Szegasztok!

No, itt a vége a negyedik nyereményjátékunknak, de még éppen időben futott be UzMona, aki a Shigatsu Wa Kimi No Uso animéről fog írni nekünk!

Sok szerencsét, a többieknek meg jó szórakozást! ;)

"

UzMona

2014.04.16.

Shigatsu wa Kimi no Uso

Eredeti cím: 四月は君の嘘 / Shigatsu wa Kimi no Uso

Angol cím: Your Lie in April

Hossz: 22 rész (22 perc/rész)

Év: 2014.10.10 - 2015.03.20

Áprilisi hazugság

„Tizennegyedik életévem tavaszán… Én… Találkoztam veled.”

Hosszú idő telt el, mióta olyan animét láttam, ami a gép elé láncolt.

NA, AZ ÁPRILISI TRÉFA PONT EZT TETTE VELEM!

Nem csak hogy egyhuzamban végig néztem, de rávett, hogy a klaviatúra mögé ülve, forrásokat olvasva, írni is kezdjek róla.

Korábban már láttam a verseny kiírását, és volt is szándékom, hogy írjak valamit, de nem volt anyagom, nem láttam mostanság semmi olyat, ami megfogott volna, és késztessen arra, hogy bármit is beüssek a gépbe. Ebből a szemszögből pont jókor futottam bele az Áprilisi hazugságba, mert nem csak, hogy meghozta az ihletem, de felvázolja mindazokat az érzéseket, amikkel személy szerint jelenleg is küzdök, és kellő mennyiségű rózsaszín sziruppal a szürke, vizsgaidőszak felé hajló estéket könnyed, zenével és könnyel teli éjszakázássá hígítja.

Sírtam? Igen. Nevettem? Igen. Élveztem? Igen. Megkönnyebbültem?

… Igen. És így április egyik csütörtökén nálam is beköszöntött a tavasz.

#iskola #lélektani #romantikus #slice of life #tragédia #zene #baseball #foci #betegség #diák/diáklány #szerelem #felnőtté válás #stressz #halál #komolyzene #mangaalapján #versengés #zongora #hegedű stb

Ezekkel a tagekkel lehetne megtalálni ezt a könnyű sorozatot, melynek manga alapját Naoshi Arakawa írta és illusztrálta. Az animés változat az A-1 pictures jóvoltából jött létre, és 2014 októberétől sugározták egészen 2015 márciusáig a Fuji TV noitaminA blokkjában.

Maga a történet ajánlásszerűen így hangzik:

Arima Kousei, 14 éves zongoraművész számára eltűnt a saját zenéje, miután két évvel ezelőtt egy betegségben elhunyt az édesanyja, egyben mentora. A tragédia akkora hatással volt a fiúra, hogy egy olyan burok keletkezett körülette, mely máig nem engedi, hogy hallja a játékát, és tompa szürkeségbe zárja. Nem képes továbblépni. A körülötte lévő emberek hiába ragyognak, ő mégis színtelennek lát mindent, míg egy hegedűművész - Miyazono Kaori - erőszakkal fel nem rángatja a színpadra, hogy zongorán kísérje őt. Ezáltal a szorongás hatalmas fala meginog, és a sorozat végére kíméletlenül le is dől. Közben persze sokat sírunk, a stressztől összeszorul a gyomrunk és rettegünk, hogy szeretteinket elveszítjük. De nevetünk is, és a barátokkal közösen küzdünk, hogy a kemény és fárasztó munka után csak még nagyobb tapsvihar koronázza a sikert.

Ezek után lássunk is neki annak a fránya áprilisnak! Nem is fogom kerülgetni a cicust, ott fogok SPOILER-kedni, ahol éppen kell.

Az Áprilisi hazugság a szivárvány színpalettájával dolgozik. Rengeteg érzést közvetít a rengetegféle karakteren keresztül. Az elején a két fő(bb)szereplőtt említettem meg a rövid ízelítő során, de a valóság az, hogy minden szereplőnek, aki megjelenik, meg van a maga harca, érzése, fájdalma, mind különálló egyéniség. Ebből kifolyólag érintünk mindenféle érzést, és válik ennyire sokszínűvé a darab. Csak a feltűnőbb és jelentősebb alakok közül emelnék ki néhányat, de igazából a teljes szivárványhatáshoz mindenkiről szólnom kellene.

