga se tudta megmondani, hogy tényleg elaludt vagy sem, mikor összerándult egy élés csípésre a fülénél. Elkezdte dörzsölni a harapás zsibbadt nyomát, alig melegedett fel még a hideg, téli időtől. Mélyen támadója szürke szemeibe nézett, a lány arcán gúnyos mosoly feszült.

- Kaoru… - sóhajtott a fiú.

- Jó reggelt Junicihi! – sipította lelkesen az osztálytársnője.”

A mangára vevő közönség már csak a borítója alapján szívesen belelapozna, a fergeteges, részletes és szemkápráztató rajzok láttán már sétálna is a kasszába vele. Ez a manga tipikus példája a „szerelem első látásra” elvnek: az illusztrátor vérprofin forgatta ceruzáját, félelmetes, ahogy már a szöveg olvasása nélkül ilyen tengermély érzéseket váltson ki a szemlélőből. Külön öröm, hogy ehhez még a perverziót se kellett használnia, a ritka megjelenése ennek a jelenségnek igazi üdítő húzás volt. Ráadásul így még a fiúk tinédzserkori szemléletét is reálisabban mutatták be. A környezet is remekül meg van jelenítve, ideális terepet adva a történetnek. Habár már az anime-on megismerhettük Kaouru arc-ját, mégis sikerült egy egyedi sztorit összekovácsolni az írónak, rengeteg ügyes és jól elhelyezett dramaturgiai húzással feldobva a magába szippantó hangulatot. Negatívumként sajnos meg kell hagyni, kissé túlságosan gyakran visszaköszöntek az anime-ban már látott jelenetek és bár a sztori értékéből nem vonnak le sokat, ezek ugyanakkor kissé kényelmetlenek is lehetnek a törzsrajongók számára. Kissé furcsa volt néha lapozni is, gyakran vissza kellet mennem, mintha véletlenül kihagytam volna egy-egy oldalt: néhány esemény megjelenítését olybá tűnik, hogy lusták voltak beleépíteni az írók, ami viszont tényleg a dráma rovására ment. Kárpótolni fognak viszont a szereplők, akiknek egyedi és ütős jellemi ismét hozzák az Amagami legerősebb vonását. Telitalálóan bele lettek építve a különböző szituációkba, és ami még tovább emeli az amúgy is magas szintet, azok a szinte tökéletesre csiszolt párbeszédek. Ezekkel az eszközökkel nagyon mélyen és felületesen érzékeltették a szereplők gondolatait, fájdalmait és érzéseit, óriási plusz pontot számolhatunk fel ezzel a mangának.

Érdekes módon, a címmel ellentétben nem csak Kaouru történetét is ismerhetjük meg, két fejezet erejéig belesüvítettek még két külön szálat is: Junichi húgáét, Miya Tachibana-ét és Nakata Sae-ét is. Ezek eltérnek teljesen a főszáltól, negatívumot igazából semmi ordítót nem hordoznak magukkal, a napló értékével egyenértékűek. A probléma lángja ezeknek viszont a napló „végén” fájdalmasan fellobbant: nem fejezték be Kaoru történetét, ráadásul, úgy ahogy van, pont az utolsó fejezet végén sikerült megszakítani a történetmesélést. Nyomdafestéket nem tűrő szavak repkedtek azokban a pillanatokban, a szobámban, nem értettem a logikáját az egésznek: minek kellett két, ugyan jó, de teljesen fölösleges mellékszál a kötetetek közé, ha pont emiatt nem sikerült lezárni a fővonalat? Sigh… 

Ami van, az viszont profi munka, a fent említett precedens ellenére is érdemes végigpergetni a manga oldalait. Az Amagami SS kiváló romantikus hangulatot és sztorikat mutat be, abszolúte helytállóan példázva a tinédzserkori érzéseket, gondolatokat és fájdalmakat. Néha talán még magunkra is ráismerhetünk.

 

Táblázat szerint: 33/40

Százalék: 90%

Tízes skálán: 9/10 

Mr Timbol 

Pro/Kontra 

+ Nagyon szép rajzok

+ Mély érzések, öt csillagos hangulattal

+ Reális társadalomkép

+ Remek sztori, kiváló dramaturgiával

+ Jellemes karakterek visszaköszönése

+ Párbeszédek kidolgozottsága

+ Két plusz mellékszál… 

- … amik miatt nem zárult le a főszál

- Túl gyakoriak az anime-ból visszatérő képsorok.

- Spontán jelenet kivágások/kihagyások

 

Írta: Enterbrain

Illusztrálta: Tarō Shinonome

Év: 2010

Terjedelem: 1db befejezetlen kötet

A bejegyzés trackback címe:

https://animemangapalota.blog.hu/api/trackback/id/tr813413181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.