Szegasztok!

Lassan vége negyedik nyereményjátékunknak, s Yella24 úgy döntött, hogy manga kritika versenyünk mellett indul anime kritika versenyünkön is, méghozzá a Hi No Tori-val!

Sok szerencsét kívánok, s a bátrak igyekezzenek, mert lassan lejár a határidő!

"

Yella24                                                                                                                              2015.04.07.

Hi no Tori

Cím: Hi no Tori

Kiadás dátuma: 2004

Stúdió: Tezuka Productions

Rendező: Ryousuke Takahashi

Műfaj: dráma, kaland, sci-fi, fantasy, történelmi, alternatív történelem, poszt-apokaliptikus, tragédia, paralel univerzum

Opening: "'Hi no Tori' Opening Theme" by Min Chen

Ending: "Hi no Tori" by Mika Nakashima

Hossza: 13 rész (25 perc/rész)

Talán minden nép mitológiájában szerepel annak a misztikus madárnak a legendája, amely időről-időre újjászületik a tűzben. A körforgást és a megújulást jelképezi, ugyanakkor a mindent átható életerőt is megtestesíti. Mivel különleges, nincs hozzá hasonló lény ezen a világon, így a magányt is szimbolizálja. Úgy tartják, hogy aki iszik a véréből az hallhatatlanná válik.

Mielőtt komolyabban belemerülök az anime taglalásába, előtte még pár szóban ismertetném az eredeti képregény szerzőjét, Dr. Tezuka Osamut (1928-1989). Ez egy olyan név, amely ismerősen csenghet az animékkel, mangákkal komolyabban foglalkozók számára. Japánban csak úgy emlegetik ezt a férfit, mint ”Manga no Kamisma” vagyis Manga Isten. Ezt az eposzi jelzőt nem alaptalanul érdemelte ki, hiszen hozzá köthető a modern japán képregény stílus kialakítása. Tudjátok, nagy szemek, karikatúra jellegű ábrázolás, filmszerű, dinamikus panelvezetési mód, stb. Kortársai úgy is nevezték őt, hogy „alkotó szörnyeteg”, mert egyszerre több sorozaton is dolgozott. (Hiszen a legtöbb szerzőnek egy manga futtatása is sok(k).) Élete során körülbelül 150 000 oldalnyi képregényt rajzolt, és számos sorozat illetve mozifilm elkészítése fűződik a nevéhez. Szinte állandóan kísérletezett. Talán nem is létezik még egy olyan mangaka, aki ennyi műfajban alkotott volna.

Tudom, az előző a bekezdés nagyon wikipédiásnak tűnhet, de sajnos nem sokan ismerik a hazai animés körökben az ő tevékenységét, pedig érdemes körül nézni a hozzá köthető művekben, mert olyan gyöngyszemek is akadnak köztük, mint a kritikám alanyát képező anime.

Az sorozat alapjául szolgáló manga 12 történtet tartalmaz, melynek összekötő eleme a Tűzmadár, ebből az anime ötöt dolgoz fel. Minden történet más-más korban játszódik, ráadásul a téma is eltérő, mégis egy egyedül álló egységet alkotnak.

Íme az öt szál rövid ismertetője:

Dawn (manga megjelenése: 1967, 1. kötet, Com magazin, idősík:240-270 A.D., 1-4 rész): Minden élőlénynek egy azon végzete van. Aki megszületik annak meg is kell halnia. Nincs kivétel. Ezt a törvényt Himiko királynő azonban nem fogadja el, és el akarja kerülni a végzetét. Így hát hajtó vadászatot indít a Tűzmadár után, és bármilyen eszközt megragad annak érdekében, hogy célját elérje.

Resurrectio (manga megjelenése: 1970-1971, 6. kötet, Com magazin. idősík:2482-3344 A.D., 5-6 rész): Ez a történet a jövőben játszódik. Ekkorra az élővilág pusztulása felgyorsult és hiába a modern technika az egész folyamat visszafordíthatatlanná vált. Azonban a tudósok találnak egy különös energiaforrást a Holdon. Az egyik kísérlet viszont balul sül el és Leona - az ifjú kutató- meghal. Igen ám, de a tudomány segítségével visszahozzák az életbe, ugyanakkor akad egy aprócska probléma: képtelen felismerni az embereket. Csak szemétkupacoknak látja őket, torz rémalakoknak, de a gépekkel más a helyzet. Chihirot -a leselejtezett robotot- csinos fiatal lánynak érzékeli. Ráadásul nem emlékszik a múltjára, ami tovább bonyolítja az eseményeket.