Emi Igawa – szinkronhangja: Saori Hayami

Személyes kedvencem ez a lány, mert nőisen szeszélyes. Kedvesnek mutatja magát, de kicsit kukacoskodó. Azt hinné az ember, hogy mennyire fennhordja az orrát, ennek ellenére tele van törődéssel vetélytársai iránt. Igazi zongorista, kinek szándéka, hogy előadása eljusson az emberekhez. Ő is problémákkal küzd, mert motiváció nélkül kell játszania, mely produkciójára hullámzó hatással van. Talán a szerelem lenne megoldás a számára, mely Arimához fűzi~

Aiza Takeshi – szinkronhangja: Yuuki Kaji

Igazi belevaló srác, szőke égnek álló séróval, ami egy igazi művész benyomását kelti. Törekszik a tökéletes játékra, mely példaképe és egyben riválisa, Arima-kun specialitása volt. Kitartásával sok eredményt ért el, de miután látja, hogy acélszívű hőse már nem létezik, elveszti az útját. Azonban lelkiismeretes művész marad, és nem nyugszik, míg egy új utat nem talál magának.

Ryouta Watari – szinkronhangja: Ryota Oshaka

Az ügyeletes menő karakter. Focista, ráadásul csapatkapitány, akiért a lányok oda-meg vissza vannak. Sokszor hallani, ahogy randira megy különböző nevű diákokkal. Arima legjobb barátja, de egyáltalán nem ostoba, mert rájön a hazugságra és megértéssel fordul a szituációhoz. Teljes mellkassal őszintén támogatja esetlen barátját. Máris nem annyira klisés, mi? Ráadásul igen korán veszít a csapatával a focibajnokságon, ami azért meggyötri, hiszen neki is egy álma törik össze.

Sawabe Tsubaki – szinkronhangja: Ayane Sakura

„Izomagyú bige” – hangzik el sokszor, mikor róla beszélnek. Mi tagadás, van benne valami. Engem Tsubaki legjobban egy shounen-főhősre emlékeztet, ahogy magával nem törődve mindig másokkal foglalkozik, és a nyilvánvaló kötődését nem veszi észre A bizonyos illető iránt. Emellett tényleg nagyon lelkiismeretes és Arima-kun iránt abszolút odaadó. Kár hogy neki tényleg 20 rész kell, hogy leessen a tantusz.

Mielőtt a két főbb alakra térnék ki, meg kell említeni Arima Sakit (Mamiko Noto) és Seto Hirokot (Mie Sonozaki). A két anya különösképp felkeltette az érdeklődésem. Arima anyja, Saki, a cselekmény idejére már elhunyt, de hatása még mindig jelen van Arima életében. Gyakorlatilag miatta keletkezett az a fal, mely gátolja a fiút, hogy hallja a saját játékát, hiába cselekedett anyai szeretetből és aggodalomból.

Seto-san belső harca szintén felkeltette a figyelmem. Tudni illik, ő ragaszkodott ahhoz, hogy Arima zongorázást tanuljon Sakitól. Igazi felnőttes viselkedést mutat, ahogy magában hordozza a megbánás és az önvád fájdalmát. Személyisége azonban felvidító, így egy igazi szín az említett palettán.

Miyazono Kaori – szinkronhangja: Risa Taneda

A szőke nagyszájú lány, aki rámenősen ott jelenik meg, ahol nem várja az ember. Gyakran mondják is, hogy olyan, mint egy kiszámíthatatlan kóbor macska. Alapvetően egy életvidám, harsány személyként ismerjük meg, de hamar feltűnik, hogy itt valami nincs igazán rendben. Az epizódok előre haladtával érzékelhetővé is válik, hogy egy nagyon komoly betegségben szenved. Ennek ellenére mégis reményt ad Arimának, ahogy Arima is adott majd ad neki megint. Az a bizonyos áprilisi hazugság az ő hazugsága. A színeket ő hozza el Arima szürke tavaszába.

Arima Kousei – szinkronhangja: Natsuki Hanae

Az igazi főszereplőnk. Először úgy tűnhet, hogy nem róla szól a történet, és ő csak összeköti az embereket, azok történetét, de hamar rá kell jönnünk, hogy ez az anime ezt a hibát nem követi el. Igenis végig róla van szó. Az ő töréséről, majd a szép fokozatos felállásáról, csetléseiről-botlásairól, és a kedves naivitásáról. Mivel rendelkezik gyengeséggel, így egy nagyon közeli, mindezek által nagyon emberi karakterről van szó. Magabiztosan kijelenthetem, hogy rajta múlik, hogy ki szereti, és ki nem szereti ezt a történetet.

