Szegasztok!

Ma egy mangakáról fogok írni nektek, aki nem kicsit jártas mind a hárem, mind a romantika és mind a humor terén.

Ma Inoue Kazurou-ról fogok írni nektek röviden.

 

 

 

 

 

 

 

Inoue Kazurou egy japán mangaka, aki 1970-ben született Tochigi-ben. Kezdetben négy panelből (kép kocka) álló rövid mangákon dolgozott, majd a 40-ik "Rookie Comic Award"-on elismerést kapott a "Dream Security Mao" mangájáért.

Ezután, ahogyan a mangakák 95%-a, ő is egy mangaka asszisztense lett, méghozzá Fujita Kazuhiro-é, akinek olyan mangakák voltak még asszisztensei, mint Anzai Nobuyuki (Mär).

2001-ben jelent meg legelső mangája, a Heat Wave a Shonen Sunday Super oldalain, majd innentől nem volt megállás a csúcs felé.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyik fő műve a Midori Days (Midori No Hibi), mely még anime adaptációt is kapott a "Pierott-nak hála", amely egy elég korrekt adaptáció lett - bár ez főleg annak tudható be, hogy a mangaka is benne volt az anime megvalósításában (legjobb bizonyíték erre a befejezés, mely annak ellenére, hogy a manga később lett befejezve, dettó ugyanaz).

A Midori Days nem csak történetében és ötleteiben más, mint a többi romantikus manga, de képes volt olyan karakter típusokat szerethetővé tenni, mely máshol (főleg egy bizonyos N-betűsben) a fél világ rühell. Ayase-ra gondolok itt konkrétan, aki a "sztereotíp Tsundere" szerepét kéne betölteni, de más mangákkal ellentétben itt ez a karakter típus vicces! Jók a poénjai, a beszólásai, képes karakterfejlődésre és van személyisége!

A poénok vegyesek, habár ecchi poénokkal is próbálkozik, inkább a két főszereplő (Seiji és Midori) "összekapcsolódásából" hozz ki poénokat. Illetve a japán társadalmat és otakuk-at parodizálja ki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Ai Kora (Love & College) az egyik legjobb hárem-romantika-vígjáték manga, amit valaha olvastam, és bátran állíthatom, hogy ha nem is 100%-ban, de nagyon megreformálta a hárem-romantika műfaját.

Itt nem a tipikus "szemüveges-béna-lúzer-gyógyegér" a főhős, itt nincs "félénk-hátrahúzódó-kislány", itt nincs "hiperaktív-külföldi", csak szerethető karakterek. Bár a Midori Days-hez képest itt már több az ecchi poén, de még így is több nem ecchi poént találunk, mint a többi hárem mangához képest.

Őszintén megmondom, nem értem, miért nem csináltak ebből is anime adaptációt, hiszen mind a története, mind az ötletek, mind a humor, mind pedig a megvalósítás nagyon jó! Remélem valamelyik anime stúdió végre észreveszi, hogy nem csak "Love Hina" klónok léteznek, és nem csak ezek a "klónok" adhatóak el a piacon, hanem valami eredeti is!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Aoi Destruction valójában egy rövid történetekből álló manga, mely ugyan nem sikerült olyan jól, mint az előző két műve, de azért itt is nagyon jó történetek vannak (külön kiemelném a "Full scretch-Eiji"-t, ami egy otaku-ról szólt, aki egy lány miatt elhatározta, hogy megváltozik...

És akkor gondolom most azt kérdezitek, hogy akkor miért nem lehetett róla hallani a Mondo-ban és miért nincs akkora hírneve, mint a "két bájgúnárnak" (Kishi és Kubo)... a válasz igen egyszerű: otakuk.

Ugyanis Kazurou nagyon szereti kiparodizálni az otaku-kat, és az ő hobbijaikat/felfogásaikat, közben utalásokat elrejtve, hogy talán még sem jó az, amit ők csinálnak, vagy hogy változtatniuk kéne rajta. De nem csak kiparodizálja őket, hanem megmutatja, hogy a japán társadalom miként bánnak velük. Itt egy pár példa:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És az otakuk ezen tényleg képesek fölkapni a vizet, ahelyett, hogy megértenék, hogy mit akar mondani nekik a mangaka ezzel az "rossz életről". Ugyanis a japánok röhögve kitazsítják az otakukat maguk közül, oda a "Baka Gaijin-ok" mellé. És ne úgy képzeljétek el, ami itt van nálunk a "lúzer gyíkokkal", mert az semmi, ahhoz képest, amit ott művelnek a japánok az otakukkal. Tény itt sem rózsás a "nerd"-ek helyzete, de ott kint, ahol erős a diszkrimináció és az idegen gyűlölet, elképzelhetitek, hogy milyen lehet (főleg hogy sok kutatás és beszámoló alapján is ki lehet jelenteni, hogy japán szociális és erkölcsi szinten igen romlott).

De nem csak az otakuk-nak csípi a szemüket Kazurou művei, hanem a többi japánét is, főleg a "nem teszek semmit, csak fülem-farkam behúzom" emberkékét:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Igen, ilyen a "Japán fölfogás". Ha valaki kiáll a saját osztálytársaiért, az már "gonosz deviáns". És még ŐK kapják fel a vizet, holott Kazurou csak azt mutatja, hogy mennyire nem stimmelnek a dolgok a japán felfogásokkal.

És valószínű, hogy lassan a Doujinshi rajzolók és a mangakák is "hadat üzennek" majd neki, mert most egy olyan mangán dolgozik, ahol egy hentai-mangaka-t parodizál ki. Remélem szerepel majd benne Kishi és Kubo is, mint "vendégek"...

 

 

 

Szóval Kazurou egy rédemtelenül nem népszerű mangaka, aki az Aki Kora-val megújította a hárem műfajt, és képes arra, amire a többi mangaka nem: megmutatni azt, ami a mangák és animék cukormázzal elrejtenek, vagyis japán valódi oldalát.

Én azt javaslom, kezdjetek neki mind a Midori Days-nek, mind az Ai Kora-nak, mert veszteni nem vesztetek semmit, de kihagyni bűn!

 

Ajánlott művek tőle:

- Midori Days

- Ai Kora (Love & College)

- Aoi Destruction

A bejegyzés trackback címe:

https://animemangapalota.blog.hu/api/trackback/id/tr573375908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

:{) MIKI (}: · http://machinimak.wordpress.com/ 2011.11.14. 19:26:05

Én konkrétan gyűlölöm a romantikus műveket, bár a Midori Days elég jól adagolta a dolgokat, amiket még én is képes voltam lenyelni.