Sziasztok. A mai vendégemmel egy japán legendát fordítottunk le, ami eredetileg egy hasonló utat bejáró mém volt még 2008-ban. Ezen rendhagyó alkalommal vendégemmel, Kingával megosszuk a fordításunk gyümölcsét. Megjegyzem, hogy az eredeti forrás teljesen rossz volt, így a kénytelenek voltunk itt-ott változtatást csinálni. Jó szórakozást a műhöz.

A nagyszüleim Japánban éltek egy kis faluban. A szüleim minden nyáron elvittek hozzájuk. Legtöbbször akkor,amikor kettesben szerettek volna lenni pár napig. A nagyszüleimnek en voltam az egyetlen unokájuk, ezért mindig örömmel fogadtak es apró ajándékokkal leptek meg. A házuknak volt egy hatalmas kertje. Nagyon szerettem játszani. Utoljára 8 evesen voltam ott.

Nagyon meleg nap volt. A nagyszüleim a házban pihentek, en pedig a fűben feküdve néztem a felhőket miközben a nap melegét élveztem. Hirtelen egy furcsa, férfiasan mély hangra lettem figyelmes. Ami így hangzott:

„Po…Po…Po…Po…Po…Po…Po…”

Körülnéztem a hang forrását keresve, amikor egy furcsa dologra lettem figyelmes a kerítésnél. Egy szalmakalap volt. Ami furcsa volt, hogy a kalap nem a kerítsén pihent hanem mögötte.

 „Po…Po…Po…Po…Po…Po…Po…”

Aztán a kalap elkezdett mozogni, mintha valaki viselné. Megállt a kerítések között lévő réseknél, így szemügyre vehettem,a kalap gazdáját. Egy nő volt az. Meglepődtem, hogy mennyire magas, hiszen a kerítés több mint 2 méter magas volt. Talán gólyalábakat vagy magas sarkút viselt. De a nő hirtelen köddé vált és a hang is megszűnt.

Teljesen megzavarodva mentem be a házba. A nagyszüleim az asztalnál teáztak, én pedig leültem hozzájuk. Egy kis idő múlva elmeséltem nekik az előbbi jelenetet. Nem igazan figyeltek rám, amíg azt a bizonyos hangot ki nem mondtam.

„Po…Po…Po…Po…Po…Po…Po…”

Amint ezt kimondtam kővé dermedtek félelmükben.  A nagymamám szemei félelmet tükröztek mig a nagypapám komoly arckifejezéssel megragadta a karomat,majd ezt kérdezte:

- Egy fontos kérdés. Milyen magas volt?

- Akkora mint a kerítés.

Ezután újabb kérdéssel bombázott. Mint pl: Hol állt? Mikor történt ez? Mit csináltam? Meglátott-e engem?

Próbáltam mindegyik kérdésre felelni ahogy tudtam. Aztán kirontott a szobából,es a telefonhoz sietett. Utána kocsiba szállt es elhajtott. A nagymamámra néztem. Reszketett, mint a nyárfalevél.

- Nagymama. Ki az,a Hachishakusama?

De ő csak ennyit válaszolt.: Semmi baj nem lesz. Nagyapád megfogja oldani ezt a problémát. Amíg a konyhában vártunk szinte tapintani lehetett a feszültséget. Mikor nagypapa hazaért,elmondta mi ez az egész. Hachishakusama ami magyarra atforditva :" A nyolc láb magas nő". Egy nagyon veszélyes entitás. Külsőre egy magas női alakot vesz fel,aki mely hangon azt mondja: "Po..po..po".

A beszámolok csak egy kicsit térnek el. Valaki egy szikár öregasszonyt látott, valaki meg egy fehér temetési leplet viselő nőt. Régen egy csapat szerzetes fogta el ,ezt a lényt. Ehhez 4 speciális "Jizo" szobrot használtak, amit azon épület északi, keleti, nyugati es deli sarkában helyeztek el, ahonnét a lény nem tudott volna kijutni

Azonban ha bárki meglátta,néhány napon belül meghalt vagy nyomtalanul eltűnt. Az egész olyan őrültségnek tűnt, hogy alig akartam elhinni

A nagypapámmal együtt jott egy idős nő is,akit K-sannak hívtak. Odaadott nekem egy összegyűrt pergament ,amit  magamnál kellett tartanom. Aztán a nagypapámmal felmentek a szobámba hogy előkészüljenek valamire. Mostmár határozottan féltem. Egy kis idő után, nagypapám es K-san visszatértek a földszintre, es felvittek a szobámba. A szobám ablakait újságpapírral takartak be,amiken ősi rúnák voltak . a szoba 4 sarkába csészéket helyeztek el,amikben só volt. Középen pedig egy Buddha szobor, valamint egy kék vödör amit vécének használhattam. Ezután K-san hozzam fordult.

- Hamarosan lemegy a nap. Itt kell maradnod ebben a szobában, es barmi történjék is nem jöhetsz ki csak 7ora után. Addig a nagyszüleid sem szolnak hozzád,es a szüleidet is értesítjük erről.

Ezeket olyan síron túli hangon mondta hogy kirázott a hideg.