A grafika kimagaslóan hozza a 2014/15-s szintet. Alig pár helyen lehet észrevenni a CG-t. Főleg zenés daraboknál probléma szokott lenni, hogy a kezek nem az előadott darab szerint mozognak. Kivételesen ezt a hibát én nem érzékeltem. Az alakok egységesek voltak, a mozdulatok során nem esett szét a grafika, a hátterek kifejezőek. A színezését külön kiemelném, ugyanis eleinte hozza magával egy tipikus romantikus, meleg tavaszi színezetet, ami azonban az évszakok változásával elhalványul. Örömmel láttam, hogy a színek végre hangulatot illetve lelki állapotot egy ilyen kifinomult szinten ábrázolni, sugallni és érzékeltetni tudják. Nem is lehetne erre jobb példa, mint ahogy Kaori-chan egyre halványabbá, szürkébbé válik, ahogy állapota súlyosbodik. Barackszínű bőre szürkés lesz, szeme nem csillog, hajának sárgája is elhalványul.

Ha már nagy klasszikusokat idéző, zongorát központba helyező animéről van szó, akkor nem mehetünk el a zene mellett sem egy mondattal.

Két op, illetve két endinget vágtak az alkotók, melyek mindegyike álló vagy épp egy minimálisan mozgó pillanatképből áll össze, ami pont elég egy ilyen hangvételű műhöz. Kellemesek és kifejezőek a dalok. Az openingek egy kicsit vidámabbak az endigek nyugodt hangulatához képest, mégis az én személyes kedvencem a második ending a négy közül.

Név szerint ezeket a dalokat hallhatjuk:

op1: "Hikaru nara" by Goose house (1-11. epizód)

op2: "Nanairo Symphony" by Coala Mode (12-22. epizód)

ed1: "Kirameki" by wacci (1-11. epizód)

ed2: "Orange" by 7!! (12-21. epizód)

ed3: "Orange (Acoustic Ver.)" by 7!! (22. epizód)

A soundtrackektől meg majdnem elájultam. Mivel zongoráról, zongoraversenyekről van szó, rengeteg klasszikus jelenik meg névvel, címmel ellátva. Nagyon jó, hogy nem egyetlen egy klisé dal megy végig. Ráadásul nincs díszklimpírozás, vagy kottasteril játék. A mű direkt kihegyezte utóbbira a hangsúlyt, hogy a zenében érezhető legyen az egyéni karakter. (Számomra legalábbis érződött.) Megindító volt hallani a sokféle egyéni zongorajátékot (még ha néha kiegészítették egy kis dobbal meg miegymással).

(Régen én is zongoráztam, és külön élményt okozott a számomra, hogy az egyik darabot még én is játszottam annak idején. Persze, ez a verzió sokkal jobb volt, mint amit én valaha is produkáltam… – ez is egy nagy indok a szerelemre!)

A klasszikus darabokon kívül a háttérzenék sem elhanyagolhatók. Nem lépnek elő, hanem, úgy, mint a színek, a hangulat varázsának közvetítésében vesznek részt. Néha még a csendnek is szerep jut. Nagyon kellemes így a zenei összhatás.

Rendben, akkor vannak jó karakterek, szép a grafika és a zene, de mégis miért jó ez az anime?

A csipkelődő humora miatt. Meg talán a sok vér miatt?

Azért nem.

Számomra a mondanivalón áll vagy bukik minden. Az Áprlisi hazugság átment a vizsgán.

Rengetek ember éli meg a kudarcot és a cselekedni képtelen állapotot. Ez a művész világra hatványozottan érvényes. Ha szereted csinálni, amit csinálsz, de mégsem tudod, a hangok nem szólalnak meg, vagy az ecset nem húzza meg a vörös vonalat a fehér vásznon, akkor elveszel, kétségbeesel. De hajt a vágy, hogy felállj. Ehhez néha segítség is kell, de a lényeg, hogy nem hagyhatod abba, mert a művészeted nélkül nem vagy egész.