Strange creatures (manga megjelenése: 1981, 11. kötet, Manga SJ magazin, idősík: 1468-1498 A.D., 7. rész): Ebben a történetben számtalan dimenzió létezik. Az ember, vagy akár bármelyik élőlény abba a létsíkban tartózkodhat, amelyikbe beleszületett. A dimenziók nem keveredhetnének egymással, de ritkán megesik, hogy mégis. Valahol létezik egy időhurok, amiben egy buddhista apáca szolgál, hogy vezekeljen bűnéért az idők végeztéig. Az ő vezekléséről szól a történet.

Sun (manga megjelenése: 1986-1988, 12. kötet,Manga SJ magazin, idősík: 663-672 A.D., 8-11): Harimát - a fiatal korei katonát - elfogja az ellenség. A helyzetet súlyosbítja, hogy nem szimplán megölik vagy megkínozzák, hanem elátkozzák: egy farkas fejű, antropomorf lényként kell töltenie hátralévő napjait. Egy öregasszony tanácsára azonban keletnek indul és eljut Japánba, ahol belekeveredik egy vallásháborúba, ami a régi istenek és a buddhista szerzetesek vívnak.

Future (manga megjelenése: 1967-1968, 2. kötet, Com magazin, idősík:3404- végtelen A.D., 12-13 rész): Avagy mi történik akkor, amikor valaki valóban iszik a Tűzmadár véréből… Ez a történet is a jövőben játszódik. Egész pontosan a világtörténelem utolsó felvonása zajlik a tizenkettedik részben. A föld alá menekült emberiség egy gépek által vezetett rövid háborúban megsemmisült. Csupán egyetlen halhatatlan férfi járja az élettelen felszínt, túlélők után kutatva. Szerencséjére talál egy szarkofágot, amiben egy nő fekszik. A lány ötezer évre hibernáltatta magát, Masato pedig készségesen vár rá, hisz ötezer évre ismét értelmet nyer végtelen élete…

Mint a fentiekből is kitűnik az anime legnagyobb erőssége a történetekben, angolosan fogalmazva a plotokban keresendő. Minden egyes sík alapötlete remek és jobban kibontva bármelyikből lehetne filmet vagy akár tízen-akárhány részes sorozat is készíteni. Látszik, hogy a szerző szinte tobzódik az ötletekben. Igen, a Hi no Torit azon kevés animék közé sorolom, aminek van tartalmi mondanivalója, és művészi értéke. Viszont az is igaz, hogy a kép nem egységes. Nem mindegyik történet azonos értékű. A Dawn-ban például pont a legérdekesebb szálra – Himiko lelki eltorzulására- nem fektet elég hangsúlyt, vagy a Sun, nekem, mint nyugati nézőnek elhúzottnak tűnt, pedig biztos érdekes ez a fanatasy elemekkel feldúsított japán középkor annak, aki ismeri a történelmi hátteret. A Resurrectio-ban viszont a főhőst nem éreztem eléggé a szívemhez közelinek. Bár az utóbbi egyéni szociális probléma.

Apropó karakterek. A címszereplő Hi no Tori valóban az egyik legnemesebb, legbölcsebb lény, akivel animés pályafutásom során találkoztam. Az ő alakját egyébként Stravinsky L'oiseau de Feu balettje ihlette.

Tezuka kidolgozott egy rendszert, ami „Star System” néven vált ismerté. Ennek lényege, hogy a mellékszereplőket többször felhasználta a különböző műveiben a Mester. Például Saruta, Rock, Robita, stb, ők mind jellegzetesek, a különböző történetek szerves részeit képezik. A nem „Star Systemes” karakterek közül senki sem emelkedik ki különösebben. Nem rosszak, csak nem annyira jellegzetesek, mint amennyire lenniük kellene.

Félreértés ne essék, a történetek, azok hangulata még így is kiváló, így nem mindig szükségeltetik erős, komplex szereplőgárda az üdvösséghez. Elég, ha csak erős, tiszta motívációval rendelkeznek a karakterek. Az első négy történet simán érdemel egy erős nyolcast összességében.