Majd nagyapám így szolt:

- A pergamentekercset tartsd mindig magadnál ,es imádkozz Buddhához ha bármi rossz történne . Végül győződj meg arról, hogy jól bezártad e az ajtót.

Ezután magamra hagytak. Próbáltam tévét nézni, de olyan ideges voltam, hogy görcsbe rándult a gyomrom. Nagyon rémült es depressziós voltam. Úgy ereztem magamat mintha börtönben lennek. Azt sem fogtam fel,hogy sikerült elaludnom

Éjszaka 1 órakor ébredtem fel, es rögtön tudtam az okát. Valaki kopogott az ablakomon, ezért felhangosítottam a tevémet, miközben nyugtattam magamat hogy csak egy faág volt.

Ekkor nagyapám felkiabált a földszintről.

- Jól vagy? Ha szeretnéd, nyisd ki az ajtót es együtt átvészeljük ezt a veszedelmet.

Elmosolyodtam. Es már nyitottam volna az ajtót, de hirtelen furcsa érzés fogott el. Nagypapa hangja volt ugyan, de mégis olyan idegennek tűnt.

Mikor a sót tartalmazó csészékre pillantottam, megfagyott az ereimben a ver. Mind fekete volt. Odarohantam a szoborhoz es imádkozni kezdtem. " Ments meg Hachishakusamatól". Ekkor az ajtó mogul meghallottam a hangot, " „Po…Po…Po…Po…Po…Po…Po…”

Ekkor már teljesen elöntött a pánik es sírva imádkoztam, hogy reggel legyen. A reggel eljött és minden csészében lévő só teljesen fekete lett Fél nyolckor nyitottam ki az ajtót, nagyimnak es K-sannak. Nagyim könnyekbe tört ki mikor meglátott. Lementünk a konyhába,meglepődve láttam,hogy anyám és apám is itt vannak. Nagyapa sürgetett minket,hogy minél előbb hagyjuk el a házat. Mikor kimentünk a házból,a kapunál ott álltak a falubeliek akik ujjal mutogattak ram,azt motyogva " Ez az a fiú". A ház előtt egy sötétített ablakú furgon állt.

Apa így szolt :

- Elég nagy bajban vagy. Tudom, hogy aggódsz, de nem lesz semmi baj. Csak tartsd lenn a fejed ,es csukd be a szemed, amíg kiérünk a faluból.

Bólintottam es beszálltam a kocsiba. Nagyon lassan haladtunk. A szívem a torkomban dobogott, mikor K-san megjegyezte, hogy most jön a neheze, es elkezdett imát mormolni. Es akkor meghallottam ismét.

„Po…Po…Po…Po…Po…Po…Po…”

Görcsösen szorítottam magamhoz a pergament. Azonban, elkövettem egy nagy hibát. Kinéztem felig nyitott szemmel az ablakon. Es ott volt! A kocsi mellett repült. Apa rögtön ram szolt hogy csukjam be a szememet, de mar késő volt. A nő minden irányból kopogni kezdett az ablakokon, egyre hangosabban. A családtagjaim nem látták ugyan, de a kopogást kristálytisztán hallották. Mindenki imát mormolt, miközben en olyan szorosan markoltam a pergament hogy mar megfájdult a kezem.

Egyszer csak megszűnt a kopogás es a hang is. Félve kinyitottam a szememet,es megkönnyebbülve láttam, hogy elhagytuk a falu határát,így mindannyian megkönnyebbültünk. Ezután egy közeli szállodában szálltunk meg. Míg anya taxit hívott, addig apa es K-san elmesélték azt, amit meg nem tudtam Hachishakusamaról. Kisgyerekekre vadászik, mert azok nagyon függenek a családtagjaiktól. Apa egyik gyerekkori barátja is emiatt a szörnyeteg miatt tűnt el. De szerencsére az ereje csak a faluig terjed ki. Ezért egy sokan elköltöztek a faluból,es nem tértek vissza. Viszont arra is magyarázatot kaptam, hogy hogyan sikerült megszöknie. A templomban eltört az egyik Jizo szobor. Ezután K-san egy másik pergament adott nekem, amin védővarázslatok voltak, az ilyen gonosz entitások ellen. A nagyszüleim aznap este haza utaztak. Mi pedig másnap.

10 év telt el az eset óta. Próbáltam magamnak bemesélni, hogy Hachishaku -sama, csak egy legenda volt. De ha legenda lenne, akkor mi volt ez az egész? A faluba nem mehettem vissza, így a nagyszüleimet se láttam többet. Ezért telefonon tartottuk a kapcsolatot. A nagyapám később meghalt a betegségében. Nem tehettem érte semmit. Még a temetésére se mehettem el. Nagymamámnál meg rákot állapítottak meg az orvosok. Az utolsó beszélgetésnél arra kért, hogy menjek el a falujukba hadd lásson utoljára engem

- Biztos ezt szeretned?- Kérdeztem.

- 10 év telt el. Mindenki felnőtt. Nem lesz semmi baj.

- Es mi a helyzet Hachishaku-samaval?

Ezután olyan dolog történt,amitől levert a víz. A telefonban síri csend lett,majd egy mely férfi hang szolt bele:

„Po…Po…Po…Po…Po…Po…Po…”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.