Sziasztok. Talán nem én vagyok az egyedüli ember, aki utálta a kötelező olvasmányokat. Számomra a listában semelyik nem fogta meg akkor az érdeklődésemet. Kivételt képzett két könyv: Az Egri csillagok és a Pál utcai fiúk. Ez volt az a két könyv, ami számomra teljesen megnyerte a tetszésemet és legalább kétszer kiolvastam. De mi a helyzet filmek terén? Szerencsére szinte majdnem minden ismertebb regényt akkor filmesítettek meg, amikor a magyar filmipar nem egy aszott szőlő szintjén volt. Korhű díszletek, zseniális színészi és színésznői játék. Nem kell más egy jó magyar filmhez. És a mai bemutatóm tárgyára visszakanyarodva: íme, a magyar-amerikai koprodukció az 1969-es Pál utcai fiúk.

aplutcaifik1969.jpg

A történet Budapesten játszódik 1902 Áprilisában. A Pál utcai grundon egy csapat gyerek élvezi a suli utáni pihenést. Ám ez az öröm nem tart soká, mert a Vörösingesek élükön Áts Ferivel el akarják foglalni a Grundot, hogy labdaterületük legyen. A főszereplő, Nemecsek Ernő közlegény harcát mutatja be főképpen, hogyan válik gyáva nyúlból, igazi harcossá. Nem akarok ellőni semmiféle poént, egy biztos: a vége keserédes lesz.

 

hqdefault_1_1.jpg

A film teljesen hű maradt a Molnár Ferenc regényéhez. A díszletek kifogástalanul lettek megoldva, a regényben történt cselekmények teljesen jól lettek átemelve. A színészi és színésznői játék kifogástalan lett. Ennyit elég lenne mondani szakmai szempontból, most jöjjön az a rész, ami szerintem mind a regényben, mind a filmben kifogástalan: A cselekmény. Teljesen jó tempót vesz fel, nincsenek benne üresjáratok. A zenék terén is magasan domborít. És akkor nem is beszéltem a végső harcról. A harc menetét (nem meglepő módon) a regényhez írták. Mondjon nekem akárki akármit: Ezt a csatát öröm nézni, annyira izgalmas és látványosabb, mint egy agyon CGI effektelt telerakott csatajelenet.

Értékelés:

Látvány: 9/10 (A film nem öregedett annyira jól, de még így is jó a szemnek.)

Cselekmény: 10/10

Zene: 10/10

Színészi teljesítmény: 10/10

Végeredmény: 39/40

Sajnos szót kell említenem a Pál utcai fiúk 2003-as rebootjáról, ami sajnos hűen tükrözte a magyar filmipar elkorcsosulását. Üresjáratoktól és marhaságoktól hemzsegő két órás szenvedés volt, ami teljesen figyelmen kívül hagyta az eredeti művet. Ha nem láttátok, akkor hálásak lehettek. Tőlem elvett több, mint két órát. Ennyi voltam mára. Sziasztok.

A bejegyzés trackback címe:

https://animemangapalota.blog.hu/api/trackback/id/tr3212255860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kossza 2017.02.22. 13:08:07

Én sem szerettem a kötelező olvasmányokat, ráadásul az olvasástól is elvették a kedvem hosszú időre ezért utólag még jobban utálom azokat. De nekem a Pál utcai fiúk sem volt kivétel.
süti beállítások módosítása