Igen ám, de ott van a Future, ami más kategóriába tartozik, mint a többiek. Már-már hibátlan, és rövidsége ellenére az utolsó rész - amennyire ez lehetséges - visszaadja azt az időtlenséget, amit emberi, halandó ésszel fel nem fogható. Szinte minden fajta érzelmet megjelenít ez az epizód, ahogy a századok, ezredek csak telnek, és Masato hozzászokik örök életéhez. Azonban hiába él örökké, ha nincs, akivel megoszthatná az örömét, bánatát. Ebben az esetben az előző bekezdésben felrótt hiba erénnyé nemesedik, mert érzelmileg teljesen azonosulni lehet Masatoval. Az egészben pedig az a legjobb, hogy a cselekményvezetés végig érthető marad, ugyanakkor másodszori, harmadszori újranézés után is talál az ember valami újat, amit addig észre nem vett.

Korábban a címek mellett feltüntettem a manga kötet számozását is, amiből az aktuális epizódok készültek. Ez nem a véletlen műve, vagy felesleges információközlés volt a részemről. Arra akartam rámutatni, hogy az eredeti képregénynek mennyire furcsa szerkezete van. A Future –vagyis a lezárás- ugyanis a második kötetben jelent meg, vagyis szinte már a legelején papírra került a végkifejlet. Ezzel a technikával bármeddig írhatta a Mester a mangáját és bármikor szünetet is tarthatott a kiadásában. Ez így is történt. Tezuka szinte a végsőkig dolgozott rajta és csak a halála akadályozta meg abban, hogy folytassa . Tehát bármilyen furcsa is a Hi no Tori paradox módon befejezetlen és egyúttal az egyik legjobb lezárással rendelkező mű, amit valaha láttam.

Nem esett szó még az audiovizuális megvalósításról. A karakterábrázolás le sem tagadhatná Tezukát, bár némi szépészeti beavatkozáson azért csak átesett az anime. Az animáció rendben van. Csípőből hozza a 2004-es színvonalat, és itt a CG-vel sincs különösebb probléma. Az soundtrackek illetve az opening is a helyén van bár az endig felejtős. A forgatókönyvíró és a rendező is kellő tisztelettel nyúlt az alapanyaghoz, mert nem csak sikerült rendesen vászonra vinniük a mangát, de az eredeti mű hibából is javítottak jó párat. Ez különösen a Futurénél érezhető (meztelen csigák városaà WTF?!), ami sokkal erőteljesebb lett ebben a változatban.

Azonban nem ez az anime az egyetlen feldolgozása a Hi no Tori mangának. Létezik három 80-as években készült OVA (The Phoenix: Karma Chapter-1986, The Phoenix: Chapter of Yamato 1987, The Phoenix: Space Chapter 1987) és egy élőszereplős film változat is a Dawn-ból (1978). A legsikeresebb adaptáció viszont minden kétséget kizárólag az 1980-as mozifilm: a The Phoenix 2772, ami számos díjat zsebelt be a maga idejében. Hazánkban is eljutott a 90-es évek elején, magyar szinkront is készítettek hozzá.

Tezuka úgy hivatkozott a Hi no Torira, hogy ez az ő „élete munkája”. Ezzel az állításával nem tudok vitába szállni. A szerkezete miatt ebben a műben a sci-ficton, a fantasy épp olyan jól megfér egymás mellett, mint a középkori japánban játszódó történetek. A 2004-es anime adaptáció pedig egyszerűn kiváló. Bizonyos szempontból jobb is, mint az eredeti manga, mivel sokkal tömörebb, összeszedettebb és némelyik jelenetet sokkal erősebbre sikeredett, mint a képregényben.

Igen ám, de mint ahogy már említettem nyugaton szinte ismeretlen ez a sorozat, ahogy majdnem az egész Tezuka életmű is. Sajnos ennek oka pont magában az alkotóban keresendő, mert Osamu rajzstílusa jellegzetes és az évek alatt egészen egyszerűen kiment a divatból. Mindennek ellenére bátran ajánlom mindenkinek korra, nemre és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. Hiszen az egyik legszebb himnusz, amit az életről írtak…

"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.