Továbbá egy eddig soha nem látott módon jelenik meg a művészi stressz. Ez nem egy ismeretlen érzés, de eddig egyszerűen nem tértek ki rá az alkotók. Ez legjobban a Nagi-féle részeknél érződik, mikor látható, hogy akár egy 13 éves kislányra is mekkora feszültség nehezedhet, illetve egy apró mondat mekkora feszültségforrás lehet. Bámulatosnak tartom, ahogy ezek a zeneművészek ennek a súlyát elviselik, izzadva előadnak, majd megkönnyebbülve örülnek minden egyes alkalommal a tapsnak.

Kifejezetten tetszett, hogy a főhős igenis kihasználja a 22 részt, hogy felálljon. Ilyesmi nem történik, és nem is történhet csak úgy hipp-hopp módon. Itt pontosan látjuk, hogy majdnem egy évbe kerül, ezzel még valóságosabb a történet.

Oké, de hol a hiba?

Öhm. Keresés alatt…

Talán ott, hogy ez egy olyan téma, ami nem tud mindenkit megérinteni. Nem mindenki találkozik életében művészi stresszel például. Meg igen, ettől az animétől ne várjon senki akciót. Itt a gyors zongorázáson kívül nagyobb feszültség nem igen van. De hát na, ez egy ilyen darab. :D

Lehet hogy öregszem, de nekem a nagy hazugság is sántít egy kicsit. De inkább írjuk Arima-kun naivitásának a számlájára, hogy nem jött rá (PEDIG EGYÉRTELMŰ VOLT!!!). Nem lövöm le a poént azzal, hogy elmondanám, tessék megnézni ;)

Lezárásként annyit szeretnék elmondani az Áprilisi hazugságról, hogy nagyon inspiráló és lelkesítő volt nézni. Még nagyon friss az élmény, és valóban örülök, hogy ezt láthattam, és bátran ajánlom főleg művész beállítottságú embereknek, illetve olyanoknak, akiknek van igénye egy majdnem tökéletesre komponált animét végig nézni. Azonban ne felejtsük el, hogy ez egy réteg anime. A témáját nem biztos, hogy mindenki kedvelné, viszont én javaslom, hogy legalább egyszer nézzen bele, akinek egy kicsit is megmozgatja a fantáziáját.

Csak érdekességként:

Megtaláltam az elhangzó klasszikusok listáját epizód-pontosan:

"Ballade No. 1 in G minor, Op. 23" by Frédéric Chopin (eps 21-22)

"Clair de Lune" by Claude Debussy (ep 15)

"Étude Op. 10 No. 4" by Frédéric Chopin (ep 8)

"Étude Op. 25 No. 11 (Winter Wind)" by Frédéric Chopin (eps 6-9)

"Étude Op. 25 No. 5" by Frédéric Chopin (eps 6-10-15)

"Étude Op. 8 No. 12" by Alexander Scriabin (eps 15-21)

"Étude Révolutionnaire Op.10 No.12" by Frédéric Chopin (ep 19)

"For you ~ Tsuki no hikari ga furisosogu terasu ~" (For you ~月の光が降り注ぐテラス~) by ENA✩ (ep 14)

"Hikaru Nara" (光るなら;If You Will Shine) by goose house (ep 1)

"Introduction & Rondo capriccioso" by Camille Saint-Saëns (eps 3-4)

"Kira kira boshi" (きらきら星) by Mamiko Noto (ep 4)

"Liebesleid" (Love's sorrow) by Fritz Kreisler (ep 12)

"Liebeslied - Piano solo transcription" by Fritz Kreizler & Sergei Rachmaninov (eps 12-13)

"My truth ~Rondo capriccioso~" (My truth ~ロンド・カプリチオーソ~) by ENA✩ (ep 11)

"Piano Sonata No.14, 3rd movement" by Ludwig Van Beethoven (ep 1)

"The Sleeping Beauty, Waltz - Piano duet ver. -" by Peter Ilyich Tchaikovsky (ep 18)

"Twinkle, twinkle, little star" by Risa Taneda (ep 3)

"Violin & Piano Sonata No. 9 (Kreutzer Sonata)" by Ludwig Van Beethoven (ep 2)

Források:

http://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=16108

http://myanimelist.net/anime/23273/Shigatsu_wa_Kimi_no_Uso

http://en.wikipedia.org/wiki/Your_Lie_in_April

http://animeaddicts.hu/gallery.php?album.57617.1

"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.